„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonkilencedik alkalommal! Mert „Róma örök.”  A futás meg néha hasznos... 

Március idusán a nagy Marcus Antonius is futásnak eredt

A hazai történelemben 1848. március 15-e forradalmi változások kezdetét jelentette.  Különösnek tűnik, ámde mégis igaz: az elmúlt három évezredben számtalan jelentős esemény kapcsolódik a tavasz első hónapjának 15. napjához, március idusához. Közülük az egyik legfontosabb Kre. 44. március idusa és Julius Caesar meggyilkolása, melyet több film és az HBO Róma sorozata is megörökített. 

 A merénylők a sorozat szerint Antoniust is meg akarják ölni, ezért menekül el a helyszínről. A valóság azért más. Meg nem akarták ölni, sőt! Egyes vélemények szerint maga is tudott a merényletről,  consulként (a legfőbb közjogi méltóság viselőjeként) azonban neki lett volna joga a senatust összehívni a véres esemény után, ezért inkább elszelelt, mert nem akart azonnal állást foglalni.

Később amnesztiát eszközölt ki Caesar gyilkosainak, így a derék Julius Antoniusra vonatkozó intézkedései is hatályban maradhattak. Mindazonáltal Caesar, a kiváló képességű államférfi halálával olyan változás vette kezdetét, mely a császárság kialakulásához vezetett. Különös, de a Római Birodalom története során az az esemény is március 15-ére esik, mely közvetlenül a Nyugatrómai Birodalom bukása után jó nagy véres szeget vert a civilizáció koposójába.

A 2007-ben készült filmben, Az utolsó légióban láthatjuk, hogy a barbár Odoacer letaszítja trónjáról a Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romolus Augustulust. Minderre Kru. 476-ban került sor. Odoacer ezt követően Kru. 493-ig uralkodik, Itália királyaként, azonban az osztrogót Theoderikkel ő sem bír.

A Harc Rómáért című, 1968-69-es alkotásban is tiszteletét tevő Theodorik győzedelmeskedik Odoacer felett, majd egy lakomára hívja, ahol aztán kettéhasítja őt. Minderre március idusán került sor. Elmondhatjuk hát, hogy mind a római császárság kezdetén, mind a Nyugatrómai Birodalom történetének végén jelentős szerepet játszik március 15-e. Hogy mi jött aztán Kru. 493. március idusa után? Nos, lassan, de biztosan beköszönött a barbárság kora. A sötét középkor. És vele a permanens pusztulás, pusztítás...

És mégis: Róma tovább élt! Mert Róma örök! Lépten-nyomon Róma nyomait hozza elénk idő és tér. 

Vajon az angol vöröskabátosok előképei maguk a római legionariusok?

A Brit Birodalom katonái hajdan egy korszak legkiválóbb harcosai voltak. Egyik ismertetőjegyük a remekbe szabott vörös színű kabát volt, mely kétszáz éven át meghatározta megjelenésüket. Frissen borotvált arccal, kellő méltósággal meneteltek be a történelembe, s a győzelembe... miként elődeik, egy másik birodalom, Róma megtestesítői... 

Akadtak olyanok, akik egyenesen odáig merészkedtek, hogy a vöröskabátosok közvetlen elődeiként tekintettek a vörös tunicás legionariusokra, párhuzamot vonva a tunica (azaz a legionarius páncélzata alatt viselt ruházat) és a jellegzetes vörös kabát között, mintha egyikből született volna meg a másik... 

Mi ezzel a baj, kérdezhetnénk? Nos, csak annyi, hogy roppant kevés bizonyítékkal rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy a római katonák egyáltalán vörös tunicát hordtak volnaa páncélzat alatt! Nem, hogy ez lett volna az általános viselet! Tegyük persze hozzá: a vörös, mely a vért és az erőt jelképezi, Mars isten színe volt, ő pedig valóban a háború istene a rómaiaknál... tehát meglenne a párhuzam...

Azonban a vörös tunica azért sem lehetett általános viselet a hadseregben, mert irgalmatlanul legatyásította volna az államkincstárat. Akkor viszont honnan ered, hogy Hollywood vörös köpennyel ábrázolt minden boldog-boldogtalan római katonát, már az '50-es évektől fogva?

És honnan ered, hogy az ezredfordulóra már nem csak a a filmekben lett általános viselet a vörös tunica páncél alatt, de már a különböző hagyományőrző csapatok is ebben menetelnek? Nos, azt gondolom, abból kell kiindulnunk, hogy Hollywood elképzelése az ókori Rómáról sok esetben magán hordozta (és hordozza) korunk jelenlegi, vagy a közelmúltig fennálló nagyhatalmainak az arculatát. Így jelent meg az 50-es évek római-bibliai témájú filmjeiben az Amerikai Egyesült Államok, a Harmadik Birodalom, de a Szovjetunió és a Brit Birodalom is.

Az 1959-es Ben-Húrhoz hasonló áthallásokat a kortársak veszettül értették... Nos, a Brit Birodalomnak kétségkívül az volt a virágkora, amikor vöröskabátosaival a Világ egyötödét uralta. Lehetséges, még ha nem is dönthető el kétséget kizáróan, hogy maguk a brit vöröskabátosok inspirálták a kortárs jelmeztervezőket. 

Érdekes amúgy, hogy maga a brit hadsereg skarlátvörös egyenruhája is azért szorult vissza (és vált díszegyenruhává), mert a kármin festék drága volt. Ugyanez volt a helyzet a római legionariusok esetében is, akik, pontosan a költségek miatt, olyan skarlátvörös egyen köpenyeket sem viselhettek, mint amelyet kezdettől fogva rájuk akasztottak a filmekben; így az 1961-es Királyok királyában is, ahol az elöl haladó harci szekéren maga Pontius Pilatus helytartó látható, amint Kru. 26-ban épp megérkezik Judaeába.

A római katonák Köpenyei amúgy fakó, sárgásbarna színűek lehettek, de van rá bizonyíték, hogy viseltek sötétkék és olajzöld köpenyt is, mindazonáltal Adrian Goldsworthy A római hadsereg története című munkájában rámutat, hogy az is elképzelhető, hogy a különböző rangokhoz különböző színű köpeny dukálhatott. A tunica legvalószínűbb színe azonban a fehér és a piszkosfehér lehetett, mint ahogy azt a Ben-Húrban láthattuk (igaz a filmben egy vörös csík is díszeleg a tunicákon).

Az ezredforduló terméseit nézve elmondható, hogy az HBO Róma sorozata tűnik talán a leghitelesebbnek, már ami a tunica kérdését illeti. Ez a sorozat azért mégis csak ott van a szeren!

Persze a skarlátvörös köpeny életérzéséből e sorozat alkotói sem vonták ki magukat...  Tény azonban, hogy egyes tisztek, mint az HBO Róma sorozatának Vorenus centurioja (századosa) már megengedhették maguknak a vörös köpenyt. Mindezek fényében, összegezve az eddigieket, több tény is megállapítható. Ha már a köpenyeknél tartunk: tény, hogy az '50-es évektől kezdve hibásan ábrázolják vörös egyenköpennyel a legionariusokat.  

A STARZ Spartacus sorozata remek kortárs sorozat, azonban tény, hogy a legionariusok nem hordtak egyen kék (piros-kék) tunicát sem. Az sem biztos, hogy minden katona egyforma színű tunicában járt. Tény az is, hogy az '50-es évektől kezdve számos film (viszonylag) helyesen ábrázolja a római legionariusokat a fehér egyes árnyalatait idéző tunicában, de már a Királyok királyában előfordul ettől eltérő árnyalat is, ami aztán kiteljesedik az ezredforduló vörös tunicáiban... jól beül a köztudatba és egyes hagyományőrző csapatok révén a vörös tunica bemasíroz a közönség közé...

Mindezek fényében ki kell mondanunk azt a sajnálatos verdiktet is, hogy a klasszikus és a kortárs római filmek, valamint a római témájú tévésorozatok is nagy valószínűséggel hozzájárultak ahhoz, hogy számos hagyományőrző csoport (tegyük hozzá máris: ez nem mindegyikre igaz!) tévesen jeleníti meg  egyen vörös tunicában és/vagy egyen vörös köpenyben az ókori Róma hadseregét. Valljuk be: a vörös tunica cefetül jól beült a köztudatba! De most már ugorjunk! 

Vagy mégse? A vörös egyen köpenyes katonáktól úgysem szabadulhatunk!

Az 1959-es Ben-Húr azzal kezdődik, hogy Augustus császár (Kre. 27-től Kru. 14-ig tartó uralkodása alatt) elrendelte, hogy a teljes földkerekség népe megszámláltassék és megadóztassék (mi másért kellene megszámolni a lakosságot). Vagy valami hasonló szöveggel. A lényeg, hogy láthatjuk a Szent Családot, amint Betlehembe igyekeznek, a népszámlálás végett. Mária gyermeket vár... Jézust... 

 A film a népszámlálást a Szentírás alapján mutatja be, melynek lényege, hogy mindenkinek oda kellett mennie, ahonnan származott. József, Jézus nevelőapja Betlehembe ment, mert Dávid nemzetségéből származott. Itt született meg Jézus. De mi volt vajon ez a népszámlálás?  Időpontjáról és módjáról máig vitatkoznak a történészek... Így hát vérre menő vitát mostan nem kell itten folytatni! Ami jön, az csak az egyik verzió.

 Az ókori Palesztina egy része Kru. 6-ban kerül közvetlen római uralom alá, jóllehet Róma már Kre. 63-ban betette a lábát a térségbe. Augustus császár hosszú uralma alatt a rómaiakkal baráti és szövetségesi viszonyban álló Nagy Heródes volt a zsidók királya, Kre. 4-ben bekövetkezett haláláig. Végrendeletében (melyre Róma rábólintott) felosztotta fiai között a királyságát. Archelaosz kapta Judaeát, s benne Jeruzsálem városát. Végül aztán Kru. 6-ban a császár száműzte őt, a legiok pedig bemasíroztak az általa uralt területekre, köztük Jeruzsálembe.

Mivel adózási céllal számba kellett venni az Archelaosz uralma alatt állt területeket, ekkor népszámlálásra került sor, azonban ez a dátum távol áll a Bibliában leírt népszámlálás időpontjától, melyre az Evangélium szerint még Heródes életében került volna sor...  Tény, hogy az 1961-es Királyok királyában a Kru. 6. utáni népesség-összeírás verzióját tették magukévá az alkotók.

A történet szerint a munkában részt vesz az a római katonatiszt, Lucius is, aki a betlehemi gyermekek lemészárlásába is belekeveredett, Heródes parancsa révén. A népszámláláskor döbben rá, hogy Jézus túlélte Betlehemet, de ezt nem fedi fel, később pedig ő lesz az a római tiszt, aki a keresztfa alatt kinyilvánítja Jézusról, hogy valóban Isten Fia volt...   

De térjünk vissza Pontius Pilatushoz, aki Kru. 26-tól volt Judaea helytartója, praefectusi rangban. Közvetlen felettese a szíriai helytartó (legatus) volt. Szíria helytartója volt egyébiránt az a Quirinius is, aki Judaea Kru. 6-os bekebelezése után a népesség-összeírást elrendelte (nem tisztázott azonban, hogy ehhez Józsefnek valóban Betlehembe kellett-e mennie). Szóval... Pilatus. A Királyok királya című film szerint vele tart helytartói helyére a felesége is.  A keresztény hagomány szerint Claudia Proculanak hívták.

A Biblia szerint üzenetet küld férjének, amikor az Jézus felett ítélkezik. Az üzenet szerint álmot látott, melynek hatására azt kérte Pilatustól, hogy ne tegyen semmit Jézussal, mert igaz ember. A történet kísértetiesen hasonlít arra a sztorira, amikor a Kre. 44. március idusát megelőző éjjelen a nagy Julius Caesar felesége álmot látott, s az álom nyomán figyelmeztette férjét a veszélyre. Sikertelenül. De vissza Pilátusunk hitvesére, aki a 2004-es filmalkotásban, A Passióban is látható!

Nos, nem csak az tisztázatlan, hogy valójában hogy hívták Pilatus feleségét, de az is, hogy elkísérte-e a férjét Judaeába.  A neve érdekes elméletek számára nyit kaput. Az ókori Pannonia provinciák (tartományok) történetét regényeiben elénk táró kortárs író, Marcellus Mihály is kutatott a témában, egy Pilatusról szóló regény tervezése kapcsán.

Marcellus álláspontja szerint a keleti ortodox egyház által szentté avatott Claudia Procula neve felveti, hogy az atyját Claudiusnak vagy Proculusnak hívták, mert a nő örökli az atyja gensének (nemzetségének) vagy ragadványnevének nőiesített alakját. Tegyük hozzá: ebben az esetben azt a verziót kell elfogadnunk, hogy a Claudia Procula név helytálló. 

A Királyok királya például a császár lányaként mutatta be őt.  Ez alighanem a Claudia név miatt történhetett, ugyanis ekkor a Julius-Claudius-dinasztia uralkodott Róma felett. 

Az uralkodónak, a Ben-Húrban integető Tiberius császárnak (Kru. 14-37.) azonban nem volt Claudia nevű lánya, jóllehet Tiberius születésekor a Tiberius Claudius Nero nevet kapta.  Azt is feltételezik, hogy esetleg a császár valamilyen rokona lehetett, s így járhatták ki azt a kegyet, hogy elkísérhette férjét Judaeába. 

A másik kortárs író, Spiró György a Fogság című regényében egyenesen odáig megy, hogy szerepelteti Pilatus feleségét, de egy szóval sem nevezi nevén. Szegezzük neki a kard... a kérdést: de miért?

Nyilvánvaló lehet, hogy miért: nem tudni, pontosan hogy hívták Pilatus feleségét. Biztosra ment! (Csak halkan jegyzem meg: egyáltalán létezett Pilatus felesége?) De lássuk most újra a Procula nevet! Pilatus praefectus volt (nem procurator), azonban a Procula név és a procurator cím hasonlósága felveti azt a lehetőséget, hogy eljátszunk vele egy kicsit. Túl hasonló a latin név és a cím. Ha a procurator szó valóban befolyással volt arra, hogy a keresztény hagományban milyen név gyökeresedett meg, mint Pilatus feleségének a neve, akkor ez mégis hogy történhetett?  

Nos, sokáig úgy tartották, hogy Pilatus procuratorként kormányozta Judaeát, mint a lovagok rendjéből származó helytartó. Aztán 1961-ben az ókori Caesarea kikötőváros romjai között előkerült egy latin nyelvű felirattöredék, rajta Pilatus nevével. A szöveg a történetíró, Tacitus munkájával ellentétesen praefectusként jelöli meg Pilatust. Tacitus pontatlan volna?

Nos, bonyolítja a dolgot, hogy Claudius császár (Kru. 41-54.) Kru. 53-ban procuratori címmel ruházta fel az addigi praefectusokat. No, de addigra már a mi jó öreg Pilatusunk rég halott volt.... amúgy Kru. 37. Húsvétja előtt már el is hagyta Judaeát. Elképzelhető a kutatások szerint, hogy a Kru. első század végén élt Tacitus a Claudius utáni állapotokat vetítette vissza Jézus korára.

Elképzelhető az is, hogy a procurator címből alakult ki a keresztény hagyományban a Procula név, azonban ha mindez így lenne, akkor az egész hagyomány Pilatus címének téves meghatározásából fakad. Ha így van, akkor ebben Tacitus is sáros!  De meg ne kövezzenek ezért a gondolatmenetért a latin nyelvészek, please! Mindazonáltal mindebből az következne, hogy Pilatus feleségének a neve nem Procula volt. Persze ez még nem zárja ki se a Claudia, se a Procula nevet. Szóval...

...nem kell sírnod Salome! Lejts inkább egy kis táncot!

A Biblia szerint Salome volt az, aki erotikus tánca révén rávette Heródes Antipaszt, hogy fejeztesse le Keresztelő Jánost. Antipasz is Heródes fia volt, rá apja többek között Galileát hagyta. Testvére feleségét, Heródiást vette el feleségül, ámde Keresztelő János  elítélte őt és Heródiást a frigy miatt.

Amikor a király születésnapját ünnepelték, Salome tánca hatására a király kijelentette, bármit kérhet tőle a lány. A lány a történet szerint, anyja felbújtására a Keresztelő fejét kérte tálcán... Hogy mi történhetett valójában, arról majd legközelebb, most egyszerűen csak lássuk a táncot, s figyeljük azt a bizonyos színt! No és persze a kiváló alakítást! Ettől minden férfi szíve elolvadna!

Szóval Saloméról, Heródes Antipaszról és a Keresztelőről legközelebb újra szó lesz! Az is kiderül, hogy a Keresztelő lefejezésének időpontjából miként tudjuk kiszámítani Jézus nyilvános működésének kezdő és befejező időpontját.  Vagyis a Királyok királya még visszatér! 

Szóval, hamarosan folytatjuk!

Mert Róma örök! Akár a szenvedély!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

De azért ne huszadik századi tölténytáskákkal a mellkasodon!!!