„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonnyolcadik alkalommal! Mert „Róma örök.” 

Még a transformerek is római neveket viselnek!

Nem csalás, nem ámítás: a transformerek (alakváltók) világa tele van latin-római nevű robotokkal. E nevek pedig – akár – római történelmi személyekhez is köthetők. Ott van mindjárt a jók vezére, Optimus Prime (a legjobb vezér). A névválasztáshoz valószínű, hogy Traianus, római császár (Kru. 98-117) egy címéből nyerhettek ihletet az alkotók.

Traianus ugyanis – aki az 1968-as koprodukciós filmben, a Traianus oszlopában (Columna) teljes életnagyságban feszít – még életében elnyerte a senatustól az „optimus princeps” (azaz a legjobb császár) címet.

De ott van Ultra Magnus is, aki rövid ideig Optimus Prime utóda volt a vezérségben. Nevében Pompeius Magnus – Caesar egykori szövetségese, harcostársa, majd későbbi ellenfele – köszön vissza.

​Ultra Magnus a történet szerint katonának tartja magát, miként Pompeius is a katonásdit szerette a leginkább… A Magnus (Nagy) jelző pedig tökéletes választás, ha figyelembe vesszük, hogy a robot egy viszonylag nagyobb játék…

De Ultra Magnus vezérnek történő kiválasztásában visszaköszön az Antoninus-dinasztia utódválasztási szokása is. A Kru. 96-ban, Nervával induló dinasztia Róma fénykorát jelenti. A császárok mindig a legrátermettebbnek tartott személyt választották utóduknak, azaz nem a vérségi elv volt a meghatározó.

 A jó robotok – azaz az autonóm robot organizmusok (autobotok) – vezetői az eredeti képregény szerint is időközönként kiválasztják utódukat, akinek átadják a vezérséget jelképező, ámde komoly erővel is bíró Mátrixot, mely hol program, hol tárgy… akárcsak Róma, mely nem csak egy város, az Urbs, de egy eszme is!

Ultra Magnus esetében a Mátrix átadására csak Optimus halálakor került sor, ámde a képregényben leírt elv ugyanaz, mint az Antoninus-dinasztia esetében. Tegyük hozzá: nem volt vér szerinti utóduk eme dinasztia császárainak, Marcus Aureliust (Kru. 161-180) kivéve, aki fiát, Commodust (Kru. 180-192) tette meg utódául… véget is ért a „jó császárok” kora…  

A daliás… pardon… őrült Commodussal gyűlik meg Maximus baja a 2000-es Gladiátorban. A filmnek úgy hírlik, véresen komolyan lesz egy folytatása a közeljövőben… De már nem lesz benne Maximus… a földműves, aki rákényszerül, hogy harcoljon Marcus Aurelius oldalán… Maximus, a katona, aki csak azért harcol, hogy minél előbb véget érjen a harc, s hazatérhessen a családjához… és Maximus, aki megesküdött, hogy bosszút áll családja elvesztőjén, Commoduson… míg él, vagy az után…

Maximus neve a Gladiátor történetének korábbi, 1964-es feldolgozásában, A Római Birodalom bukásában még Livius volt és a karaktere is más volt, de azért a kapcsolat a két film karaktere között még azonosítható.  Hogy miként lett Livius Maximusszá a Gladiátorra? És kiről kapta a nevét Maximus, a hatalmas alakváltó robot? Ki tudja?

Volt egy úgynevezett ellencsászár, Magnus Maximus, aki Nagy Theodosius (Kru. 379-395) alatt, Kru. 383-ban lépett fel a császári bíbor megszerzése érdekében. Ennél is érdekesebb azonban, hogy az alakváltó Maximus jellemrajza (ami a ’80-as évekre datálható) számos ponton egyezést mutat a Gladiátor Maximusának történetével.

A hatalmas robot, Maximus bátor, hősies, s végtelenül erős, önfeláldozó harcos, akinek azonban a leghőbb vágya, hogy soha többé ne kelljen harcolnia. Építésre szakosodott, nem pusztításra, a Gladiátor Maximusa pedig földművelésre. De aztán mindkettejüknek harcolniuk kellett… Vajon esetükben meghatározta volna a robot Maximus a Gladiátor főhősének nevét? Nos, aki kíváncsi, járjon utána! 

Menetelhet egy darabig, mint a Centurion katonái... Minden esetre a latin-római nevek önmagukért beszélnek! Róma neveket adott a modern gyermekjátékoknak is! De evezzünk immár keményebb vizekre! A gyermekgyilkosságok területére!  Egész pontosan a betlehemi gyermekmészárlásra.... 

Nagy Heródes tényleg parancsba adta a betlehemi gyermekek lemészárlását?

Egy ilyen esemény – melyet a Szentírás tár elénk – minden bizonnyal nem kerülte volna el a történetírók, köztük a zsidók történetét megíró Josephus Flavius figyelmét és íróvesszőjét sem. Akkor mégis miben és hol gyökerezik a történet? Honnan ered e kegyetlen és véres tett? És ami még fontosabb: van-e valóságalapja? Nos?

A Szentírás szerint bölcsek érkeznek Napkelet felől, keresve a zsidók királyát, akinek csillagát látták fenn az égen. Máig vita tárgya, mi lehetett az az égi jelenség, melyet a Biblia után „betlehemi csillagként” hívunk, minden esetre a történet szerint a bölcseket elvezette Betlehembe, ahol a zsidó próféciák szerint a messiás (felkent) – görögül: krisztosz – születni fog, hogy aztán helyreállítsa a zsidók királyságát. 

A bölcsek előtte azonban kérdezősködtek, ami aztán a rómaiak által elismert, éppen regnáló uralkodó, a rettegett Nagy Heródes fülébe jutott. Titokban magához rendeli a bölcseket, Jeruzsálembe. 

A bölcsek és Heródes találkozását láthatjuk az 1965-ös filmben, A világ legszebb történetében is. Heródes kikérdezi őket, mit tudnak, egyúttal tájékozódik az írástudóktól is, így megtudja, hogy a messiásnak Betlehemben kell születnie, a zsidók hajdani királyának, Dávidnak a nemzetségéből. Heródes nem tartozott ide, mégoly ambíciózus volt is...

Heródest ugyan elismerték a rómaiak a zsidók királyának, már Kre. 40-ben,  – az HBO Róma sorozatában bemutatottak szerint a városba látogat – de tény, hogy világéletében rettegett attól, hogy meg fog születni egy gyermek, aki felnőttként, mint a zsidók legitim királya, igényt fog tartani Dávid trónjára. 

Heródes maga nem minősült zsidónak az úgynevezett mózesi törvények alapján, a családja Idumaeából származott. Apja, Antipatér arab nőt vett feleségül, azonban a zsidók az anya személyéből vezették le származásukat, következésképp Antipatér ivadékai nem minősültek zsidónak.

Az Antonius és Kleopátra című regény első magyar fordításában ebből lett egy jó kis nagy kalamajka: Colleen Mccullough írónő szereplője, Heródes ugyanis azt ecseteli, hogy ő „keresztény”… 

Netes fórumokon vitáztak ezen, de tény, ami tény, a „keresztény” kifejezés a „christianus”-ból ered, s Jézus követőit nevezték így, száz évvel később… De hát pont Heródes hívta volna magát kereszténynek? A gond a fordításból adódhatott.

Egyszer ugyanis a kezembe került az angol verzió, s ott, ha jól emlékszem a „gentile” kifejezés szerepelt, ami nyersen azt jelenti, hogy „nem zsidó”… De akárhogy is van, az tény, hogy Antipatér, Heródes apja  volt az egyik hadúr, aki Palesztinában a hatalmat gyakorolta azután, miután a rómaiak – Nagy Pompeius vezetésével – Kre. 63-ban bemasíroztak és uralmuk alá vonták a térséget. Igaz nem ilyen rikító pirosban, mint az 1961-es Királyok királyában...

Nos, Heródes elvette feleségül Mariamnét, aki a Hasmóneus-dinasztiából származott. Ez a dinasztia a Makkabeusoktól eredt, akik a római megszállás előtt uralkodtak a zsidók felett, abban a röpke időszakban, amikor függetlennek mondhatták magukat (a Krisztus előtti második századtól Kre 63-ig). Végül aztán őt magát ismerték el a rómaiak a zsidók királyának, ami cliens-királyi (rómaiakkal szövetséges és baráti viszonyban álló uralkodó) pozíciót jelentett, amire szüksége is volt Rómának, a keleti, párthus fenyegetés miatt. 

Ezt a cliens-királyi státuszát Heródes az után is megőrizte, hogy a Kleopátra bűvkörébe került Marcus Antoniust, akivel szoros szövetséget ápolt (még a jeruzsálemi erőd is Antonius nevét viselte) legyőzte Octavianus, aki Kre. 27-től Augustus császár néven a Római Birodalom egyedüli ura lett.

De vissza a napkeleti bölcsekhez, akik már az 1959-es Ben-Húr elején eljutnak a csillagot követve a betlehemi jászolhoz, amely az újabb kutatások szerint egy sziklába vájt, barlangszerű struktúrában lehetett, ami azonban a felette lévő házhoz kapcsolódott. Itt tartották a háziállatokat.

Az 1961-es filmben, a Királyok királyában is megérkeznek Betlehembe . A filmben a megjelenésük valamelyest hasonló ahhoz, ahogy a Ben-húrban debütáltak, de azért ez egy másik film...

Aztán jön 1965 és A világ legszebb története. Ebben a filmben – hasonlóan a Szentíráshoz – Heródes úgy küldi Betlehembe a bölcseket, hogy ha megtalálják a gyermeket, akkor tudassák vele, hogy ő is hódolhasson neki. Ha az esemény valóban megtörtént, a bölcsek akkor sem hihettek a királynak, hiszen a Biblia szerint álmot láttak és más úton tértek vissza hazájukba.

A filmben természetesen Heródes parancsot ad, hogy kövessék a bölcseket… Így Heródes hírül kapja, hogy a bölcsek Betlehembe mentek! Ahonnan a Messiás eljövetele várható… és parancsot ad a betlehemi gyermekek lemészárlására. A Királyok királyában rómaiakkal végezteti el ezt a munkát, de az eredmény egy és ugyanaz. De vajon van valóságtartalma a történetnek? Megtörténhetett? Kérdezhetnénk... van felelet? 

Nos, valószínűleg nem történt meg. Történetírói munkákban nincsen nyoma, azonban ha legendaként tekintünk rá, akkor máris megleljük eredetét a valós történelmi események között. Augustus állítólag azt a görög szójátékot mondta Heródesről, hogy inkább szeretne a disznaja („hüsz”), mint a fia („hüiosz”) lenni. A disznókat ugyanis a zsidók – vallási okokból – tisztátalannak tartották, s mint ilyent, nem fogyasztották el. Vagyis a disznók biztonságban voltak Heródes udvarában, nem úgy a saját fiai… saját gyermekei…

Heródes ugyanis Kre. 7-ben meggyilkoltatta Mariamnéval közös két legnagyobb fiát, s azok több száz követőjét. A meggyilkolt fiúk a trón várományosai voltak, s az volt a vád ellenük, hogy összeesküvést szőttek az apjuk ellen. Később a király Mariamnét is megölette… Nem sokkal halála előtt, Kre 4-ben adott parancsot a harmadik fiú, Antipatér meggyilkolására. 

Mivel ezek az események még Heródes Kre. 4-ben bekövetkezett halála előtt, de már Jézus feltételezett születése után történtek, elképzelhető, hogy a saját gyermekeinek és követőinek lemészárlása jelenik meg a Bibliában is, a betlehemi gyermekek lemészárlásának történetében… 

A karácsonyi bejgli illatába rothadó holttestek bűze vegyül  

A világ legszebb történetében Heródes halála után akkora lázadás tör ki, hogy még a Rómát jelképező sast is letaszítják az egyik kapu fölül. Heródes életben maradt fiai, köztük Heródes Antipász Római segítséggel úrrá lesznek a káoszon, de a sztori szerint a rómaiak bejönnek az országba, rendet teremtenek, s Júdaeát közvetlen római fennhatóság alá helyezik, helytartóval az élén.

Nos, ez egy kicsit máshogy ment. Tény, hogy Kre. 4-ben, de még közvetlen Heródes halála előtt zavargás tört ki Jeruzsálemben, s még az arany sast is letaszították a király által kibővíttetett zsidó templom, az úgynevezett Második Templom kapujáról.

A római uralom jelképét maga Heródes rakatta ki. Az elkövetőket élve megégették… Aztán bekövetkezett Heródes halála. Végrendeletében – melyre Augustus császár is áldását adta – három fia közt osztotta fel az uralma alatt álló területeket.

A Bibliában is szereplő Heródes Antipász lett Galilea (és benne Názáret), valamint a Jordán folyón túli területek ura, Archelaosz lett Judaea uralkodója, Fülöp pedig a Genezáret-tótól északkeletre lévő területeket kapta meg. A tó ismerős lehet a Bibliából is...

Ez idő tájt, még Kre 4-ben robbant ki Jeruzsálemben az a zavargás, amely A világ legszebb történetében szerepel, s a filmmel megegyezően valóban római legiok vonultak be Szíriából, Varus vezetésével, de Judaea – azaz Archelaosz területe – még ekkor sem került közvetlen uralom alá. Minderre Kru. 6-ban került sor, Archelaosz kegyetlensége és alkalmatlansága miatt. Augustus száműzte Achelaoszt a messzi Galliába, Judaea pedig, s benne Jeruzsálem, s a templom, közvetlen római uralom alá került.

A Szentírásban az olvasható, hogy Jézus és családja a betlehemi mészárlások elől Egyiptomba menekült, s csak Heródes halála után tértek haza Názáretbe. Názáret közelében azonban ott állt a hegyen Sepphoris városa, a régió adminisztratív központja. Ma rommező...

Kre 4-ben, amikor Jeruzsálemben is elszabadult a pokol, egy bizonyos Galileai Júdás, aki a történetírás szerint király szeretett volna lenni, behatolt az ottani királyi palotába, annak is a fegyverraktárába. A megszerzett fegyverek birtokában Galilea is lángokba borult, azonban a bemasírozó rómaiak földig gyalulták Sepphoris városát is, s aki ellenállt, keresztre feszítették. Kemény idők jártak...

Ha tehát Jézus és családja Heródes halála után tért vissza Názáretbe, lehetséges, hogy még láthatták a kereszten rothadó hullákat, s a hajdani Sepphoris füstölgő romjait… Názáret ugyanis Sepphoris mellett van...

A várost Heródes Antipász újjáépítette ugyan, azonban Galilea pusztulása szükségképpen magával hozza, hogy a karácsonyi történetnek bizony vannak ki nem mondott, ámde mégoly megrázó eseményei is…

Heródes Antipászt ott feszít mind a Királyok királyában, mind pedig A világ legszebb történetében, s mindkettőben kivégezteti Jézus előfutárát, Keresztelő Jánost. Hogy János halálában milyen szerepe volt Salome táncának, az legközelebb kiderül!

De szó lesz a Bibliában szereplő népszámlálásról is, mely a történet szerint Máriát és jegyesét, Józsefet Betlehembe vitte, ahol végül Jézus megszületett.

Szóval hamarosan folytatjuk!

Mert Róma örök, akár a lenyugvó, ámde újra és újra felkelő Nap! 

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Azért ordítani nem kell!

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonhetedik alkalommal! Mert „Róma örök.”

Az HBO Róma sorozatának Titus Pulloja – bármily impulzív volt is – nem volt egy rutinos rabszolgatartó róka

Ismerős az a sztori a sorozat első évadából, amikor a főhős katona, Pullo felszabadítja szíve hölgyét, a bájos rabszolganőt, Eirenet, hogy elvegye feleségül? Tudja valaki, mi következik ezután? Nos, elárulom: megjelenik a lány szintén rabszolga vőlegénye, s köszönetet mond a zordon tekintetre váltó harcosnak… 

Azt hiszem, nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mi történik ezután: Pullo egy oszlophoz csapkodva zúzza csontszilánkos és véres masszává a fickó koponyáját… A gond ott kezdődik, hogy a rabszolga a katonatársának, Lucius Vorenusnak volt a tulajdona. Vorenus ekkor már rabszolgatartó pater familiasnként viselkedik, aki védi a tulajdonát (ami felett persze ő maga élet-halál ura). Jól össze is különbözik a két hajdani harcostárs, s egy időre el is válnak az útjaik. De persze nem végleg...

Ennél fontosabb azonban, hogy Eirene is meggyűlöli Pullot, s egy ízben meg is próbálja ölni… végül persze megbocsájt neki, s hozzámegy Pullohoz, immár szabad emberként.

Azonban belehal a szülésbe, mert Pullo egyik alkalmi szeretője megmérgezi… persze, csak azután, hogy Eirene meg akarta verettetni a nőt Pulloval... aztán annak az alkalmi szeretőnek is csúfos vége lesz… mert hát ez mégis csak a vér és a szex hona: az Örök Róma!

De vissza Eirene és Pullo kapcsolatának az elejére! A Róma sorozat kezdete berobbant bennünket a hatalmas véráldozattal járó polgárháború kellős közepébe: Kre. 49-et írunk, Caesar átlépi az Itália határát jelentő Rubicont, s megkezdődik az ádáz küzdelem közte és hajdani szövetségese, az immár öreg, s levitézlett Pompeius Magnus között. Legalábbis öregnek és levitézlettnek ábrázolták... Nem is húzza soká...

Nos, sokan menekülnek el a városból. Rómában a káosz lesz az úr. Mielőtt azonban erre sor kerülne, mielőtt Caesar – Menandroszt idézve – elvetné a kockát, és seregeivel megindulna, egy fiatal rabszolganő szökik meg egy bizonyos Marius Dolabella házából… vagy talán elrabolták… pontosan nem tudni, minden esetre a Forum Romanum kikiáltója szerint búsás jutalmat fog kapni az, aki visszahozza.

Mindebből feltételezhetnénk, hogy igencsak vonzó teremtésről van szó a szökött rabszolganő esetében, azonban az is tény, hogy a római jog szerint, ha a tulajdonos saját maga kerestette a rabszolgáját, akkor jutalmat kellett felajánlania, amely a jogtudósok szerint peresíthető volt. Hogy mi lett a sorsa a szökött rabszolganőnek, nem tudjuk, mindazonáltal a későbbiekben immár Pullo kedvesét, Eirenét láthatjuk, amint – enyhén sunnyogva – bandukol szegényes motyójával az országúton… aztán Pompeius emberei elrabolják őt.

Persze mindezt csak az után teszik, hogy kifosztották az államkincstárat, s annak aranyával vezérük után iramodtak. A munka teljesítve, jöhet a szórakozás! A történelem rideg valósága, hogy Pompeius és a köztársaságpártiak akkora káoszban menekültek Rómából – persze csak taktikailag, hogy Keleten szervezzék meg erőiket –, hogy az államkincstár ott maradt Rómában, s így Caesar rátehette a kezét.

Az HBO Róma sorozatával megegyezően ekkor valóban Cornelia Metella volt Pompeius felesége, Caesar lányának, Juliának a halála után, azonban a nő nem volt olyan karakán, hogy figyelmeztette volna Magnust a kincstár kiürítésére. De maradjunk most a sorozatnál! És a gyönyörű Eirenénél!

Amennyiben Eirene volt az a szökött rabszolganő, akkor valószínűsíthető, hogy szökésének oka az is volt, hogy – mint beszélő szerszámot, eszközt, kit a rómaiak semmire sem tartottak, pusztán tárgynak – gazdája szexuálisan alaposan kihasználta. Eirene a történet későbbi részei szerint germán származású volt, Adela néven látta meg a napvilágot a Rajnán túl, a germán nép pedig köztudottan szabadságszerető volt.

Amikor például a rómaiak kevesebb, mint száz évvel korábban legyőzték az Itáliába betörő germánokat, több ezer germán nő követett el öngyilkosságot, csakhogy ne váljanak a rómaiak rabszolgáivá.  Nos, hiába is menekült Eirene, Pompeius emberei az úton meglátták, s – csak úgy – elrabolták… valószínűsíthetően azért, hogy szexuálisan kizsákmányolják… de aztán Pullo megmenti őt...

Pullo és Eirene véletlenül találkoztak. A lány elrablói nem eresztették volna értékes túszukat egy percre sem, akárcsak a szekéren lévő aranyat! Az arany letakarva, a lány meg odakötözve az aranyat szállító szekerük végéhez. Így talált rájuk Caesar előőrse, Vorenus és Pullo vezetésével. És lett egy kics csetepaté...

Pullo a harc után kiszabadítja a lányt, de érdekes módon nem tisztázott, hogy miként válik aztán a rabszolgává, jóllehet Eirene a későbbiekben valóban rabszolgaként tekint magára.

Ha a lány Dolabella tulajdona volt, akkor Pullonak vissza kellett volna őt szolgáltatnia, vagy átadnia a hatóságoknak. Ha a tulajdonos nem jelentkezik, a rabszolgát eladják, a vevő azonban nem vált tulajdonossá ekkor, mert a rabszolga korábbi gazdája három évig peres úton visszakövetelhette a tulajdonát. Pullonak szerencséje volt. Eirenét senki nem követelte rajta, de azért a kincstár aranyát, amire rátette a kezért, át kellett adnia a derék Juliusnak...

Szóval előfordulhat, hogy Pullo szökött rabszolgát mentett meg és bujtatott, sőt, mi több, önhatalmúlag birtokolta... kvázi mint rabszolgáját. Ettől azonban tulajdont nem szerezhetett felette, így később fel sem szabadíthatta volna őt szabályosan… tegyük hozzá: nem feltétlenül úgy bánt vele, mint egy rabszolgával, s szerelmes is volt belé... a maga egyszerű módján...

Egy ízben szexuálisan ki is zsákmányolta, mielőtt felszabadította volna… Az őt játszó színésznő az egyetlen a sorozatban, akit nem mutatnak vetkőzni szex közben… Ha viszont Eirene azelőtt mégsem volt rabszolga, hogy Pompeius emberei elrabolták volna, akkor nem taszíthatta volna ilyen jogi státuszba őt Pullo sem! De hát… polgárháború volt…

Egy polgárháború zűrzavarában pedig előfordulhatott az is, hogy az a bizonyos Dolabella – aki nem azonos azzal a Publius Cornelius Dolabellával, aki Caesar halála után a legfőbb közjogi méltóságot, a consulatust is elnyerte – már nem kerestette, mert, lehet, hogy már halott volt... de ki tudja, az is előfordulhatott, hogy egy védtelen lányt rabszolgává tegyenek… ahogy később Vorenus lányait is eladták prostituáltaknak…

Tény, ami tény, Eirenével Pullo nem rutinos rabszolgatartó rókaként viselkedik, s az egyetlen esetet leszámítva nem is zsákmányolja őt ki, hanem szerető gondoskodással, emberként viselkedik vele, ami távol állt a korban egy rabszolgatartótól. Sajnos! Mondhatnánk mai szemmel... Nos, a rideg valóság az, hogy a római időkben  egy rutinos rabszolgatartó azt is megte(he)tte volna, hogy infibuláltatja a lányt, elejét véve annak, hogy mással légyottra keljen, amíg ő távol van – tegyük hozzá gyorsan: a légyott a feltételezések szerint meg is történt Eirene és Vorenus rabszolgája között.

Az infibuláció révén a női rabszolgák szeméremajkait egy szeggel vagy tűvel (fibulával) összekapcsolták, megakadályozandó a terhességet, de mindennemű szexuális aktivitást is. Vagyis, a női nemi szerv csonkítását sajnos már a rómaiak is alkalmazták… nem minden jó tehát, ami római, mondhatnánk, azonban a komoly fájdalmakkal járó szokás eredete az ókori Egyiptomba nyúlhat vissza… Hasonló módszert alkalmaztak a férfi rabszolgák fitymája esetében is…

Minden esetre Pullo valószínűleg jobban szerette Eirenét, mintsem ezt tette volna vele, s később, amikor már Eirene is megbékélt (már amennyire lehetett), hozzáment Pullohoz. Tegyük hozzá máris: ennél jobb lehetőséget úgysem kínált volna számára az akkori élet.

Ez a rideg realitás! Utána azonban valóban árnyékként követte férjét, volt, amikor aggodalmaskodott is a jövő felett, s kicsit ki is nyílt a csipája... a maga csípős, szarkasztikus módján, Pullonak is be-beszólt egy-egy jól időzített félmondatot... Tudván, mire képes az ura, az egyik rabszolgát is meg akarta verettetni vele (lám csak, hogy megérezte a társadalmi helyzetének változását), de ezt a rabszolgát, ahogy már szó volt róla, Pullo végül alkalmi szeretőjévé tette... Eirene ezt sosem tudta meg, hamarosan megtért az árnyékvilágba...

A történet szerint halála előtt gyermeket is várt, azonban ez a történetszál a sorozat kaszálásának áldozata lett. Az írók megkapták az ukázt, hogy nem lesz harmadik évad (a költségek miatt), ezért le kell zárni a sorozatot. Így esett, hogy Eirene már akkor gyermeket várt, amikor Kre. 42-ben két csatában legyőzik Caesar gyilkosait a messzi Philippinél, de még akkor is terhes, amikor Heródes két év múlva Rómába érkezik, hogy elismertesse magát a zsidók királyának…

Róma beteszi a lábát a Szentföldre

A bibliai témájú filmekből sokan hallottak már róla, hogy Jézus keresztre feszítése idején az ókori Palesztinát a hódító Róma uralta, születésekor pedig Nagy Heródes volt a zsidók rettegett királya… Iudaea provincia története azonban még Pompeius keleti hódításai idején vette kezdetét.

Erről szól az 1961-es film, a Királyok királyának nyitánya, mely rögvest az arcunkba is tolja, hogy a római legiok Kre. 63-ban sáskajárásként tarolták le a Júdeai királyságot. A filmben a római hadvezér, Pompeius seregei három hónapos küzdelem után beveszik Jeruzsálemet.

De álljunk meg egy pillanatra! És bővítsük ki a kört! A rómaiak beveszik a várost, melyet a zsidók második királya, Dávid tett fővárosává. Dávid király alakját idézi meg az 1985-ös Dávid király című film, Richard Gere legendás alakításában. Micsoda nő van vele!

Dávid egész pontosan az egységes Izraeli Királyság második királya volt, mely államalakulat körülbelül Kre. 1020 és 930 között állt fenn. Ő vitette új fővárosába a zsidók Istennel való szövetségét jelképező Frigyládát, ámde templomot már utóda, Salamon építtetett. 

Az 1959-es Salamon és Sába királynőjében az alkotók jól érzékeltetik, mennyit fejlődött és gyarapodott a királyság Salamon uralma alatt. Azért enyhe túlzásokba estek...

 A Salamon által emeltetett Első Templom a kutatások szerint sem építészetileg, sem stílusjegyeit, sem nagyságát illetően nem emelkedett ki a kortárs pogány templomok közül, ámde ezen az állításon még van, hogy vitatkoznak, szóval jelen sorok íróját senki ne kövezze meg!

A Szentírás szerint a messzi földön élő Sába királynője hallott Salamon legendás gazdagságáról és bölcsességéről és meglátogatta őt… a többit mindenkinek a képzeletére bízom...

 Minden esetre a filmben szemtanúja lesz a híres salamoni döntésnek. Két nőnek egy időben voltak gyerekei, de az egyiküké meghalt éjszaka; vita tárgya lett, hogy melyiküké és így az ügyet a király elé vitték.

Salamon azt parancsolta, hogy felezzék el az élő gyereket, azaz vágják ketté. A hamisan tanúskodó nő belement, azonban az igazi anya inkább lemondott volna a gyermekéről, s odaadta volna a másiknak, csakhogy gyermeke életben maradhasson.

Így derítette ki a bölcs Salamon, hogy kié a gyermek. Nos, Salamon halála után birodalma szétesett. Az egységes Izrael két részre osztódott: az északi Izraeli Királyságra, melyet Kre 722-ben az asszírok semmisítettek meg, s a déli, szegényebb Júdai Királyságra, Jeruzsálem központtal. Ez Kre. 586-ig állt fenn, a babiloni megszállásig. Jeruzsálemet és az Első Templomot földig rombolták, lakóit elhurcolták. A Dávid királyban is látható Frigyláda az idők során eltűnt…

Jeruzsálem elpusztulásával kezdetét vette a zsidó nép úgynevezett babiloni fogsága. Amikor azonban a perzsák Kre 538-ban megsemmisítették a babiloni birodalmat, a zsidók hazatérhettek őseik földjére… korlátozott önállóságot élvezhettek… felépülhetett a templom is.  A perzsák uralma után jött azonban Nagy Sándor...

...nyomában pedig a Szeleukida Birodalom.  Terjedt a hellenizmus, s üldözni kezdték a zsidó vallást. Makkabeus Júdás vezetésével felkelés tört ki, melynek nyomán Kre. 167-63. között a zsidók független királyságban élhettek. Aztán Róma – Pompeius képében – bemasírozott az életükbe… Pompeius egyenest a „Szentek Szentjébe”…

Pompeius Jeruzsálemben

A Királyok királya című filmben a derék narrátor jó sok információt tolt a buzgó néző képébe, de legalább az informatív sztori akció dús is – a kornak megfelelő mértékben. A díszlet azért nem teljesen tükrözi a valóságot, de azért ne vigyük túlzásba igényeinket! Különben...

Persze a római légiósok nem viseltek olyan típusú pajzsot, mint a filmben. Pajzsuk a scutum volt, ez a vállmagasságig érő, körív mentén hajtott, négyszög alakú formát öltő eszköz. Szóval nem ilyen volt, csak átvehették a kellékesek egy más korban játszódó filmből... A scutum azért klasszisokkal jobb! Ugye?

A pajzshoz a Krisztus előtti második évszázadtól láncing is dukált, azaz a páncéljuk nem a lorica segmentata (lemezpáncél) volt ebben a korban. Végképp nem egy nadrágtartós verziójura lebutított változata… De hát, ez csak egy film…

Nos, a narrátor elmeséli nekünk, hogy a rómaiak seregei három hónapos küzdelem után bevették Jeruzsálemet, s áttörve a kapun vérfürdővel mosták le a harcok porát. A város lakói úgy hullottak, mint a búzakalász az aratás idején…

És mi is történt valójában? Nagyjából ugyanez. Pompeius ez idő tájt hódoltatta seregeivel Kis-Ázsiát, Szíriát és Palesztinát. Háromhavi ostrom után bevette Jeruzsálemet és tizenkétezer zsidót mészároltatott le. Sábát napján támadt, amikor tudta, hogy a vallásos zsidók nem fognak védekezni... 

A történetíró, Josephus Flavius szerint Pompeius pontosan Jom Kippurkor – az Ítélet Napján, vagyis a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepén, a szombatok szombatján, amikor a vallásos zsidók huszonöt órás böjtöt is tartanak – megszentségtelenítette a zsidók templomát is. Sok mindent elért, hadvezérként, de Caesar később túlszárnyalta őt... Vagy mégsem?

Nos, akárhogy is, Pompeius Kre 63-ban belépett a templom legbensőbb szentélyébe, a „Szentek Szentjébe” is, ahol az ősidőkben az azóta már elveszett Frigyládát is őrizték. Ide a főpap is csak évente egyszer, Jom Kippurkor léphetett be. Mindezek fényében feltételezhető, hogy Pompeius szándékosan lépett be a legbensőbb szentélybe a nevezett napon. Az biztos, ez nem a világ legszebb története... vigaszul szolgáljon azonban, hogy a Világ legszebb története című, a Királyok királyával rivalizáló 1965-ös filmopusban jobban kidolgotott a templomegyüttes díszlete...

Érdekes módon ábrázolja Pompeius templomba történő behatolását Colleen Mccullough, Caesar asszonyai című regényében. Az ő sztorija szerint Pompeius meggondolja magát és nem megy be a legbensőbb szentélybe, ahol abban az időben már gyakorlatilag sok minden nem volt… hát, mit mondjak, nem kutatott eleget az írónő? Heródes biztosan kivégeztette volna ezért a komoly mulasztásért... 

Minden esetre Pompeius révén Palesztina római ellenőrzés alá került, s a hadurak közül kiemelkedett Antipater, majd annak fia, Heródes, akit a rómaiak Kre 40-ben elismertek a zsidók királyának, jóllehet valójában nem volt vér szerinti zsidó, hanem Idumaeából származott. A világ legszebb történetében csupasz képpel adja ki a betlehemi gyerekek meggyilkolására vonatkozó parancsot... volt bőr a képén...

Valós tény, hogy csakugyan rettegett egy olyan gyermek születésétől, aki majdan a zsidók legitim királya lehet.  A Biblia szerint lemészároltatta a betlehemi gyermekeket is, amikor hírét vette, hogy megszületett a zsidók királya. A Királyok királyában érdekes mód Luciusszal, egy római tiszttel s az embereivel végezteti el a piszkos munkát...

 Lucius későbbi élete során találkozik Jézussal… De vajon tényleg megtörtént a betlehemi gyermekgyilkosság? Nos, mindez már egy másik történet… talán a következő… Szóval, hamarosan folytatjuk! Mert Róma örök! A folytatásban újra itt lesz a Királyok királya is!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre! 

Egyenest Salome karjaiba...