„Kirándulás és néhány rándulás” Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat – szokásához híven – hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: „Állat!” Létezik „állati jó” kirándulás? Járjunk utána!
Előző történetem végén azt ígértem, hogy elmesélem Mária Terézia hátsójának legendáját?!
Ilyet mertem volna ígérni?! Hát, jó felelőtlen voltam! De azért vágjunk csak bele! Történetem kezdetén itt ülök Észak-Komáromban, azaz a jó öreg Öreg-Komáromban, a híres-neves Borozóban, az Európa-udvar kellős közepén. Barátaimmal, egy kiránduláson - egyészen pontosan egy komáromi sörtúrán...
Előző törtétemet pontosan itt fejeztem be.
Révetegen az ablakon túli Világ felé kacsintok, miközben szemem előtt mintha lufik lebegnének...
Már érkezett pár sör... egyik barátom kissráca, aki közös kirándulásunk állandó "kelléke", épp rosszalkodik. Az apja sallert ígér be neki, amit ki is erőszakol magának... Szóval egy vidám sörtúrán vagyunk, sok sörrel...
Különös érzés... Mária Terézia hátsójának legendáját ígértem... Miközben egy másik pajzán gondolat ütött bennem tanyát. Egy érdekes kísérlet ötlete. Orson Welles rádiójátéka, a "Világok harca" előtt bejelentette, hogy csak rádiójátékról van szó, nem igaz, éppen zajló eseményről. Mégis elsiklottak felette. És jól begőzöltek, berezeltek, magukból kifordultak a tudatlan emberek... Valaki elhintette, hogy igaz a földönkívüliek támadása, s a "csordaszellem" kiszabadult a palackból. Ennek példájára most én is bejelentem, hogy amíg Mária Terézia hátsójának legendájára sor kerül ebben a történetben, addig még olvashattok egy adag körítést és dumát, amit be fogok vetni, hisz ez csak egy poszt, nem feladata az, hogy objektív tájékoztatást adjon, hiteles történelmi tanulmányt, ugyanakkor biztosra veszem, hogy ennek ellenére (vagy talán pont emiatt, de) lesznek olyanok, akik jelen mondatom felett esliklanak, s begőzölve, egymást túllicitálva fognak "anyázni" , mondván, hogy nem ezt várták... Én szóltam! Mégis..., lesz egy, aki elkezdi, a "csorda" meg folytatni fogja utána... Ezt úgy imádom! Ők nem tudnak írni, de mást szidnak, de a lényeg, hogy beszélni fognak erről a posztról! Imádni fogják azt, hogy utálhatták, s én is azt, hogy a negatív "szentenciáikkal" is engem reklámoznak! Nos, itt járok a gondolatmenetemben a Borozóban. Hisz' még mindig itt ülünk a Borozóban. És kiüt a sör... Keresem gondolataim foszlányait, s azt a fonalat, melyet, ha felveszek, elmesélhetem Mária Terézia hátsójának legendáját. De máshol jár az agyam... Először "rossz cic" jut eszembe, aki az előző történetem óta még mindig körözés alatt áll... apus nem felejt... Aztán egy könyv jut eszembe...
Anno, pár évvel ezelőtt hallottam egy könyvről, amelynek címe Prága városára hajazott, de végülis a magyar fővárosról, Budapestről szólt, csak az volt a gáz, hogy Budapest címen a kutya se vette volna meg a könyvet, s így a cseh fővárosra hajazó cím kellett. Hozzáteszem, persze, hogy a sztori szerint a Budapesten élők Prágába vágynak... Amúgy még mindig itt vagyunk a Borozóban!
Talán a könyv teszi, talán a sör okozta köd, de nálam is megjött a vágy, hogy eljussak Veszprémbe!
Miért nem éppen Alaszkába?!
Hát azért, mert ottan nem volt szerepe a szép Saroltnak derék Koppány felnégyelésében! Csak Veszprémben!
Veszprém különös város. Atmoszférája minduntalan magával ragad. Jártál már ott? Tapasztaltad az életérzést, melyhez az új és az ó – a modern és az ódon – különleges kapcsolata adja a talpalávalót? Az életérzést, hogy bizony sok csata színhelye volt már ez a város – a „királynék városa” – az elmúlt ezredévben… Az életérzést, hogy mégis itt van, nekünk, kik hajlandóak vagyunk bebarangolni. Megismerni rejtett zugait, miközben minduntalan ott rejlik – és születik is – benne valami újabb és újabb szép, amiért érdemes újra és újra felkerekedni! Hogy azt mondhassuk: „gyönyörű”! Az életérzést, hogy olyan, akár A NŐ, Akit férfiember valaha kívánhat – hogy egyszerűen önmagáért szerethesse! Nem hiszed? Járj utána! Utazz Veszprémbe!
Itt tartok gondolatmenetemben, jó pár sör után, amikor barátom kissráca belém boxol. Kostolgat... A hazafelé tartó úton aztán jól meg is kapja a magáét...
Figyelem: a kép elkészítése érdekében egy gyerek se kenődött az üvegre! De most utazzunk egy kicsit Veszprémbe!
Romantikus lélek vagy? Hadd javasoljak valamit! Tegyetek egy sétát pároddal a vár alatti sétányon, a Séd patak völgyében! A sétát jóízű meglepetésként egy bisztró zárja – avagy nyitja…
Sétáljatok, kéz a kézben, a szűk utcácskákban, melyek felújított, régi házak közt kígyóznak!Sétáljatok át a kis hídon, mely a patak felett ível! Hallgassátok a víz csobogását, és fogadjátok be lelketekbe a víz, a fű és a fák illatát! A történelem hűsítő és békét árasztó árnyékában jártok. Mégis, mégis! A szívetekben és lelketekben fellobbanhat, elmélyülhet, avagy újra kivirágozhat a Szerelem! Ezt fogjátok átélni Veszprémben!
Sok csata színhelye volt már ez a város, de bizony a legtöbb mégis talán a nemek csatája volt – nem háború szülte, mely e vidéket oly sokszor dúlta! Hisz máig élnek emberek e vidéken! Születnek, szeretnek, halnak, születnek, szeretnek, halnak, miközben talán mindannyian az igazukat keresik, mint John Fowles hőse, Nicholas „A mágus”-ban... De vajon az igazság nem csupán a játék és a szerelem? Amiként az író üzeni? Nem csupán abban rejlik, hogy az itt élők szeretik városukat? És örömmel élnek itt?
Ehhez pedig egy út van! „Cherchez la femme!” – keresd az asszonyt, A NŐ-t, mint mindennek okát és előidézőjét, s egyszerűen szeresd! Élj itt, s szeress! Szeresd A NŐ-t, Veszprémet!
Azt hiszed a királynék városára Gizella volt a legnagyobb hatással?!
Ha ezt hiszed, barátocskám, akkor nagyon tévedsz! De ahhoz, hogy válaszolja, érdemben, fel kell tennem a kérdést: vajon minden ostrom sikerrel jár? Minden szerelem boldog és beteljesült?
Korántsem! De ettől még élnek emberek e vidéken. Születnek, szeretnek, halnak, születnek, szeretnek, halnak, miközben talán mindannyian az igazukat keresik, és szeretik, kevésbé szeretik, vagy tán nem szeretik Veszprémet! De itt élnek. Ez az életük. Veszprém! Miként hordozza és adja az Életet egy NŐ. A NŐ…
És bizony különös ostrom színhelye volt Veszprém az Úr 997. esztendejében, amikor a mi Koppányunk (hiszen ő is magyar volt) ostrom alá vette a várost, a híres szépasszony Sarolt székhelyét… Igen. Híres szépasszony volt. Ahogy Györffy György fogalmaz „István király és műve” című monográfiájában: „kirobbanó indulatú, ha valaki akaratában gátolja, ölni képes.”
Fegyverrel állt ellen az ostromnak! Koppány ostromának! Ha innen nézzük, akkor Veszprém ostroma már A NŐ ostromaként is megjelenik. Hogy idős volt már ahhoz Sarolt? Nos, különös, de Padányi Viktor történész szerint akár más nő is lehetett a mi István királyunk anyja, vagyis nem az a nő, Sarolt, akiért Koppány síkra szállt. Vagyis akár még fiatal és vonzó is lehetett…
De maradjunk a hivatalos történelemnél, mely szerint Sarolt 950 körül születhetett… és az egész a hatalomról szólt – ergo: cseppet sem volt mozgatórugója Koppány tetteinek a szexuális vonzalom. Mégis: a hatalom megszerzésének egyik kulcsa pontosan A NŐ volt. Sarolt. De, ha már a nőknél tartunk, akkor hadd emlékeztessek mindenkit, hogy még mindig a jó öreg Öreg-Komáromban vagyunk! És rá kell térnem Mária Terézia hátsójára, legott!
Mária Terézia királynőnk szobra - sok más magyar uralkodónkéhoz hasonlóan - az Európa-udvarban áll, Észak-Komáromban.
Nos, kérem szépen, tartja magát egy igazán pikáns legenda a mi jó öreg királynőnkről.
Egy udvari bálon egy tüzes vérű magyar úr egy igazán csinos hölgyre lett figyelmes - vagyis a hátsójára...
Mikoron "illendőn" és tisztességesen, azaz bitangjól rácsapott, döbbenten fedezte fel választottjában királynőjét, akiért odaadta volna életét és vérét (a zabot természetesen nem...) Ám nem csak tüzes vérű volt, hanem leleményes is, hiszen így szólította meg az uralkodót: "Felség, ha a szíve is oly kemény, mint a feneke, akkor elvesztem!
Ki nem hiszi, járjon utána! Hisz' "ha bármikor legendával találkozol, biztos lehetsz benne, hogy ha a dolgok legmélyére mész, ott történelemmel fogsz találkozni” -tartja egy Vallet de Virivillenek tulajdonított mondás.
És most négyeljük fel Koppányt!
Koppány feje keresztvíz alá kerülhetett, de hogy kereszténnyé vált-e valaha? Nos, a mi jó öreg Géza fejedelmünk is jó ízesen fogalmazott, amikor állítólag ezt mondotta vala: „Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két istennek áldozzak."
Koppány az Árpád-házhoz tartozhatott. A pogány ideológia adta számára az „uralmi ambícióit”. Vagy mellé ment hát az a keresztvíz, vagy a másikat – a nyugati keresztény uralkodói eszmét (uralkodót előszülött fia követ a trónon) – már lefoglalta Vajk a későbbi István király.
Sok ismerősöm, barátom eljátszott már a gondolattal, hogy ők bizony az ő seregében kiáltanák a híres „Koppány!”-t… Akárhogy is, a klánháború kimenetele – amely akkor a Dunántúlon zajlott – meghatározta, hogy az ország építése merre halad tovább. Koós Károly méltán híres regénye „Az országépítő” címe elsősorban az országépítés megkezdésére utal, s ezt az álláspontot képviselik pécsi jogtörténészek is. Legfőképpen azonban az államalapítás szót kapcsoljuk első királyunk nevéhez, s ezt teszi Magyarország Alaptörvénye is.
Tény: a veszprémi csata után az ország építése egy nyugati keresztény állam irányába indult meg (államalapítás), melynek fontos momentuma volt István megkoronázása is...
De most térjünk vissza a jó öreg Öreg-Komáromba!
Lassan indulnunk kell hazafelé. Elhagyjuk a Borozót. A belváros egyik terén borkóstolót is találtunk... Az ég beborult. Talán megint elázunk?!
Talán a sör hatása, de újra Koppányon elmélkedem... Viharos idők voltak azok is! Géza és Koppány között Vajk, a későbbi István születésével ellentét alakul ki. Géza Koppány területét, „Somogyország”-ot erődítményekkel veszi körül. Meghal Géza. Felmerül, hogy milyen rend szerint történjen az utódlás. A keresztény társadalmakban Vajk lenne az utód, akit anyja és felesége, Gizella németjei is támogatnak.
Koppány a „régi törvény”-t hívja segítségül – végtére eszerint ő a rangidős. A keleti társadalmak szokása, a „szeniorátus” elve – mint öröklési rend – alapján a legidősebb vezetésre alkalmas férfi követné Gézát. A vezetésre alkalmas legidősebb férfi a nagycsaládból: „Koppány!”
De ehhez kapcsolódik a „levirástus” szokása, melynek értelmében a megözvegyült asszonyt az elhalt férj öccse (unokaöccse) örökli, akkor is, ha már van felesége – vagyis: még nemzőképes örökli, aki ezáltal többnejűvé is válhat. A többnejűséget e keresztény értékrend eleve kizárja. A levirátus intézménye amellett hogy az özvegy nemi életének folytatását jelentette, a hozomány és a gyermekek nagycsaládon belül tartását is jelentette, melynek mind gazdasági, mind népesedéspolitikai szempontból jelentősége volt. Ahhoz tehát, hogy Koppány fejedelem lehessen, Sarolton át is vezetett az út. Nekünk újra a hídon vezetett át az utunk! Vissza, Komáromba...
Átérünk a hídon... A komáromi vasútállomáson található lámpa fénye és az égbolt kékje szürreális atmoszférát kölcsönöz utunkhoz.
Újra jövünk! Mindig jó ide visszajönni!
Mi történt Géza fejedelem halálát követően?
Épp a vonaton alszom. Hazafelé zakatolunk... Alszunk egy kicsit... Aztán felébredek és újra Koppányon elmélkedem... Nos, a fejedelem halála után – az új fejedelem felavatásáig – annak feleségét illette a hatalom. Saroltot. Feláll tehát egy különös helyzet: Saroltot kell nőmmé tennem, feleségemmé, a fejedelmi trón megszerzése érdekében, miközben a fiát és szövetségeseit el kell tennem az útból, vagyis a nő fiának életére is kell törnöm.
Vagyis, ha Sarolt még fiatal is lett volna, és fenn is állt volna Koppány részéről egyfajta szexuális vonzalom (amely bizonyíthatatlan), akkor is a nő, azaz Sarolt fiának életére kellett volna törnie a hatalomért. És azért valljuk be: amint egy anyának a gyermeke megszületik, az lesz fontosabb számára, a férjénél, avagy a gyermekei apjánál is, hiszen az anya és gyermeke kapcsolat a legerősebb. Ez az élet rendje…
Sarolt fejedelem felesége volt. Ő a hatalom gyakorlója az új fejedelem uralmának kezdetéig. Ha fenn is állt volna szexuális vonzalom (amely bizonyíthatatlan), a fia fontosabb. És azért azt is vegyük számításba, hogy egyike legyen Koppány asszonyainak. Egyike, mikor ő fejedelem felesége volt. A hatalom gyakorlója?! Nos, egyértelmű, hogy ellenáll a koppányi „ostromnak”.
És Koppány veszít. Testét felnégyelik, s a darabokat négy helyre küldik megfélemlítésül és üzenet gyanánt (Veszprém, Esztergom, Győr és Gyulafehérvár is kap egy-egy „szeletet”…) Györffy György történész jogosan tette fel a kérdést: vajon ez a tett a mi első királyunkhoz, az I. Szent István királlyá nemesített Vajkhoz köthető, az Intelmek szerzőjéhez, aki ifjú keresztény fejedelem, avagy a pogány szellemiséget hordozó Sarolthoz?
A Biblia a levirátust paráznaságnak minősítette, a rokon volgai bolgároknál pedig a paráználkodó büntetése a korban nem volt más, mint – na, kitaláljuk? – a felnégyelés és a felnégyelt testrészek kifüggesztése. Vajon honnan ismerős annyira?
Vajon honnan ismerős?! Szüreten is ez jár a fejemben!
Véget ért a komáromi sörtúra. Pár napra rá, egy kis Fejér megyei településen, a pátkai horgászkalandunk helyszínéhez közel, megkezdődik a szüret. Gyönyörű a szőlő! És milyen finom! Fincsi bor várható!
Koppány után Sarolt jár a fejemben. Nos, kétségkívül igaz, hogy Saroltot személyében megtámadták. Női mivoltában is megsértették, azáltal, hogy egyszerű asszonnyá akarták leminősíteni az új házassággal, miközben a fia életéért is aggódnia kellett, mint anyának. A fia, Vajk számára kívánja biztosítani a hatalmat. Mindent megtesz érte. Impulzív és ölni képes. A fiáért és azért, mert az új házasság női mivoltában is megalázta volna. Hát persze, hogy Koppánynak vesznie kell, méghozzá így! Fia is rábólint, és a vezérek is, az uralom folytonossága miatt.
Aztán, alig három esztendő, s Vajkot – immáron mint Istvánt – megkoronázzák. De ez egy másik történet, melynek főhőse az a király, első királyunk. Neves és kortárs magyar írónk, Bán Mór egyik főhőse „sápatag István”-nak nevezi a Hunyadi sorozat egyik kötetében. Nos, alighanem idevágó jelző a „sápatag”, hiszen első királyunk helyett a végső döntést Sarolt hozza meg, Vajk az árnyékban marad, itt és most a fény nem őrá vetül, hanem az anyára, A NŐ-re, ő csak rámondja az „Ámen!”-t… Ez a felnégyelés história tehát Sarolt egyéniségét tükrözi vissza.
De bárhogy is volt, akár helytálló Györffy következtetése, akár cáfolható (bár valljuk be: engem meggyőzött), egy biztos: sok hatalmi játszmában szerepet játszott a NŐ. Nemcsak Sherlock Holmesnek volt meg az a NŐ. De a történelem lapjain minduntalan elénk jönnek, hívják őket akár Aquitániai Eleonórának – ki óriási francia területeket vitt hozományként angliai házasságába –, akár másnak. Akár Saroltnak, az ostromlott, de ezáltal női mivoltában megalázott, erős asszonynak. NŐ-nek…
Épp ezért, férfiként csak egyféleképpen tehetjük jobbá a világot. Szeressük a NŐ-t! Elvégre az anyánk, hitvesünk, s lánygyermekünk. Az Élet hordozója és továbbvivője. Talán kissé fura, de Koppány példája is bizonyítja: a NŐ-t csak szeretni érdemes. A NŐ csak szeretve jó… hisz ez az Élet, a maga természetességében és gyönyörűségében… Ha tehát tudni akarjuk, mi történt a mi Koppányunkkal, nem kell mást tennünk, csak keressük a NŐ-t… Saroltot…„Cherchez la femme!” És megértjük végzetét… Nos, szeretitek a NŐ-t? Veszprémben és azon túl? Férfitársam! Remélem, megértitek és elfogadjátok!
Erről is szól egy kirándulás és náhány rándulás! Felidézheti, mi a fontos számodra, az ÉLET-ben! Az Életedben! Mielőtt még beköszönt a naplemente...
Innen folytatjuk!
Utolsó kommentek