"Kirándulás és néhány rándulás" Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat -szokásához híven - hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: "Állat!" Létezik "állati jó" kirándulás? Járjunk utána!

Vármászás?! Már megint?!

Siroki kalandozásunk után jöhetne egy kis üde tavitündér, hogy a vár mászásának izgalma után enyhe masszást nyújtson, nemdebár? De legalábbis egy hűsítő tó melletti lebzselés! Hát tessék, egy kis előzetes a Szalajka-völgy fátyolos kedveséről:

De ez a történet még várat magára. Legyen elég annyi, hogy amint a fenti képet megpillantottam, azonnal felötlött bennem egy régi emlék, s odalátogattam. Akkor nem volt ilyen szép. Olyan volt, mint, aki a kiszáradással küzd... Hát, mit mondjak, a fátyolos kedvesek sorsa már csak ilyen...

De kanyarodjunk csak vissza! Már megint vár?! Kérdezhetnéd: "Mi vár ma rám?!" Erre csak azt válaszolom: "Ej mi a kő!" "Hát Szarvaskő, Somoskő, Hollókő!"

Kóstoltad már a hollókői rétest?

Nos, most még biztos nem fogod, mert azt a történet végére tartogatom. Kezdjük hát el! Vigyázat! Újabb falás Északi-középhegység következik!

Előző bejegyzésemben feldobtam a labdát: járjunk utána, mitől is oly "állati jó" egy kirándulás, amitől az ember fogja az állát? Hogy le ne essék... Szívem szerint végtelen lenne e történet, de minden véges, egyesek szerint maga a vég is... szóval majd meglátjuk. Senki se feltételezzen persze valami fajta küldetéstudatot! Ha valamit is át akarok adni, meg akarok ismertetni, az a szabadidőm, a szabadságom története, amitől nekem "állati jó" egy szabadság, és amitől "állati jó" egy szabadság alatt tett kirándulás! Lehet, neked minden más! Mást jelent egy jó szabadság.... De ettől is vagy különleges, megismételhetetlen, élő entitás! Ugye milyen "állati jó" dolog élni? Megérni és megélni a szabadságot? Egy kirándulást és néhány rándulást...

Nos, ami azt illeti, Somoskő határában meg is rándult az arcizmom, amikor egy húsz milka felett pöccenésre induló fekete terepjáró bepöccent sofőrje szlalomozva a kocsik között szembeszáguldék szerény személyemmel. Utolsó pillanatban - csodák-csodája - úgy döntött, hogy nincs kedve egy frontálhoz (max. egy Frontinhoz) és beszáguldott egy kocsi elé, az én ajkaim meg mozogtak, mint Luke Skywalkeré a Halálcsillag elpusztítása után... Persze csak dudáltam, gyümölcsöt nem kapott a "szent"-em (például fügét), tekintettel arra, hogy nem szerettem volna kitenni a szegény kis lelkét egy olyan KITT-et megirigyelő kocsipiruett kivitelezésének, melynek nyomán megfordul még a saját tengelye körül is az az átlagos méretű kocsika, s elém vágva előkerülnek az olyan sportszerű kellékek, mint a baseball ütő, a boxer... und so weiter...  De pörgessük csak vissza a lelki szemeim előtt ekkor lepergő élettörténetet! A kiindulópontunk legyen a hősiesség és a hazaszeretet fellegvára: Eger!

 Gárdonyi hőse is Szarvaskőn kötött ki

Indulásom előtti napon az "Egri csillagok" musicalen voltam fenn a várban.  Kossuth egykor úgy fogalmazott, Egerben nem hirdetni, de tanulni lehet a hazaszeretetet. 1552-ben Eger várának védői költői megszállottsággal harcoltak, s kivívták a győzelmet. Akkor Tinódi, majd négyszáz esztendővel később pedig Gárdonyi állított emléket nekik az "Egri csillagok"-ban. Mivel is kezdődik a regény ötödik része? Emlékszik valaki? Elárulom: "ÖTÖDIK RÉSZ"... Bővebben: "HOLDFOGYATKOZÁS" Még bővebben:   "1. Szarvaskő kapitánya ott állt napestig a vára tornyában, és hallgatta, hogyan dörög az ágyú Eger felől." Emlékszem erre a részre. A fickó a regényben azon lamentált, hogy ha Eger elesik, vajon hogy cselekedjen? Feladja a várat? Elhúzzon embereivel, amíg teheti, avagy tegyen úgy, mint a haragos Szondi és beintsen? Mígnem aztán megjelent nála Vicuska és Miklós deák . Legalábbis a regényben. Az 1968-as mozifilmből kihagyták Szarvaskőt, s bevallom majdnem én is kihagytam. Már a delet ütötték az egri harangok, amikor útnak indultam Somoskő felé, de aztán mégis megálltam, hogy a hűs vizű kis patak felett átnyargalva megmásszam azt a kis várhegyet...

Ne randizzatok a szarvaskői várhegyen!

Ha Eger felől érkezünk, a főút mellett már tábla jelzi a vár felé az irányt. Tedd le a parkolóban a kocsit, lépdelj át a patak felett átívelő hidon, fordulj balra, lépj előre pár mezőt... azaz métert, fordulj jobbra, menj át a vasúton, és irány az erdő. Hogy merre tarts az erdőben? Nos, azt már tudni fogod! Hanem fiúk-lányok, abszolúte ne randízzatok a várhegyen! Van pár rom, és gyönyörű a kilátás, de mire felérsz, kilóg a nyelved (ja bocs, megint a déli órákban másztam hegyet, kánikulában) és nincsen egyetlen nyomorult pad se! A padokat gondolom a szemben lévő kilátóra tartogatták. Az egy másik hegy, másik mászás, másik történet, és másik út, de majd annak is eljön az ideje. Ergo: a szarvaskői várhegyen lehetetlen a "padonülvetaper"... Engem éppenhogy, de kárpótolt a parkolóban lévő büfé, ahol finom ételek és italok várják a kitikkadt szerelmeseket is, de azért feltenném a kérdést: randizóknak ez a biztató kilátás?! A dolog bukéja, hogy amikor a képet készítettem, valami miniatürizált álcarovar is a lencse elé röpült:

A szarvaskői kövek története 

Szarvaskő vára 1552-ben megmenekült attól, hogy török kézre kerüljön - így Gárdonyi kapitánya is befejezhette a lamentálást a regény meg nem írt lapjain, arra vonatkozóan, hogy beintsen-e, mint az a haragos Szondi. A török Eger 1596-os elfoglalása után költözött be a falai közé és majd évszázadig vendégeskedett itt. Akkor még voltak padok a várban... Biztosan... A tizennyolcadik századtól rom, de előtte még a volt egri püspök ír falai közül levelet magának a pápának. Bonyolult történet, de a közbenjárás sikerrel járt. Visszahelyezték eredeti méltóságába és újra püspök lehetett. Szóval ma már rom. Kő kövön? Hát... nem sok maradt... 

Somoskő és Salgó vár? "Mond, te kit választanál?"

Somoskő autóval megközelíthető, és a kép tanúsága szerint még a villanyt is bevezették. Salgó vára autóval nem közelíthető meg. Sokat kell oda kutyagolni. Így Somoskő mellett döntöttem, jóllehet Salgó várának története is izgalmas! Igaz, hegymászás nélkül is elhiszem! Történt ugyanis, hogy a török azzal fenyegetőzött, hogy hatalmas ágyuival szétlövi a várat, hacsak fel nem adják. A védők a veres ingük alá felvették a barna nadrágjukat és átadták a várat, mire kiderült, hogy a hatalmas ágyú nem volt más, mint egy jókora fatörzs...Később, 1593-ban - amikor visszafoglalták a töröktől- valóban a védőkre lövették a lakótornyot. Lassan pusztult, az 1980-as évektől folyik mentése. De ebből ennyi elég. Salgó vára Somoskő várából is megtekinthető, valahogy így:

Na, és Somoskő várában lehet randizni?

Miért akarnál pont várban randizni? Ja, mert én vetettem fel? Rendben! A kérdésre a válasz: igen! Számtalan kis zegzúgos folyosó,  fedett épület található. Az egyik helyen akkora paryt rendezhettek, hogy még a gerenda is leszakadt alattuk:

​

Aranyhaj is leereszthető a nagy toronyból...

Akár akarsz persze randizni, akár nem (hisz inkább vidd el szíved hölgyét egy szép romantikus vacsorára), az biztos, hogy a várlátogatás során rájöttem: egyik kedves hölgyismerősöm, ki elég csinos, e várban lett lefotózva, rövid kis farmer naciban, évekkel ezelőtt, ámbár csak most jöttem rá, hol készült a fénykép anno. No, de térjünk rá inkább a vártörténetre, utána meg kaphatunk még egy kis "bázáltot".

Az 1560-as években a török már körbevette, a területet uralta. A körbevett várban lakott azonban a csinos Losonczy Anna, akihez a mi Balassi Bálintunk számos alkalommal jött látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. Na, ugye, hogy lehet randizni is a somoskői várban? 

A várat a török aztán csellel foglalta el, de 1593-ban Balassi annyira szeretett volna már újfent itt randizni, hogy részt vett a visszafoglalásában. Később, a tizennyolcadik században ezt a várat is a sógorok rongálták meg. 

Jóllehet Trianonnal a települést és a várat Magyarország elvesztette, egy gégészprofesszor és lokálpatrióta társai (egy francia antanttiszt életmentő műtéte révén) elérték a határrevíziót, de a vár és a bazaltorgona nélkül. Ezért volt az, hogy a pénztárban - jóllehet magyarul is ki van írva minden - a pénztáros hozzám is szlovákul szólt. Eltévesztette, mivel azt hitte szlovák vagyok. Ez biztos, mert azokat, akik a magyar oldalról közelítik meg a várat, nem szólítja szlovákul. Akkor épp elbambulhatott.  Amikor jeleztem, hogy magyar vagyok, csak annyit mondott: "Jó!"  A várból lejőve mindjárt mondta is, hogy nézzem meg a "bázáltot" is! Jó, hogy szólt. Akkor nagyon fáradt voltam, el is feledkeztem volna a "bázált"-ról. Nagy, mi?

Barátfülére éhezve Füleken

Somoskő után átruccantam Szlovákiába, megnézni Fülek várát is, autóval legfeljebb fél óra az út, s fél óra vissza. Petőfi is járt itt, felróva a fülekieknek a savanyú bort és azt, hogy a vár vérrel öntözött köveivel burkolják az útjaikat. Hát, nem egy vidám hangulatot árasztó település, főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy 1682-ben a törökök a földdel tették egyenlővé az egész várost - a várat nem, uti figura docet:

További latin káromkodások helyett bevallom inkább, hogy a képet az autómból fotóztam, majd húztam vissza a határ felé, mert délután négy óra volt és oda akartam érni Hollókőre is. Fülek eredetileg nem is szerepelt az utitervben, afféle pajzán gondolatként került aztán bele, csak úgy, a maga könnyedségében, mint Pilátusunk a "Credo"-ba.

Hát, a város azért abszolúte nem egy könnyed település. Nyomasztó hangulat. Bocsánat, persze az az én benyomásom, hogy nehezen emészthető. Inkább mindenki nézze meg magának és úgy alkosson véleményt, próbálja szavakba önteni vele kapcsolatban az attitűdjét (na tessék, megint egy latin káromkodás). 

És már éhes is voltam Füleken! Egy kis barátfülére...  Uzsgyi volt hát Hollókőre... Végül túrós és meggyes rétes lett belőle... Meg sóskifli...

Hollókő ideális hely egy sétára a pároddal

Hollókő gyönyörű! Egyszerűen, mintha a mesék lapjairól köszönne ránk.   A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi helyszínek közül a főváros mellett elsőként ezt a kis a palóc falut vette fel a Világörökség listájára.

A tizenhetedik és tizennyolcadik században kialakított falu a tradicionális építészet és a huszadik századot megelőző falusi élet páratlan példája. Utazz el oda!

Nézd meg a várat. Rövid sétával odajutsz a parkolóból. Aztán vedd be magad a parkolóból szintén megközelíthető faluba. Fogd meg párod kezét és töltsetek ott páratlan perceket, órákat avagy napokat (hisz szoba is bérelhető).

Ötóra elmúlt már, mire délután odaérkeztem a várhoz. Volt alig húsz percem, hogy végigszaladjak falai között, de megérte. Gyönyörű vár, gyönyörű kilátás. Amit érzel, az maga a szabadság!

A vár építésének legendája - meg a rétes

Legközelebb elmesélem a vár építésének legendáját! Ez lesz a történetem folytatása. Azonban most inkább siessünk le a faluba.

Az egyik kis házban pékség működik. Vettem egy sóskiflit és két rétest. Soha nem ettem még ilyen finom és omlós túrós rétest. Mindezt megkorozázta  a meggyes rétes varázsa - rohadtul éhes lehettem, az biztos, de azért komolyan mondom, hogy Hollókőn járva kóstold meg a rétest! A rétestől új erőre kapva andalogtam az este hatkor már kihalt faluban. Hétköznap volt...

Jártál már itt? Gyere el és nézd meg, élőben! 

A házak ablakaiban, a tornácokon csodás, piros muskátlik. Öööö! Ugye muskátlik?!

Az utcákon sétálgatva eszembe jutott drága jó nagymamám, akitől tavaly kellett búcsúznom. Az ő házának ablakait is piros muskátlik ékesítették. Fájó néha a búcsú, de boldogok lehetünk, ha él bennünk a remény, hogy egy nap újra találkozunk... Egy nap újra látom őt, miként ezt a meseszép kis falucskát, Hollókőt is. 

Most, csak annyit ígérhetek, hogy a következő történetemet innen kezdem, hisz még nem meséltem el a vár legendáját.

Addig is, ha tehetitek, látogasatok el oda és amíg megcsodáljátok a muskátlikat, amíg párotokkal kézen fogva andalogtok utcáin a lenyugvó nap fényében, kóstoljátok meg azt a híre-neves hollókői rétest is!

Bocsi, nem fotóztam le!

Ezt meg kell ízlelni! Át kell élni!

Hollókő arra vár, hogy átéld! 

Innen folytatjuk!