„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár sokadik alkalommal! Mert „Róma örök.” Miként az Élet… Hiába súlytottak le reá a barbárok, tovább él!

A történelem valóban az élet tanítómestere!

De mondhatnók azt is, hogy nincs új a nap alatt, hiszen maga az antik Róma és annak hanyatlása, bukása is számos olyan példával, megoldással, eseménnyel „büszkélkedhet” (vagy inkább kardjába dőlne miatta), melyet korunkban is érdemes lenne megszívlelni, belőle okulni... netán pontosan a szemünk előtt zajlik le, újfent... vagy fog lezajlani... 

Ez alól Európa sem kivétel. Az az Európa sem, ahol a Nyugatrómai Birodalom bukása jószerivel ezerötszáz esztendeig tartó permanens (folyamatos) háborút és békétlenséget hozott – köszönhetően a beözönlő barbárok áldásos tevékenységének is…

Hiszen olyan harcias (a háborúskodást, mint életmódot) meghonosító népek léptek Nyugaton birtokba, akik, ha le is telepedtek aztán és létre is hozták a középkori társadalmakat, egymással békében élni nem tudtak. A rómaiakkal meg végképp nem...

Ha ránézünk a mai Európa térképére, azt jószerével ugyanolyan léptékű államok alkotják, mint a népvándorlás idején. Egységet, olyat, mint Róma – rövid időre – a középkorban talán Nagy Károly frank uralkodó (768-814) birodalma képviselt, de már ez sem volt olyan mély és tartós egység, mint az antik világban, amikor az afrikai sivatagoktól Britannia északi határáig a római civilizáció jelentette a Világot.

Ironikus tán, de pont magát Nagy Károlyt illetik egyes történészek az „Európa fáklyája, Európa atyja” jelzőkkel, kitérve arra is, hogy véleményük szerint a mai modern Európa vele született meg, uralmától kezdődően beszélhetünk Európáról a mai értelemben...

Nem is olyan régen, a kilencvenes években három részes koprodukciós filmsorozat is készült  Nagy Károlyról, amiből kis hazánk is kivette a részét, azonban pont az ezredfordulón robbant az az – enyhén szólva – hajmeresztő, Heribert Illigtől származó elmélet is, mely máig nem elfogadott ugyan, de amely szerint az a háromszáz esztendő, melyben Károly is élt volna, pusztán történelemhamisítás eredménye lenne… kitalált középkor… szóval, lehet, nem is létezett Károly... kár... kár... kár lenne érte...

Legyünk azért őszinték: azt el kell ismerni, hogy a történelmet mindig is a győztesek írják, s a győztesek néha-néha papírcsákót is hajtogatnak bármily dokumentumból… avagy elégetnek dokumentumokat… elpusztítják a legyőzöttek emlékeit…

Amiként Róma is eltörölte Karthágót, vagy Jeruzsálemet… Hisz birodalom volt, s míg lehetett, menetelt előre! A történelembe, a győzelembe! De egy szép napon már nem láthatták a népek Róma lobogóit...

A barbárok következtek! És bizony a barbárok fokozatosan felőrölték Róma erejét… az egyik fontos állomás volt ebben, amikor a gótok a hunok elől menekülve a negyedik század végén bebocsájtást kértek a birodalomba. Mert a hunok is közeledtek! Igaz, ekkor még Attila nélkül... Szóval ki kéne retusálni a hun vezért a képről...

A gótok letelepedésének feltétele a katonai szolgálat volt. Már eddig is több barbár szolgált amúgy a római hadseregben. Egyesek nagyon magas rangra is emelkedtek. A mintegy kétszázezer góttal azonban Valens császár (Kru. 364-378) pórul járt, hiszen a gótok megtagadták az adófizetést és de facto (ténylegesen) függetlenítették magukat Rómától (tegyük hozzá: a gótok sem kapták meg a zsoldjukat, s az élelmezésüket sem biztosították).

Mondhatjuk azt, hogy mindkét fél megszegte a „szerződést”, amely a gótok római seregeken aratott, Kru. 378-as hadrianapolisi győzelmébe, s a császár halálába torkollott, mindazonáltal a történelemből érdemes leszűrni és megszívlelni pár dolgot!

Nos, ha többen, nagy számban – emberek, népek, népcsoportok – valamilyen okból bebocsájtást kérnek egy másik állam (más kultúrájú civilizáció) területére, például azért, mert egy másik nép elől, háború elől menekülnek, esetleg megélhetésüket kívánják így biztosítani (lásd az ókorban a katonáskodás, római zsoldban), akkor értelemszerűen a befogadó fél szabályait (jogrendszerét) is el kell fogadni, be kell tartani és be kell tartatni. Akkor is, ha egyes érkezőknek ez nem tetszik.

Fentiek abban az esetben is irányadóak, ha és amennyiben a befogadó fél hibázna, hiszen a szabályok mindenkire kötelezőek a befogadó fél területén (specialitásokkal), saját felróható magatartására pedig előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat, aki maga sem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható lett volna, vagyis a gótoknak sem lett volna joguk megtagadni az adófizetést és az általuk uralt területeket kvázi függetleníteni. Nos, ez jogilag kissé meredek volt, gótok! 

Az adófizetés megtagadása (a befogadó fél szabályainak semmibe vétele) és a területek kvázi függetlenítése (saját szabályaik alatt, a befogadó fél területi integritásának és rendszerének megbontása) egyértelmű és nyílt szembeszegülés a befogadó féllel, akinek szándéka értelemszerűen nem irányult és nem irányulhatott a saját rendszerének negligálására, hanem pontosan arra, hogy valamiképp, de integrálja a területére belépőket, az újonnan jött be- és letelepülőket...

Egyes történészek divatosan hangoztatták, hogy a barbároknak (kezdetben?) nem állt érdekükben Róma elpusztítása, azonban a befogadó fél jogának és a jogokból eredő kötelezettségeknek a nyílt vagy eltűrt megtagadása a történelem talán első no-go zónáinak kialakulásához vezetett. Erre korunkban is akad példa, miként arra is, hogy a fegyveres testületekben nőjön a korábban bebocsájtottak leszármazottainak számaránya…

Róma a példa: ez nem mindig jó ötlet, hisz Az utolsó légióban feltűnő Odoacer maga is volt római zsoldban, aztán Kru. 476-ban letaszította az utolsó császárt Nyugaton...

Vigyázó szemetek hát az antik Rómára vessétek!

Mert Róma intő példa arra, hogy a befogadott népek integrációjának elmaradása (a befogadó fél, avagy a befogadott magatartása miatt) hosszú távon pontosan a befogadó fél összeomlásához, rendszerének pusztulásához vezethet!

Eljöhet ugyanis az a pont, amikor az integrálódásra eleve alkalmatlan, avagy az integrációt valamiért megtagadó, azt elutasító népek, népcsoportok, kultúrák számára már nem lesz érdek a régi befogadó fél rendszerének a fenntartása sem, s megkezdik annak tudatos lebontását is… a befogadó fél meg csak nézhet, kapkodhat... de már késő... hát... lóvá tették...

De Róma intő példa lehet azért is, mert előfordult bizony, hogy a birodalom, mint befogadó fél – legalábbis a befogadott álláspontja szerint, de – elmulasztotta a befogadottak megfelelő ellátását – lásd a gótokat. Vagyis a civilizációk egén már idejekorán észrevehető lenne a bekúszó fekete felleg...

Intő példa lehet Róma, s a gótok ellátásának elmulasztása, hiszen korunk jellemzője is az egyes szociális ellátórendszerek miatti elégedetlenség, avagy egyesek azon meggyőződése, hogy nem kell munkával építeni a társadalmat, nem kell azok hasznos tagjává lenni, hanem nekik (csak nekik) minden alanyi jogon jár, melynek érdekében az alapvető szabályokat sem kell betartani…netán pont meg kell szegni, s jól oda kell csapni...

Róma intő példa lehet, hiszen előfordul, hogy a befogadó féllel ellentétes kultúra azért sem képes integrálódni a befogadó fél kultúrájába, mert a vallási-kulturális különbségek ezt lehetetlenné teszik, a befogadott pedig eleve foggal-körömmel ragaszkodik régi életmódjához, kultúrájához, vallásához… stb... még akkor is, ha ez a befogadóra káros... 

Például a városias életmódot nem ismerő barbárok az urbanizált birodalomban igencsak jól mulattak... jól kifosztották a városokat... A gótok emellett a kereszténység arianus változatát vallották,mely szerint a Fiú-isten az Atya-isten teremtménye csupán, azaz csak hasonló lényegű vele (homoiuszion), tehát nem öröktőktől való, egylényegű (homousziosz) vele.   

A 2008-ban bemutatott Róma: Egy birodalom felemelkedése és bukása című sorozatban is szereplő Nagy Konstantin császár (Kru. 306-337) védnöksége és vezetése alatt Kru. 325-ben a Nikaiába összehívott zsinat eretneknek bélyegezte Arius hivatkozott tanait, akiről az úgynevezett eretnekek (az eltévelyedettek) a nevüket kapták, ugyanakkor mégis ezen tanok terjedtek el gót nyelvű fordítás révén a nevezettek között, mely aztán akadálya lett a romanizált lakossággal való keveredésnek is, mely nem feltétlenül volt arianus. De a barbárok törtek előre...

A Nagy Theodosius (Kru. 379-395) császár halála után 395-ben végleg kettészakadt Római Birodalom keleti fele, mondhatni ügyes manőverekkel, de Nyugat ellen fordította a gótok nyugati ágát – a vizigótokat –, akik A barbárok felemelkedése című, 2016-os sorozatban is feltűnő Alarik vezetésével magát Rómát is kifosztották Kru. 410-ben, melyet a kortársak úgy értelmeztek, hogy vége a Világnak…Alarik nem gondolta így, bár sokáig ő se élt a Város kifosztása után...

Volt is amúgy a gótoknak gyakorlata a fosztogatásban. Már a harmadik században a Krím-félsziget elfoglalásával hadihajókhoz jutottak, mellyel kifosztották a tengerparti városokat. A Földközi-tenger feletti kizárólagos római hegemónia ezzel már a Krisztus utáni harmadik században megszűnt. Itt már a Ben-Húr Arriusa sem győzhetett volna… de hagyjuk is...

Ennél fontosabb tudniillik, hogy Róma intő példa lehet arra is, hogy a későbbi befogadottak (példánál maradva: a gótok) a befogadó fél infrastruktúráját (út- és közlekedési hálózatát) felhasználva jutnak el a befogadó fél területére, hogy aztán ott nem feltétlenül békés szándékkal tartózkodjanak…

A vizigótok végül Hispániában alapítják meg államukat, ahol a birodalom szétesése után a hatodik század végéig az arianizmus volt a hivatalos államvallás is. Ennek ellenére a vizigótok jól berendezkedtek, megnyerték maguknak a romanizált lakosságot is, lebontva a régi jog- és adórendszert természetesen… Aztán jött az arab hódítás, 711-ben pedig a gótok alul maradtak a jerezi csatában… de ez már egy másik történet, fiúk...

A gótok másik ága, a keleti gótok – osztrogótok – Nagy Theodorik (493-526) vezetésével Itáliában rendezkedtek be, azonban a király halála után a Keletrómai Birodalom megkezdte visszahódító hadjáratát, meg sem állva Róma falaiig... 

Theodorik amúgy igyekezett – már amennyire lehetett – a meghódított római lakossággal kezdetben jó viszonyt ápolni, azonban nem mindig volt ez sikeres. Ráadásul a vallási különbségek miatt is de annyira nem keveredett a két nép, hogy a gótok nagy része latinul sem igazán kommunikált, generáció alatt sem sikerült az integrálódás. Tegyük hozzá máris: a birodalom bukása után ugyan miért is akartak volna a gótok romanizálódni, amikor ők voltak már nyeregben, mint az 1968-69-es Harc Rómáért című filmben is...

Ami a barbár pusztítás után is megmaradt: a kereszténység

Intő példa tehát korunk számára, hogy a teljesen más kultúrával rendelkező Barbaricum miként tudott éket verni a Római Birodalom testébe, hogy hozzájáruljon területi és kulturális integritásának megdöntéséhez... végső soron az Örök Város romhalmazzá válásához és elnéptelenedéséhez... korábbi lakossága a töredékére olvadt...

Az antik világ tudásának jelentős része elenyészett, s a pusztulás kihatott a nők társadalmi helyzetére is. Az ókori római világban játszott szerepükhöz képest a barbár kor nekik sem kedvezett, írni-olvasni pedig sokáig álmodni sem merhettek... 

Egy dolog azonban tovább élt Róma pusztulását követően is. Ez pedig nem volt más, mint a Krisztus utáni első század Palesztínájában megszülető új hit, a kereszténység.

Amiként a Borgiák sorozatban is látható, Szent Péter bazilikája a Vaticanus dombon évezreddel az után is áll és állt, hogy a római császárok uralma az antik városban véget ért. A kereszténység ugyanis, mely kezdetben maga is komoly ellenállást váltott ki a pogány Római Birodalom berkeiben, lassacskán birodalommegtartó erővé lépett elő Nagy Konstantin politikája révén, azonban addig sok mártír vére áztatta a homokot. Az oroszlánok pedig nem csak a 2001-es Quo vadisban aktivizálták magukat...

Az utolsó nagy keresztényüldözésre Diocletianus (Kru. 284-305) uralma alatt került sor, aki egy történet szerint még egy fiatal görög lány – Philomena – haláláért is felelős lehet, aki, lévén, hogy Krisztusnak fogadott örök hűséget, visszautasította a császár házassági ajánlatát… Philomena élete és mártíromságának pontos időpontja kérdéses ugyan, a hozzá fűződő csodák azonban máig sokakat vonzanak ereklyéjéhez, a Nápoly melletti Mugnano del Cardinaleba.

Mi azonban térjünk vissza az ókorba: nos, Konstantin és akkori szövetségese, Licinius türelmi rendelete révén 313-tól a kereszténység törvényessé vált, majd a negyedik század végére kiszorította a régi pogány isteneket, hogy Nagy Theodosius alatt államvallássá váljon a birodalomban. Ez idő tájt ténykérdés, hogy régi pogány értékek is pusztultak, sőt, pogány filozófusnőt (Hüpatia) is nyúztak… részleteket lásd az Agóra című filmben...

Ténykérdés azonban az is, hogy míg nyugaton összeomlott a civilizáció, a kereszténység fennmaradt és ott volt – a római pápaság intézménye révén is – a mai Európa megszületésénél, folytonosságot, arculatot és talán reményt is adva egy anarchiába, háborúkba és szélsőségekbe zuhanó korszakban. 

És miközben az antik világ emlékeit lassan elbontották, hogy köveit újrahasznosítsák, kialakult a nyughati keresztény világban egy gyakorlat is, melyet a két kard elméletével illetnek. A nyugati keresztény világ vallásos-spirituális vezetője a római püspök (pápa) lett, míg a világi hatalmat jelképező kard az éppen aktuális, felemelkedő barbár birodalom uralkodóját illette.

Ilyen uralkodó lett Károly, s később a német-római császárok sokasága. Feladatuk volt védelmezni az egész keresztény világot, s hatalmukat elméletileg a pápától, mint Isten földi helytartójától nyerték, de ezt persze volt, aki vitatta közülük. Maga Károly sem örült annak az eljárásmódnak, ahogy a pápa őt császárrá koronázta 800 Karácsonyán, mert érezte annak jelentőségét, de ez már egy másik történet...  A történelem viszont komoly tanítómester. Lapozzunk csak bele!

Civilizációk mindig lesznek, ahogy anarchiába, háborúkba és szélsőségekbe is sodródhatnak, össze is omolhatnak. Ami túlélheti őket, az az egységes hit (és erkölcs), mely az egységes világ összeomlása, Róma bukása után is fennmaradt, új küldetést, értelmet adva Róma városának, egyszersmind az integráció erejét nyújtva a számtalan barbár királyságnak, spirituális módon (ehhez természetesen a kereszténység megerősödése és az eretnek tanok elutasítása is kellett, így az arianizmus elutasítása).

Mindezekre tekintettel Róma példája is mutatja, hogy létkérdés – így akár ma is az lehet –, hogy létezik-e és vajon melyik az a hitrendszer és erkölcsi felfogás, amely egyes civilizációk összecsapásánál, adott esetben a világrend átalakulásánál erővel bír és fáklya lehet a Jövendő számára!

A keresztényég kialakulásának kezdetéről szól a 2015-ös sorozat, az A.D. A Biblia folytatódik is mely immár jóideje írásaink tárgyát képezi, igaz, az elmúlt időben alighanem kissé mostohán bántunk vele. Sajnos ma sem tudhatjuk meg, ki lakik abban a tóparti házban, amelyre már annyiszor utaltunk...

...azonban aki ismeri a Bibliát, az tudhatja, hogy a szentlélek eljövetelével a sorozatban jelentős események következnek, hiszen ezáltal az apostolok megkapták az erőt Jézus tanainak továbbadásához...

...az Ige megismertetéséhez! Vagyis a történet Péter templomi tanításával és csodatételével legközelebb ugyan, de folytatódik! Addig is, mindenki harapjon egy kis friss levegőt (és ne a gép előtt)...

...majd tiszta fejjel gondokozzon el rajta, mit is üzen a mai kornak az antik Róma!

Vajon meghallgatja a mai kor a múlt szavát és időben meglátja Róma intő példáját? 

Nos, bárhogy is lesz, mi hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Bocs, Attila, ez nem neked szólt!