„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár sokadik alkalommal! Mert „Róma örök.”

A Názáreti Jézus Krisztus valóban nem nyugodott volna tartósan a sírban?

A keresztény világ alapvető hittétele ölt testet Jézus feltámadásának elfogadásában és tényként kezelésében. Hiszen, amiként Pál apostol kifejti, ha Krisztus nem támadt fel, akkor a keresztények hite semmit sem ér…

Hit és meggyőződés kérdése, ki miként viszonyul Jézushoz, kereszthalálához és az Evangéliumokban elénk tárt feltámadásához, arról azonban a legtöbb ember már nem hallott, hogy Jézus semmiképpen nem nyugodott volna tartósan és háborítatlanul a sírban.

Ennek oka valójában az ókori Palesztinában ez idő tájt meghonosodott temetkezési szokásokban gyökerezik. A Kre. 30 és Kru. 70. közötti százéves időszakban ugyanis kétfázisú temetkezés zajlott. A testet először megmosták, olajjal bekenték és halotti lepelbe csavarták, majd a tetem egy úgynevezett kőpolcra került. Eddig jutottak el Jézus esetében, amikor a Húsvét ünnepe előtt sebtiben sírba helyezték, de az ünnep után az asszonyok azért mentek volna a sírhoz, hogy a temetés hiányosságait pótolják…

Nos, alapesetben Jézus körülbelül egy évig nyugodott volna a lepelben, a sírban. Ez az idő a test lebomlásához kellett volna, ugyanis a teljes lebomlás után a kiszáradt csontokat egy csontládikában (osszáriumban) helyezték volna el. Ezen téglalap alakú, fedéllel letakarható ládikákra rávésték az elhunytak (mert néha több ember csontja volt egy ládikában) nevét.

Ez volt tehát a végleges temetés, a második fázis. Jézus esetében az Evangéliumok szerint erre már nem került sor, mert harmadnapon feltámadt… 

A feltámadást tárja elénk több filmalkotás is, így a 2004-es film, A Passió, de a 2016-ban készült Risen is (magyar címe: Feltámadás), valamint a 2015-ös sorozat, az A.D. A Biblia folytatódik. A következő részekben kicsit hosszabban fogunk elidőzni e sorozatnál. Tetszik?

A sorozat nem csak Jézus utolsó óráit eleveníti fel, merőben plasztikusan, de az Evangéliumok folytatását, Az Apostolok cselekedeteit, s benne az ősegyház szárnypróbálgatásait is megjeleníteni igyekszik, néha meglepő logikai megoldásokkal kitöltve az írásokban nem szereplő űröket is. És néha abszurd hozzákörítéseket is láthatunk benne, természetesen... vagy tüzes fordulatokat...

A sorozat egyik főszereplője – vagy inkább fő karaktere – maga Péter apostol, akit Jézus mondhatni az emberek halászává tett, s aki eredetileg valóban halászattal foglalkozott.

A másik főszereplő maga Pilatus, aki merőben más, mint az Evangéliumok vívódó Pilatusa. Pragmatista, könyörtelen, egyszersmind számító játékos, akinél nem (mindig) lehet tudni, hogy gondolatai, szavai és tettei összhangban vannak-e egymással.

Jóllehet, amikor Jézus tárgyalását folytatja le, ő maga is elismeri, hogy igazából nem találja bűnösnek a Názáretit. De aztán elítéli… Hogy miért is? Lássuk, csak mi a sorozat koncepciója!

Jézussal ott találkozunk, amikor Kajafás, a zsidő főpap megkérdezi tőle az éjszakai elfogatása után, hogy ő maga-e a „Messiás, az áldott (Isten) Fia?” A zsidó próféciák szerint a messiás (felkent) – görögül: krisztosz – el fog jönni (születni fog), hogy aztán helyreállítsa a zsidók királyságát.

A messiás szó tehát a zsidók felkent királyára is utal. Jézus igennel felel, mely által a zsidók szemében istenkáromlóvá vált, hiszen nem csak azt vallja, hogy ő a messiás, de azt is, hogy Isten is. Halálra ítélik őt, azonban a halálos ítéletet a római helytartónak jóvá kellett hagynia.

Eközben Jézus kihallgatásakor belopódzik Péter is, akit felismernek, s háromszor megtagadja a Mestert, ahogy azt Jézus megjövendölte. Elmenekül… közben megvirrad és Jézust a helytartó, Pilatus elé vezetik, aki az ünnepre feljött Jeruzsálembe a feleségével, akit a sorozatban Claudiának kereszteltek, a keresztény hagyomány nyomán, de hogy létezett-e vajon és hogy hogyan is hívták, arról fogalmunk sincs…

INRI

Az „INRI” egy rövidítés. A művészetben, a festményeken és a szobrokon Jézus keresztfája fölött ez a felirat szerepel. Ezt általában úgy rekonstruálják, hogy „Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum”  De görögül és arámiul is szerepelhetett a táblán a szöveg, azaz háromnyelvű lehetett.

Ez arra a vádra utal, amely miatt Pilatus végül is kivégeztette őt: „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. Fontos hangsúlyoznunk, hogy Jézus valóban elismerte, hogy ő a messiás, s mint kifejtettük, ennek megvan a királyra utaló jelentése. Pilatust ez érdekelte. Pilatus pragmatista, s ki is fejti a sorozatban később a feleségének, hogy aki egy római provinciában királynak vallja magát, az árulást követ el. Ezt pedig Róma sosem tűrte...

Ehhez képest viszont logikai bukfencnek tűnik a sorozatban, hogy amikor a tárgyalás során kikérdezi Jézust, más következtetésre jut. Látszik, hogy az alkotóknak több dolgot is össze kellett gyúrniuk. Ámde… lehet, hogy Pilatus valójában egy kiváló játékos? Jézustól ugyanis megkérdezi Pilatus a tárgyaláson, hogy ő-e a zsidók királya.

Jézus azt feleli, hogy királysága nem e világból való. Pilatus nem tágít: „Akkor mégis király vagy te?” – kérdezi a Názáretit a sorozatban. Jézus ráfeleli a jól ismert mondatot: „Te mondod.” Eztán kifejti a derék Pontiusunknak, hogy azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Erre Pilatus a szintén közismert kérdéssel felel, maró gúnnyal a hangjában: „Mi az igazság?”.

De aztán az történik, hogy kijelenti Kajafásnak, a főpapoknak és az írástudóknak, hogy nem talál benne semmi bűnt. Erre Kaifás, a főpapok és írástudók, valamint a felheccelt nép Jézus halálát követeli – Barabásról szó sincs a történetben. Szóval miként is lehet az, hogy Pilatus itt nem találja bűnösnek, utóbb pedig már azt mondja a feleségének, hogy aki királynak vallja magát, büntetést érdemel?

Minden esetre, a táblára már ezt vésték Jézus bűnéül, tudniillik, hogy a zsidó királya, később pedig Pilatus meggyőződéssel vallja a feleségének, hogy Jézusnak ezt a megnyilvánulását nem tűrhette. Hát, ha belegondolunk, nem logikai bukfenc, hanem pontosan ezért jó bitangul Pilatus karaktere a sorozatban! Hisz oly gúnyosan tudja odaköpni még magának Jézusnak is, hogy „Mi az igazság?”… Hisz nem hisz ő semmiben… s mégis rafinált, kíméletlen… s néha kiismerhetetlen…

Ez a Pilatus átjön & bejön! De térjünk vissza Jézushoz. Keresztre szegezik, ámde itt is a tenyéren át verik a szegeket a csukló helyett – hiba. Kiderül az is, hogy azért kellett meghalnia, mert az áldozati szertartás ellen volt. Ahogy Annás – Kajafás apósa – megjegyzi, Kajafás sikeresen védte meg a Názáretitől a szertartást. Rómára persze szükség volt, mert a keresztre feszítés üzenet is a Názáreti követőinek…

Azt nem teszik persze hozzá a sorozatban, hogy a két delikvensnek üzleti érdekeltsége is volt az áldozati állatok piacán… Erre Robert Graves érintőlegesen ki is tér Jézus király című regényében… Király! Léphünk tovább!

A két kérelem

Miközben Jézus a kereszten függ, két kérelem érkezik Pilatushoz. Az egyikben Kajafásék Jézus mihamarabbi halálát követelik – lefordítva azt, hogy gyorsan törjék el a kereszten függő Názáreti lábait, mert akkor nem tud rátámaszkodni lélegzetvétel érdekében… Mint tudjuk, erre nem került végül sor, mert előbb meghalt a kereszten.

A másik kérelem Jézus egyik titkos követőjétől érkezett, Arimateai Józseftől, aki egyben a zsidó főtanács (Szanhedrin) tagjai is volt, amely testület, ha nem is teljes tagsággal, de Kajafás vezetésével elítélte Jézust.

A legenda szerint egy kehelyben felfogta a kereszten függő Jézus vérét is, s ez a kehely lenne a Szent Grál…

Arimateai József kérelmében engedélyt kér, hogy a saját sírboltjában temethesse el Jézust.  Nos, Pilatus mindkét kérelemnek eleget tesz. Érzékeli az ellentétet a zsidó érdekcsoportok között… szerinte essenek csak a zsidók a saját torkuknak… Utasítja hát egyik hűséges emberét, Corneliust, hogy intézkedjen, töressék el Jézus lába…

Cornelius százados valójában később bukkanna fel, méghozzá Az Apostolok cselekedeteiben, s erről lesz is még szó, különösen, hogy őt tekintik az első pogány kereszténynek…

Érdekességként kell megjegyezni, hogy A palást című 1953-as filmben és az alapjául szolgáló regényben a római tiszt, Marcellus Gallio tribunus és főleg a rabszolgája, Demetrius is szinte az ősegyház kezdetétől kokettál a keresztények tanításával… De térjünk át a gyengébbik nemre!

Nos, Claudia, a helytartó felesége nem örvend azon, hogy Pilatus halálra ítélte Jézust. Itt hangzik el a sorozatban Pilatus szájából az a már hivatkozott mondat, hogy „aki római provinciában királynak kiáltja ki magát, az felségárulást követ el, s büntetést érdemel”. Ez a birodalom...

Hiába hivatkozik Claudia az álmára, miszerint a Názáreti az istenek kegyeltje volt, s hiba volt az igaz embert kivégeztetni, Pilatus határozottan letorkolja őt azzal, hogy Jézus veszélyes ember volt, hiszen messiásként – azaz Pilatus értelmezésében is királyként – hirdette magát, ami tűrhetetlen volt.

Claudia mintegy megjósolja, hogy nincs vége a halálával, de Pilatus ezt nem így látja. Eközben Péter messziről látja a Golgotát, ahol Jézust keresztre feszítették. Sötétség jön a vidékre, melyet földrengés és a zsidók Templomának megrongálódása kísér.

A filmsorozat e tekintetben a 2004-es elődjéhez, A Passióhoz hű, jóllehet nincsen történelmi, történetírói bizonyíték arra, hogy olyan volumenű földrengés pusztított volna akkortájt Jeruzsálemben, mint ahogy azt a Bibliában olvashatjuk. Mindazonáltal érdekesen ábrázolják Arimateai József sírját a sorozatban.

Az a háromszöggel keretezett kör szimbólum látható fölötte, mint egy valóban létező sír, az 1982-ben feltárt, Jeruzsálem Talpiot negyedében található sírbolt esetében – ezzel a sírral kapcsolatban az ezredforduló után felröppent az a hír, hogy konkrétan a bibliai-történelmi Jézus osszáriumát őrizte volna…

Mindez nem nyert azóta sem megerősítést, s ki tudja, talán soha nem is fog, ellenben számtalan cáfolat van már… így a dolog jelen állás szerint nem több, mint a szimpla, de felkapott elméletek egyike, minden esetre a sorozat alkotói úgy látszik, hogy érdekességként, belecsempészték a produkcióba…Másik érdekesség, hogy a háromszög által keretezett kör szimbólum az egyiptomi mitológiára vezet minket vissza. Hórusz szemét jelképezte anno… aztán Isten jelképe lett.

Isten szeme, s keresztény szimbólum. A mindent látó szem… de előfordul az USA bankjegyén, s a szabadkőművességben is…

Nos, ez a szimbólum található meg a talpioti sírnál! De bármennyire igyekeztek anno úgy beállítani Talpiotot, még a filmrendező, Cameron is, mint valami földrengéssel felérő leletet, a földrengés elmaradt… a sír pedig úgy tűnik, nem egyedi… már ami az osszáriumokra írt nevek statisztikai előfordulását illeti…

De most hagyjuk is! Amúgy a sorozat meglepő egy ponton, tudniillik a történetben nem is tulajdonítanak utána jelentőséget a földrengésnek, pedig, ahogy a sorozat (is) beállította, komoly földrengés volt… Helyette Kajafásnál vacsorázik Arimateai József, akitől a főpap megtudja, hogy a saját családi sírboltjában temettette el Jézust. Ezt mind Kajafás, mind a felesége fenyegetésnek véli. Mindez pedig Kajafást intézkedésre sarkallja… De erről majd legközelebb, hölgyem és uram...

Szóval hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Ja, ma még nem tudtuk meg, ki is lakik ebben a házban. 

Talán majd legközelebb...

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár sokadik alkalommal! Mert „Róma örök.”

Akárcsak a nép szórakozás iránti igénye – azért az igazság az, hogy császárt kiterítve soha sem láthattak úgy, mint a Gladiátorban

A nép szórakozási igényének kiszolgálására szolgáltak azonban az ókori Rómában a gladiátorviadalok, egészen addig, amíg be nem tiltották az ötödik században – jóllehet a Birodalom határa mentén élőknek szinte ez volt az egyetlen szórakozási lehetőségük…

Az arénák hősei azóta a hagyományőrző csapatok, a regények és a filmművészet révén élnek tovább. De vajon hitelesen emlékezünk rájuk? Valós képet festettünk a kétezer évvel ezelőtti öldöklő küzdelemről?

Hányszor, de hányszor írta már le jelen sorok szerzője is – a Kedves Olvasóhoz szólva –, hogy ha tetszett az aktuális bejegyzés, ajánlja másoknak is. Ilyenkor mindig egy felfelé fordított hüvelykujjal illusztráltam kérésemet, mely az antik Rómában – eddigi ismereteink szerint – azt jelentette, hogy maradjon életben a gladiátorviadal vesztese.

A nép – vagy történetesen Commodus császár (Kru. 180-192), a Gladiátor című opus gyilkos tekintetű imperatora – felfelé fordított hüvelykujja tehát egyeseknek életet jelentett, lefelé fordított hüvelykujja pedig halált…

Legalábbis mostanáig! Revideálni kell vajon az eddigi tudásunkat, amelyet az ókori római gladiátorviadalokról őriztünk? Nagyon úgy néz ki! Szóval, amit korábban írtam… Mea culpa! Maximálisan!

Egy legújabb, ráadásul hazai tudományos munka – vagyis nem a saját ujjamból szoptam – rámutat ugyanis, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a lefelé mutató hüvelykujj azt jelentette volna, hogy a gladiátornak meg kell halnia, a felfelé mutató pedig azt, hogy maradjon életben.

A kutatások szerint az is elképzelhető, hogy pontosan a felfelé mutató hüvelykujj jelentette azt, hogy végezni kell az aréna homokjában az összecsapást elvesztő féllel, az pedig bizonytalan, hogy hogyan mutatták azt, hogy maradjon életben. Ha ugyan mutatták egyáltalán.

Az írás úgy zárja le a témát, hogy Jean-Léon Gérôme festőre hivatkozik, akinek az egyik képe nyomán terjedhetett el a lefelé mutató hüvelykujj és itatódhatott át a római gladiátorviadalokkal kapcsolatos ismeretünk egy fals információval. Az ominózus festmény után most lássuk konkrétan a hüvelykujjakat is, kinagyítva!

Ha innen ered az antik Róma gladiátorviadalairól őrzött – hamis? – képünk, akkor jól beült a kollektív tudatba!  A kérdés olyannyira komoly, hogy – amint az a már említett hazai munkából kiderül – pontosan a Gladiátor című film esetében fordult elő, hogy az egyik szakértő nem adta a nevét a filmhez, mert meglátása szerint nem ábrázolja hitelesen a régi gladiátorjátékokat, egész konkrétan a hüvelykujj kérdését.

A film alkotóinak mentségére legyen azért mondva, hogy egyáltalán nem közismert ez az információ. A hazai tudományos munka engem is meglepett. Ismételten hangsúlyozom tehát, hogy nem az ujjamból szoptam! Volt, aki nem is értett egyet a hüvelykujjra vonatkozó – számomra újnak ható – elmélettel, azonban azt gondolom, helye van jelen sorozatban.

Egyúttal arra is kérek mindenkit, hogy aki nem ért egyet vele, azért még ne mutasson be, avagy ne akarjon lenyilaztatni, amiként Commodus tette a testőrgárda (azaz a preatorianusok) két tagjával a Gladiator kivágott jelenetében!

Mert hát…

…nem csak a Gladiátorban szerepel az az ominózus hüvelykujj!

A két preatorianus lenyilazására még visszatérünk, főleg, hogy a jelenet az egyik szinkronos verzióban mégis szerepel – de ez nem a rendezői változat, hanem valamelyik bővített verzió –, most azonban rántsunk elő pár olyan klasszikus alkotást, amelyekben a hüvelykujj bizony szerepet játszott, vastagon! Ergo: nem kellett volna olyannyira elhatárolódnia a Gladiátor szakértőjének a filmtől, hiszen a korábbi filmekben is benne volt az az ominózus hüvelykujj!

Elsőként az 1951-es Quo vadis című filmet említjük, amelyben a bebőszült Nero császár (Kru. 54-68) a nép akaratára fittyet hányva halálra szánná az arénában hősiesen küzdő Ursust, aki a főhős Vinicius szerelmét, Lygiát védelmezte. A regényben és más filmváltozatokban amúgy a lány a bika szarvához van kötve…

Nos, amikor Nero nem kívánja teljesíteni a nép óhaját, kitör a lázadás. Vinicius emberei ezt használják ki arra, hogy puccsal megdöntsék az őrült zsarnok uralmát. A sztori némiképp eltér a regénytől… nem kicsit, kicsit, nagyon… miként a történelemtől is, hiszen Nero uralmának megdöntése nem egy Rómában kitört fegyveres lázadás eredménye volt, de azért a jelenet jól példázza, hogy már a Gladiátor előtt ötven évvel is a lefelé fordított hüvelykujj jelentette a halált a filmekben. A felfelé mutató pedig az életet.

A kép a következő választottunkból való, méghozzá az 1954-ben bemutatott Demetrius és a gladiátorok című folytatásfilmből, amely közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol  A palást véget ér. A palást folytatásában praetorianusok egész sora kér kegyelmet a főhősnek. Vajon az őrült Caligula megadja?

És végül, de nem utolsó sorban lássuk a Gladiátor főhősének, Maximusnak a párbaját, a legendás galliai Tigrissel! Commodus azt kívánta – lefelé fordított hüvelykujjával jelezve –, hogy Maximus ölje meg a vesztes Tigrist, azonban Maximus nem engedelmeskedett, hiszen jól tudta, hogy ha eleget tesz a császár óhajának, akkor a tömeg, a nép, az istenadta nép, egy korábbi ikonját öli meg, vagyis a nép rokonszenve elpárto(hat) tőle, amiként azt Commodus eltervezte volt…

Commodus olyannyira begőzöl Maximus tettén, hogy a végén már alpári módon sértegeti őt az aréna homokján állva, csakhogy nekitámadjon a volt hadvezér, eszét vesztve… De nincs mit tenni. Maximus továbbra is bírja a nép rokonszenvét, mert nem végzett Tigrissel. A császárnak pedig odaveti, hogy már nem sokáig tetszeleghet önmagának…

De vissza az ominózus nyilazós jelenetre!

A jelenetben azokat a praetorianusokat végezteti ki Commodus, akik azt az információt hozták a germán erdő mélyéről, hogy Maximust is megölték a barbárok. A történet előzménye, hogy Commodus elfogatta Maximust és egy praetorianus különítmény élén az erdő mélyére vitette, hogy ott végezzenek vele. Nem sikerült.

Maximus megölte a kivégzésére rendelt rómaiakat és elszökött. Próbálta megmenteni a családját a császár haragjától, de ez nem meg neki nem sikerült.

Megesküdött, hogy bosszút áll, ebben az életben, avagy a következőben. Míg él, vagy azután, de megöli Commodust! Végül meg is teszi. Nos, amikor nem tértek vissza a kivégzésére rendelt praetorianusok, a testőrparancsnokká előléptetett Quintus (megjegyzés: ebben az időben az igazi testőrparancsnok egy Perennis nevű gazember volt) azokat az embereit küldte utánuk, akiket a kivágott jelenetben lenyilaznak. Hangsúlyozza is, hogy jó és megbízható emberekről van szó, akik hűségesek a császárhoz.

Commodust persze ez nem hatja meg. Lenyilaztatja a két delikvenst, akik közül az egyik Marcus névre hallgatott, akárcsak Commodus  apja, Marcus Aurelius császár…

A másik lenyilazott neve a sztori szerint Julianus Crassus volt. Miközben pedig kiadatja a parancsot Quintussal, a nyílvesszők útjába áll maga is, tesztelve mind a testőrség, mind parancsnokuk lojalitását. Quintus valószínűleg akkor dönthette el, hogy kiszáll a buliból…  De vajon ki volt az a praetorianus, akit lenyilaztak? Ki volt vajon egy másik életben? Nos, természetesen a színész maga is sok szerepet eljátszhat, de meglepő eredményre juthatunk, ha ezután kutakodunk.

Péter, a preatorianus?  

Nyugodjon le mindenki azonnal! Péter apostol ugyan kardot ragadott Jézus elfogatásakor, azonban soha nem állt be a császári testőrségbe, s alighanem nem is állhatott volna be. Mindazonáltal a Gladiátor kivágott jelenetében pontosan azt a színészt, történetesen Adam Levyt láthatjuk, aki 2015-ben Péter apostol bőrébe is bújt, az A.D. A Biblia folytatódik című sorozatban.

Az egyévados sorozat Krisztus kereszthalálának bemutatásánál veszi fel a Szentírás fonalát, majd az Apostolok cselekedeteiben – azaz az evangéliumok utáni, az ősegyház történetét feldolgozó műben – történteket követi, néhol azért kitöltve bizonyos lyukakat, máskor pedig feleslegesen kiszínezve az Újszövetség ötödik iratában foglaltakat. A sorozat valójában egy minisorozat, A Biblia (2013) folytatása, azonban már 1985-ben volt egy hasonló jellegű sorozat, amely az apostolok korszakába repítette a nézőt.

Nos, a 2015-ös verziót az is turbózza, hogy a Jézust halálra ítélő Pilatust is egy római filmekben jártas színész, mondhatni veterán alakítja, hiszen Vincent Regan korábban már a híres Kleopátra szerelmét, Antoniust is eljátszotta a 2005-ös Empire sorozatban (a sorozat magyarul A nagy birodalom címet kapta) .   

Nos, a Vincent Regan által alakított Pilatus kegyetlen, könyörtelen, egyúttal mesteri játékos is, ha a hatalom sakktáblájáról van szó, s ügyet sem vet a felesége, Claudia álmára, Jézust illetően.

Talán a sorozatbeli személyisége is teszi, hogy itt is kihagyták az alkotók Barabás szabadon bocsájtását, akit a Biblia szerint a húsvéti amnesztia keretében elengedett volna a helytartó. Ez a megoldás egyezést mutat a 2016-os Feltámadás (Risen) című film történetvezetésével, ahol szintén nem  kerül Pilatus ítélőszéke elé – élve – a zelóta lázadó Barabás.

A film és sorozat egyébiránt azon álláspontot teszi magáévá, mely szerint a húsvéti amnesztia intézménye nem létezett, így Pilatus nem állította választás elé a zsidó népet, hanem konkrétan ő ítélkezett, saját belátása szerint.

Ez az álláspont eltér az evangéliumi üdvtörténettől, azonban tény, hogy Josephus Flavius történetírónál sincsen semmi utalás a húsvéti amnesztiára, pedig ő aztán minden zsidóknak tett engedményt szorgosan feljegyzett. Azok, akik tagadják az amnesztia intézményét, azzal érvelnek egyébiránt, hogy mindez csak arra szolgált, hogy a rómaiakat úgymond „kimossák” s a zsidókra „kenjék” Jézus kivégzését, ami által a rómaiak számára is „eladhatóvá” vált az üdvtörténet… ki tudja… döntse el mindenki maga.

Jézus maga mondta a szentírás szerint, hogy azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról, mire Pilatus állítólag feltette a kérdést, hogy mi vajon az igazság? Nos, az igazság az, hogy maguk a történelemkönyvek is sok mindent állítanak, sok mindenről. A történelmet pedig mindig a győztesek írják. Kivéve persze, amikor Trónok harcáról van szó, melyben az emberi húsból készült pite ötlete ugyan római gyökerű, ámde az avoni hattyú, Shakespeare tollából való… De elkalandoztunk! Vissza a történelemkönyvekre!

Egy, a ’80-as években használt történelemkönyv egyenesen odáig ment, hogy Jézus születését és halálát is pusztán keresztény hagyománynak titulálta, mely által alighanem azt az immár meghaladott történelemszemléletet próbálta meggyökeresíteni, sőt, mi több, igen furmányosan és ködös mondattal az épp tízesztendős nebulók buksijába verni, hogy Jézus talán nem is volt történelmi személy!  

De legalább a római katonákat fehér tunicában (páncél alatti ruházat) ábrázolja ugyanezen történelemkönyv, nem úgy, mint a hollywoodi filmek, vagy kortárs sorozatok, ahol virít a vörös tunica… rikítóan…

Az A.D. A Biblia folytatódik című sorozatban is ugyanez a helyzet, sajnálatos módon.  Jó pont azonban a produkciónak, hogy, a díszlet, s a képi világ gazdagabb a sorozatban, mint az egy évre rá készült – kisé puritánabb, porosabb Jeruzsálem képet mutató – Feltámadásban. És néha tüzesebb is a produkció...

A sorozat érdeme – már az elején –, hogy ésszerűen kezel egy olyan anomáliát is, amely az evangéliumokban tetten érhető. Történetesen arról van szó, hogy a feltámadás utáni evangéliumi beszámolók közül Máté evangéliumában azt találjuk, hogy a feltámadt Jézus arra hívta fel a tanítványokat, hogy térjenek vissza Galileába, ahol majd viszontlátják egymást, Lukács evangéliumában pedig arra kéri az apostolokat, hogy maradjanak Jeruzsálemben és ott jelenik meg először előttük.

Nos, a sorozat szerint a Jézus holtteste utáni hajsza eléri az apostolokat, akik menekülni kénytelenek a városból. Így – miután Jézus megjelent az apostoloknak Jeruzsálemben is – Galilea felé veszik az irányt, ott találkoznak Jézussal, majd később visszatérnek a városba. Így aztán az evangéliumi ellentmondás logikus feloldást kap a sorozatban.

Legközelebb ezzel a sorozattal (is) folytatjuk, bemutatva az apostolok, köztük Péter cselekedeteit!

Szóval hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, azért még továbbra is ajánld másoknak!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!