TANÁR VERSUS/CONTRA DIÁK (III. FEJEZET)

Tanár versus/contra diák

A Tanár versus/contra diák sorozatban tabudöntő módon foglalkozunk azzal, miként is éltük meg nebulóéveinket, miként formáltak-deformáltak bennünket nevelőink, tanáraink. És bizony-bizony keményen bemutatjuk azt is, egyeseknek miért nem lett volna helye azon a bizonyos katedrán! Mert manapság divatos hangoztatni, hogy a ló túloldalára estünk, változott a gyerekanyag, kezelhetetlenek a gyerkőcök, a tanárnak meg nincs semmi fegyelmező-nevelő eszköze, azonban akik ezt hangoztatják, elfelejtkeznek arról a tényről, hogy amikor volt eszközük, bizony sok tanár vissza is élt vele! De az is lehet, hogy egyszerűen csak alkalmatlanok voltak a pályára… hiszen végső soron a mai gyerekek szüleit is tanárok „nevelték fel”… Szóval, akinek volt élménye, van véleménye a témában, írja csak meg bátran kommentben! Előre!

„Én is ballagok!”

A naiv óvodás – aki jelen sorok írója volt – azt hitte, most aztán jól beszólt a nem éppen kedvelt óvónéninek. Történt mindez egy csoda szép májusi délutánon, egy megyeszékhely óvodájában. Abban az évben ismertem meg második gyerekkori szerelmemet, s abban az esztendőben vált egyik nőideálommá az új teleregény, a Szomszédok Jutka nénije (a tanárnő). Az óvodás ballagásom előtt rengeteget betegeskedtem. Nem is jártam sokat óvodába március óta. De tudtam, hogy iskolába megyek szeptembertől.

Tanár versus/contra diák

Már vártam. Már igazán ott akartam hagyni az óvoda közegét, az igazságtalannak tartott óvónéniket, a kiközösítő óvodás társakat. A derék Apus évekkel később is azt hangoztatta, milyen hülyék voltak az óvónénik, mert azt akarták, maradjak még egy évet az óvodában, mondván, nem vagyok elég érett… számomra ez volt az a sztori, amire a horror jelzőt aggattam... Ezzel szemben Édesanyám mindig azt a történetet hajtogatta, hogy az óvónénik már azt szerették volna, ha iskolába megyek. A két történet között azonban feloldható ellentmondás lappangott.

Tanár versus/contra diák

Hétesztendősen – évvesztesként  – kerültem az iskolába. Hatévesen az épp regnáló óvónéni szerint már iskolába kellett volna mennem. Akkor a pedagógus szülők úgy látták, hogy ez még túl korai, de hétévesen már lassan túlérettnek tűntem bizonyos dolgokhoz. Ám ekkor az éppen betoppant új söprű – egy fiatal óvónő, kit üvöltésre hajlamos állapotúvá lehetett konvertálni, ha kihoztad őt a sodrából az óvodai legó miatt – arra a véleményre helyezkedett, hogy még nem vagyok érett az iskolához... Volt hát aztán szakmai koherencia, egység… egyetértés, tisztánlátás... meg még mit tudom én mi... a kolléganők – óvónő elv… azaz kartársak – között!

Tanár versus/contra diák

Talán ennek is köszönhető, hogy elkészült a ballagó tarisznyám, de az óvónéni „véletlenül” elfelejtette, hogy én is ballagok, s nem indított volna a ballagó csoporttal, ki az óvoda udvarára felvonulni. Már indult a csoport. Nem indított. Felkaptam a vizet, s jól beszóltam (legalábbis szerintem), hogy „Óvónéni, én is ballagok!” (A „kérem” az tuti kimaradt!) Hihetetlen volt számomra, amikor azt mondta, hogy elfelejtette (valószínűleg összevitázott előtte a szüleimmel, valamikor máskor). De vajon az óvónéni magatartása valóban a szüleimnek szólt, netán nekem (is)? Tekintve, hogy mindig kimutattam, ha rühellek valakit, akitől – legyen az óvóda társ, netán óvónéni, de – saját meglátásom szerint igazságtalanságot, bántást, vagy más negatívumot szenvedtem el... Átvettem a tarisznyát és szó nélkül, köszönés nélkül, hátra sem nézve vonultam ki a teremből… várt rám a várva-várt iskola! Új élmények, új barátok, a tudás tárháza! A fények, de az árnyak is...

Tanár versus/contra diák

A kis óvodai közjáték után most  jöjjenek a szadisták, a kleptomániások, pszichopaták meg a rimák!

Nem tehetek róla, de sohasem bírtam az igazságtalanságot, amely az oktatási rendszerben ott lakozék az én időmben… Se osztálytárs, se tanár részéről nem fogadtam el! Ennél már csak az volt a rosszabb, ha és amennyiben épp mentálisan sérült, ideggyenge tanarunk prószálta belénk verni a todományt... Szó szerint belénk verni, mert abban az időben bizony-bizony még volt az a bizonyos körmös és tenyeres  is! Vajon hogy viselkednének a mai szülők, ha gyerekük azzal rohanna haza bőgve, hogy körmöst/tenyerest kapott?

Tanár versus/contra diák

Persze ma már jogszabályellenes lenne, de ettől függetlenül valószínűleg a mai szülők némelyike (akik még szintén kaphattak körmöst) az igazgató felkeresése helyett baseball ütőt ragadna… A körmös-tenyeres hamar kiment a divatból, maradtak azonban a pszichopata és az erkölcstelen tanáraink. Hogy melyik a jobb/rosszabb? Biztos tudni akarod? Az erkölcs fontos korlát lehet és kellene is, hogy legyen! Útmutató, minimum! Hogy a jót, a helyeset válasszuk...

Tanár versus/contra diák

Például törvény büntette már akkor is, miként most is a lopást. Mindennek ellenére egyes tanáraink – az általános iskola teljes nyolc éve során – kleptomániást megszégyenítő kegyetlenséggel és precizitással koboztak el mindent, amit csak tudtak, kisautótól kártyán át a képregényig és a játékfiguráig, hogy aztán a tulajdonjog intézményére fittyet hányva kéjelegjenek frissen lopott szerzeményükkel, az idők végezetéig! Mert ne legyen senkinek se illúziója: amit egy tanár elvett, azt így vagy úgy, de SOHA nem kaptad vissza! Ne szépítsünk: ez LOPÁS!

Tanár versus/contra diák

Javítsatok ki, ha tévedek, de elkobozni legfeljebb az óra/tanév végéig lehetett volna valamit… Nekem ballagáskor sem adták vissza a kártyámat, jóllehet, amikor elkobozták, óraközi szünet volt – tehát nem óra alatt ment a zsuga… De hadd világítsak rá egy esetre a közelmúltból, miért is fontos az, hogy egy tanár erkölcsös legyen! Mindez Alternatív történész barátommal esett meg, aki külön kérte, hadd mesélhesse el történetét. Beceneve arra utal, hogy sokat foglalkozik azzal, vajon mi lett volna, ha így vagy úgy, de másként alakulnak az egyes történelmi események, de ő maga sem gondolt korábban arra, mi lett volna, ha lefekszik azzal a tanárnővel, akitől még fiatalon kosarat kapott, amikor mindketten egyetemisták voltak...

Tanár versus/contra diák

Bő másfél évtizeddel később kereste fel őt a már érett s tapasztalt nő, aki elmesélte, hogy nagyapjához akkor adták hozzá a nagyanyját, amikor kiderült, hogy van elég földje… Nos, a nő tudakolta, nem szeretne-e már családot. Barátom elmondta, hogy szeretne családot, mire a következő randin a hölgy már azt tudakolta, hogy hol laknának, ha és amennyiben összeházasodnának. Barátom viszonylag jól keres, elmondta, tudna venni készpénzre egy lakást; a nő igényekkel állt elő: olyan lakás kellene, amely nem panel, hanem újabb építésű és legalább két szobás, plusz nappali. A harmadik randin benyögte, hogy terhes, s sürgős lenne neki az ügy, a házasság, mert ha férj nélkül szül, akkor lehet, nem taníthatja a tantárgyát... ami nem a matek volt... 

Tanár versus/contra diák

Barátom, akiről sajnos számos – erkölcstelennek és pénzéhesnek mondható – nőszemély alaptalanul azt feltételezi, hogy bepalizható és naiv, valójában igen komoly ember. Egyúttal határozott is. Szilárd morális értékrendet valló tagja a körünknek. Jó, tegyük hozzá, hozzászoktunk, hogy néha-néha nem érteni a gondolatmenetét, azonban nagyon is átéreztük, mennyire dühös volt, mivel világosan látta a volt osztálytársa gerinctelenségét. Egyúttal hálát adott az égnek, hogy még nem került sor coitusra, tekintettel arra, hogy mi lett volna, ha igen? Akkor esetleg a nő azt mondta volna egy szép napon, hogy az övé a gyerek? Informatikus barátom szerint a terhességről szóló információ birtokában ki kellett volna használni a nőt, hisz már úgysem eshetett volna teherbe, abban azonban ő is egyetértett, hogy pontosan Alternatív történész barátunkat akarták kihasználni.

Tanár versus/contra diák

Elég az hozzá, hogy Alternatív történész barátunk asztalt bontott és nem lett se házasság, se coitus, a tanárnő pedig a barátom elmondása szerint már nem tanít hittant, csak a másik szakját. Szóval ezért fontos azt gondolom az erkölcs, mely Quintilianus szerint nem velejárója a tudásnak. Ergo, ha elvégeztem a szakot, taníthatom? Azért álljon meg a dolog, miként Alternatív történész barátom nászmenete! Szülőként azt gondolom, okkal elvárhatnám, hogy erkölcsre, avagy pontosan hittanra olyan ember tanítsa a gyermekemet, aki maga is példát mutat valamelyest, azaz szava legalább egy kicsit hiteles! A ne lopj parancsolat után tessék egy másik: ne paráználkodjál!

Tanár versus/contra diák

Természetesen az vesse rá az első követ Alternatív történész barátom volt osztálytársára, aki maga is bűntelen, ítélni pedig ne ítélj, hogy ne ítéltess! A mai világban, a nemi élet, a privátszféra szabadsága Alaptörvényünkben rögzített érték. A gond csak azzal van, azzal az erkölcsi kérdéseket felvető akcióval, ahogy Alternatív történész barátomat be akarták palizni. Mert ő is tudja: a nőnek lakás (otthon?) kellett… férj, a születendő gyermeknek biztonság… de őt nem szerette volna a nő… és mégis el akarta magát vetetni vele… Lehet-e vajon mindezt (a nő vinnyogását, hogy vegyék feleségül) egy egyedülálló, jövendő anya kétségbeesett segítségkéréseként (is) értelmezni, avagy mégiscsak mindent az utilitarizmus diktált? Egy dolgot remélek: hogy a megszületett gyermek, akit az anyja nem vetetett el, egy nap apai szeretetet is kap; hisz végtére is… annak a gyermeknek van egy természetes apja is… akitől eredt... Mert a biológiai apának ugyanolyan felelőssége van! Ő maga is részese egy új Élet létrehozásának! Így kötelessége volna gondozni is és szeretni is ezt az új Életet! Vagy ennyire letojta azt az értéket, ami a leggyönyörűbb? Az Életet...

Tanár versus/contra diák

Kérdeztem is barátomat, hogy hol az apa. Úgy tudta, eltűnt, nem lehet vele kezdeni semmit, tartásdíjat nem fizet... Kicsit furcsa. Remélem a gyermeket fogja szeretni valaki, akit apjának nevezhet egy szép napon! Amiként nekem is van apám. És a derék Apus valahogy sosem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a fiacskája nem éltanuló, sőt: tinédzserkorú lázadása a nemtanulásban manifesztálódik. Azt azonban előszeretettel hangoztatta, hogy ki a „gyagyás tanár”. Főleg akkor kelt ki magából, amikor felső tagozatban az egyik volt barátom (szó szerint csak volt) brahiból eltörte a kezem (elgáncsolt). A kedves osztályfőnökünk ekkor ugyanis a volt barátomnak akarta megparancsolni, hogy kísérjen el a kórházba, s csak határozott, többszöri felszólításom után volt hajlandó felhívni Apust a munkahelyén, jóllehet kiskorú voltam, értesíteni kellett volna a szülőket kérés nélkül is (tudtommal)…

Tanár versus/contra diák

Ez a volt barátom ült alsóban mellettem, amikor az akkori matektanárom – jó pszichopata módjára – épp az egyik őrjöngő rohamába kezdett (tegyük hozzá az igazság jegyében: pár hónappal a férje halálát követően… asszem). Az akkor még barátomként számon tartott osztálytársam szólt a tanárnak, hogy a matekpéldában nem „Karcsi”, hanem „Kari” szerepel. A tanár – aki képtelen volt eltűrni, hogy a magyarázata közben egy ceruzát fogtam, forgattam, így azt elkobozta –, ahelyett, hogy értékelte volna a diák sasszemét, hogy figyel a részletekre, egy ötperces artikulálatlan ordításba fogott, mert hát, ahogy mondta, „ki a sz@*t érdekel az, hogy Kari vagy Karcsi!”

Tanár versus/contra diák

Hallottam olyan történetet, amikor azért lett valaki pszichológus, mert az alsós tanára azzal a mondattal dresszírozta, hogy holt nem érdekli, ha beletapos a gyermek lelkivilágába, azonban a saját alsós tanárnőm őrjöngései is rettentően blokkolták tanulmányaimat a matematika világában.

Tanár versus/contra diák

Hogy a matekkal kapcsolatos attitűdöm még érdekesebb és árnyaltabb legyen, az akkori ének-zene tanárunk meg jó ávósként belenézett minden padba, s ha vonalzót, avagy más, számtant érintő felszerelést talált, repült a karó az órai munkára. Ezt a totális kontrollt akkoriban nem értettem, miként azt sem, hogy mi az összefüggés e kontroll és aközött, amit Apus akkor mondogatott, miszerint a tanárnő családja ’45-ben hazatelepült moszkovita volt… Nos, a felső tagozat innentől már mondhatni sétagalopp volt, úgy ki lettünk képezve, hogy immunisak legyünk a tanarakra. Akadt azonban érdekes vonulat, s mivel pedagógus gyerek voltam, rám is utaztak. Magyar tanárnőm például kijelentette, hogy szereti azt feleltetni, aki óra elején ideges, rágja a körmét, lapozza a könyvet, és satöbbi…

Tanár versus/contra diák

Szóval, korán megtanultuk, hogy nem akarják a jót kihozni belőlünk. Saját osztályfőnökünk még a középiskola kiválasztásánál is azon volt, hogyan és miként hintse el a tanuló lelkében, hogy az túl gyenge az általa választott iskolához. Mindezt a felvételi előtt természetesen! Igazi demotiváló volt, de talán mégis a legnormálisabbnak (?!) tűnő… Felsős ének-zene tanárnőnk meg minden évben kiválasztott egy tanulót, akibe a „lábát törölhette”… nem volt nagy dicsőség, hogy engem is kiválasztott egyszer…

Tanár versus/contra diák

Bele a közepébe! Avagy: irány a középiskola!

Hogy miként is záródott, s milyen közös "akcióval" az általános iskolai életünk, arról lásd: http://fuszeresjakvaj.reblog.hu/mindenkinek-volt-egy-erika-nenije . Amúgy a konkrétan utolsó emlékem régi iskolámról az az, hogy végig megyek a folyosón, ahol az a WC található, melyben – tanár néni jó kisfiaként, elsőben, s mindjárt az első héten – betörtem az ablakot… akkor nagy híre ment… be is üvegezték gyorsan, de nyolcadikra valaki megint kitörte… akkor éppen nem volt üveg benne… Szóval, jött a középiskola.

Tanár versus/contra diák

Miután kiengedtem a fáradt gőzt, következett a középiskola, amely fenntartót váltott akkoriban… pardon: az előző években. A régi tanári gárda azonban – mely a rendszerváltás előtti évtizedekben a helyi pártelit leszármazottjainak képzésére rendezkedett be – valahogy az istenért se akarta megszokni, hogy reggelente immár imára kell kulcsolja a kezét… Hosszú út kezdődött akkoriban a suliban, mely mára jó irányba tart a hallomások alapján, ámde akkoriban, amikor minden változáson ment át, maguk a régi tanárok is frusztráltak voltak… legalábbis a régi megkövesedett kom… ateisták… Nehéz ám eljátszani tanárként, hogy elfogadod a vallásos megnyilvánulásokat a suliban – ez néha rohadtul lerítt. Ők nem tehettek róla, anno másra szerződtek.  Szerencsére viszonylag normális osztályközösség voltunk, korrekt osztályfőnökkel, aki sok mindent elnézett nekünk... 

Tanár versus/contra diák

De azért voltak érdekes tanaraink. Erről írtam is már egy szösszenetet a II. részben (http://fuszeresjakvaj.reblog.hu/tanar-versuscontra-diak-ii-fejezeta-jatszma).
De csak jegyezzük meg nyugodtan itt is, hogy pontosan ének-zenét és hittant  tanító tanárnőnk volt az, aki akkoriban bort iszogatott, ámde sok vizet prédikált. De hát mindenki csak ember, s volt jó tanárom és tanárnőm is a középiskolában. Magyar tanárnőnknél pedig kár lett volna  kepeszteni, akit ő elsőben beállított hármasra, az érettségin is azt kapott... motiváló, mi? Azért olvasni mindenki tud, ha akar, így én is olvastam, de azt, amit szerettem és akartam, nem azt, amit elvártak parancsszóra… Így abban az időben már ismertem a magyar alkotmányos berendezkedést, amiről a többi osztálytársamnak fogalma sem volt, ámde hót le*z@*tam, ki az a Godot, akire várnak… s akinek az ismeretét tőlem elvárják…

Tanár versus/contra diák

Amire megtanított az iskola és egyéb gondolatok

Egyszer, nagyon régen egy beszélgetés során azt merészeltem mondani egy jelen lévő tanár előtt, hogy szerintem nem az iskola és a tanáraim révén jutottam oda az Életben, ahol most vagyok, mire beszélgetőpartnerem kicsit felháborodott. Nos, a rajtam lépdelő idő, az évek kétség kívül ráébresztettek arra, hogy bármi is volt az érettségiig, vagy azután, az oktatási rendszer ad bizonyos orientálódási pontokat, melyeket jómagam is meg tudtam ragadni. Elindított a Jövő felé, melyet minden nap építettem, a mindenkori Jelenemben. Ebben az építő munkában számtalan tanár segített, igenis!

Tanár versus/contra diák

Ezért tisztelet és köszönet jár, még akkor is, ha közülük egyesek csak a tudást adták át, vagy tették elérhetővé a számomra is – akár emberség nélkül is. Manapság, amikor a rendszerváltás utáni két évtizedet követően a pedagógusok újfent bizonyos kontroll alatt vannak, s talán a szülőnek is nagyobb lehetősége (és lehet, túl sok is) van, hogy megvédje gyermekét egy tanár önkényétől, mintha minden lehetőség adott kezdene lenni ahhoz, hogy harmonikus felé hajló iskolaévek köszöntsenek a nebulókra (az „átkosban” egyébként a szakfelügyelői rendszer létezett). Persze nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy egyes diákok magatartása ma már olyan elfajzott lett, magukból kifordult viselkedéssé torzult, hogy néha lehet, megérdemelnék, hogy a vonalzóval a tanár jól oda*@**on nekik… és aztán lehet mondani, kárálni, hogy a verés nem megoldás! Mert nem az! De a tanár is ember és nem kell egy gyagyás kölöknek se az őrületbe kergetnie! Értem?!

Tanár versus/contra diák

Divat… korszellem manapság macsó virtussal előre törni (őrjöngve vezetni is), könyökölni, erőszakkal megszerezni, amit akarunk, s ezt az életfelfogást a gyerkőcök is beleviszik a rendszerbe. Pár évesen már tudják, mi az ára valaminek, ámde óriási a felelőssége a szülőnek, nevelőnek, tanárnak abban… talán soha nem volt ekkora… hogy azt is megtanítsák a mindenkori legifjabb generációnak is, hogy minek mi az értéke! Akár egy Életnek! Mert nem elég értéket teremtenünk, meg kell teremteni annak a lehetőségét is, hogy ezt az értéket a jövő nemzedékeinek is átadjuk, megőrizzük! 

Tanár versus/contra diák

Mindehhez magasan kvalifikált, haladó szellemű, ámde morálisan rendben lévő, törvénytisztelő és empatikus nevelői és tanári gárdára van szükség, minden időben! Azokra, akik tiszteletben tartják az emberi jogokat, bármily kicsi porba fingó is a nebuló, átérzik gondjaikat, de nem viselkednek úgy, mint a gyerekek, vagy a tinik (lásd a tanárnőt, aki anno a diákjai avatásakor erotikus táncba fogott), hanem felemelik a Jövő nemzedékét értéket adva… átadva.

Tanár versus/contra diák

De mindehhez szükség van olyan szülőkre is, akik reálisan látnak, nem a saját vágyaikat akarják bevasalni gyermekeiken, sőt, mi több: nem uszítanak a tanárok ellen, ugyanakkor igyekeznek feltárni és megoldani gyermekük olyan gondját-baját, amire az koránál és egyéb oknál fogva még nem képes. És a legfontosabb talán: a szülő amennyire csak teheti, a jóról meséljen jövendő iskolás gyermekének, jó és szép emlékekről, hogy az ifjú diákpalánta a jót keresse az iskolában, a szépet, s képes legyen be is fogadni azt. Például a matek szépségeit...

Tanár versus/contra diák

De felelőssége van a diáknak is! Ezt azt gondolom, mindenki tudja! Együttműködési, tanulási kötelezettsége. A szabályok betartásának kötelezettsége és még sorolhatnám… De ezt meg kell tanítani neki, megmagyarázva a miérteket is, amennyire csak lehet. Ámde ha maga a gyerek a deviáns, gyógypedagógiai alany, avagy szimplán kezelhetetlen, fel kell tárni ennek is a miértjét, s ha másként nem megy, olyan szankciót kellene foganatosítani, amelyre – jelenleg – vélhetően nincs jogköre a tanárnak… de ha egyszer újra lenne, muszáj lesz azt is teljes ellenőrzés alatt tartani, hiszen különben vissza is élnének vele... Ergo: minden mindennel összefügg, az egyenlet minden szereplője hathat és hat egymásra, ezért sem szabad átesni semmilyen ló túloldalára, különben jól visszanyal a fagyi, az érték átadás, teremtés és értéknövelés helyett pedig minden fél számára marad a totális szívás… Szóval el kell fogadnunk, hogy béke, harmónia, fejlődés csak egyféleképp lesz az oktatásban: ha nevelő-tanár-diák-szülő egyensúlyban lesz, s mindegyik fél megleli végre az arany középutat! Mert az Igazság vagy mindenkié, vagy senkié, miként ez a gyönyörű Világ is, amiben élünk, mindannyiunké...

Tanár versus/contra diák

Szóval, mára ennyi, most jöhetnek a kommentek!

Később folytatjuk!   

Tovább

„AVE CAESAR!” – AVAGY RÓMA BEMASÍROZ A FILMMŰVÉSZETBE (XXIII. FEJEZET)

Ben-Húr

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonharmadik alkalommal! Mert „Róma örök.”

Ben-Húr

„Róma örök.”

Szinte élvezetes leírni újra és újra! Ki tudja, talán az ausztrál írónő, Colleen Mccullough is így érezhetett, amikor főhőse, Octavianus – a későbbi Augustus császár – szájába adta e mondatot regényében, Az októberi lóban... Átsüt a könyv lapjain… de számos római témájú film láttán is életre kel bennünk ez az érzés. Ezt adja Róma, az Örök Város! Mind ma, mind egykoron...

Ben-Húr

Egy hajdanvolt birodalom központja, ahová minden út vezet. Jelen sorok írója hét esztendős volt, amikor elindult ezen az úton, kalauza egy nagymama volt, s egy első századi herceg, Júda Ben-Húr

Ben-Húr

Nyár volt, s odakint tombolt a vihar az éjszakában, nem messze Marcellus Mihály regényeinek színterétől, a Balatontól (pardon: Lacus Pelsotól). Nem bírtam aludni az ítéletidőben. Átverekedtem magam nagyi szobájába, aki éppen olvasott. Két könyv volt nála: Lewis Wallace regénye, a Ben-Húr, s annak folytatása, a Roger Bourgeon által jegyzett Ben-Húr fia. Mivel továbbra sem tudtam aludni a vihartól, nagyi mesélni kezdett arról, mit is olvas éppen… Hát ekkor és így ismerkedtem meg a nevezett Húr herceggel, akit egykori barátja, a római Messala juttat gályarabságra.

Ben-Húr

Miatta Ben-Húrt és testvérét igaztalanul vádolják a Jeruzsálembe érkező új helytartó, Valerius Gratus elleni merénylettel – azzal, hogy a Húr család palotájának faláról egy cserepet szándékosan dobtak az elvonuló helytartóra.

Ben-Húr

Ben-Húr családját bebörtönzik, ő maga pedig majdnem szomjan hal a gályarabságig vezető úton (nem engedik inni), ámde a Názáreti Jézus végül megitatja őt és így kibírja a gályán evezősként eltöltött éveket. Egy tengeri ütközetben Ben-Húr megmenti a római hadvezér, Quintus Arrius életét, aki hálából kieszközli a felszabadítását és fiává fogadja őt.

Ben-Húr

Később hazatér, hogy megmentse anyját és testvérét a fogságból, ámde szerettei hiába szabadulnak az új helytartó, Pontius Pilatus révén, leprásokká váltak, mely betegség gyakorlatilag annyit tesz, hogy élve rothadnak… számkivetetten, a zsidó törvények szerint tisztátalanként tengethetik mindennapjaikat, életük végéig… Ben-Húr sem érintkezhet velük. 

Ben-Húr

Idővel Ben-Húr bosszúja – azért, amit egykori barátja a szeretteivel, s vele magával tett – utoléri Messalát: Ben-Húr egy fogatverseny során legyőzi a római bajnokot, aki úgy megsérül, hogy nyomorékká válik egész hátralévő életére... Ben-Húr édesanyját és testvérét, Tirzát viszont meggyógyítja végül a Názáreti.

Ben-Húr

A két nő csodálatos módon felépül a gyógyíthatatlan leprából. Ben-Húr maga is Jézus követőjévé válik, s mielőtt a Názáretit keresztre feszítik, immár maga itatja meg vízzel egykori jótevőjét. 

Ben-Húr

Nagymama története azonban itt nem ért véget. Elmesélte azt is, miként segített Ben-Húr és fia Rómában az első keresztényeknek, miként gyújtatta fel a gonosz Nero császár Rómát, s hogyan vádolta vele az új hit követőit, akiket aztán maga Ben-Húr bújtatott az első katakombákban, a földalatti helyiségekben és járatokban. Elmesélte azt is, miként lett kereszténnyé Ben-Húr testvére, Tirza is, s miként házasodott össze Messala volt katonatársával, a szintén kereszténnyé lett Drususszal.

Ben-Húr

És nagyi mesélt és mesélt! Elmesélte azt is, miként tört ki a Vezúv, a félelmetes vulkán, amely maga alá temette Pompeii városát, benne Tirzát, Drusust, s Ben-Húr feleségét, Esztert. Elmesélte, hogy ezután Ben-Húr elbúcsúzott a fiától, s visszatérve Júdeába, a pusztában, csendesen elmélkedve fejezte be életét, Jézus követőjeként… Nos, érdekes történet volt. Ki is kerekedett a szemem tőle, de aztán – vihar ide vagy oda – mégis úgy aludtam, mint a bunda. Róma pedig… nos, Róma azóta is elkísér. Mert Róma valóban örök!

Ben-Húr

Amikor a regényt kéred számon a belőle készült filmen            

Sokunk vitatkozott már egy könyvvel, de egy könyv – egy regény – filmadaptációját se fogadja mindig töretlen ováció avagy tapsvihar. Ilyen élményem volt az 1959-es Ben-Húrral, mert bevallom, nagyi története – jobban mondva az a tény, hogy beleszőtte meséjébe a Ben-Húr fia eseményeit is – óhatatlanul is, de űrt okozott bennem, amikor először láttam a filmet. Ezt az űrt azonban hamar és boldogan felcseréltem azzal az élménnyel, amelyet a szentcsalád filmbéli felbukkanása okozott... 

Ben-Húr

De visszatérve nagyira: gyerekként nem tűnt fel, hogy két regényről mesél nekem a derék nagyi, csak évekkel később tudatosult, amikor megnézve a filmet vártam a Vezúv kitörését. Erre persze nem került sor, hisz Roger Bourgeon regénye eleve későbbi alkotás, mint az 1959-es film. Így a Ben-Húr alkotói, ha akarták volna, akkor sem tudták volna szerepeltetni az új regény történéseit, ráadásul maga az 1959-es Ben-Húr is eltér több helyütt Lewis Wallace regényétől.

Ben-Húr

Mindenki emlékszik a filmből Messala (alias Stephen Boyd) híres haláltusájára a kocsiverseny után. A filmben ugyanis Messala meghal, így beteljesedik Ben-Húr bosszúja, aki Drusussal együtt szemtanúja Messala csúfos végének. Ennek akkor így kellett lennie, hisz a hódító Róma – ahogy több tanulmány szól róla – az 1959-es filmben magát a náci Harmadik Birodalmat szimbolizálja, Ben-Húr és családjának tragédiáján keresztül pedig minden kortárs nézőben a vészkorszak és a haláltáborok borzalmai elevenedtek meg. Messala tehát a filmben nem élhette túl a fogatversenyt, jóllehet a regényben is meghal, évekkel később. Boldizsár lánya végez vele.

Ben-Húr

Igen, jól értette mindenki: Wallace regényében a kisded Jézust felkereső egyik napkeleti bölcsnek, a filmben is szerepet kapó Boldizsárnak a lánya végez Messalával! Hát, ez is érdekes lett volna a filmben… De legyünk nagyvonalúak, hiszen az 1959-es Ben-Húr az egyik legjobb film, amit valaha készítettek! Ez tény. A regény későbbi adaptációi nyomába sem érhetnek, valljuk be!

Ben-Húr

A Ben-Húr 2010-es filmváltozata – melyben a híres fogatversenyt az alkotók vélhetően pénzhiány miatt már simán a sivatag homokjában rendezték meg –, éppannyira kevéssé kavarta fel az állóvizet, mint az Augustus császár életét és munkásságát kissé túlontúl szabadon kezelő és átíró 2005-ös film, az Empire (A nagy birodalom).

Ben-Húr

A Ben-Húr 2016-os verziója azért már egy fokkal jobb, mint a 2010-es adaptáció, avagy az Empire (na jó: az utóbbi nem is Wallace regényének filmfeldolgozása, így elvileg semmi keresnivalója nem lenne itten), ezt el kell ismerni! Ezért megérdemli, hogy szót ejtsünk róla, méghozzá bővebben! Összevetjük hát a régi és az új Ben-Húrt, egymással, de Wallace alkotásával is. Induljunk hát ki Messalából! Legyen számunkra a személye olyan, akár egy római mérföldkő, melyet a 2010-es Ben-Húr sasol!

Ben-Húr

A régi és az új Ben-Húr – avagy Messala 2016-ban megkapta a saját filmjét

Aki még nem látta a Ben-Húr 2016-es adaptációját, az most csukja be a szemét, mert elárulom, hogy a filmben Messala nyomorékon, de túléli a fogatversenyt, kibékül Ben-Húrral és a film végén mindketten ellovagolnak a messzeségbe…

Ben-Húr

Sőt: úgy néz ki, Messala és Tirza szerelme is szárba szökken a film végén, amit Ben-Húr és Tirza anyja korábban ellenzett. Az 1959-es alkotásban talán csak Tirza néz egy kicsit úgy Messalára... Érdekes befejezés a 2016-os filmé, ámde jelen sorok írójának mégis tetszik! Miért is? Nem vagyok egyedül a véleményemmel. Olvashatni ugyanis a filmről olyan kritikát, amely kiemeli, hogy a 2016-os film sokkal inkább Messala filmje, mint Ben-Húré (legalábbis megközelítőleg egyenlő játékidőt kapnak), ámde a film nagyon komoly és pozitív vívmányának tartja, hogy Messala életben marad...

Ben-Húr

...és hogy Ben-Húr bosszúja sem oly hangsúlyos, nem teljesedik be úgy, mint például az 1959-es alkotásban. Mert akárhogy is nézzük, mind Wallace regénye, mind az 1959-es film arról szól, hogy beteljesedik Ben-Húr bosszúja Messala fölött. Meghal, így vagy úgy. A regényben azért Wallace árnyalja a képet, amikor Eszter kifejti, hogy a férje, Ben-Húr nem kívánta Messala halálát. Ben-Húr ugyanis ekkor már Jézus követője, családjával egyetemben – keresztény –, s hisz az Élet szentségében. Nem is ő öli meg Messalát, hanem a már említett módon hal meg: Boldizsár lányának keze által (a lányt eleddig egyik filmben sem láthattuk, legalábbis 1959 óta...).

Ben-Húr

Nos, térjünk vissza mármost a 2016-os filmre és Messalára, aki szemet vetett Tirzára. A lány úgy tűnik, hogy viszonozza az érzéseit. Közben Ben-Húr megsérül egy Messalával folytatott vágtában, Messala pedig fejmosást kap Ben-Húr anyjától.

Ben-Húr

Hamarosan elhagyja Jeruzsálemet és római katonaként – legionáriusként – széltében bejárja az egész Római Birodalmat. Harcol sivatagban, de hófödte vidékeken is... kemény katona válik belőle, csak problémát okoz számára, hogy nem felejt el gondolkodni... ez pedig nem mindig jön jól, a feletteseivel szemben...

Ben-Húr

Évekkel később tér vissza Jeruzsálembe, az új helytartóval, Pilatussal (az alkotók tehát nem vették bele a történetbe Gratust), aki itt éppoly keménykezű, mint amilyennek a történészek is tartják. Nyoma sincs az evangéliumok vívódó Pontiusának… De azért kicsit fiatalabb a kelleténél... kicsit... meg nem biztos, hogy kellene a fejére az a koszorú... 

Ben-Húr

A Húr család – vesztére – egy ifjú zelótát (a Róma-ellenes fanatikus vallási és politikai csoport egy tagját) bújtat, aki ezt úgy hálálja meg, hogy le akarja nyilazni az éppen bevonuló Pilatust, a család házát használva fedezékül... a Húrok fegyverarzenálját kölcsönvéve...

Ben-Húr

Ja, csak úgy mellékesen, ebben az időben római megszállás alatt volt a terület és egyeseknek igen kemény elnyomást is jelentett mindez. A zelóták pedig fegyverrel törtek a rómaiakra, a szabadság kivívása érdekében... A Feltámadás (Risen) című, szintén 2016-os filmben bemutatásra kerül egy kis csetepaté is a nevezett derék zelótákkal...

Ben-Húr

De most csapjunk újra a húrokba és térjünk vissza a Ben-Húrra! Nos, a nyilazós jelenet a regényben nem szerepel, de az 1959-es filmben sem, ez az alkotók saját húzása, miként az is, hogy a fiatal zelótát nem másként hívják, mint Dizmásznak, aki a Jézus jobbján keresztre feszített és megtért latorként vonul be később a keresztény hagyományba…

Ben-Húr

Pilatus határozott és kemény fellépést vár Messalától, aki hiába próbálja megértetni a helytartóval, hogy az erőszak nem feltétlenül kifizetődő, le kell tartóztatnia a Húr családot; ugye-ugye, hogy mennyivel másabb Messalát láthatunk itt, mint az 1959-es filmben? Ott a hatalomban, az erőszakban hisz, s abban, hogy el kell tiporni a legapróbb ellenszegülést is, s ehhez fel kell használni a barátainkat is, elvárva tőlük, hogy kollaboráljanak a megszállókkal (akárcsak a második világháborúban).

Ben-Húr

A regényben nem jön úgy át, miért is fordul istenigazából a régi barátja ellen Messala – de talán ilyen a természete… a barátait is képes elárulni… Nos, a 2016-os Messala más… Gondoskodik valamilyen szinten Tirzáról és annak anyjáról, letartóztatásuk után, még ha leprások is lesznek. Innentől csaknem ugyanaz a történet, s színre lép Jézus, a gyógyító, aki meggyógyítja a leprás családtagokat…

Ben-Húr

Egyébiránt, amikor Ben-Húr a 2016-os filmben a gályarabságból visszatér, Messala megbízásából pontosan az a Drusus vezeti el őt a testvére és az anyja nyomára, aki a Ben-Húr 1959-es változatában is benne van, a Ben-Húr fiában pedig Tirza férje lesz.

Ben-Húr

Drusus tehát szerepel az 1959-es változatban is – ahogy már említettük – de nem oly karakterisztikus a szerepe, mint a regény(ek)ben, avagy a 2016-os filmben, ahol Ben-Húr majdnem elvágja a torkát, amikor a családtagjait a rómaiak letartóztatják.

Ben-Húr

Ami Ben-Húr gályarabságát illeti, itt, a 2016-os filmben nem menti meg a római tiszt életét a tengeri ütközetben, jóllehet Arrius szerepel a filmben, ha meg is hal… A korábbi, 2010-es verzióban Arrius és Ben-Húr szintén együtt utaznak a fagerendákon, de ezt a verziót inkább hagyjuk...

Ben-Húr

De azért mégis ejtsünk szót róla, egy kicsit! Mert szerepel benne egy jó nő, Klark Kent szerelme a Smallville sorozatból, a szuperül kinéző Kristin Kreuk… aki Tirzát alakítja... a képen vélhetően leprásnak van sminkelve... 

Ben-Húr

De térjünk csak szépen megint vissza a 2016-os verzióra! A kocsiverseny itt is pazar, itt is gigászi a küzdelem, s e filmben is nyomorékká válik Messala a futam végére, mint a regényben és az 1959-es filmben. Csak most amputálják is az egyik lábát.

Ben-Húr

Azonban ezután jön a megbocsájtás! Látványosan. Ben-Húr megbocsájt barátjának, akit testvéreként szeretett és az immár féllábú Messala újra a Húr család kebelén találja magát, szerelme, Tirza mellett. E befejezés nem mindenkinek tetszhetett... az zicher!

Ben-Húr

 Azonban nem szabad elmennünk amellett a tény mellett sem – melyet rajtam kívül már mások is megfogalmaztak –, hogy e verzió sokkal inkább illeszkedik a megbocsájtás és a szeretet keresztényi tanításához, mint a bosszút nyíltan felvállaló 1959-es alkotás, avagy a félúton elhelyezkedő regény. Szóval van benne mondanivaló! Ütősen!

Ben-Húr

És ha még hozzávesszük ehhez azt is, hogy a Ben-Húr fiában a zsidóból kereszténnyé lett Tirza és a pogányból kereszténnyé lett Drusus egymásra talál és gyermekeik is születnek, akkor már nem idegen a regény(ek) szellemiségétől az a megoldás sem, hogy a 2016-os film alkotói Messalával hozzák össze Tirzát (a regényben amúgy Messala Boldizsár lányával is kavar). Szóval, igenis van ebben az új verzióban ütős mondanivaló! Csak ajánlani tudom! Hajrá!

Ben-Húr

Végezetül: habár Ben-Húr kereszténnyé válása nem oly egyértelmű a filmekben, mint a regényben, azért még Jézus mindegyik filmben jelen van... miként csodája, melyet egy családdal tett... A képen még úgy tűnik nem kezdte meg küldetését, hanem nevelőapja, József műhelyében tevékenykedik... 

Ben-Húr

Ben-Húr fia, Fülöp – avagy a történet folytatódik

Ahogy említettem, Ben-Húr történetét tovább szőtték. Roger Bourgeon regénye már zömében harminc évvel Jézus keresztre feszítése után játszódik, s leginkább Rómában, ahol Ben-Húr és fia katakombát építtet ki a keresztények búvóhelyéül.

Ben-Húr

Bemutatásra kerül a Nero császár féle keresztényüldözés is, de néhol olyan érzésünk támad a sorokat olvasva, hogy Bourgeon mintha megnézte volna az 1951-es Quo vadis című filmet, mely pontosan erről a korszakról szól, s egyes filmben látottakat beleépítette volna a regényébe.

Ben-Húr

Gondolok itt mindjárt a cölöphöz kötözött leányra, akire bikát uszítanak; e megoldás egyértelműen az 1951-es film egyik jelenetére vall, ahol a főszereplő lányt kikötözték az aréna homokjában (a Quo vadis alapjául szolgáló regényben egyébiránt a bika szarvára kötözik a lányt, Lygiát).

Ben-Húr

Megjegyzem, Bourgeon mintha élvezetét lelte volna abban, hogy nők megkötözéséről írjon, mivel Ben-Húr fiának a szerelmét, a keresztény Albinát is megkötözve tartja Nero teljhatalmú testőrparancsnoka, Tigellinus

Ben-Húr

De haladjunk előre! A Nero rémuralmát túlélő Húr család tagjai közül Ben-Húr hamarosan Jeruzsálemben találja magát. Kitört Krisztus után 66-ban a zsidó háború, melynek során a rómaiak kezdetben vereségeket is szenvednek… hiába, ők voltak a hódítók… fordult egy kicsit a kocka, a zelóták hatására, de azért nem eléggé.

Ben-Húr

Nero halála után Krisztus után 69-ben Vespasianus kerül trónra, akit még maga Nero bízott meg a zsidó felkelés leverésével. Vespasianus egyébiránt szerepel a nemrégiben bemutatásra került Britannia sorozatban is. Krisztus után 70-ben a rómaiak – Vespasianus fiának, Titusnak a vezetésével – elfoglalják Jeruzsálemet, melyet földig rombolnak, a zsidók templomával egyetemben.

Ben-Húr

Mielőtt azonban erre sor került, regényes módon, de szerepel Bourgeonnál is az a történet, mely szerint a jeruzsálemi keresztények még időben elmenekültek a városból – a Húr család hathatós segítségével.

Ben-Húr

A zsidó háború befejezésére aztán Masszádánál került sor, melyről 1981-ben egy négyrészes sorozatot is forgattak, Masada címmel.

Ben-Húr

Masszáda elszigetelt fennsíkon, a Holt-tenger közelében fekszik, s romjaiban is lélegzetelállító. Még Heródes, Augustus császár kortársa építette, Krisztus előtt 37-31. között. A szikla teteje nehezen érhető el, igazi erőd (akárcsak a Ben-Húr 1959-es változatában is szereplő jeruzsálemi  Antonius erőd). Masszáda ostroma ezért hosszadalmas volt. A rómaiak körbevették az erődöt, s Krisztus után 73-ban egy rámpa építésével közelítették meg annak falait.

Ben-Húr

A római faltörő kos ütősnek bizonyult. Áttörték a falakat. A 960 védő és családtagjaik tömeges öngyilkosságot követtek el, vagy egymással végeztek; csak két nő és pár gyermek maradt életben. Mindez nem kapott már komoly hangsúlyt Bourgeonnál, annál inkább a Vezúv kitörése… szóval következzék megint egy kis Vezúv!

Ben-Húr

Ben-Húr családjának igazi tragédiája – avagy színre lép a Vezúv

A Ben-Húr fia korántsem happy enddel végződik! Ennek prózai oka van. Krisztus után 79-ben kitört a Vezúv, a Nápolyi-öböl partján, sok ember életének fonalát elvágva. Jöjjön hát még egy kis Vezúv!

Ben-Húr

Hamuja és lávája eltemette PompeiiHerculaneumOplontis és Stabiae római településeket. Bourgeon története szerint itt lelte halálát Tirza, Drusus és Ben-Húr felesége, Eszter is – amiként nagyi mesélte egykoron… A vulkán azóta számtalanszor kitört, utoljára 1944-ben, a háború poklában.

Ben-Húr

Napjainkban is az egyik legveszélyesebb tűzhányóként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak!

Ben-Húr

Eltemetett városokat, eltemetett életeket, s ezen életek számára végső soron a reményt is. A reményt, hogy létezik Holnap. Mégis, ennek ellenére is, élnek emberek az öbölben, szép számmal! Számukra ez az otthon, az élet, s lelkükben ott a remény, hogy létezik az a bizonyos Holnap. Hogy életük még tart, még nem ér véget! Miként Pompeii városa és lakói is tovább élnek a regények lapjain és a mozivásznon! 

Ben-Húr

Legelőször a tizenkilencedik században kelt újra életre Pompeii egy regény lapjain (természetesen miután újra felfedezték az elfeledett várost): 1834-ben adták ki Edward Bulwer és Lord Lytton regényét, a Pompeji utolsó napjait. A regényt több ízben is vászonra vitték: például 1935-ben, aztán 1959-ben, mely filmváltozastban egy gyönyörű nő és egy galamb is szerepelt, de 1984-ben is.

Ben-Húr

A 2014-ben készült katasztrófafilm azonban eltér e filmektől, nem a regényt adaptálja – azért az alkotók legalább a valós földrajzi környezetet adaptálhatták volna a filmre, tekintve, hogy Pompeii városának a legjobb tudomásom szerint nem volt az ókorban kikötője, mint a filmben.

Ben-Húr

Herculaneum városa az a híres kikötőváros, melynek lakóiból sokan ott pusztultak a kikötőben, Pompeii városát tehát szökőár sem pusztította el.

Ben-Húr

 Ellenben gyönyörű szerelmes történetet kaptunk, igazi megrázó alkotást, melynek végén a szerelmesek egymásba ölelkezve lelik halálukat a kitörés poklában – természetesen mindezt elmondtam húgomnak, mielőtt megnézte volna a filmet, minek következtében egy újabb kitöréssel kellett számolni…

Ben-Húr

Nem segített az sem – ki gondolta volna? –, amikor elmeséltem neki azt is, hogy a filmben a forumon olyan boltívek alatt is át tudtak menni szekérrel, amely alatt a való életben nem lehetett, mert ezt kövek akadályozták… a vulkán kitört…  De vissza a Vezúvra! Mi is történt Pompeiiben?

Ben-Húr

Ami azt illeti, már Krisztus után 62-ben súlyos földrengés pusztított a környéken, nem is sikerült minden általa okozott kárt helyreállítani. E földrengésre utalnak is a 2014-es filmben, a Vezúv árnyékában meghúzódó amphiteatrum kapcsán, mely a film szerint túlélte a Krisztus után 62-es nagy földrengést.

Ben-Húr

A legelső kőből épült ilyen épületként tekinthetünk rá egyébként; a Krisztus előtti 70-es években épült, s máig fennmaradt a Vezúv „áldásos” tevékenysége révén, mely istenigazából Kru. 79. augusztus 24-én vette kezdetét. 

Ben-Húr

A Vezúv egyébiránt nem is ártalmas vulkánként élt a köztudatban akkortájt, ámde pontosan Vulcanus isten ünnepén vette kezdetét a nagy katasztrófa: a vulkán kráterét évezredekig elzáró lávatömítés rettentő erőtől hajtva dobódott ki az égre. Kilométernyi magasságba lövellt ki a kőtörmelék, s a hegy csúcsa pedig felrobbant. Elsötétítette az eget a hamufelhő, mely eztán három napig gomolygott…

Ben-Húr

A szél fújta a kilövellt anyagokat, s Pompeii városa vastag hamuréteg alá került (a Kru. 79-ben trónra lépő Titus császár parancsára a város a hamuréteg alatt is maradt, amiként Bourgeon regényében is olvasható).

Ben-Húr

Pompeii háztetői beroskadtak a vulkáni hamu és a lapilli súlyától, azonban Herculaneumra csak pár centiméter hamu hullott, innen sokan elmenekültek, akik maradtak, a kikötőben lelték halálukat… Ben-Húrt a regény szerint lesújtotta a tragédia, mely rettenetesebb volt, mint amikor gályarabságra ítélték, tárgyalás nélkül, szeretteit pedig bebörtönözték… Most más volt.

Ben-Húr

Pompeii városa és Ben-Húr szerettei odavesztek. A várost kiásták majd két évezreddel később... ámde életeket nem lehet visszahozni a halálból... Marad a csontváz, a romváros... s a képzelet, az irodalom és a film világa, mely újra életre kelt minden romot, holtat... De vissza igazán mégsem hoz... mert ők már halottak...

Ben-Húr

Egyedül Ben-Húr fia és annak családja élte túl a tragédiát, ők ugyanis nem tartózkodtak a Vezúv halálzónájában. Ben-Húr ezért fiának, Fülöpnek meséli el a gazdag ifjú evangéliumi történetét, aki félt igazán követni Jézust. Ben-Húr magára vonatkoztatta a példabeszédet. A júdeai kősivatagban elbúcsúzott hát fiától, s követte Jézust, hajdani jótevőjét… az ismeretlenbe… messze... akárcsak a Feltámadás című film főszereplője... 

Ben-Húr

Fülöp a regény szerint Titus császár testőrségében szolgált Bourgeon regényében, de mivel keresztény volt, a császár testvérének, Domitianusnak Krisztus után 81-től kezdődő uralma alatt (aki mellesleg lehetséges, hogy meggyilkoltatta a bátyját) valószínűleg újra nehéz idők következtek rá és családjára, mivel Domitianus üldözte a keresztényeket. Erről már nem szól a regény, de mi legközelebb már (valóban) Domitianussal folytatjuk! Kiderül az is, miként találta szemben magát a császár a dákokkal… többek között az 1966-ban készült filmben, a Dákokban…  

Ben-Húr

Szóval hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Ben-Húr

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Ben-Húr 

Tovább

KIRÁNDULÁS ÉS NÉHÁNY RÁNDULÁS – XXI. FEJEZET

Kirándulás és néhány rándulás  – ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: a Zember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart – Jerry egeret senki sem hívta. A két állat – szokásához híven – hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: „Állat!” Főleg, hogy az ominózus részt – suttyomban – a hajdani Csehszlovákiában rajzoltatták! Ettől is olyan állatira kisvakondos a fű… De vajon létezik állatira jó kirándulás? Járjunk utána! Ja, csak szólok: ez egy blog, nem információs-tudományos-szupersztráda! Szóval be ne pipulj tőle!

A mi kis falunk és Kojot

Volt egyszer egy… „Vadkelet”

Régi gyermekkori barátommal és testvérével kóstolgattuk minap a jó csípős pizzát, hozzá pedig zámolyi sört gurítottunk, öntözve száraz torkunkat. Eközben felidéztük az elmúlt évtizedek emlékeit, köztük azt az időszakot is, amikor a hazai rendszerváltással beköszöntött a „Vadkelet” kora… Gyermekkori barátom kit – szakmája és hivatása után, a rapidul rám törő kajánságomra hivatkozva – innentől Kamionos barátomnak nevezek, emlékezett még rá, amikor Antall József miniszterelnök halála elvágta a Kacsamesék aktuális epizódját is, sorsközösséget teremtve egy generációnyi gyermek között…

Azt viszont már nem kérdeztem meg tőle – három (négy?) sör után – emlékszik-e vajon arra is, hogy bizony-bizony az ő VHS kazettájáról néztük még ama „Vadkelet” korszakában a Volt egyszer egy vadnyugat című örök filmopust is...  mely – Ennio Morricone zenéjének is köszönhetően – azóta is lelkem legmélyéig hatoló filmélményt nyújt.

A mi kis falunk és Kojot

Irány az Epöl-szikla!

Talán a Volt egyszer egy vadnyugat hatásának is betudható, hogy nemrégiben egyik utunk során megálltunk az Epöl-sziklánál is, melynek közelében forgott Kostyál Márk rendező „Vadkeletet”… pardon: Vadnyugatot is megidéző filmje, a Kojot.

A mi kis falunk és Kojot

Az epöli táj magával ragadó. A szikla alatt futó országút közelében egy szál fa, a messze elnyúló földek előterében. A fa alatt egy házaspár által állított, Jézust ábrázoló kőoszlop áll. Ki tudja… talán e hely volt a szerelmesek kedves rejteke is… házasságuk előtt…

A mi kis falunk és Kojot

Miként a Kojotban, érezhető volt itt is, élőben a „vadkeleti”… pardon: vadnyugati feeling. Jó volt a rendező helyválasztása.

A mi kis falunk és Kojot

Rögvest le is játszottam az Ennio Morricone által komponált filmzenét, melyet a látványba belepöfögő traktor rusztikus hangja még inkább megspékelt.

Rögvest indultunk is tovább úti célunk, A mi kis falunknak otthont adó Pajkaszeg… pardon: Pilisszentlélek felé…  Útközben azonban még megálltunk Sárisápon, mert volt egy gyanúm, hogy a Kojot temetőjeleneteit ott vették fel, de nem… Viszont kárpótlásul – a szeptember végi pénteki délután fényében – egy csodás, fekete hajú teremtés jött szembe a temetőhöz felvezető úton; fekete felsője és testre simuló kék farmerbe bújtatott lába már-már megállásra késztetett, ámde már várt ránk Pajkaszeg és persze a Teca kocsmája… beszálltunk a kocsiba és otthagytuk e filmbéli tájat...

A mi kis falunk és Kojot

...egy másikért... száguldva a hetvenes évek retró aszfaltján... a csodás hölgy így hát nélkülünk várakozott a buszmegállóban… Persze – tegyük hozzá pajkosan – legközelebb is járhatunk a vidéken… a két mellet mintázó, filmben szereplő természeti képződmény (hegy?) igazi remek... miként a hölgyeményé, mely még ringott is... szóval, ha igazi kojot vagy, irány Sárisáp!

A mi kis falunk és Kojot

Pilisszentlélek – avagy Pajkaszeg – A mi kis falunk

Egészen pontosan fogalmazva Esztergom A mi kis falunk, hiszen pilisszentlélek 1985 óta nem önálló község, hanem Esztergom városának része – bár ez nem tűnik fel, hiszen körülbelül kilenc kilométerre fekszik tőle egy völgyben.

A mi kis falunk és Kojot

A mi kis falunkban azonnal magával ragadó a csend, a béke a kémények füstje, na és a füstölt hús illata, mely ott jártunkkor belengte a sorozatnak otthont adó utcákat (a tavi jeleneteket nem itt veszik fel).

A mi kis falunk és Kojot

Szinte azonnal megleltük a pajkaszegi polgármesteri hivatalnak otthont adó épületet, melynek hátulja a sorozat közösségi háza, ahol a híres pap, János atya bámulhatja – ha akarná – a közösségi házat közvetlenül a mise előtt konditeremként használó hölgyek far- és mellizmait…

A mi kis falunk és Kojot

De a közelben megtaláltuk az atya apjának, dokinak, azaz a híres állatorvosnak a házát is, melyet a stáb bérel, valójában tehát nincs rendelés az itteni fosós állatoknak… szóval a doki mostan nem randizott a tanárnővel… nem volt forgatás se ott jártunkkor (mint megtudtuk, másnap lett volna, de a kocsmában nem vártuk meg). Ami a kocsmákat illeti, nos, a valódi Pajkaszegen nem csak, hogy templom is van, de ráadásul két kocsma is osztozik a garatukat locsolók széles táborán. Az egyik az Ivó Svejk a Derék Katonához, a másik pedig a hajdani Klastrom Söröző – utalva a határban fellelhető pálos kolostor romjaira –, mely a sorozat kezdete óta a Teca Kocsmája nevet viseli.

A mi kis falunk és Kojot

Mielőtt azonban lábunkat eme csodás mellű hölgyeményről – A mi kis falunk – Tecájáról elnevezett Bacchus-szentélybe betettük volna, még megcsodáltuk Pajkaszeg jelképét, a S*@Rsüti emlékművet, mely most letakarva szunnyadt (forgatás híján).

A mi kis falunk és Kojot

A kocsmában most az eredeti tulaj fogadott minket, aki széles mosollyal újságolta, hogy ő Teca főnöke, Teca pedig az ő főnöke. Finom pálinka- és sörremekének fogyasztása közben Édesanyám tisztábban látott, s meglepődve konstatálta, hogy más a kocsma berendezése, mint amikor Szifonék támasztják az asztalokat a sorozatban.

A mi kis falunk és Kojot

A tulajdonos rögvest el is mesélte, hogy a forgatás alatt más berendezést kap a kocsma, s akkor Teca az úrhölgy a falak között… Ilyenkor turisták nem látogathatják az intézményt, hiszen forgatás van, mindazonáltal jönnek sokan, forgatásra és azon kívül is; főleg hétvégén van sok turista. Pár pálinka után aztánigencsak homályosan látható a híres-neves kocsma...

A mi kis falunk és Kojot

Mesélte a tulaj azt is, milyen barátságosak a színészek, s a forgatások után is nagy bulik színhelye a kocsma. Öröm volt hallgatni, mily élet van Pajkaszegen! Pardon: Pilisszentléleken! Bizony-bizony, kultikus és király hely Teca Kocsmája!

A mi kis falunk és Kojot

Lassan be is esteledett. Hét óra felé közeledett a ferdén álló mutató... Ha Stoki kerékpárját és Gyuri járgányát nem is leltük sehol sem, attól még Pilisszentlélek a mi Pajkaszegünk, mindig! A mi kis falunk! Mely valójában Esztergom! Esztergom felé vettük az irányt, mely eszembe juttatta egy korábbi kalandomat Dezertőr barátommal, ki most dezertált és nem tartott velünk… Esztergomot és egy koncertet, melyet a Bud Spencer és Terence Hill Emlékzenekar adott. De ez már egy másik történet lesz… más időben... az alkonyt köszöntő városban...

A mi kis falunk és Kojot

Innen folytatjuk!

Addig is, ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Tovább

KIRÁNDULÁS ÉS NÉHÁNY RÁNDULÁS – XX. FEJEZET

Kirándulás és néhány rándulás  – ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: a Zember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart – Jerry egeret senki sem hívta. A két állat – szokásához híven – hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: „Állat!” Főleg, hogy az ominózus részt – suttyomban – a hajdani Csehszlovákiában rajzoltatták! Ettől is olyan állatira kisvakondos a fű… De vajon létezik állatira jó kirándulás? Járjunk utána! Ja, csak szólok: ez egy blog, nem információs-tudományos-szupersztráda! Szóval be ne pipulj tőle!

Egri vár

Bacchus kezében – avagy újra a szüreten

„Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.” Költőnk, Petőfi Sándor sorai visszhangoztak bensőmben, amikor pár pálinka után (újra) felhágtam a dombra Keresztapu szőlejében, a Fejér megyei kis faluban.

Egri vár

Itt van, bizony itt van! Egyfajta globális felmelegedésbe mártott ősz; és szeretem – mióta nem kell iskolát kezdenem, csak bámulhatom, miként szabadul el elementáris erővel a két gyereket három autóval hordó szülők által az őserő: a Pokol... Nos, hajnalodott. Kiugrottam az ágyból. A barátaim – kiket kedvelek nagyon – a buszon már vártak reám. Együtt indultunk a szüretre.

Egri vár

Ott volt a buszon Mester barátom, aki a tavalyi szüret alatt osztatlan sikert aratott, amikor beletörte a klozetba a retró WC pumpát, sec perc alatt. Velünk tartott Alternatív történész barátom, ki néha már-már véresen komolyan, de hobbiként arra keresi a választ, hogy mi lett volna, ha a történelem-egy-egy eseménye másként alakul. És velünk tartott Gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátom is, akitől még nem mertem megkérdezni, hogy a nevetésroham közepette tudott-e köpni, avagy nyelni is, miután szintén velünk utazó kisfia a buszról leszállva így szólott: „Apu, s*@R ez a falu, egyetlen panelház sincsen!”  A levegőt aztán persze ő is harapta az esőre álló barométeres reggelen... aztán nem is lett eső... most persze épp zuhognak az esőcseppek a tetőablakra...

Egri vár 

Keresztanyu, Keresztapu és Édesanyám már vártak bennünket a kapuban. No és persze Borzi (vagy, ahogy jelen sorok írója hívja: Borz), az örökmozgó, csíntalan kutyus, ki örömében szökellni szokott, ha eldobjuk a labdáját, s lendületbe kapcsolva azonnal vissza is hozza azt.

Egri vár

Ezúttal Gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátom kisfiát szemelte ki magának, akit aztán egész nap megállás nélkül szórakoztatott – kifulladásig… Amit ez a kutyus tud, az bizony egyedülálló boldog borz(i)lét! Mindeközben a keménylegények megitták a Keresztapa-snapszot: lehúzták a jó öreg törkölyt, s azzal a lendülettel lehúztak rá egy kupica tejet is. Horrorisztikus látvány, elhiheted! Róla képet, fel nem is teszek! Hisz hamarosan már égett a csapat keze alatt a munka! És ez a lényeg! Az öröm és az élmény igazi forrása! A szüret maga!

Egri vár

Ha pedig a Keresztapa-snapszot nem bírod, ne csináld! Nos, Mester barátom rohant is azonnal a vécére... Miközben örömmel konstatálta, hogy van a retyón pumpa, a rottyra vágott retró pumpa helyett, az ajtón keresztül felolvastam neki egy helytörténeti kiadvány részletét, amelynek alapján egyik valószínűsíthető őse részt vett 1909. május 15-én egy késes verekedésben a bodajki szőlőben; karókkal és botokkal megspékelve… azt a kiskésit! Jövőre tervezzük is megülni a száztíz éves jubileumot...

Egri vár

Talán ennek a történetnek tudható be, talán nem, minden esetre Alternatív történész barátom gyorsan magáévá tett egy kést és vidáman hadonászva munkára is indult a mi kis falunk feletti szőlőbe (mely nem Bodajkon van). Mindeközben Keresztanyuék frissiben befutott, még mindég másnapos unokája – Ifjú titán rokonom, kivel együtt voltunk az olasz fronton… pardon: kalandon – afelől érdeklődött, mikor jön az új blogom… igen, ez a reklám helye volt… mindeközben Borz (i) a labdával játszott... Az igazi sztár eme ivartalanított kisasszony volt... Jó focista vált volna belőle, ha Zember...

Egri vár

Még mindig Bacchus kezében – avagy csókoljuk, netán kóstoljuk?

A mértékletes pályinkaivás és a késsel való hadonászás után aztán tényleg megkezdődött az igazi munka a szőlőben. De tényleg! Az idő gyönyörű volt. Idén előbb is volt a szüret. Alig kezdtük meg azonban, amidőn egy szőlőlevélen pózoló kis brekibe botlottunk.

Egri vár

Megindult hát a tanakodás, hogy mitévők legyünk? Már-már hajlottam volna a békacomb projektre, mikoron telefonos kapcsolat révén Keresztanyu lánya felhívta rá a figyelmem, hogy lehet, elvarázsolt királylánnyal van dolgunk. Mitévők legyünk hát? Csókoljuk hát, avagy kóstoljuk? A jelenbe Alternatív történész barátunk kiáltása rántott vissza, aki minden előzmény nélkül felrikkantva kérdezte: „Mi lett volna szerintetek, ha a Dél győz az amerikai polgárháborúban?” Ergo: Keresztapunak kiütős az itókája… nekem elhiheted…

Egri vár

Mondhatni szó szerint Bacchus kezében voltunk. Bacchus (a görög mitológiában Dionüszosz) a mámor és a bor istene. Egy Bacchus maszk ottan virít Keresztapu pincéjében is, amit a családi legenda szerint magáról Keresztapuról mintáztak. Amikor tehát kiütéssel győzött felettünk a pálinka, vagy amikor a szüret utáni szieszta & fieszta során a veres bort, mint éltető nedűt kóstolgattuk, készítője, Keresztapu kezében voltunk; szó szerint Bacchus kezében…  De hát... ilyen egy szüret...

Egri vár

Még mindig Bacchus kezében – avagy hagymásbab a köbön

A szieszta keretében – ahogy Napóleon mondaná – a „bátrak ütege” megkóstolhatta Ifjú titán rokonom költeményét is, a Bud Spencer és Terence Hill filmekből is ismert hírös-neves (csípős paprikásra sikeredett) hagymásbabot.

Egri vár

Nos, akinek eleddig kétsége volt afelől, hogy a természet nem tud életre hívni egy tűzokádó sárkányra hajazó biológiai formációt, annak tiszta lelkiismerettel ajánlhatom ezt az ínyencséget – de csak saját felelősségre; mert itten nem babra ment a játék… A hagymásbab csak jó higítatlan vörösborral ajánlott – ergo: továbbra is Bacchus kezében voltunk… miközben felidéztük tavaszi túránkat is, a füzéri várhoz.

Egri vár

Tavaly már megkíséreltünk eljutni a várhoz, amikor a Zemplén Kalandparkban lezúztunk a drótkötélpályán. Akkor Informatikus barátom, a kissráca és Dezertőr barátom volt velem. Idén Dezertőr barátom dezertált, de velünk tartott Mester barátom és Gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátom is, kisfiával.

Egri vár

A füzéri várat pár éve jelentősen felújították. De a munkálatok még nem értek véget. A látogatók száma a felújítás óta jelentősen megnőtt, megérte belefeccölni, tervezik állítólag, hogy libegő vinné fel a későbbiekben az utasokat a várhoz. Addigra a vár teljesen felújításra is kerülne.  

Egri vár

Jelenleg a vár alatti parkolóból lehet sétával eljutni az alsóvár kapujáig. A rekonstrukciónak vannak pazar elemei, néhol nem hiteles, hát, mit mondjak, nekem azért tetszett. Nézd meg te is!

Egri vár

Ja, majd elfelejtettem: Műemlékvédelmi Citrom-díjat is kapott, arra hivatkozással, hogy elhibázott a helyreállítás. E megtiszteltetésben az UNESCO műemlékvédelmi világszervezetének Magyar Nemzeti Bizottsága részesítette a várat. Bocsi fiúk-lányok! Nekem – még egyszer mondom – tetszik a vár!

Egri vár

Miközben immár lefelé sétáltunk a várból, Hegylakó asszony hívta Informatikus barátomat. Az asszonka tavaly azért szapulta a férjét, mert barátom kissráca nem kapott az úton elég folyadékot. Idén pedig azért kapott Informatikus barátom, mert túltöltötte a derék gyereket… Miként mi is túltöltöttük a poharunkat. Szüreten voltunk, még mindig Bacchus kezében… jöhetett egy kis alkoholmentes must… Egészségetekre!

Egri vár

Must vagy soha! Szóval talpra magyar!

A munka utáni szieszta keretében Mester barátom aludni próbált, mígnem Borz(i) – jó szukához illőn – rávetette magát; ezt látva Alternatív történész barátom a lakásba viharzott be jó félórás kumásra hivatkozva, Gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátom pedig – miután kissráca újabb aranyköpés közepütte kifejtette attitűdjét a felső tagozatról – rájött, hogy valószínűleg lehet még egy kis matekházija az e tekintetben szószátyárnak igazán nem mondható kissrácának… Talpra szökkent hát, s ők korábban haza kellett, hogy menjenek. Valami szüretes matekpéldája nincs valakinek? Amit a helyszínen megoldhat máskor a srác? Mondjuk hányszor kell tekerni egy egységnyi idő alatt?

Egri vár

A kumásból visszatérő Alternatív történész barátom jóízűen kortyolt egyet a Keresztapu által kínált fehérborból, majd felelevenítette, hogy mi lett volna, ha anno továbbengedjük a törököt Bécs felé, s szerinte az igazi Dobó enyhén szólva költségvetési csalásba is keveredett, sőt, mi több, az Egri csillagokkal ellentétben, nemhogy tiltotta a borfogyasztást az ostrom alatt, de ellenkezőleg: az ostrom után szemére is vetettették, hogy várkapitányként nyakra-főre osztogatta a piát…

Egri vár

Dobó várkapitány hősies alakja talán Gárdonyi Géza művének és az abból készültt, azonos című filmnek is köszönhető, azonban tette – Eger várának megtartása – majdhogynem egyedülálló volt az akkori esztendőkben; ehhez bizony kellett jó adag szerencse is, a körülmények összjátéka, az időjárás, az ostrom elhúzódása a hadászati idény végéig, meg még ki tudja, mi minden más, de a tényen nem változtat. Személye ezért okkal nemesedhetett a hazáját szerető és megvédő bátor hős archetípusává a rajtunk taposó történelem viharai közepette.

Egri vár

Ha kedved tartja, 2018. október 14-én te is térj be a székesfehérvári Barátság moziba, ahol a III. Európai Art Mozi Nap keretében levetítésre kerül az 1968-as filmeposzunk is. Bizony-bizony: immár ötven esztendős a Várkonyi Zoltán rendezte Egri Csillagok!

Egyedülálló filmélmény és egyedülálló lehetőség, hiszen példának okáért e megyeszékhelyen utoljára talán a húszéves évforduló körül vetítették a mozik a filmet (méghozzá az akkori Petőfi mozi biztosan), azaz immár harminc éve! Szóval, ha látni szeretnéd moziban is a filmet, most, ötven esztendővel a készítése és kilencven esztendővel a Dobót alakító színművész, Sinkovits Imre születését követően, nos, akkor talpra magyar!

Egri vár

Talpra magyar! Irány az „Egri vár”!

A szieszta keretében az Egri csillagokról ráterelődött a beszélgetés az „Egri várhoz” történő kirándulásunkra is. A vár idézőjelbe tétele azt gondolom, itt jogos; az igazi Egri vár egy következő történet témája lesz. Beszélgetésünk ugyanis pilisborosjenői túránkra terelődött, ahol a film díszletéül szolgáló „művár” – vagy backlot (szabadtéri díszlet) – áll.

Egri vár

Jelen sorok írója már számtalanszor megtette a díszlethez vezető utat, így szemtanúja annak is, hogy bizony az Idő vasfoga – a gondozás ellenére is – megkezdte a munkáját…

Egri vár

De most szüreten voltunk, fiesztán, ünnepeltük a sikeres szüretet, a jó mustfokot, s az ötven esztendős Egri csillagokat. Nem kis munka volt az alkotást összehozni 1968-ban, miként a felépített díszletet is. Ide látogattunk, nem sokkal azután, hogy egyik komáromi sörtúránkon felfedeztük a Kisvakond kiszanált fatönkjét… vagy farönkjét... 

Egri vár

Ha tudta volna a Kisvakond, mennyi, de mennyi fa és mekkora rengeteg lakozik a Pilisben, bizony átköltözik ide, mielőtt a Varsói Szerződés keretében – pontosan az Egri csillagok film készítésének évében – leverik a prágai tavaszt... Persze ma már Kisvakond is mindenütt ott van...

Egri vár

A Magyar Néphadsereg törököt alakító kiskatonáinak egyébként szerencséjük volt: több ezer társukkal ellentétben ők megúszták, hogy részt kelljen venniük a magyarlakta Felvidék elleni invázióban…  Nos, az „Egri vár” elleni invázióhoz ezúttal Mester barátom, valamint Informatikus barátom és kissráca csatlakozott, Gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátomék – ha emlékezetem nem csal meg – otthon kellett, hogy épp matekozzanak...

Egri vár

Mi eközben megsasoltuk a csinos hölgyeményt a pilisborosjenői Kis-Kevély Sörözőben, utunk kiindulási pontján. Miután az elfogyasztott kávétól, sörtől – és a gondolattól, hogy szívesen „matekoznánk” e kedves gyöngyszemmel – megrészegedtünk, elindultunk a Szent Vid Plébániatemplom irányába. A templom rabul is ejtette Mester barátomat… három csodaszép gyermek után kissé késő a cölibátusra, Mesterem…

Egri vár

Eközben mögöttünk Informatikus barátom kissráca letért az útról… hiába védekezett azzal, hogy elfogyott… sallert kapott…

Egri vár

Következett a Rózsa utca, majd az Ezüsthegyi út. A Viola köznél már teljes volt az összhang Informatikus barátom és kisfia között.

Egri vár

A piros jelzést követtük, mely bevitt az erdőbe. Nem tudom, ha a Viola közzel párhuzamos Málna közön haladunk, akkor a málnásba vitt volna? 

Egri vár

Gyönyörű, vadregényes tájon, fenyőerdőben haladtunk első úti célunk, a 415 méter magasan lévő Ezüst-hegy irányába, mely egy kis kitérőt is jelentett.

Egri vár

Az úton volt, aki majomkodott, Mester barátomat pedig pisilés közben hívta az asszony; felvette a telefont, de erről képet inkább nem közlünk… inkább lássuk a kilátást!

Egri vár

Ezután következett a Nagy-Kevély, a maga 534 méteres magasságával, ahonnan kevélyen letekintettünk gyönyörű fővárosunkra, s élveztük a pazar kilátást. Egyúttal érzékelhettük, mekkora távolságot tettünk meg az alant elterülő Ezüst-hegytől a csúcsig. Fincsi hely! Ajánlom!

Egri vár

A hegyről leereszkedve következett a Nagy-Kevélyi kőfülke, más néven a Szódás-barlang; szódást, vagy lovat nem látva leereszkedtünk az „Egri vár” romjaihoz. Amúgy, ha tetszik a barlang, kukkants be te is!

Egri vár

Az "Egri vár" vár még így, romjaiban is monumentális hatást kelt, akkora, akár egy igazi vár. Miközben informatikus apja a történelemórától falra mászott, a kissrác egyedül várta a tüzes kereket a vár kapujában, de aztán az csak nem akart jönni, így ő is bevette a várat.

Egri vár

Amúgy a díszletvárban 2008-ban a negyvenéves évfordulóra emléktáblát is elhelyeztek, hirdetve a település, az egri hősök, s a film történetét, kultuszát, minden arra járónak.

Egri vár

A környék amúgy különös atmoszférájú hely. Mindezt megspékeli az is, hogy maga a díszlet sokkal inkább hitelesebben adja vissza az 1552-es ostrom idején állott eredeti Egri várat, mint Gárdonyi regénye, akinek leírása egyrészt még nem tartalmazza és nem is tartalmazhatta a huszadik századi kutatások eredményeit, egyúttal regényes is, hiszen végtére is regényről lett légyen szó…

Egri vár

Utunk végén megcsodálhattuk még a legendás Teve-sziklát is. A képződmény adta a hátteret az Egri csillagok, de a Magyar vándor egyik jelenetéhez is, egyúttal örök mementóul szolgál annak a tevének, aki az Egri csillagok forgatásáról egy fürdőbe szökött (igaz történet!)…

Egri vár

De megcsodálhattuk azt a kürtőt is, amely az Egri csillagokban a várba vezető titkos alagút díszletéül szolgált… hát, itten már nem jutsz be Egerbe, valami azt súgja…

Egri vár

Utunkat a Szent Vendel-emlékmű mellett, a Jenői FALÓ Büfében fejeztük be, jó pár finom falás közepette, mely eszembe juttatja azt a volt hittan tanárnőm által mesélt Fejér megyei legendát, hogy a szüreti bálokon Jenőben mindig volt egy kis vér, egy kis késelés… ki nem hiszi, vagy netán tudni akarja az igazságot, az járjon utána… Mi mindenesetre szüreten voltunk, drága Keresztapu kertjében, pincéjében... Bacchus kezében.

Egri vár

Mielőtt búcsút intettünk volna a nap végén, elújságoltam barátaimnak, hogy tényleg igaz az a közösségi oldalon terjedő legenda is, mely szerint a Star Wars droidhőse, C-3PO hazánkba látogatott, s átépített változatában a szesziparban helyezkedett el… de erről majd legközelebb!    

Egri vár

 

Innen folytatjuk!

Addig is, az Erő legyen veletek!

Egri vár

És ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Tovább

„AVE CAESAR!” – AVAGY RÓMA BEMASÍROZ A FILMMŰVÉSZETBE (XXII. FEJEZET)

Dákok

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonkettedik alkalommal! Meg vagy lepve, Caligula?

Dákok

Akkor mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, most következik „a vas és a rozsda kora”?

A kortárs angol író Harry Sidebottom Vas és rozsda című regényében idézi a történetíró, Cassius Dio sorait: „Történelmünk most alászáll az aranykorból a vas és a rozsda korába.”

Dákok

Sidebottom regénye a Római Birodalom zűrzavarral és válságok sorozatával terhes sötét időszakában, a Krisztus utáni harmadik században játszódik, mely korszakról a kortársak maguk is úgy vélekedtek, hogy az aranykor véget ért… Akárcsak a filmművészetben, 1964-ben... 

Dákok

Szinte kísérteties, ámde mégis igaz! A vas és a rozsda kora Marcus Aurelius Antoninus császár Kru. 180-ban bekövetkezett halálával és Commodus császár trónra lépésével kezdődött, miként a filmművészetben is A Római Birodalom bukása című film jelentette az aranykor végét 1964-ben!

Dákok

A Római Birodalom bukása nagy bukás volt, véget vetett majd negyven évre a nagyszabású, római témájú filmek korszakának, mely filmek (és tévésorozatok) csak most, az ezredforduló után élik reneszánszukat. Miért is kísérteties mindez? Hiszen megcsodálhattuk benne a gyönyörű Sophia Lorent is...

Dákok

Nos, azért, mert A Római Birodalom bukása filmcím valójában nem a Nyugatrómai Birodalom Kru. 476-os bukására utal, hanem annak a hanyatlásnak a kezdetére, mely végül valóban elvezetett a birodalom bukásához: a film ugyanis pontosan Marcus Aurelius Antoninus császár halálával és Commodus uralmával, meggyilkolásával foglalkozik, azzal a korszakkal, mely a történetírók szerinti aranykor után következett… A Kru. 180-ik esztendő tehát nem csak a történelemben vált cezúrává, de a korszak eseményeinek bemutatása a filmtörténetben is hamuvá porlasztotta az aranykort... Legalábbis, ami Rómát illeti...  

Dákok

A 2000-ben bemutatott Gladiátor, mely maga is Marcus Aurelius halálával és Commodus uralmával foglalkozik (és gyakorlatilag, ha nem is jogilag, de egy film remake, az 1964-es filmé), véget vetett ugyan a vas és a rozsda korszakának, ámde egy új, eleddig ismeretlen korszak felé is kaput nyitott.

Dákok

Marcus Aurelius a Gladiátorban „föltámadott” hamvaiból... akárcsak a színész által egy másik univerzumban alakított varázsló főnixmadara... Az ezredforduló utáni római témájú filmek és sorozatok pedig már ötvözik az aranykorban készült filmek vívmányait az azt követő időszak római témájú, nem ritkán botrányokkal kísért filmjeinek brutalitásával, véres jeleneteivel, de a szexualitás (és valljuk be: néha a homoszexualitás) nyílt ábrázolásával is. Lássuk csak, miről is van szó! Íme, ízelítőül egy kép az 1979-es botrányfilmből, a Caligula című olasz-amerikai erotikus filmdrámából:

Dákok

És most pedig lássuk az HBO 2005-ben debütáló sorozatát, a Rómát! Miként is mutatja be Augustus császár feleségét, a gyönyörű (ámde a való életben kissé férfiasabb arcvonásokkal rendelkező) császárnét, Livia Drusillát? Nos, a Caligula óta tudjuk, hogy a római történelem és a szex bizony üdítő ötvözet...

Dákok

A „rothadó kapitalizmus” botrányfilmjei 

Mialatt a hidegháborúban egymásnak feszült Nyugat és Kelet...

Dákok

...elég érdekes filmeknek nyújtott a korszak teret... Nyugaton a helyet: az 1964. esztendőt követően nem a Krisztus utáni harmadik századra fókuszált a filmművészet – így tehát a római témájú filmek aranykora után nem a Cassius Dio által meghatározott vas és rozsda korszakának bemutatása következett.  Igaz, ami igaz: sem 1964 előtt, sem azt követően nem készült sok film, amely a Krisztus utáni harmadik század Rómáját mutatná be, jóllehet nagy benne a potenciál. Akár Sidebottom könyvei is megfilmesíthetőek lennének….

Dákok

Itt kell azonban mégis szót ejtenünk arról, hogy még a római témájú filmek aranykorában, 1958-ban forgattak egy filmet, mely a Krisztus utáni harmadik században valóban élt palmürai királynőről, Zenobiáról szól, aki Sidebottom regényeiben is feltűnik, s aki a családjával a Palmürai Birodalmat irányította. A Róma csillaga című – olasz-francia-német koprodukcióban készült – filmben Anita Ekberg személyesítette meg Zenobiát, s más egzotikus szépségek is feltűntek a filmvásznon…   

Dákok

Maga a Palmüra városáról elnevezett rövid életű birodalom Kru. 271-ben vált ki a Római Birodalomból, Zenobia pedig magát a híres Kleopátra leszármazottjának tartva dacolt az imperiummal.

Dákok

Mielőtt Aurelianus császár (aki Kru. 270-275. között uralkodott) legyőzte volna Palmürát, a város már uralta a gabonaszállítmányok szempontjából Róma városának oly nélkülözhetetlen Egyiptomot, de Szíriát és Kis-Ázsia római területeinek egy részét is. A császár Zenobiát láncra verve vitte Rómába (ámbár állítólag megkímélte az életét), Palmüra városát pedig lerombolták a rómaiak. De vissza mármost a „rothadó kapitalizmus” azaz a Nyugat aranykor utáni filmművészetére! 

Dákok

Nos, az egyetlen, harmadik században játszódó angol film az 1976-ban készült Sebastiane, amely az egyik legnépszerűbb keresztény szent, Szent Sebestyén életén alapul, jóllehet csak alapul! Tudniillik a speciálisan homoszexuális célközönség számára készült film nem csak a katonák közötti homoerotikum ábrázolása miatt lett ellentmondásos. 

Dákok

Amit tudunk a szent életéről, az az, hogy a testőrparancsnokként szolgáló és Kru. 288 körül vértanúságot szenvedett Sebestyén Diocletianus császár kegyeltje volt, de a császár elrendelte a kivégzését, amikor tudomására jutott, hogy keresztény. A katonák lenyilazták, de túlélte: egy mártír özvegye ápolta. Ekkor újra a császár színe elé került, de másodszorra már halálra botozták.

Dákok

A filmben a császár száműzi, amikor megtudja, hogy keresztény, nem nyilaztatja le. Száműzetésének helyén tovább szolgál a hadseregben, azonban a parancsnokát nem hagyja hidegen a szépsége; Sebestyén keresztény, ellenáll, mire a sértett parancsnok halálra nyilaztatja. Ennyi. Aki szeretné megismerni Szent Sebestyén történetét (legendáját), az ne ebből a filmből tegye! Tény azonban, hogy ma már (rendre) ábrázolják az azonos neműek közötti szerelmet, szexuális kapcsolatot is az ókori római témájú filmekben, sorozatokban is... Ismerős a jelenet a Spartacus sorozatból?

Dákok

Ami pedig egykor botrányfilm volt, mint az 1979-es Caligula, mára már szinte belesimul a filmművészetbe... Belesimul... mint női test a férfikarokba... Nos, következzék a császár, Caligula!

Dákok

A Kru. 37-41. között uralkodott – őrült – Caligula császár az egyik legtöbbet „foglalkoztatott” uralkodó a filmművészet római történelmet bemutató alkotásaiban. Az egyik főszereplő A palástban (1953) és annak folytatásában, a Demetrius és a gladiátorokban (1954). Szúrós szerszámmal a kezében...

Dákok

De feltűnik a Robert Graves író regényeiből készült sorozatban, az Én, Claudiusban (1976) is, amely azonban már nagybátyja, a későbbi Claudius császár életére és (Kru. 41-54-ig tartó) uralmára fókuszál.  A Caligula film időrendben tehát a negyedik alkalom, hogy az őrült császár munkát kaphatott... roppant csinos hölgyek társaságában...

Dákok

A sajtóvitákat és pereket is generáló Caligulában épp annyi a történelmi tévedés, mint elődeiben. Botrányfilm jellegét azonban leginkább az adja, hogy a rendező tudtán kívül a producer pornográf képsorokat is forgattatott, melyet elhelyeztek a forgalmazásra kerülő változatban. Így történt, hogy a film műfaját tekintve – gyakorlatilag – egy pornófilm (is) lett...

Dákok

Természetesen a kortárs római filmek és tévésorozatok ma már szinte elképzelhetetlenek a vérgőzős- és szexjelenetek nélkül... Mondhatnánk akár azt is, hogy a korszellem a Caligulára hajaz, a filmnek ad igazat, s létjogosultságot... de természetesen ez legyen izlés dolga, döntse el mindeki maga! Amúgy Caligulát végül megölte a testőrsége, vagyis a praetorianus gárda...

Dákok

Szóval, mindenki döntse el maga, s ízlésének megfelelő témájú filmet nézzen. Így döntse el azt is, hogy kíváncsi-e a Krisztus utolsó megkísértéséreAz 1988-as Krisztus utolsó megkísértése olyan vitákat és botrányt váltott ki bemutatása idején, hogy egy fundamentalista keresztény szervezet tagjai még Molotov-koktélokat is dobtak egy moziba, amíg a film ment...

Dákok

Maga a film Nikos Kazantzakis regényén alapul. A történet lényege, hogy a keresztények által egyszerre valóságos istennek és valóságos embernek tartott Krisztus maga is küzdött emberi vágyaival, – így mutatja be a regény és a film –, s a kereszten függve elképzeli, milyen normális emberi életet élhetne, s családot alapíthatna Mária Magdolnával, akiről egyébként idén is készült egy film…

Dákok

Nos, a Krisztus utolsó megkísértése Krisztusának szexjelenete bizony aztán nem maradt visszhang, mi több: botrány nélkül… Hozzá kell tenni azonban máris, hogy a filmben végül aztán Krisztus vállalja a kereszthalált; újra a kereszten van… Beteljesedik az, amiért az emberek közt lakozék; utoljára megkísértetett, de vállalta mégis az emberekért, az emberek üdvösségéért a kereszthalált is… mielőtt tehát kereszthalált szenvedett, a történet szerint megtörtént Krisztus utolsó megkísértése...

Dákok

Izlés dolga, hogy ki mit gondol róla, vagy megnézi-e. Tény azonban, hogy a mai filmektől, könyvektől sem idegen az evangéliumokban leírtak újraértelmezése, még ha nem is feltétlenül ilyen radikális formában. Ide sorolható például a 2016-ban bemutatott Feltámadás (Risen) is. 

Dákok

Az alkotás úgy ábrázolja Krisztus elítélését, hogy abból kihagyja az egyes történészek által erősen vitatott húsvéti amnesztia intézményét, vagyis kimarad a filmből a zelóta Barabás szabadon engedése. Barabást a film elején harcban megölik.... A film alaptémája ugyanakkor nem egyedi.

Dákok

Az 1986-ban készült alkotásban, a Nyomozás Krisztus holtteste után című filmben és annak 2006-os újrafeldolgozásában is Krisztus eltűnt holtteste ügyében nyomoz a főhős, a különbség csupán annyi, hogy az 1986-os verzióban és a 2006-os filmben – mely egyébként A nyomozás címen ismert – a megbízó maga Tiberius, a Caligula előtt uralkodott császár. A Feltámadásban aztán már a Jézust elítélő Pilatus adja a megbízást. 

Dákok

Külön érdekesség, hogy a történet alapmotívuma megjelenik a Nils Holgersson írójának, Selma Lagerlöfnek egy másik művében, a Krisztus-legendákban is, de merőben más történet kerekedik ki belőle: Veronika kendőjének eredettörténete... A Passió című 2004-es alkotásban egyébként maga Veronika is feltűnik, amint segít Jézusnak.   

Dákok

A kommunista Kelet történelemhamisításai 

Mialatt a hidegháborúban egymásnak feszült Nyugat és Kelet, a Vasfüggöny mögötti Romániában elég érdekes alkotások születtek. Hozzáteszem: a franciákkal koprodukcióban is! ilyen film az 1966-os Dákok. 

Dákok

Aztán 1968-ban a keletnémetekkel együtt forgatták le a Traianus oszlopát (Columna). E két film a Krisztus utáni első század végén játszódik.

Dákok

A sort az 1980-ban forgatott film, a Burebista zárja, mely a Krisztus előtti első század közepére kalauzolja a nézőt; e film már echte román alkotás. 

Dákok

A három film politikai üzenete az, hogy a román nép már az ókorban is ott volt, ahol ma Románia létezik, csak akkor dákok voltak... Ezért is készült e három nemzeti filmeposz, mely által a románok filmművészeti szintre emelték a történelem meghajlítását, s a dákó-román (vagy dák-római) kontunuitás elmélet propagálását. Gyakorlatilag huszadik század eleji-közepi ruházatba bújt románokat láthatunk dákok helyett, ami megint csak tudatos alkotói lépés lehet, a dákó-román kontinuitás elmélet tükrében... Mi is ez az elmélet? Veselkedjünk csak neki!

Dákok

Az elmélet szerint azután, hogy a rómaiak Kru. 106-ban meghódították a dákok királyságát, még maradtak a területen a háborút túlélt dákok, akik romanizálódtak, elterjedt a latin nyelv és kultúra, egyúttal a birodalom más területeiről bevándorlók is érkeztek a térségbe. És aztán?

Dákok

Nos, az elmélet szerint tehát a megmaradt dákok romanizálódtak és/vagy összeolvadtak volna a betelepülő lakossággal, de a lényeg az, hogy folytonosan a helyükön maradtak volna és máig egy népet alkotnának: a románságot (jóllehet a rómaiak a Krisztus utáni harmadik században feladták a területet, kevesebb, mint kétszáz év alatt kellett volna romanizálódnia a lakosságnak, s a romanizált lakosság pedig általában távozott is egy kiürített provinciából, így például Pannoniából is).

Dákok

Az elmélet romantikusnak is mondható, de (szinte) semmi bizonyítékkal nem védhető, nem alátámasztható! A filmek mégis azt a célt szolgálják, hogy még inkább terjesszék és beültessék az elméletet, akár a nemzetközi köztudatba is, a forgalmazásuk révén; ruházatig románnak beállítva a dákokat avagy úgy ábrázolva a dákokat, hogy a nézők felismerhessék bennük a románokat... mire is nem jó a mozgókép...

Legközelebb a Dákok című film egyik szereplőjével, Domitianus császárral folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Dákok 

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Most pedig, hallgassuk csak, mint berreg fel filmes bakiként a láncfűrész a dák erdők mélyén!

Lássuk hát a Dákokat, körülbelül 1. óra 10. perc 09. másodperctől!

   

Tovább

fuszeresjakvaj

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek

Utoljára kommentelt bejegyzések