Kirándulás és néhány rándulás – ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: a Zember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart – Jerry egeret senki sem hívta. A két állat – szokásához híven – hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: „Állat!” Főleg, hogy az ominózus részt – suttyomban – a hajdani Csehszlovákiában rajzoltatták! Ettől is olyan állatira kisvakondos a fű… De vajon létezik állatira jó kirándulás? Járjunk utána! Ja, csak szólok: ez egy blog, nem információs-tudományos-szupersztráda! Szóval be ne pipulj tőle!
Volt egyszer egy… „Vadkelet”
Régi gyermekkori barátommal és testvérével kóstolgattuk minap a jó csípős pizzát, hozzá pedig zámolyi sört gurítottunk, öntözve száraz torkunkat. Eközben felidéztük az elmúlt évtizedek emlékeit, köztük azt az időszakot is, amikor a hazai rendszerváltással beköszöntött a „Vadkelet” kora… Gyermekkori barátom kit – szakmája és hivatása után, a rapidul rám törő kajánságomra hivatkozva – innentől Kamionos barátomnak nevezek, emlékezett még rá, amikor Antall József miniszterelnök halála elvágta a Kacsamesék aktuális epizódját is, sorsközösséget teremtve egy generációnyi gyermek között…
Azt viszont már nem kérdeztem meg tőle – három (négy?) sör után – emlékszik-e vajon arra is, hogy bizony-bizony az ő VHS kazettájáról néztük még ama „Vadkelet” korszakában a Volt egyszer egy vadnyugat című örök filmopust is... mely – Ennio Morricone zenéjének is köszönhetően – azóta is lelkem legmélyéig hatoló filmélményt nyújt.
Irány az Epöl-szikla!
Talán a Volt egyszer egy vadnyugat hatásának is betudható, hogy nemrégiben egyik utunk során megálltunk az Epöl-sziklánál is, melynek közelében forgott Kostyál Márk rendező „Vadkeletet”… pardon: Vadnyugatot is megidéző filmje, a Kojot.
Az epöli táj magával ragadó. A szikla alatt futó országút közelében egy szál fa, a messze elnyúló földek előterében. A fa alatt egy házaspár által állított, Jézust ábrázoló kőoszlop áll. Ki tudja… talán e hely volt a szerelmesek kedves rejteke is… házasságuk előtt…
Miként a Kojotban, érezhető volt itt is, élőben a „vadkeleti”… pardon: vadnyugati feeling. Jó volt a rendező helyválasztása.
Rögvest le is játszottam az Ennio Morricone által komponált filmzenét, melyet a látványba belepöfögő traktor rusztikus hangja még inkább megspékelt.
Rögvest indultunk is tovább úti célunk, A mi kis falunknak otthont adó Pajkaszeg… pardon: Pilisszentlélek felé… Útközben azonban még megálltunk Sárisápon, mert volt egy gyanúm, hogy a Kojot temetőjeleneteit ott vették fel, de nem… Viszont kárpótlásul – a szeptember végi pénteki délután fényében – egy csodás, fekete hajú teremtés jött szembe a temetőhöz felvezető úton; fekete felsője és testre simuló kék farmerbe bújtatott lába már-már megállásra késztetett, ámde már várt ránk Pajkaszeg és persze a Teca kocsmája… beszálltunk a kocsiba és otthagytuk e filmbéli tájat...
...egy másikért... száguldva a hetvenes évek retró aszfaltján... a csodás hölgy így hát nélkülünk várakozott a buszmegállóban… Persze – tegyük hozzá pajkosan – legközelebb is járhatunk a vidéken… a két mellet mintázó, filmben szereplő természeti képződmény (hegy?) igazi remek... miként a hölgyeményé, mely még ringott is... szóval, ha igazi kojot vagy, irány Sárisáp!
Pilisszentlélek – avagy Pajkaszeg – A mi kis falunk
Egészen pontosan fogalmazva Esztergom A mi kis falunk, hiszen pilisszentlélek 1985 óta nem önálló község, hanem Esztergom városának része – bár ez nem tűnik fel, hiszen körülbelül kilenc kilométerre fekszik tőle egy völgyben.
A mi kis falunkban azonnal magával ragadó a csend, a béke a kémények füstje, na és a füstölt hús illata, mely ott jártunkkor belengte a sorozatnak otthont adó utcákat (a tavi jeleneteket nem itt veszik fel).
Szinte azonnal megleltük a pajkaszegi polgármesteri hivatalnak otthont adó épületet, melynek hátulja a sorozat közösségi háza, ahol a híres pap, János atya bámulhatja – ha akarná – a közösségi házat közvetlenül a mise előtt konditeremként használó hölgyek far- és mellizmait…
De a közelben megtaláltuk az atya apjának, dokinak, azaz a híres állatorvosnak a házát is, melyet a stáb bérel, valójában tehát nincs rendelés az itteni fosós állatoknak… szóval a doki mostan nem randizott a tanárnővel… nem volt forgatás se ott jártunkkor (mint megtudtuk, másnap lett volna, de a kocsmában nem vártuk meg). Ami a kocsmákat illeti, nos, a valódi Pajkaszegen nem csak, hogy templom is van, de ráadásul két kocsma is osztozik a garatukat locsolók széles táborán. Az egyik az Ivó Svejk a Derék Katonához, a másik pedig a hajdani Klastrom Söröző – utalva a határban fellelhető pálos kolostor romjaira –, mely a sorozat kezdete óta a Teca Kocsmája nevet viseli.
Mielőtt azonban lábunkat eme csodás mellű hölgyeményről – A mi kis falunk – Tecájáról elnevezett Bacchus-szentélybe betettük volna, még megcsodáltuk Pajkaszeg jelképét, a S*@Rsüti emlékművet, mely most letakarva szunnyadt (forgatás híján).
A kocsmában most az eredeti tulaj fogadott minket, aki széles mosollyal újságolta, hogy ő Teca főnöke, Teca pedig az ő főnöke. Finom pálinka- és sörremekének fogyasztása közben Édesanyám tisztábban látott, s meglepődve konstatálta, hogy más a kocsma berendezése, mint amikor Szifonék támasztják az asztalokat a sorozatban.
A tulajdonos rögvest el is mesélte, hogy a forgatás alatt más berendezést kap a kocsma, s akkor Teca az úrhölgy a falak között… Ilyenkor turisták nem látogathatják az intézményt, hiszen forgatás van, mindazonáltal jönnek sokan, forgatásra és azon kívül is; főleg hétvégén van sok turista. Pár pálinka után aztánigencsak homályosan látható a híres-neves kocsma...
Mesélte a tulaj azt is, milyen barátságosak a színészek, s a forgatások után is nagy bulik színhelye a kocsma. Öröm volt hallgatni, mily élet van Pajkaszegen! Pardon: Pilisszentléleken! Bizony-bizony, kultikus és király hely Teca Kocsmája!
Lassan be is esteledett. Hét óra felé közeledett a ferdén álló mutató... Ha Stoki kerékpárját és Gyuri járgányát nem is leltük sehol sem, attól még Pilisszentlélek a mi Pajkaszegünk, mindig! A mi kis falunk! Mely valójában Esztergom! Esztergom felé vettük az irányt, mely eszembe juttatta egy korábbi kalandomat Dezertőr barátommal, ki most dezertált és nem tartott velünk… Esztergomot és egy koncertet, melyet a Bud Spencer és Terence Hill Emlékzenekar adott. De ez már egy másik történet lesz… más időben... az alkonyt köszöntő városban...
Innen folytatjuk!
Addig is, ha tetszett, ajánld másoknak is!
Vagy kövess minket a Facebookon!
Utolsó kommentek