„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonhatodik alkalommal! Mert „Róma örök.”

Örök, mint az a rejtély, hogy miért hagyta ott Kojak a jól tejelő római helytartóságot egy New Yorki-i melóért? 

Nem más, mint Telly Savalas, a híres Kojak tévésorozat címszereplő hadnagyát alakító színész formálja meg a Kru. 26-ban Judea élére került helytartót, Pontius Pilatust az 1965-ben debütáló bibliai témájú filmben, A világ legszebb történetében. A nyalókát nem ismerte az akkori római világ, ámde Savalas éppoly kemény, robosztus és könyörtelen, akárcsak az általa később eljátszott Kojak hadnagy karaktere.

És valljuk be: történelmileg hitelesebb Pilatust alakít, mint az evangéliumok vívódó Pilatusa. Ez vélhetően a film alapjául szolgáló regénynek is köszönhető, Fulton Oursler 1949-es művének. De mire abból film lett… az előkészületek ugyanis – beleértve a forgatókönyv megírását – jó pár évig elhúzódtak. Azért végül csak kimondhatta a századost alakító western hős, John Wayne, a kereszt alatt állva, hogy „Ez az ember valóban isten fia volt.”

A Jézust alakító ember pedig nem volt más, mint a híres Max von Sydow, aki A nyomozás című 2006-os filmben már a Jézus keresztre feszítésekor regnáló Tiberius császárt (Kru. 14-37.) alakítja. A képen természetesen még Jézus szerepében látható.

Később, ha nem is Jézus, de az őt megformáló színész extra meglepetésként a Star Wars világa felé is kikacsint… Ébredt az erő... jöttek a róm... azaz a birodalmiak... azaz az Első Rendiek... 

Carrie Bradshow „Mr. Big”-je is Róma felé kacsintgatott?

Ugorjunk gyorsan kétezer évet az időben, a folyton nyalókázó Kojak utáni érába! A nyalókáról... szóval... mostan nem lesz itten fotó... Szóval, azt hiszem senkinek sem kell hosszasan ecsetelnem, milyen nyalánkságokat is vitt végbe a Szex és New York sorozat két főhőse, Carrie és az elkötelezettségre alkalmatlan, gazdag férfiszemét, „Mr. Big” az ágyban… és nem csak az ágyban...

Azt azonban már valószínűleg kevesen tudják, hogy a nevezett vezérhím egy másik vezérhím, a nagy Julius Caesar lányával (is) megcsalta a hírös-neves főhősnőt. Vele:

Egészen pontosan arról van szó, hogy a „Mr. Big”-et alakító színész a 2002-ben forgatott Julius Caesar című film egyik főszereplőjének, a Nagy Pompeiusnak a bőrébe is belebujt, s mint ilyen, elvette akkori politikai szövetségesének, s későbbi ellenfelének, Caesarnak a lányát. Nagyban játszott, a római sas árnyékában...

De haladjunk csak szépen sorjában! A 2002-es Julius Caesar nem Shakespeare művének filmes adaptációja, ámde igencsak érdekes megoldásokkal találkozhatunk benne. Erről is csak szépen sorjában, mindazonáltal érdekes egy röpke pillantást vetnünk az alkotói, egészen pontosan a színészgárdára!

Carrie szeretőjén kívül itt találjuk a brancsban Rex felügyelő első gazdáját, Moser felügyelőt is, aki Caesar egyik gyilkosát, Cassiust alakítja.

De itt látható Caesar ádáz ellenfele, Cato senator szerepében maga a színészlegenda, Christopher Walken, akiről talán elég csak annyit mondani, hogy némi köze van A szarvasvadászhoz…

És milyen találó a szerep: Cato öngyilkos lett, miután Africában Caesar győzedelmeskedett felette. Egész pontosan felvágta a hasát és kitépkedte a saját beleit… De ha már ilyen gyomorforgatóan illusztris társaságba kerültünk, nézzük  meg inkább, mivel is kezdődik a Julius Caesar!

Rómában járunk, Kre. 82-ben. Épp hazatér Rómába Keleten vívott harcai után a patrícius származású, konzervatív politikus és hadvezér, Lucius Cornelius Sulla, akinek neve nem csak azzal forrott össze, hogy korábban ádáz polgárháborút vívott a néppárti Gaius Mariusszal.

Ez még csak a kezdet volt! Sulla tudniillik kegyetlen módszert választott arra, hogy megszabaduljon valós, vagy vélt politikai ellenfeleitől. Miután az Itáliában vívott csatákban legyőzte ellenfeleit – a korábban elhunyt Mariusról elnevezett marianusokat – feleleveníttetett egy ősi jogintézményt, a dictator intézményét.

Sulla – mint dictator –, korlátlan hatalma birtokában listát állított össze a néppártiakból és támogatóikból (ez volt a hírhedt proscriptio). A listán szereplőket bárki megölhette következmények nélkül, vagyonukat elkobozták, utódaikat pedig megfosztották politikai jogaiktól.

Sullát ez idő tájt a fiatal, feltörekvő Pompeius támogatta, aki a dictatornak tett szolgálatai révén diadalmenetet (triumphust) is tarthatott és elnyerte a Magnus (Nagy) utónevet.

A „Mr. Big” által alakított karakter azonban túl kifinomult és bölcselkedő lett, s valószínűleg kevesebb köze van ahhoz a történelmi személyhez, amilyen Pompeius abban az időben lehetett. 

Jó kérdés persze, hogy az a durva, tudatlan és erőszakos „Henteskölyök” lehetett-e, mint akinek Colleen Mccullough írónő ábrázolta Fortuna kegyeltjei című regényében. Mindazonáltal közvetve sem volt köze Sulla halálához, mint ahogyan a Julius Caesar című film sugallja. Ténykérdés azonban, hogy a Sullát alakító színésznek, Richard Harrisnek ez volt az egyik utolsó munkája. Sajnos…

Dumbledore nem birtokolta a bölcsek kövét, de filmjeiben tovább él…   

Richard Harris már legenda volt, amikor elvállata a Harry Potter sorozat Dumbledore professzorának, a Roxfort boszorkány- és varázslóképző szakiskola igazgatójának a szerepét. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy az unokája kerek perec közölte vele: ha nem vállalja el, többé nem áll vele szóba.

Így esett hát, hogy miután Harris befejezte a Gladiátor munkálatait, letette a császári bíbort (ha valakinek nem esne le: ő maga volt Marcus Aurelius császár) s két film erejéig ő lett a varázsvilág egyik leghíresebb iskolájának igazgatója. Utána újra kellett castingolni, ahogy a fenti kép is mutatja, hiszen Dumbledore minden Harry Potter-filmben szerepel, Harris viszont már nem élt.

Mielőtt azonban Marcus Aurelius végleg elmasírozott volna, Róma újfent bemasírozott az életébe. Így esett hát, hogy Harris – egy Marcus Aurelius előtt majd háromszáz esztendővel korábban élt – dictator bőrébe is belebujt. A filmben látszik, hogy a színész már nincs jó bőrben… ez nem a forgatókönyvírók fantáziája, hanem a kemény élet realitása. Viszlát, professzor úr!

Maga Sulla is nagybeteg volt amúgy a halála előtt, s nem is dictatorként halt meg, hanem előtte lemondott tisztségéről, s mondhatni „egyszerű” római polgárként távozott az árnyékvilágba. Természetesen közjogi értelemben gondoskodott arról, hogy az intézkedései maradandóak legyenek, őt magát pedig már ne érhesse retorzió... Az viszont már a forgatókönyvírók fantáziáját tükrözi, ahogy bemutatták a közte és Caesar közti konfliktust.

Caesar nem volt ugyanis hajlandó elválni a hajdani néppárti politikus, Cinna lányától, akitől később lánya, Julia is született. Na, ezt a lányt veszi el később „Mr. Big”… pardon: Pompeius. De akkor már nem a gyerekszínész alakítja...

Nos, mivel nemet mondott Sullának, Caesar egy ideig bujkálni kényszerült, s vadásztak is rá, de később a dictator – Caesar pártfogóinak a közbenjárására – megbocsájtott a derék Juliusnak. A történetíró Suetonius szerint Sulla ekkor megjósolja, hogy Caesar lesz a régi arisztokrácia veszte, pont azoké, akik kiállnak érte, mivel benne „nem is egy Marius lakozik.”

A filmben Sulla ezt Caesar szemébe is mondja, majd megbocsájt neki. Azonban eztán parancsolja meg Pompeiusnak, hogy hozza el neki Caesar szívét, mint egy Hófehérke mesében… A valóságban is menekült Caesar, de még azelőtt, hogy Sulla megbocsájtott neki. Ezután azonban már nem kellett mitől tartania. Szóval a forgatókönyvírók egy kicsit megspékelték a dolgot. Tény azonban, hogy amíg Sullánál nem járták ki számára a kegyelmet, egy James Bond ügyességével és ravaszságával kellett menekülnie és még gyötörte a láz is… de ez egy másik történet… Most vissza Rómába!

Miért is ragaszkodott Caesar ahhoz, hogy nem válik el a feleségétől?  Mert bizony ne legyenek illúziói senkinek: Caesar nem pusztán a szerelem miatt vállalta, hogy kitart felesége mellett… vállalva, hogy papi tisztségétől is megfosszák… Caesar több vasat tartott a tűzben. A kulcs Coleen Mccullough írónő elmélete szerint pontosan abban a papi tisztségben rejlik, amitől meg kellett válnia. Ez a papi tisztség nem volt más, mint a flamen Dialis tisztsége.

A legfőbb istenség, Juppiter Optimus Maximus különleges papjává Marius neveztette ki Caesart, amikor ő uralta Rómát, évekkel Sulla előtt. Amúgy még a nagy riválisok kőbe vésett képei sem néznek egymásra... Marius balra tekint, Sulla pedig jobbra... Marius néppárti volt, Sulla pedig konzervatív arisztokrata... 

A regény szerint az ifjú Caesarra féltékeny Mariusnak volt köze Caesar papi kinevezéséhez, mivel egy állítólagos jóslat alapján rájött, hogy Caesar nagyobb lesz őnála, túlszárnyalja majd az ő katonai teljesítményeit. Így is lett, a történelem igazolta a jóslatot… persze ez a jóslat egy regényben szerepel… a jósnő azonban állítólag létezett, s valóban jósolgatott is Mariusnak… De vissza Caesarra! 

Marius tehát a regény szerint az ifjú Caesarból – mondhatni annak akarata ellenére – flamen Dialist kreált, akinek aztán a főpapra vonatkozó törvények szerint tilos volt vasat érintenie, nem ülhetett lóra, nem foghatott fegyvert, de a halállal sem érintkezhetett, de közjogi méltóságra sem jelöltethette magát. Vagyis: fuccs a katonai, politikai pályának! 

Ez természetesen Mccullough elmélete, azonban ismerve a történelmi Caesar későbbi életútját, eredményeit, ambícióit, kötve hiszem, hogy vállalta volna e főpapi tisztséget, ha beleszólása lett volna. Minden esetre a Sullával való szembeszegülése – közvetett módon, de – hozzájárult ahhoz, hogy főpapi tisztsége megszűnt. De legalább életben maradt! Nem úgy, mint később... A főpapi tisztség megszűnésének jogi hátterét majd egyszer máskor…

Na jó: a lényeg, hogy a regény szerint a római papi kollégiumok álláspontja értelmében hiba csúszott a kinevezésbe, s így a dictator és paptársai feloldozták Caesart a papi tisztség alól. A sztoriban azonban van még egy csavar: Sulla azért támogatja a regény szerint ezt a döntést, mert megismeri a Caesarra vonatkozó jóslatot, s még utoljára keresztbe akar tenni a már halott Mariusnak, azzal, hogy Caesart segíti…

Caesar valójában titkos ügynök volt!

Akárhogy is szabadult a való életben Caesar a főpapi tisztségétől, életútját is valódi James Bondi tökéletességgel futja be, melynek során talán még a híres szuperügynöknél is több nőt visz ágyba, köztük politikai ellenfelei nejeit (például Catoét), majd két film erejéig maga is James Bonddá válik, hiszen az 1999-es Kleopátrában az a Timothy Dalton alakítja, aki kétszer is a szuperügynök bőrébe bújt...

Az 1999-es Kleopátra ott veszi fel a fonalat, mint elődje, az 1963-as verzió. Caesar szembekerült egykori politikai szövetségesével, Pompeiussal, aki egy ideig a veje is volt, Julia férjeként. A polgárháború megkezdődik. Ennek egyik fő mozzanata – de nem az utolsó – az, amikor Caesar Kre. 48-ban legyőzi Pompeiust Pharsalosnál. Pompeius Egyiptomba menekül, Caesar követi, de mire Alexandriába ér, a derék egyiptomiak már Pompeius fejével köszöntik őt. Ennek nem igazán örül... vigasztalódnia kell!

Eközben Egyiptomban is polgárháború dúl, a Ptolemaida-dinasztiához tartozó testvérek között, akik közül Caesar Kleopátrát támogatja. Jól össze is szűrte Caesarral a levet, gyereke is született tőle. Kleopátra szívós nőszemély. A történelem úgy tartja, Kre. 30-ban öngyilkosságot követett el, miután országát elfoglalta Octavianus, a későbbi Augustus császár.

Viszont az 1999-es verzió Kleopátrája, Leonor Valera új testtel és személyiséggel feltámadva a 2012-ben feltámadt (feltámasztott) Dallas tévésorozat egyik csinos macája is lett...

Caesar kevésbé volt ilyen szerencsés. Sullához hasonlóan őt is dictatorrá választották. Élethossziglanra. Le is szúrták Kre. 44. március idusán. Miután leszúrták, a derék Dalton Londoni rémtörténetekkel szórakoztatta magát… persze, akárcsak Caesar és Bond, továbbra is jó kis cicák társaságában... 

Marcus Antonius ott volt 1912-ben a Titanicon!

Ami Kleopátra második híres szeretőjét, Marcus Antoniust illeti, miután Kre. 31-ben Octavianus ellenében elveszti az actiumi csatát, Kleopátrával együtt öngyilkosságot követ el. Kardjába dől... egészen pontosan Kre. 30-ban... szóval volt még neki egy kis lauf..

Az őt játszó Billy Zane azért nem fürdött be úgy karrierje során, mint az általa alakított karakter, tény azonban, hogy nem sokkal korábban a híres Titanic fedélzetén is megfordult, üldözve menyasszonyát Roset és annak újdonsült kedvesét, Jacket… A jeges víztől megmenekül, azonban acélmágnás révén a gazdasági világválság érzékenyen érinti, így hát golyót röpít a fejébe…

Pedig, ha tudta volna, hogy a Titanic 11 Oscar-díjat zsebel be! Pont annyit, mint az 1959-es Ben-Húr! Biztos, hogy nem majomkodott volna a pisztollyal!

Főleg azért sem, mert a Ben-Húrt alakító színész, Charlton Heston már megtette helyette is: szerepelt A majmok bolygólya című opusban… igaz, embert alakított… Állati!

Ha már ilyen poénosra vettük a figurát, rángassuk elő a vadászkalapból Sherlockot is!

„De miért?” – hallhattuk a reklámban is. Hát azért, mert a BBC híres-neves sorozatában nem akárki alakítja Lestrade felügyelőt! Igaz, a Rupert Graves által megformált felügyelő nem oly hideg, s számító, nem oly könyörtelen, mint „előző életében”, ámde mégoly kiváló így is!

Nézzük csak meg egy másik képen is, abban az ominózus „előző életében”, római öltözékben! Nem mást látunk, mint az 1999-es Kleopátra egyik főszereplőjét, Octavianust!

 Azt az Octavianust, aki a „hősszerelmeseket” öngyilkosságba hajszolja, Egyiptomot pedig Rómához csatolja. Nagyon finom falatot adott ezáltal a birodalomnak, a mégoly szükséges gabonaszállítmányok miatt… pardon: Egyiptom nem provincia lett, hanem úgymond a császár magánbirtoka… 

Fincsi mi? Akárcsak a pástétom, amelybe emberi darabokat sütnek… ebben az esetben Octavianus tervének kisütése Kleopátra, Caesartól született fia és Antonius halálát igényelte. Az emberi darabos pástétom tehát esetükben szimbolikus, ámde mégoly valós volt a Trónok harcában, ha jól emlékszem. Az ötlet azonban nem onnan ered, hanem Shakespeare tollából, aki Antoniusról és Kleopátráról is írt tragédiát.

Az avoni hattyú egy másik, ámde fiktív római idősíkban játszódó drámájában, a Titus Andronicusban a címszereplő úgy áll bosszút lányának megrontóin, s megcsonkítóin, hogy a tetteseket, mint a disznókat levágja és pástétomként feltálalja az anyjuknak, a gót királynőnek… A történet 1999-es filmadaptációjában, a Tituszban egyébiránt az az Anthony Hopkins alakítja a címszereplő Titust, aki a sok vér láttán úgy döntött, legközelebb gépszörnyekkel küzd meg.

Így esett hát, hogy felbukkant az alakváltó robotok történetének újabb fejezetét elénk táró Transformers: Az utolsó lovag című filmben, ahol kirobbanó sikert aratott angol lordként. Szó szerint felrobbant a karakter, emlékeim szerint… De ez egy másik történet, s már nem is római. Szóval, most zárunk! De nem kell szomorkodni, Salome!

Mert hamarosan folytatjuk!

Újfent Pompeiusszal, aki épp behatol a Szentek Szentjébe!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonötödik alkalommal! Mert „Róma örök.”  És bizony-bizony, sokakat megihlet, még a Transformers alkotóit is!

Róma a Transformers világába is bemasírozott?

A kérdés jogos, hiszen 484-ben veszi kezdetét az alakváltó robotok történetének újabb fejezetét elénk táró Transformers: Az utolsó lovag című film. Ekkorra azonban a római legiok már rég elhagyták Britanniát. A 2004-es Artúr király című filmben szabályosan iszkolnak a maradék egységeik... dehogy állnak meg egy fotó erejéig!

A filmvásznon ezért már csak olyan világ elevenedhetett meg, melyből Róma már kimasírozott és soha többé nem volt ereje ahhoz, hogy újfent bemasírozzék… Az ötödik században mindazonáltal még éltek Róma vívmányai a szigeten. A civilizáció még megvívja utolsó csatáját, mielőtt beköszönt a barbárok kora, s a szászok uralma.

Az alakváltókról szóló filmben látható híres badoni csatát – melyet 2004-ben az Artúr királyban is megsasolhattunk – a történészek a 490-es évekre, vagy az utánra helyezik, azonban pontos ideje és helye máig ismeretlen.  Ismeretlen az is, hogy vajon tényleg elesett-e a csatában Artúr harcostársa, Lancelot, amikor a mondakör szerint még kavarnia kellett volna a bájos Guinevererel...

Ha ugyan léteztek, hiszen, még az sem biztos, hogy maga Artúr létezett. Mindazonáltal van olyan történet is, hogy míg Artúr a kontinensen hadakozik, addig Artúr unokaöccse (fia?), Mordred hódítja meg a hölgyeményt. Más sztori szerint meg ő terjeszti a koholt vádakat Lancelotról és Guineverreről. Artúr mindenesetre visszasiet a győztes galliai hadjáratból, összecsap Mordreddel. A csatában győz, de maga is halálos sebet kap... Szóval van itt egy kis katyvasz, annyi szent! Bogózzuk csak ki a sztoriból a históriát!

Nos, az minden esetre tény, hogy Kru. 407-ben egy britanniai római hadvezér, név szerint Flavius Claudius Constantinus császárrá kiáltatta ki magát, s a britanniai legiokkal a kontinensre ment hadakozni. Négy évvel később  megölték. Eközben a britek visszavertek egy szász támadást, Kru. 408-ban, majd a rákövetkező évben elzavarták a római hivatalnokokat is (hamarosan persze már Honorius, római császár segítségét kérik, de eredménytelenül). A Kru. 408-as brit győzelem azonban nem a badoni csata. Jóllehet szászokat győztek le.

Mindez persze nem vonhatja el egyetlen filmes jogát sem ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel meghalassza a sztoriban Lancelotot... végtére is, a képen látható alakok közül esetleg... hangsúlyozom, esetleg csak Artúr létezett... szóval Lancelot nem bánja... 

Gyorsan jegyezzük meg: arra sincs bizonyíték, hogy a britek oldalán, bármelyik csatában sárkánnyá alakuló ősi robot vett volna részt. Szóval – kellő bizonyíték híján – azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a transformerek nem befolyásolták egyetlen csata kimenetelét sem. Éppen ezért a sárkány sztorija maradjon csak a háttérben! 

De vajon befolyásolja-e az intelligens robotok kalandjait bemutató Transformers értékét az a tény, hogy Artúr és a Kerekasztal lovagjai nem korabeli – népvándorlás kori – göncben parádéznak, hanem tizenötödik századi harcosokként lépnek színre?

Ez a kérdés is jogos! De valljuk be: a 2004-es Artúr király sem fest teljesen hiteles képet Artúrról. Maradva a páncél kérdésénél, el kell mondanunk, hogy Artúr a 2004-es filmben olyan páncélt visel, nevezetesen a lorica segmentatara (lemezvértre) hajazó göncöt, amely páncéltípus addigra már rég nem volt használatban, évszázadok óta! De jól mutat filmben! Hangsúlyozandó azonban: ez nem (teljesen) lorica segmentata! 

Ebből a nézőpontból kár is számon kérni a Transformers képi világán a nehezen beazonosítható páncélt! Tegyük csak szépen hozzá azt is, hogy a legtöbb film, amely Artúrról és a Kerekasztal lovagjairól szól, sajnos, vagy nem sajnos, de ezer esztendővel későbbi, azaz késő középkori köntöst húz a bandára, amelynél a római ruházat azért nagyobb hitellel bír! Lássuk most egy rajzfilmsorozat epizódját!

Nos, ha a Transformers mozifilm Artúrra vonatkozó részét nézzük, ki kell jelenteni, hogy az alakváltókat bemutató hajdani rajzfilmsorozat egyik, 543-ban játszódó időutazós epizódja (az 1985-ben debütáló A Decepticon Raider in King Arthur's Court című rész) szintén tizenötödik századi öltözékben mutatja be a derék britonokat. Vagyis Az utolsó lovag hű a Transformers univerzumhoz! És egyes, Artúrról szóló filmekhez is! 

Így már kevésbé fájó a késő középkori szerelés! Szóval, mielőtt Artúr és lovagjainak kinézete miatt ujjat húznánk a robotok kalandjai iránt rajongók népes hadával, húzzuk csak meg a határokat, miként a rómaiak felhúzták a 2004-es Artúr királyban is látható Hadrianus falát!

Mert amiként a korhű ruházat nem masírozott be a Transformers világába, úgy a római történelem ismerete sem masírozott be az 1963-as Kleopátra alkotóinak grémiumába! Kleopátra római megjelenésénél ugyanis még Artúr debütálása is hitelesebb a Transformersben! Meglep? Nos, akkor játsszunk!

Mi a hiba a fenti képen?

Az 1963-as Kleopátrában a Bestiák Királynője – a későbbi Augustus császár legalábbis ezzel a címmel illette az Antonius és Kleopátra című regényben – las vegasi showelemeket idéző módon vonul be Rómába, ráadásul a Forum Romanumra, a fehér togában feszítő senatorok pedig, mint valami keleti hajlongó udvaroncok előfutárai, felállva köszöntik Egyiptom fáraóját! 

Több sebből vérzik! Idegen uralkodó Róma városának szent határát (a pomeriumot) nem léphette át, ha élni akart. Kleopátra nem is tett ilyet. Járt Rómában, a nagy Julius Caesarnál, bemutatva neki a közös gyermeküket, Caesariont, azonban egy villában lakott, jóval a pomeriumon kívül. Caesar pedig tudván tudta, hogy nem kényszerítheti rá a senatorokat – a Római Köztársaság legfőbb törvényhozó szervének tagjait, a társadalom elitjét –, hogy egy külföldi uralkodót felállva, a pomeriumon belül köszöntsenek. Ja, az alábbi képen azt hiszem, még ülnek...

Jóllehet a senatus létszámát maga Caesar emelte meg, s számos hívét elhelyezte a testületben – így az HBO Róma sorozatának főhőse, Vorenus is senator lett – erre nem lettek volna önszántukból hajlandók, s elképzelhető talán az is, hogy akár Caesar is előbb lesz merénylet áldozata… 

Más kérdés azonban, hogy Kleopátrát több jeles államférfi, senator is meglátogatta Rómában való tartózkodása idején, köztük a neves szónok, Cicero is. Az is más kérdés, hogy Caesar Rómában, a saját új forumán felállíttatta Venus szobra mellett Kleopátráét is, ami igencsak megütközést váltott ki… És akkor még nem beszéltünk arról sem, hogy a fenti képen látható diadalív ebben a korban még nem állt a Forum Romanumon! De oly nagy a Római Birodalom!

Hagyjuk is el most a szívét és térjünk vissza a ködös Britanniába, ahol már Caesar is partra szállt, ámde meghódítása egy évszázadot váratott magára, Kru. 43-ig, amikor is Claudius császár (Kru. 41-54.) kezdte meg a hódító hadjáratot. Claudius nagyon örült a katonai sikereinek, amit mások vittek végbe a császár parancsát teljesítve. Egy jó kis diadalmenetet is tartott.  Annyi önkritikája azért volt, hogy a Britannicus győzelmi jelzőt ne vindikálja magának... a fia kapta...  

A hadjárat egyik oka amúgy az volt, hogy a szigetről támogatást kapott a római uralom alatt álló Galliában élő kelta ellenállás és a betiltott druida vallás is. A hadjárat Kru. 51-ig lezajlott, Britanniának a déli része került római uralom alá ezáltal, de több cliens királyságot is szerveztek, Róma-barát vezetés alatt.

Nero császár (Kru. 54-68.) uralma alatt azonban komolyan megrendült a rómaiak britanniai uralma. Nero komolyan fontolgatta a csapatok kivonását is. Nem számoltak ugyanis egy nővel…

Ne húzz ujjat Boudicával! Erről szól Az elveszett kard legendája című film

Boudica (akinek nevét Tacitus történetíró középkorban félrefordított műve nyomán sokáig Boadiceaként emlegették) a Rómával szövetséges icenus törzs királyának, Prasutagusnak volt a felesége. Neve mai napig olyannyira ismert a szigetországban, akárcsak Artúré. Ellentétben azonban Artúrral, ő bizonyítottan létező személy volt.

A közvetlen római uralom alatt nem álló icenus törzs királya, Prasutagus abban az illúzióban ringatta magát, hogy a családjának királyi hatalma fenntartható. Végrendeletében Nero császárt tette meg örököséül, természetesen a saját lányai mellett. A lányok örökösödési jogát azonban Róma nem ismerte el. Azt hitték azonban, hogy elhalgattathatják Boudicát.

Így esett hát, hogy amíg Britannia lakossága a birodalomnak fizetendő adó terhe alatt nyögött(a sziget meghódítása ugyanis pénzbe került az államkincstárnak, temérdekbe) , addig Boudica a római korbácsok alatt nyöghetett, lányait megerőszakolták, az eleddig kiváltságos icenusok területét pedig – amely addigra már nem tartozott a határzónához – Rómához csatolták, s úgy kezelték, mintha meghódították volna…

Boudicának vagy Prasutagusnak jobb lett volna ismernie a római gyakorlatot, amely szerint a rómaiak kerülték a cliensállamok tekintetében a dinasztiák kialakítását. Érdekes egyébként, hogy Az elveszett kard legendája című 2003-as filmben (Boudica/Warrior Queen) ők döbbennek le az ügyefogyottnak látszó Claudius császáron, akivel szövetséget kötnek… Akárhogy is, a Boudica vezette felkelés Kru. 61-ben aztán elementáris erővel tört ki, a Boudicát és lányait ért gyalázat után...

A felkelésnek áldozatul esett közel hetvenezer római polgár, de több frissen épült római város, köztük Londinium (a későbbi London) is. A felkelésen végül csak úrrá lett Suetonius Paulinus kormányzó, aki az általa vezetett és újjászervezett csapatokkal az úgynevezett Watling Street-i csatában legyőzte az icenus királynét és csapatait.

Maga Boudica a csata után meghalt vagy öngyilkos lett. Szobra Londonban áll. De  mi lett Suetonius és az általa vezetett legio további útja? 

Suetonius kormányzó nevet változtat és bevonul Rómába

Természetesen mindezt csak a filmművészetben! Az 1951-es Quo vadis kezdő képsorain ugyanis nem mást láthatunk, mint azt, hogy a győzelmes XIV. Gemina legio Róma felé tart Britanniából, Marcus Vinicius parancsnok vezetése alatt. Ezzel kapásból több probléma van. Vinicius a film szerint Kru. 64. kora nyarán tér meg Rómába, a felkelés leverésére azonban Kru. 61-ben került sor. Jóllehet a filmben utalnak rá, hogy immár három éve hagyta el Rómát, azonban nem Marcus Vinicius győzedelmeskedett a britek felett, hanem Suetonius! Sőt, mi több: egyikőjük sem tartott diadalmenetet.

 Vinicius a film alapjául szolgáló regényben nem is egy negyven esztendő felé tendáló hadvezér, hanem fiatalabb katonatiszt, aki Keleten hadakozott, alárendelt pozícióban. Miért lett Britanniából hazatérő hadvezér a filmben? Nos, a filmet már a ’30-as években tervezték, de közbeszólt a háború. Vinicius szerepét már akkor Robert Taylornak szánták, csakhogy ő 1951-re kicsit idősebb lett az eredeti regénybeli karakternél. Így a korához igazították Vinicius karakterét a filmben. Hadvezér lett, aki diadalmenettel vonul Rómába. A filmben ez jól mutatott. No, de miért Britannia?

Azért talán, mert a történet egyik szereplője a valóban élt Aulus Plautius, aki hadvezérként, Claudius alatt valóban részt vett a sziget meghódításában. Lehetséges, hogy e valós történelmi személy volt annak ihletője, hogy Viniciusból is Britanniában hadakozó parancsnok legyen? Innen már csak egy ugrás volt, hogy annak a légionak – nevezetesen a XIV. Gemina legionak – a parancsnokává tegyék, amely Kru. 61-ben valóban győzedelmeskedett Boudica felett. 

Ezt megspékelték azzal is, hogy három évig hadakoztak a rómaiak a film szerint, melőtt újra megpillanthatták az Örök Várost, Rómát. Vonjunk csak ki 64-ből 3-at, s máris megkapjuk a Kru. 61. esztendőt, Boudica felkelésének évét. Most már csak Suetoniust kellett kidobni, s helyére ültetni Viniciust… Suetonius amúgy a Nero halála utáni polgárháborúban rossz lóra, a vesztes Otho császárra tett, későbbi sorsa nem teljesen tisztázott... Mellesleg a nevezett XIV. legiot dehogy vonták ki Britanniából, hogy Rómába meneteljen!

Pont egy ilyen ádáz felkelés után tették volna? Nem ment el az eszük! A legio csak Kru. 67-ben kerül át a kontinensre, más feladatokkal bízzák meg, majd mintegy három évszázadon át Carnuntumban állomásozik. Róma pedig az ötödik századik „vendégeskedik” a briteknél. Ennek a „vendégségnek” a záróakkordja – mondhatni – a legendák ködébe vesző hős, Artúr alakja.

Artúré, aki végül utolsó csatájában halálos sebet kap, ámde győzelmet arat! Megválik mitikus kardjától, az Excaliburtól, őt magát pedig Avalon szigetére vitték, de visszatér majd, ha népe veszélybe kerül. Mint a mi Mátyás királyunk. Szinte hihetetlen, de alapmotívumát tekintve hasonló történetet dolgoz fel maga az 1986-os The Transformers: The Movie című rajzfilm is!

A jók vezére, a hős Optimus Prime életét adja egy kíméletlen küzdelemben, csakhogy megmentse népét, az Autobotokat az ellenséges inváziótól. Mielőtt szikrája kihunyna, megválik a vezérséget jelképező Mátrixtól, majd az övéi körében távozik a robotvilágból.

Aztán a szükség órájában, a sorozat vége felé visszatér! De térjünk vissza újfent Rómába, mely a Kru. 64. év nyarán tűzvész martaléka lesz. Az újjáépítése irdatlan mennyiségű pénzt igényelt. Hosszabb ideig tartott, mint maga a tűzvész a filmben...

Nero azonban pazarló-költekező császár. És jönnek a vagyonelkobzások, összeesküvések, de a lázadások is… Nero halála előtt két esztendővel, Kru. 66-ban pedig kitör a zsidó felkelés, mely Jeruzsálem pusztulásához vezet. A háborúból aztán kerül elegendő forrás Róma újjáépítésére, s benne a Colosseum felépítéséhez. De ez egy másik történet. Egy biztos: Artúr és lovagjai egy napon még visszatérnek!

Szóval hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Mondom... előre!