„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonötödik alkalommal! Mert „Róma örök.” És bizony-bizony, sokakat megihlet, még a Transformers alkotóit is!
Róma a Transformers világába is bemasírozott?
A kérdés jogos, hiszen 484-ben veszi kezdetét az alakváltó robotok történetének újabb fejezetét elénk táró Transformers: Az utolsó lovag című film. Ekkorra azonban a római legiok már rég elhagyták Britanniát. A 2004-es Artúr király című filmben szabályosan iszkolnak a maradék egységeik... dehogy állnak meg egy fotó erejéig!
A filmvásznon ezért már csak olyan világ elevenedhetett meg, melyből Róma már kimasírozott és soha többé nem volt ereje ahhoz, hogy újfent bemasírozzék… Az ötödik században mindazonáltal még éltek Róma vívmányai a szigeten. A civilizáció még megvívja utolsó csatáját, mielőtt beköszönt a barbárok kora, s a szászok uralma.
Az alakváltókról szóló filmben látható híres badoni csatát – melyet 2004-ben az Artúr királyban is megsasolhattunk – a történészek a 490-es évekre, vagy az utánra helyezik, azonban pontos ideje és helye máig ismeretlen. Ismeretlen az is, hogy vajon tényleg elesett-e a csatában Artúr harcostársa, Lancelot, amikor a mondakör szerint még kavarnia kellett volna a bájos Guinevererel...
Ha ugyan léteztek, hiszen, még az sem biztos, hogy maga Artúr létezett. Mindazonáltal van olyan történet is, hogy míg Artúr a kontinensen hadakozik, addig Artúr unokaöccse (fia?), Mordred hódítja meg a hölgyeményt. Más sztori szerint meg ő terjeszti a koholt vádakat Lancelotról és Guineverreről. Artúr mindenesetre visszasiet a győztes galliai hadjáratból, összecsap Mordreddel. A csatában győz, de maga is halálos sebet kap... Szóval van itt egy kis katyvasz, annyi szent! Bogózzuk csak ki a sztoriból a históriát!
Nos, az minden esetre tény, hogy Kru. 407-ben egy britanniai római hadvezér, név szerint Flavius Claudius Constantinus császárrá kiáltatta ki magát, s a britanniai legiokkal a kontinensre ment hadakozni. Négy évvel később megölték. Eközben a britek visszavertek egy szász támadást, Kru. 408-ban, majd a rákövetkező évben elzavarták a római hivatalnokokat is (hamarosan persze már Honorius, római császár segítségét kérik, de eredménytelenül). A Kru. 408-as brit győzelem azonban nem a badoni csata. Jóllehet szászokat győztek le.
Mindez persze nem vonhatja el egyetlen filmes jogát sem ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel meghalassza a sztoriban Lancelotot... végtére is, a képen látható alakok közül esetleg... hangsúlyozom, esetleg csak Artúr létezett... szóval Lancelot nem bánja...
Gyorsan jegyezzük meg: arra sincs bizonyíték, hogy a britek oldalán, bármelyik csatában sárkánnyá alakuló ősi robot vett volna részt. Szóval – kellő bizonyíték híján – azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a transformerek nem befolyásolták egyetlen csata kimenetelét sem. Éppen ezért a sárkány sztorija maradjon csak a háttérben!
De vajon befolyásolja-e az intelligens robotok kalandjait bemutató Transformers értékét az a tény, hogy Artúr és a Kerekasztal lovagjai nem korabeli – népvándorlás kori – göncben parádéznak, hanem tizenötödik századi harcosokként lépnek színre?
Ez a kérdés is jogos! De valljuk be: a 2004-es Artúr király sem fest teljesen hiteles képet Artúrról. Maradva a páncél kérdésénél, el kell mondanunk, hogy Artúr a 2004-es filmben olyan páncélt visel, nevezetesen a lorica segmentatara (lemezvértre) hajazó göncöt, amely páncéltípus addigra már rég nem volt használatban, évszázadok óta! De jól mutat filmben! Hangsúlyozandó azonban: ez nem (teljesen) lorica segmentata!
Ebből a nézőpontból kár is számon kérni a Transformers képi világán a nehezen beazonosítható páncélt! Tegyük csak szépen hozzá azt is, hogy a legtöbb film, amely Artúrról és a Kerekasztal lovagjairól szól, sajnos, vagy nem sajnos, de ezer esztendővel későbbi, azaz késő középkori köntöst húz a bandára, amelynél a római ruházat azért nagyobb hitellel bír! Lássuk most egy rajzfilmsorozat epizódját!
Nos, ha a Transformers mozifilm Artúrra vonatkozó részét nézzük, ki kell jelenteni, hogy az alakváltókat bemutató hajdani rajzfilmsorozat egyik, 543-ban játszódó időutazós epizódja (az 1985-ben debütáló A Decepticon Raider in King Arthur's Court című rész) szintén tizenötödik századi öltözékben mutatja be a derék britonokat. Vagyis Az utolsó lovag hű a Transformers univerzumhoz! És egyes, Artúrról szóló filmekhez is!
Így már kevésbé fájó a késő középkori szerelés! Szóval, mielőtt Artúr és lovagjainak kinézete miatt ujjat húznánk a robotok kalandjai iránt rajongók népes hadával, húzzuk csak meg a határokat, miként a rómaiak felhúzták a 2004-es Artúr királyban is látható Hadrianus falát!
Mert amiként a korhű ruházat nem masírozott be a Transformers világába, úgy a római történelem ismerete sem masírozott be az 1963-as Kleopátra alkotóinak grémiumába! Kleopátra római megjelenésénél ugyanis még Artúr debütálása is hitelesebb a Transformersben! Meglep? Nos, akkor játsszunk!
Mi a hiba a fenti képen?
Az 1963-as Kleopátrában a Bestiák Királynője – a későbbi Augustus császár legalábbis ezzel a címmel illette az Antonius és Kleopátra című regényben – las vegasi showelemeket idéző módon vonul be Rómába, ráadásul a Forum Romanumra, a fehér togában feszítő senatorok pedig, mint valami keleti hajlongó udvaroncok előfutárai, felállva köszöntik Egyiptom fáraóját!
Több sebből vérzik! Idegen uralkodó Róma városának szent határát (a pomeriumot) nem léphette át, ha élni akart. Kleopátra nem is tett ilyet. Járt Rómában, a nagy Julius Caesarnál, bemutatva neki a közös gyermeküket, Caesariont, azonban egy villában lakott, jóval a pomeriumon kívül. Caesar pedig tudván tudta, hogy nem kényszerítheti rá a senatorokat – a Római Köztársaság legfőbb törvényhozó szervének tagjait, a társadalom elitjét –, hogy egy külföldi uralkodót felállva, a pomeriumon belül köszöntsenek. Ja, az alábbi képen azt hiszem, még ülnek...
Jóllehet a senatus létszámát maga Caesar emelte meg, s számos hívét elhelyezte a testületben – így az HBO Róma sorozatának főhőse, Vorenus is senator lett – erre nem lettek volna önszántukból hajlandók, s elképzelhető talán az is, hogy akár Caesar is előbb lesz merénylet áldozata…
Más kérdés azonban, hogy Kleopátrát több jeles államférfi, senator is meglátogatta Rómában való tartózkodása idején, köztük a neves szónok, Cicero is. Az is más kérdés, hogy Caesar Rómában, a saját új forumán felállíttatta Venus szobra mellett Kleopátráét is, ami igencsak megütközést váltott ki… És akkor még nem beszéltünk arról sem, hogy a fenti képen látható diadalív ebben a korban még nem állt a Forum Romanumon! De oly nagy a Római Birodalom!
Hagyjuk is el most a szívét és térjünk vissza a ködös Britanniába, ahol már Caesar is partra szállt, ámde meghódítása egy évszázadot váratott magára, Kru. 43-ig, amikor is Claudius császár (Kru. 41-54.) kezdte meg a hódító hadjáratot. Claudius nagyon örült a katonai sikereinek, amit mások vittek végbe a császár parancsát teljesítve. Egy jó kis diadalmenetet is tartott. Annyi önkritikája azért volt, hogy a Britannicus győzelmi jelzőt ne vindikálja magának... a fia kapta...
A hadjárat egyik oka amúgy az volt, hogy a szigetről támogatást kapott a római uralom alatt álló Galliában élő kelta ellenállás és a betiltott druida vallás is. A hadjárat Kru. 51-ig lezajlott, Britanniának a déli része került római uralom alá ezáltal, de több cliens királyságot is szerveztek, Róma-barát vezetés alatt.
Nero császár (Kru. 54-68.) uralma alatt azonban komolyan megrendült a rómaiak britanniai uralma. Nero komolyan fontolgatta a csapatok kivonását is. Nem számoltak ugyanis egy nővel…
Ne húzz ujjat Boudicával! Erről szól Az elveszett kard legendája című film
Boudica (akinek nevét Tacitus történetíró középkorban félrefordított műve nyomán sokáig Boadiceaként emlegették) a Rómával szövetséges icenus törzs királyának, Prasutagusnak volt a felesége. Neve mai napig olyannyira ismert a szigetországban, akárcsak Artúré. Ellentétben azonban Artúrral, ő bizonyítottan létező személy volt.
A közvetlen római uralom alatt nem álló icenus törzs királya, Prasutagus abban az illúzióban ringatta magát, hogy a családjának királyi hatalma fenntartható. Végrendeletében Nero császárt tette meg örököséül, természetesen a saját lányai mellett. A lányok örökösödési jogát azonban Róma nem ismerte el. Azt hitték azonban, hogy elhalgattathatják Boudicát.
Így esett hát, hogy amíg Britannia lakossága a birodalomnak fizetendő adó terhe alatt nyögött(a sziget meghódítása ugyanis pénzbe került az államkincstárnak, temérdekbe) , addig Boudica a római korbácsok alatt nyöghetett, lányait megerőszakolták, az eleddig kiváltságos icenusok területét pedig – amely addigra már nem tartozott a határzónához – Rómához csatolták, s úgy kezelték, mintha meghódították volna…
Boudicának vagy Prasutagusnak jobb lett volna ismernie a római gyakorlatot, amely szerint a rómaiak kerülték a cliensállamok tekintetében a dinasztiák kialakítását. Érdekes egyébként, hogy Az elveszett kard legendája című 2003-as filmben (Boudica/Warrior Queen) ők döbbennek le az ügyefogyottnak látszó Claudius császáron, akivel szövetséget kötnek… Akárhogy is, a Boudica vezette felkelés Kru. 61-ben aztán elementáris erővel tört ki, a Boudicát és lányait ért gyalázat után...
A felkelésnek áldozatul esett közel hetvenezer római polgár, de több frissen épült római város, köztük Londinium (a későbbi London) is. A felkelésen végül csak úrrá lett Suetonius Paulinus kormányzó, aki az általa vezetett és újjászervezett csapatokkal az úgynevezett Watling Street-i csatában legyőzte az icenus királynét és csapatait.
Maga Boudica a csata után meghalt vagy öngyilkos lett. Szobra Londonban áll. De mi lett Suetonius és az általa vezetett legio további útja?
Suetonius kormányzó nevet változtat és bevonul Rómába
Természetesen mindezt csak a filmművészetben! Az 1951-es Quo vadis kezdő képsorain ugyanis nem mást láthatunk, mint azt, hogy a győzelmes XIV. Gemina legio Róma felé tart Britanniából, Marcus Vinicius parancsnok vezetése alatt. Ezzel kapásból több probléma van. Vinicius a film szerint Kru. 64. kora nyarán tér meg Rómába, a felkelés leverésére azonban Kru. 61-ben került sor. Jóllehet a filmben utalnak rá, hogy immár három éve hagyta el Rómát, azonban nem Marcus Vinicius győzedelmeskedett a britek felett, hanem Suetonius! Sőt, mi több: egyikőjük sem tartott diadalmenetet.
Vinicius a film alapjául szolgáló regényben nem is egy negyven esztendő felé tendáló hadvezér, hanem fiatalabb katonatiszt, aki Keleten hadakozott, alárendelt pozícióban. Miért lett Britanniából hazatérő hadvezér a filmben? Nos, a filmet már a ’30-as években tervezték, de közbeszólt a háború. Vinicius szerepét már akkor Robert Taylornak szánták, csakhogy ő 1951-re kicsit idősebb lett az eredeti regénybeli karakternél. Így a korához igazították Vinicius karakterét a filmben. Hadvezér lett, aki diadalmenettel vonul Rómába. A filmben ez jól mutatott. No, de miért Britannia?
Azért talán, mert a történet egyik szereplője a valóban élt Aulus Plautius, aki hadvezérként, Claudius alatt valóban részt vett a sziget meghódításában. Lehetséges, hogy e valós történelmi személy volt annak ihletője, hogy Viniciusból is Britanniában hadakozó parancsnok legyen? Innen már csak egy ugrás volt, hogy annak a légionak – nevezetesen a XIV. Gemina legionak – a parancsnokává tegyék, amely Kru. 61-ben valóban győzedelmeskedett Boudica felett.
Ezt megspékelték azzal is, hogy három évig hadakoztak a rómaiak a film szerint, melőtt újra megpillanthatták az Örök Várost, Rómát. Vonjunk csak ki 64-ből 3-at, s máris megkapjuk a Kru. 61. esztendőt, Boudica felkelésének évét. Most már csak Suetoniust kellett kidobni, s helyére ültetni Viniciust… Suetonius amúgy a Nero halála utáni polgárháborúban rossz lóra, a vesztes Otho császárra tett, későbbi sorsa nem teljesen tisztázott... Mellesleg a nevezett XIV. legiot dehogy vonták ki Britanniából, hogy Rómába meneteljen!
Pont egy ilyen ádáz felkelés után tették volna? Nem ment el az eszük! A legio csak Kru. 67-ben kerül át a kontinensre, más feladatokkal bízzák meg, majd mintegy három évszázadon át Carnuntumban állomásozik. Róma pedig az ötödik századik „vendégeskedik” a briteknél. Ennek a „vendégségnek” a záróakkordja – mondhatni – a legendák ködébe vesző hős, Artúr alakja.
Artúré, aki végül utolsó csatájában halálos sebet kap, ámde győzelmet arat! Megválik mitikus kardjától, az Excaliburtól, őt magát pedig Avalon szigetére vitték, de visszatér majd, ha népe veszélybe kerül. Mint a mi Mátyás királyunk. Szinte hihetetlen, de alapmotívumát tekintve hasonló történetet dolgoz fel maga az 1986-os The Transformers: The Movie című rajzfilm is!
A jók vezére, a hős Optimus Prime életét adja egy kíméletlen küzdelemben, csakhogy megmentse népét, az Autobotokat az ellenséges inváziótól. Mielőtt szikrája kihunyna, megválik a vezérséget jelképező Mátrixtól, majd az övéi körében távozik a robotvilágból.
Aztán a szükség órájában, a sorozat vége felé visszatér! De térjünk vissza újfent Rómába, mely a Kru. 64. év nyarán tűzvész martaléka lesz. Az újjáépítése irdatlan mennyiségű pénzt igényelt. Hosszabb ideig tartott, mint maga a tűzvész a filmben...
Nero azonban pazarló-költekező császár. És jönnek a vagyonelkobzások, összeesküvések, de a lázadások is… Nero halála előtt két esztendővel, Kru. 66-ban pedig kitör a zsidó felkelés, mely Jeruzsálem pusztulásához vezet. A háborúból aztán kerül elegendő forrás Róma újjáépítésére, s benne a Colosseum felépítéséhez. De ez egy másik történet. Egy biztos: Artúr és lovagjai egy napon még visszatérnek!
Szóval hamarosan folytatjuk!
Addig is…
…ha tetszett, ajánld másoknak is!
Vagy kövess minket a Facebookon!
https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/
Előre!
Mondom... előre!
Utolsó kommentek