„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár sokadik alkalommal! Mert „Róma örök.” 

Róma örök, ámde területi integritása már korántsem volt az!

Korántsem! A hatalmas birodalom Kru. 395-ben végleg kettészakadt, amely után a keleti része volt az erősebb, életképesebb. E területnek a fővárosa a Nagy Konstantin császár (Kru. 306-337) által alapított Konstantinápoly lett, mely az antik Rómához hasonlóan maga is egymillió lakossal büszkélkedhetett hamarost.

A Konstantin és a kereszt című, 1962-es alkotás Konstantin Kru. 312-es római győzelmével zárul, sajnos már nem kalauzol el bennünket ebbe a korábbi görög város, Büzantion területén alapított „Új Rómába” (Nova Roma).

Szerencsénkre ezt a felségsértés számba menő mulasztást két opus is pótolja. Konstantinápolyban (Bizáncban) játszódik ugyanis a Harc Rómáért című 1968-69-es koprodukciós film, amely az immár Bizánci Birodalomként emlegetett keletrómai területek háborúját mutatja be, Itália visszahódításáért…

A néha mesteri sakkjátszmának is beillő háború földi poklot és végleges pusztítást hozott a hajdani birodalmi központra, Rómára. Infrastruktúrája összeomlik, lakossága töredékére olvad az elkövetkezendő évszázadokban. Bizony-bizony, ilyen a háború...

Oly mértékű a pusztítás, hogy a vízvezetékeket sem tudják már helyreállítani, szakembergárda hiányában. Talán a további lázongások elkerülése végett is, de az egyetlen, mondhatni szilárd hatalom, a keresztény egyház kénytelen azzal előhozakodni a hívek előtt, hogy a fürdés és a hajdani nagy fürdők használata erkölcsileg helytelen.

Sokan elfelejtik, hogy ennek a nézetnek a hatodik századi háborúk után logikai és politikai oka volt, azaz az egyház nem akart rosszat híveinek, s magasabb röptű erkölcsi elgondolás sem feltétlenül állt a tilalomfa mögött, azonban a város totálisan elpusztult, s vele Itália, egyszerűen valahogy kordában kellett tartani a lakosságot, mely hozzászokott korábban egy bizonyos életszínvonalhoz. Adott esetben aztán a római pápa osztott gabonát a nép között, a hajdani római császárok mintájára... lassan kialakult Róma központtal az úgynevezett Pápai Állam...

Nos, vélhetően a lakosság kordában tartását és a nyomor elviselését szolgálhatta tehát (nagy valószínűséggel) a fürdés elítélése is, azonban a probléma ott kezdődött, hogy ennek a valódi oka feledésbe ment, a középkori ember meg hallgathatta a fürdés miatti magvas gondolatokat… persze volt, aki azért is szeretett feredni... középkori bordélyházakban...

De térjünk immár vissza történetünk magjához, Konstantinápolyba, azaz az Új Rómába, ahol a Justinianus császár (527-565) által alapított híres kupolás templom, a Szent Bölcsesség Temploma (Hagia Szophia) is áll, s amelyet újabban, a tiltakozások ellenére megint mecsetté alakítanak... 

Nos, a hatodik század végére a Bizánci Birodalom is vesztett erejéből, s a 600-as években tehetetlenül állt az arab hódítás előtt, mely már magát a fővárost is fenyegette. Ezért is jött jól a görögtűz nevű égőfolyadék-fegyver, melyet többnyire tengeri csatákban alkalmaztak...  Bizánc mégis elvesztette területének jelentős részét, köztük az Agorában is szereplő Egyiptomot, valamint a Szentföldet, Jeruzsálemmel, a szent várossal egyetemben, mely minden Jézusról szóló bibliai témájú film örök helyszíne is egyben... a keresztrefeszítésé...

Az AD A Biblia folytatódik című sorozat kis tóparti háza – melynek lakója még mindig nem fedte fel magát – valószínűleg már nem állt volna a bizánci és az arab korszakban, amiként a kor is megváltozott az arab hódítás idejére…

Míg Nyugaton a germán államocskák rendezkedtek be, egymással vívva harcukat, addig Keleten az arab hódítással érkező iszlám vette át a kereszténység helyét jelentős mértékű területekre gyakorolva politikai, gazdasági, katonai, kultúrális és nem utolsó sorban vallási értelemben befolyást, sok esetben immár végérvényesen…

Egyiptom és az afrikai területek gyakorlatilag elvesztek a kereszténység számára, a viszonylag új vallás, az iszlám törte útját előre, több irányból is átkaroló hadműveletet folytatva Európa és benne a keresztény államok, birodalmak felé…

Az átkaroló hadművelet és a válaszlépés

Az iszlám vallás hódítás útján történő terjesztése, e számukra szent küldetés (szent háború) elsöpörte a gót államot az Ibériai-félszigeten, s már az egykori gall területek következtek, mígnem 732-ben a frankok a mai Franciaország területén, a poitiers-i csatában megállították az Ibériai-félszigetet (vagyis az ókori Hispániát) már uraló muszlimokat.

Az átkaroló hadművelet egyik ága tehát megtorpant. A csatában győztes Martell (Kalapács) Károly a Karoling-ház névadója lett, unokáját, Nagy Károlyt (768-814) pedig 800 Karácsonyán a pápa Rómában császárrá koronázta. A modern Európa egyes történészek szerint vele született meg... aztán, van, aki a létezését is vitatja...

Tény azonban, hogy az átkaroló hadművelet továbbra is folytatódott Európa megroppantására és elfoglalására. Miközben ennek egyik ágát továbbra is az Ibériai-félszigeten történő  hadakozás jelentette, addig a másik ágát a Bizánc és később a Balkán elleni támadások, Ázsia felől, a harmadik ágat pedig a Földközi-tengeren zajló offenzíva, mely Itáliát és a frank partokat is elérte. 

Európa a szüntelen háborúskodásba sűllyedt: egymással is hadakoztak államai, de az iszlámmal is, mint például az Ibériai félszigeten, ahol lassan-lassan kezdték kiszorítani a hódítókat (megkezdődött a visszahódítás, azaz a reconquista) kora. El Cid mesélhetne róla...

Az ezredfordulóra emellett új államalakulatok is létrejöttek Európában, köztük a tizenegyedik század végére megerősödő Magyar Királyság is. A pápai hatalom pedig felismerte a világi királyságokban rejlő lehetőséget arra, hogy kemény ellenállás tanúsítása mellett akár vissza is hódítsák a kereszténység számára elveszettnek hitt területeket... például a Szentföldet, Jézus szülőföldjét...

Így esett hát, hogy amikor II. Orbán pápa 1095 novemberében a Clermont-i zsinaton keresztes hadjáratot hírdetett a Szentföld és benne Jeruzsálem és a Szentsír felszabadítására, nagyon is tisztában lehetett az iszlám világ katonai erejével és átkaroló hadműveleteinek jelentőségével. 

Sokan hajlamosak pusztán véres, öldöklő háborúknak titulálálni a Szentföld felé irányuló keresztes hadjáratokat (persze, volt öldöklés keményen), azonban nem szabad elmenni amellett a tény mellett sem, hogy ezen háborúknak többek között védelmi funkciójuk is volt. Persze nem mindig jött be. A Mennyei királyság című film már arról szól, amikor száz esztendővel később, 1187-ben Jeruzsálem újra elvész a keresztény Európa számára...

De térjünk vissza az 1095-ös zsinathoz és a pápához! Ugyanis abban, hogy II. Orbán pápa a Szentföld felszabadítását tűzte ki célul, mint katonai akciót, benne rejlik, ha kimondatlanul is, egy olyan szándék, hogy a háborút helyezzük át az ellenség területére, a háborús cselekmények itt folytatódjanak, s végső soron saját földjén, mondhatni hazai környezetében mérjük rá a (végső) csapást! 

Ennek egyik fő állomása volt Jeruzsálem elfoglalása, 1099-ben, zsidó és muszlim lakosságának kiirtásával egyetemben... lassan-lassan a keresztes hadjáratok árnyoldalai is megmutatkoztak... nem kell szépíteni... a háború az vér, vas és halál kombója...

Szaladin szultán 1187-ben foglalta vissza Jeruzsálemet, azaz az itteni hódítás tiszavirág életű volt, a negyedik keresztes hadjárat pedig már el sem jutott a Szentföldig, hanem 1204-ben Bizáncot foglalták el, a velenceiek machinációi révén... Ez ugyan még nem jelentette a keresztes hadjáratok végét, sokan indultak útnak a Szentföldre, nagyobb hadjáratokra is sor került, de a kifulladás jelei lassan-lassan megmutatkoztak...

A keresztesek ki is szorultak Ázsiából, miként a Bizánci Birodalom is töredékére csökkent, szinte magára a városra, mely fontos stratégiai ponton állt, akadályozva a törökök és egyúttal az iszlám terjeszkedését a Balkánon... Ebben páratlan harcostársat adott a történelem, a törökverő Hunyadi János személyében. Hunyadi maga is azt vallotta, hogy a saját területén kell csapást mérni az ellenségre, s nem szabad engedni, hogy a háború hazai földig terjedjen...

Aztán jött a rigómezei veresége és deffenzívába szorult... de addig az ellenség területén vívta harcait, védve a magyar határokat, s mögötte az egész keresztény Európát a hatalmas túlerővel szemben. Az átkaroló hadművelet a Balkánon hetven évre megtorpant, amikor 1456-ban hősiesen megvédte Nándorfehérvárt a töröktől.

Azt azonban ő sem tudta megakadályozni, hogy a török 1453-ban bevegye Konstantinápolyt, s a Hagia Szophia mecsetté váljon... Mindezzel gyakorlatilag megsemmisült a hajdani római birodalom...

Megsemmisült, fennen hirdetve, hogy semmi sem örök, semmit sem lehet készpénznek venni, mert sok nép, földi hatalom sincs már sehol, napjaink pedig mint a por, elszállnak... a szél sodor...

A 2012-ben készült török filmalkotás a Fetih 1453 (A Hódítás 1453) azon képsorokkal zárul, amidőn a törökök legendás harcosa, Hasszán kitűzi a zászlót Konstantinápoly falaira, véget vetve jelképesen is Róma örökének... egyszersmind befejezetté téve a hódítást...

Az ostrom

Konstantinápolyt háromszoros falgyűrű vette körül, ez volt az úgynevezett theodosiusi fal, melynek áttörése az 1451-ben szultánná lett II. Mehmed számára is kemény diónak tűnt.

A megoldást a magyar származású ágyűöntő mester Orbán (Urbán) jelentette, akinek sikerült olyan ágyút öntenie, melynek révén a város falait áttörték.

A szállítás is nem kevés logisztikát igényelt a törökök részéről, de aztán bevetették őket. Az ágyúöntő mester nem élhette meg a város elfoglalását, egyik alkotásának felrobbanása őt magát is az égbe emelte...

A török végül győzedelmeskedett, melynek az ágyuk mellett az is oka volt, hogy a védők részére nem állt rendelkezésre elegendő haderő a falrendszerek biztosítására. Más szóval a túlerő is bevállt módszer, bárhogy nevezzük is...

Hasszán sem fürödhetett a földi dicsőségben, de a város elfoglaltatott. A film diszkréten hallgat arról, hogy sokan menekültek a lakosok közül a Hagia Szophiába, abban a hitben, hogy ott megmenekülhetnek, azonban a szultán lova nemsokára bokáig gázolt a vérükben...

Helyette kapunk pár szép képkockát, gyönyörű zenét, hol szigorú, hol mosolygós szultánt, és egy kifogástalan filmet. De ez csak film, nem feltétlenül maga a történelem...

Mehmed mindenesetre kiérdemelte a Hódító Mehmed nevet, más kérdés, hogy a nándorfehérvári fiaskó majdnem öngyilkosságba kergette. De ez már egy másik történet... sokáig uralkodott, de azt már nem érte me, hogy a mai Spanyolország területéről végleg kiűzték a hódítókat, 1492-ben, felszámolva  az átkaroló hadművelet egyik ágát. A harc persze ezzel nem ért véget...

A Balkánon, no meg a Magyar Királyság területén és persze a tengeren tovább folyt, váltakozó intenzitással a küzdelem, de Nova Róma, azaz Nagy Konstantin Új Rómája ekkor már Isztambulként egy teljesen új világ és birodalom fővárosa lett, új arculattal... persze ettől még Róma tovább élt és mindmáig tovább él... 

Pont ezért is, ez után a kis kitérő után legközelebb visszakalandozunk a régi világba, ahol még az antik Róma uralta a tengereket-földeket. Talán megtudjuk végre, ki is lakhat a már sokat emlegetett tóparti házban, ámbár már az is üdítő lesz, hogy a római katonák sarujának csattogását fogjuk hallani, amint erre sodorja hangjukat a szél... A középkorból legyen elég ennyi, láttuk az Új Róma végső pusztulását, egy birodalom végét. Legyen elég ebből ennyi! Egy darabig biztosan! Na jó: a frankok azért legközelebb még visszatérnek, Dagobert királlyal az élen...

Szóval, hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Azt mondtam, előre, nem hátra!

Ja, pardon, ez épp Konstantinápoly ostroma...