Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

KIRÁNDULÁS ÉS NÉHÁNY RÁNDULÁS - III. RÉSZ

SZABADSÁG


"Kirándulás és néhány rándulás" Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat -szokásához híven - hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: "Állat!" Létezik "állati jó" kirándulás? Járjunk utána!

SZABADSÁG

Földön – Avagy még éhes maradtál a hollókői rétes után?! 

Akkor kanyarodjunk csak szépen vissza! Vissza, a hollókői vár büféjébe, ezt az ínycsiklandozó lillafüredi pisztrángot pedig nem most esszük meg! Annál is inkább, mert előző bejegyzésemben ígéretet tettem, hogy elmesélem a hollókői vár felépítésének legendáját.

SZABADSÁG

Térjünk hát vissza a vár pöpec – retró székes – kis büféjébe, ahol árnyasnak azért enyhe túlzásassal nevezhető fák között ihatjuk meg jóízű kávénkat. Egy csinos lányka szolgál ki bennünket. Szóval, amikor végigrongyoltam húsz perc alatt a váron, egy kis kávét is legurítottam… legalábbis ezt a legendát fogom hagyni az utókorra. Végül is, jobb, mint egyik barátom sztorija, aki gyerekként részletesen leírta, hogy a regéci vár melyik falánál guggolt le… Nos, lényeg a lényeg, a hollókői legenda is egy csinos lányról szól. Talán a legendát testesíti meg a várbüfé csinos kis jánykája?

Ha a büfés jányka gyűrűs ujját nem is volt időm megstírölni, az egyik legenda mégis egy férjes asszonyról szól, akit bizonyos Kacsics András elrabolt és épülő várába zárt. Az asszony férje a szomszédos földesúr volt. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a régi magyar jogtörténet ismerte a nőrablás intézményét, melyet egyszerűen csak úgy határozhatunk meg, hogy a nő (régi, mára már avitt kifejezéssel élve: asszonyállat) elrablása, házassági, vagy pusztán közösülési szándéktól vezérelve, mely tényállás álláspontom szerint feltételez bizonyos időtartamú fogva tartást is. Mivel az asszony már házas volt, a nőrablás célja egyértelmű volt, azt hiszem. Az asszony dajkája azonban szövetkezett az ördöggel (mint minden jó boszorka), s rávette, hogy a fiait változtassa hollókká. Ezért az a derék holló a település határában.

SZABADSÁG

A hollók lebontották a várat, s kiszabadították a nőt, a kövekből meg másutt felhúzták a mai várat, Hollókőt. Persze egy másik legenda szerint a csaj még nem volt házas, a vár meg nem volt készen, amikor a földesúr asszonyt rabolt magának és felvitte a félkész várába. Azonban az asszonynak volt két idomított hollója és ezek éjszakánként elhordták a köveket, amiket a kőművesek nappal felraktak. A vár csak akkor épült fel, amikor a rabságban tartott asszony visszakapta szabadságát. A legendának mindig van valóságalapja. A felvidéken pedig abban az időbven, konkrétan a tatárjárás után, amikor a vár épült, a kiskirályok uralkodtak, raboltak, nőket erőszakoltak... Döbbenetes idők voltak, azok is! Szóval, Hollókő várának építésére vonatkozóan bármelyik legendát nézzük is, le kell vonnunk a tanulságot, amely egy réges-régi veszprémi utamon (a veszprémi kaland részleteit lásd blogomon) már megfogalmazódott: „Cherchez la femme!” 

SZABADSÁG

Föld alatt – Avagy „keresd a nőt” akkor is, amikor be akarsz jutni a lillafüredi Anna-barlangba!

Ez a baj ezekkel a várakkal! Pár évszázad és kő kövön nem marad, vagy ha mégis, jönnek a hollók, miközben egy olyan jó kis mésztufa barlang kialakulásához, mint az Anna-barlang, eleve 150.000-200.000 év is kell. Vigyázzunk hát történelmünk, kultúránk örökségére, hogy még az unokáink is láthassák. Manapság ugyanis van egy nagyon jó tendencia. Visszaépülnek váraink, s letűnni látszik az az időszak, amikor elvárták a turistától, hogy a méteres fal megtekintéséért – az internet korában! – vegyen borsos jegyet. Felépült Visegrád palotája, Diósgyőr is épül-szépül, Füzér is felépült, s Eger is szépen alakul, hogy csak párat említsek. Őrizzük is meg!  Szóval, ha vigyázunk rá, megmarad, s még gyermekeink, unokáink is fogják látni. De hagyjuk most el Hollókőt és sasoljunk meg egy másik csinos lánykát a lillafüredi Anna-barlang pénztáránál!

Nagyon meleg volt. Hűsölni szerettem volna. A barlang meg a téli hónapokban nem látogatható, ergo most volt alászállani jó. Az egyik nap kora délutánján értem a barlanghoz. Rendszeresen vannak napközben túrák, le a mélybe. A kocsit letettem Felső- Hámornál, s pár perc sétával elértem a Palotaszálló függőkertjébe vezető, hullóráccsal felszerelt kaput. A kaputól balra nyílik a barlang bejárata és látható az egyik híres-neves lillafüredi vízesés.

SZABADSÁG

De most hagyjuk a vízesést! Az egy másik kaland lesz, meg az is, hogy hogy maradt a kép alján valakinek a feje búbja... Hiszen Lillafüred és környéke még több történet színhelye lesz, oly gyönyörű és mesés, hogy nem hiába ide jött az a híres-neves meseautó is a régi film kockáin… Na jó, igazából a filmet a Palotaszálló reklámozása céljából készítették egyik füles szerint… tehát így más a leányzó fekvése, de aki Felső- Hámor felől érkezve el akarja érni a barlang pénztárosát megtestesítő leányzót, annak át kell mennie a műrom vagy inkább mű várfal kapuján, s balra a lépcsőn fel kell sétálnia a toronyszobába, pár métert…

SZABADSÁG

Már a gyerekkoromban megstíröltem… a hullórácsot természetesen, azt latolgatva, hogy vajon leereszthető-e, s ezt felnőttként is megtettem, bekukucskálva a réseken. Hát, ránézésre működő hullórács, ám a műromok szakértői szerint csak ha elkorhad... na akkor esik rád...    

SZABADSÁG

Nagyon jó és vidám társaságban szálltam alá a barlangba, s a vezetőnk is nagyon jó és tartalmas előadást tartott az egyes helyszíneken, élmény volt meglátogatni az Anna-barlangot, mely maga is igazi kuriózum a maga nemében, hiszen az egész világon csak 6 hozzá hasonló barlang létezik. Ennek az az oka, hogy a mésztufa barlangok általában nem látogathatók, külön engedély kell a belépéshez. Ezért egyedi természeti értékünk. 1951-ben védetté, majd 1982-ben fokozottan védetté nyilvánítottak.

A barlangot a tizenkilencedik században fedezték fel, úgy időzítve, hogy a mi derék Petőfink is ideérjen még a forradalom és szabadságharc előtt. Hol is járt még Petőfi? Emlékeztek? Füleken… De hagyjuk Füleket, inkább előre a barlangba, mely a háború alatt óvóhely is volt és egy időben templomként is funkcionált. Esküvőt máig lehet itt tartani, a nemzeti park engedélyével.  

Megóvott a melegtől, s a vezető még a világítást is kikapcsolta egy pár pillanatra, érzékeltetve azt, hogy mennyire nem lehet hozzászoknia a szemnek a barlang természetes sötétjéhez. A sötét azonban ebben az esetben pöpec ralaxációnak bizonyult… Rövid sétánk volt, fél óra alatt bejártuk, de üdítő élményt adott a barlang. A Szinva patak vize által lerakott mésztufával egy időben keletkezett, egymástól független, 34 nagyobb üreg mesterséges tágításával és összekötésével alakították ki. A barlang teljes hossza 568 méter, ebből 200 m látogatható. 1927-ben, amikor a Palotaszállót  építették, újabb üregekre bukkantak. Ekkor vájták ki a mai bejáratot. Erről az idegenvezetőnk egy kérdés feltevése kapcsán beszélt. Látszott egy valamelyest vízszintes csík a barlang falán, körbe a teremben. Megkérdezte, hogy mit gondolunk, mitől keletkezett ez az érdekes csík, mire az egyik pár férfitagja benyögte: „El**e***ék a vésést!” Az asszonya a félhomályban mintha búbolta volna, mások jóízűen nevettek, és tessék: igaza lett! A bejáratot ki kellett vésni, a termeket ki kellett szélesíteni, hogy látogatható legyen.   

Bent képeket nem csináltam. Ezért e szakaszon most több a szöveg, mint a képanyag. Bocsesz! Betelt a telefonom memóriája. Egyébként is, menj el Lillafüredre, s nézd meg magad! A Szent István-barlanggal együtt! Szóval, indulás Lillafüredre! 

Mi is sokat kalandozunk majd még erre, de most vissza a barlang újabb termébe, melybe három úton lehetett bemenni. A vezetőnk utólag mondta el, hogy úgy tartják, aki a két szélsőn megy be, az a pokolba jut halála után, aki középütt, az a mennyországba. Mivel olvastam már anno erről a poénról, nem lepett meg, középütt mentem. Arisztotelész is az arany középútról beszélt, így nem okozott nehézséget számomra eltalálni a kiegyensúlyozott lépést. Miután a babonás pojácák összerosálták magukat, azért a vezetőnk elmondta, hogy javítani is lehet, azaz bocsánatot is nyerhet, aki a pokolra kerülne. Amikor ezt már jól bevették, elmondta a slusszpoént, hogy a barlang régen templomként is funkcionált és volt gyónási lehetőség. A hangsúly a régen szón volt. Tehát ez az applikáció mégsem elérhető… vagyis aki nem középütt ment be a terembe, az cefetül megszívta… 

Persze azért a hangulat parázslását enyhítette, hogy a vezetőt az egyik pubertáló kisfiú jól stírölte. Jók ezek a csoportok, érdekes megfigyelni a verbális és nonverbális kommunikációkat. A srác anyukája hasonlított a vezetőnkre – milyen érdekes… Nos, először nem akart kérdezni, de aztán feltette kérdését, hogy hogyan nevezték el a barlangot. A vezetőnk elmondta, hogy ez vitatott kérdés, de a legenda szerint az első női látogatót Annának hívták. Mondom, hogy keresd a nőt…

SZABADSÁG

Vízen – Na jó, de csak egy pillanatra!

A barlangtól sétáljunk a függőkertek és a Palotaszálló irányába!  Pár perc séta, aztán rögvest beleütközünk Hámor tavába. A Hámori-tó jelenlegi formájában mesterségesen kialakított tó, ennek ellenére természetes szépségével vonzza a csónakázni, vágyókat, kézen fogva sétáló párokat. Töltsetek el a partján egy romantikus napot... estét...

A tó mellett robogott el a híres-neves meseautó is a filmben, közelében robog el a kisvasút is, melyen egy újabb kaland során mi is utazni fogunk, s a tó mellett robogtam el én is… egy autóval…

Siettem, aminek prózai oka volt: a lillafüredi Szent István-barlanggal szemben, az Egerbe vivő országút mellett tudtam egy jó hekkest! Szóval bocsánat, a lillafüredi pisztrángtelep és a fincsi pisztráng története ma elmarad, de legközelebb ezzel folytatom! A telepen már vár Lutra haverom…

SZABADSÁG

És végül: levegőben – Avagy irány a libegő!

Betolva a fincsi hekket, az Egerbe vivő országúton haladtam a Szinva-patak völgyében. Erre is ment régen a kisvasút, ha jól emlékszem, valamilyen fatelepig. Nyomai még néhol-helyen látszanak, s a Lillafüredi Libegőnél lévő régi telepen hosszabb szakasz is látható.

SZABADSÁG

De jó lenne, ha most meglenne! Vonattal mehetnénk a libegőre, mint a fővárosban. De ezt már eltolták. A nyomvonal meg beépült. Fakitermelést szolgált a szárnyvonal anno, de a nyolcvanas években már nem használták, a rendszerváltás környékén felszedték, de 1988-ban még láttam a síneket a Szent István-barlang előtt, s megrökönyödtem, hogy hogy mernek rá parkolni a kocsik… Mindazonáltal megőrizte a szárnyvonalat a filmművészet: az „Utánam, srácok!” című kultikus tévésorozatban látható volt. De megint elkalandoztunk. Vissza a jelenbe, a libegőre!

A libegőt tavaly adták át. Lélegzetelállító látványt nyújt egy út vele! És vissza, lefele is! Ütős az agynak, tisztító a fejnek! Ha egy kis fejszellőztetésre vágysz, utazz el oda, éld át a libegő varázslatát, a természet gyönyörűségét, mely hangulatba csak pár másodpercre rondít bele a libegőn utazó egyes suttyók elfojtott – tehát kevés vérrel a pucában megtett – kiáltása, mellyel le akarta nyűgözni a vélelmezett randijukon a szíve hölgyét, de ez nem aratott sikert… De, hogy mit kiáltott a gyerek, azt megtudhatjátok a következő történetben… Mire a velem szembe jövőkön lamentálhattam volna, már fel is értem a csúcsra. A tisztáson büfé, s kicsivel arrébb egy újabb tábla jelez jó kis éttermet, az erdő felé menet, de azt ugye nem várjátok el tőlem, hogy a blog kedvéért végigeszem az összeset?! Indulj el te is valamelyik úton és nézd meg, ízleld meg! Újra és újra! Akár az életet! A szabadságot! Egy újabb kirándulást és néhány rándulást!

SZABADSÁG

Nos, ahogy menet közben a libegő is néha meg-megállt, egy-egy másodpercre, úgy most én is megállok. De az út folytatódik! A képen például az egyik büfé felé... fenn, a libegőnél...

SZABADSÁG

Innen folytatjuk!

Tovább

Kirándulás és néhány rándulás - II. rész

"Kirándulás és néhány rándulás" Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat -szokásához híven - hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: "Állat!" Létezik "állati jó" kirándulás? Járjunk utána!

Vármászás?! Már megint?!

Siroki kalandozásunk után jöhetne egy kis üde tavitündér, hogy a vár mászásának izgalma után enyhe masszást nyújtson, nemdebár? De legalábbis egy hűsítő tó melletti lebzselés! Hát tessék, egy kis előzetes a Szalajka-völgy fátyolos kedveséről:

De ez a történet még várat magára. Legyen elég annyi, hogy amint a fenti képet megpillantottam, azonnal felötlött bennem egy régi emlék, s odalátogattam. Akkor nem volt ilyen szép. Olyan volt, mint, aki a kiszáradással küzd... Hát, mit mondjak, a fátyolos kedvesek sorsa már csak ilyen...

De kanyarodjunk csak vissza! Már megint vár?! Kérdezhetnéd: "Mi vár ma rám?!" Erre csak azt válaszolom: "Ej mi a kő!" "Hát Szarvaskő, Somoskő, Hollókő!"

Kóstoltad már a hollókői rétest?

Nos, most még biztos nem fogod, mert azt a történet végére tartogatom. Kezdjük hát el! Vigyázat! Újabb falás Északi-középhegység következik!

Előző bejegyzésemben feldobtam a labdát: járjunk utána, mitől is oly "állati jó" egy kirándulás, amitől az ember fogja az állát? Hogy le ne essék... Szívem szerint végtelen lenne e történet, de minden véges, egyesek szerint maga a vég is... szóval majd meglátjuk. Senki se feltételezzen persze valami fajta küldetéstudatot! Ha valamit is át akarok adni, meg akarok ismertetni, az a szabadidőm, a szabadságom története, amitől nekem "állati jó" egy szabadság, és amitől "állati jó" egy szabadság alatt tett kirándulás! Lehet, neked minden más! Mást jelent egy jó szabadság.... De ettől is vagy különleges, megismételhetetlen, élő entitás! Ugye milyen "állati jó" dolog élni? Megérni és megélni a szabadságot? Egy kirándulást és néhány rándulást...

Nos, ami azt illeti, Somoskő határában meg is rándult az arcizmom, amikor egy húsz milka felett pöccenésre induló fekete terepjáró bepöccent sofőrje szlalomozva a kocsik között szembeszáguldék szerény személyemmel. Utolsó pillanatban - csodák-csodája - úgy döntött, hogy nincs kedve egy frontálhoz (max. egy Frontinhoz) és beszáguldott egy kocsi elé, az én ajkaim meg mozogtak, mint Luke Skywalkeré a Halálcsillag elpusztítása után... Persze csak dudáltam, gyümölcsöt nem kapott a "szent"-em (például fügét), tekintettel arra, hogy nem szerettem volna kitenni a szegény kis lelkét egy olyan KITT-et megirigyelő kocsipiruett kivitelezésének, melynek nyomán megfordul még a saját tengelye körül is az az átlagos méretű kocsika, s elém vágva előkerülnek az olyan sportszerű kellékek, mint a baseball ütő, a boxer... und so weiter...  De pörgessük csak vissza a lelki szemeim előtt ekkor lepergő élettörténetet! A kiindulópontunk legyen a hősiesség és a hazaszeretet fellegvára: Eger!

  

 Gárdonyi hőse is Szarvaskőn kötött ki

Indulásom előtti napon az "Egri csillagok" musicalen voltam fenn a várban.  Kossuth egykor úgy fogalmazott, Egerben nem hirdetni, de tanulni lehet a hazaszeretetet. 1552-ben Eger várának védői költői megszállottsággal harcoltak, s kivívták a győzelmet. Akkor Tinódi, majd négyszáz esztendővel később pedig Gárdonyi állított emléket nekik az "Egri csillagok"-ban. Mivel is kezdődik a regény ötödik része? Emlékszik valaki? Elárulom: "ÖTÖDIK RÉSZ"... Bővebben: "HOLDFOGYATKOZÁS" Még bővebben:   "1. Szarvaskő kapitánya ott állt napestig a vára tornyában, és hallgatta, hogyan dörög az ágyú Eger felől." Emlékszem erre a részre. A fickó a regényben azon lamentált, hogy ha Eger elesik, vajon hogy cselekedjen? Feladja a várat? Elhúzzon embereivel, amíg teheti, avagy tegyen úgy, mint a haragos Szondi és beintsen? Mígnem aztán megjelent nála Vicuska és Miklós deák . Legalábbis a regényben. Az 1968-as mozifilmből kihagyták Szarvaskőt, s bevallom majdnem én is kihagytam. Már a delet ütötték az egri harangok, amikor útnak indultam Somoskő felé, de aztán mégis megálltam, hogy a hűs vizű kis patak felett átnyargalva megmásszam azt a kis várhegyet...

   

Ne randizzatok a szarvaskői várhegyen!

Ha Eger felől érkezünk, a főút mellett már tábla jelzi a vár felé az irányt. Tedd le a parkolóban a kocsit, lépdelj át a patak felett átívelő hidon, fordulj balra, lépj előre pár mezőt... azaz métert, fordulj jobbra, menj át a vasúton, és irány az erdő. Hogy merre tarts az erdőben? Nos, azt már tudni fogod! Hanem fiúk-lányok, abszolúte ne randízzatok a várhegyen! Van pár rom, és gyönyörű a kilátás, de mire felérsz, kilóg a nyelved (ja bocs, megint a déli órákban másztam hegyet, kánikulában) és nincsen egyetlen nyomorult pad se! A padokat gondolom a szemben lévő kilátóra tartogatták. Az egy másik hegy, másik mászás, másik történet, és másik út, de majd annak is eljön az ideje. Ergo: a szarvaskői várhegyen lehetetlen a "padonülvetaper"... Engem éppenhogy, de kárpótolt a parkolóban lévő büfé, ahol finom ételek és italok várják a kitikkadt szerelmeseket is, de azért feltenném a kérdést: randizóknak ez a biztató kilátás?! A dolog bukéja, hogy amikor a képet készítettem, valami miniatürizált álcarovar is a lencse elé röpült:

A szarvaskői kövek története 

Szarvaskő vára 1552-ben megmenekült attól, hogy török kézre kerüljön - így Gárdonyi kapitánya is befejezhette a lamentálást a regény meg nem írt lapjain, arra vonatkozóan, hogy beintsen-e, mint az a haragos Szondi. A török Eger 1596-os elfoglalása után költözött be a falai közé és majd évszázadig vendégeskedett itt. Akkor még voltak padok a várban... Biztosan... A tizennyolcadik századtól rom, de előtte még a volt egri püspök ír falai közül levelet magának a pápának. Bonyolult történet, de a közbenjárás sikerrel járt. Visszahelyezték eredeti méltóságába és újra püspök lehetett. Szóval ma már rom. Kő kövön? Hát... nem sok maradt... 

Somoskő és Salgó vár? "Mond, te kit választanál?"

Somoskő autóval megközelíthető, és a kép tanúsága szerint még a villanyt is bevezették. Salgó vára autóval nem közelíthető meg. Sokat kell oda kutyagolni. Így Somoskő mellett döntöttem, jóllehet Salgó várának története is izgalmas! Igaz, hegymászás nélkül is elhiszem! Történt ugyanis, hogy a török azzal fenyegetőzött, hogy hatalmas ágyuival szétlövi a várat, hacsak fel nem adják. A védők a veres ingük alá felvették a barna nadrágjukat és átadták a várat, mire kiderült, hogy a hatalmas ágyú nem volt más, mint egy jókora fatörzs...Később, 1593-ban - amikor visszafoglalták a töröktől- valóban a védőkre lövették a lakótornyot. Lassan pusztult, az 1980-as évektől folyik mentése. De ebből ennyi elég. Salgó vára Somoskő várából is megtekinthető, valahogy így:

Na, és Somoskő várában lehet randizni?

Miért akarnál pont várban randizni? Ja, mert én vetettem fel? Rendben! A kérdésre a válasz: igen! Számtalan kis zegzúgos folyosó,  fedett épület található. Az egyik helyen akkora paryt rendezhettek, hogy még a gerenda is leszakadt alattuk:

Aranyhaj is leereszthető a nagy toronyból...

Akár akarsz persze randizni, akár nem (hisz inkább vidd el szíved hölgyét egy szép romantikus vacsorára), az biztos, hogy a várlátogatás során rájöttem: egyik kedves hölgyismerősöm, ki elég csinos, e várban lett lefotózva, rövid kis farmer naciban, évekkel ezelőtt, ámbár csak most jöttem rá, hol készült a fénykép anno. No, de térjünk rá inkább a vártörténetre, utána meg kaphatunk még egy kis "bázáltot".

Az 1560-as években a török már körbevette, a területet uralta. A körbevett várban lakott azonban a csinos Losonczy Anna, akihez a mi Balassi Bálintunk számos alkalommal jött látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. Na, ugye, hogy lehet randizni is a somoskői várban? 

A várat a török aztán csellel foglalta el, de 1593-ban Balassi annyira szeretett volna már újfent itt randizni, hogy részt vett a visszafoglalásában. Később, a tizennyolcadik században ezt a várat is a sógorok rongálták meg. 

Jóllehet Trianonnal a települést és a várat Magyarország elvesztette, egy gégészprofesszor és lokálpatrióta társai (egy francia antanttiszt életmentő műtéte révén) elérték a határrevíziót, de a vár és a bazaltorgona nélkül. Ezért volt az, hogy a pénztárban - jóllehet magyarul is ki van írva minden - a pénztáros hozzám is szlovákul szólt. Eltévesztette, mivel azt hitte szlovák vagyok. Ez biztos, mert azokat, akik a magyar oldalról közelítik meg a várat, nem szólítja szlovákul. Akkor épp elbambulhatott.  Amikor jeleztem, hogy magyar vagyok, csak annyit mondott: "Jó!"  A várból lejőve mindjárt mondta is, hogy nézzem meg a "bázáltot" is! Jó, hogy szólt. Akkor nagyon fáradt voltam, el is feledkeztem volna a "bázált"-ról. Nagy, mi?

Barátfülére éhezve Füleken

Somoskő után átruccantam Szlovákiába, megnézni Fülek várát is, autóval legfeljebb fél óra az út, s fél óra vissza. Petőfi is járt itt, felróva a fülekieknek a savanyú bort és azt, hogy a vár vérrel öntözött köveivel burkolják az útjaikat. Hát, nem egy vidám hangulatot árasztó település, főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy 1682-ben a törökök a földdel tették egyenlővé az egész várost - a várat nem, uti figura docet:

További latin káromkodások helyett bevallom inkább, hogy a képet az autómból fotóztam, majd húztam vissza a határ felé, mert délután négy óra volt és oda akartam érni Hollókőre is. Fülek eredetileg nem is szerepelt az utitervben, afféle pajzán gondolatként került aztán bele, csak úgy, a maga könnyedségében, mint Pilátusunk a "Credo"-ba.

Hát, a város azért abszolúte nem egy könnyed település. Nyomasztó hangulat. Bocsánat, persze az az én benyomásom, hogy nehezen emészthető. Inkább mindenki nézze meg magának és úgy alkosson véleményt, próbálja szavakba önteni vele kapcsolatban az attitűdjét (na tessék, megint egy latin káromkodás). 

És már éhes is voltam Füleken! Egy kis barátfülére...  Uzsgyi volt hát Hollókőre... Végül túrós és meggyes rétes lett belőle... Meg sóskifli...

Hollókő ideális hely egy sétára a pároddal

Hollókő gyönyörű! Egyszerűen, mintha a mesék lapjairól köszönne ránk.   A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi helyszínek közül a főváros mellett elsőként ezt a kis a palóc falut vette fel a Világörökség listájára.

A tizenhetedik és tizennyolcadik században kialakított falu a tradicionális építészet és a huszadik századot megelőző falusi élet páratlan példája. Utazz el oda!

Nézd meg a várat. Rövid sétával odajutsz a parkolóból. Aztán vedd be magad a parkolóból szintén megközelíthető faluba. Fogd meg párod kezét és töltsetek ott páratlan perceket, órákat avagy napokat (hisz szoba is bérelhető).

Ötóra elmúlt már, mire délután odaérkeztem a várhoz. Volt alig húsz percem, hogy végigszaladjak falai között, de megérte. Gyönyörű vár, gyönyörű kilátás. Amit érzel, az maga a szabadság!

A vár építésének legendája - meg a rétes

Legközelebb elmesélem a vár építésének legendáját! Ez lesz a történetem folytatása. Azonban most inkább siessünk le a faluba.

Az egyik kis házban pékség működik. Vettem egy sóskiflit és két rétest. Soha nem ettem még ilyen finom és omlós túrós rétest. Mindezt megkorozázta  a meggyes rétes varázsa - rohadtul éhes lehettem, az biztos, de azért komolyan mondom, hogy Hollókőn járva kóstold meg a rétest! A rétestől új erőre kapva andalogtam az este hatkor már kihalt faluban. Hétköznap volt...

Jártál már itt? Gyere el és nézd meg, élőben! 

A házak ablakaiban, a tornácokon csodás, piros muskátlik. Öööö! Ugye muskátlik?!

Az utcákon sétálgatva eszembe jutott drága jó nagymamám, akitől tavaly kellett búcsúznom. Az ő házának ablakait is piros muskátlik ékesítették. Fájó néha a búcsú, de boldogok lehetünk, ha él bennünk a remény, hogy egy nap újra találkozunk... Egy nap újra látom őt, miként ezt a meseszép kis falucskát, Hollókőt is. 

Most, csak annyit ígérhetek, hogy a következő történetemet innen kezdem, hisz még nem meséltem el a vár legendáját.

Addig is, ha tehetitek, látogasatok el oda és amíg megcsodáljátok a muskátlikat, amíg párotokkal kézen fogva andalogtok utcáin a lenyugvó nap fényében, kóstoljátok meg azt a híre-neves hollókői rétest is!

Bocsi, nem fotóztam le!

Ezt meg kell ízlelni! Át kell élni!

Hollókő arra vár, hogy átéld! 

Innen folytatjuk!

Tovább

Kirándulás és néhány rándulás - I. rész

SZABADSÁG

"Kirándulás és néhány rándulás" Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat -szokásához híven - hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: "Állat!" Létezik "állati jó" kirándulás? Járjunk utána!

SZABADSÁG

Az "Üveghegy"-en innen

Amikor évekkel ezelőtt megláttam a soproni Tűztoronyból, tudtam: el kell jutnom a Schneebergre. Jóllehet tudom, hogy a magyar népmesék "Üveghegy"-e nem Alsó-Ausztria legmagasabb hegycsúcsáról kapta a nevét, számomra mégis ő lett az én "Üveghegy"-em. Az tuti, hogy koplex élményt nyújt (főleg a bécsieknek, akik szeretnek itt hűsölni), azonban az is biztos, hogy ma nem e hegy lesz történetem tárgya (az egy másik történet lesz). Ma maradunk az "Üvegyhegy"-en innen és megnézzük, mi újság az Északi-középhegységben.

Mindenkinek más az "Üveghegy"-e?

Minden ember más és más, mindenki másban hisz és más mesét szeret. Így tehát, amennyiben arra keresük a választ, hogy létezik-e az az "állati jó" kirándulás, el kell fogadnunk azt a tételt is, hogy mindenki máshogy szeret kikapcsolódni, mást ért szabadság alatt (és talán a Szabadság alatt is), kirándulás alatt, máshogy és máshová szeret utazni - vagyis: el kell fogadnunk, hogy mindenkinek más az ő "Üveghegy"-e. Miként a vallás is akkor jó a lélek számára, amennyiben felemel, békét, megelégedést és reményt ad, úgy egy szabadság is akkor jó, amennyiben általa feltöltődünk, s megelégedetten térünk vissza a "Való Világ"-ba, azaz a taposómalomba...

Mindebből az is következik, hogy a szabadságot el lehet tölteni kirándulással, de el lehet tölteni evéssel-ivással is, avagy "nőstény ördög"-ök hajkurászásával... Lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. És ha a Schneebergre akarunk menni, mint "Üveghegy"-re, akkor oda megyünk (már ha bírja a bukszánk), ha más hegyet tekintünk "Üveghegy"-nek, akkor oda! Lényeg a szabadság minél szabadabb eltöltése! Ha sírok közé akarunk menni - hisz számos világhírű temetőben grasszálhatunk -, akkor oda menyjünk! Ha Sirokra karunk menni, akkor látogassuk meg Sirok várát!

SZABADSÁG

Sirok várában jól néz ki a pénztáros lány

Legalábbis ottjártamkor egy csinos kis hölgy adta a belépőjegyet - tesék egy kis kedvcsináló férfitársaimnak, hogy megsasolják a... várat... természetesen... 

Sirok várába már régóta szerettem volna eljutni. Pár évvel ezelőtt Eger felől hajtottunk nagy bőszen hazafelé, egy több napos kirándulásból. Öten voltunk, s bár az én kocsimmal jártuk be a környéket, a vezetést átengedtem másnak, hogy szabadon hódolhassak... a gasztronómiának... mi másnak? És a jó boroknak a Szépasszonyvölgyben (hát, jó bort azt kaptunk, de szépaszonyok helyett egy boszorka szolgált ki bennünket). 

Magnusnak becézett barátom repesztett az országúton, mert estére Balatonon szeretett volna már lenni. Néha igen merev tud lenni és most is nagy "hisztit" vágott le, amikor feltűntek a kánikulában Sirok várának falai. Fel mertem ugyanis vetni, hogy a saját kocsimmal forduljunk fel (mármint jobbra, hisz Eger felől jöttünk) és nézzük meg a várat. Milyen pofátlan voltam! Igaz?

Nos, később megtudtam, hogy az averziója - egészen véletlenül - most épp azért volt a kiránduláson történő improvizációval kapcsolatban, mert még tinikorában meghágta a várhegyet, csakhogy egyik osztálytársával tarthason a várba is. Mivel a kislány nem lett meg, ennek hiánya manifesztálódott egy negatív attitűdben, Sirok várát illetően... Hát, mindjárt sírnom kellett...

Akármi is történt a két fiatal közt - avagy pont nem történt - egykoron, az Sirok varanac falai között, a történetem is jól rávilágít arra, hogy nagyon fontos annak tisztázása, kikkel is mész szabadságodon kirándulásra, avagy pontosan kikkel nem mész. Ki milyen programot, improvizációt, változtatást visel el! Te kivel/kikkel töltöd a szabadságodat? 

Utazhatsz egyedül, párban, pároddal, többedmagaddal - van pár variáció -, itt is az a fő szempont szerintem, hogy melyik variáció segíti elő a leginkább a te saját feltöltődésedet (lelki, szellemi, fizikai téren egyaránt). Anyós esetében például nem a Neretva völgyében érdemes megnyomnunk az "eject" gombot, Boszniából Földvár felé menet, féluton... Már időben tudnunk kell igent, s ha szükséges, nemet is mondani.

Időben mérlegelj, s tedd azt a szabadságodon, ami a legjobb! Mert megérdemled! Végülis, erről szól a fogyasztói társadalom, nem igaz? Komolyra fordítva: mindenkinek egy élete van, s ha a Szabadság nem is jelenti azt, hogy mindent megteszek, amit akarok, a szabadság mégis egyet jelent a feltöltődéssel. Legjobb esetben... Ergo:  valóban tudd, mi a jó neked, de legyél képes elfogadni azt is, ami annak (azoknak) jó, akit (akiket) szeretsz! 

SZABADSÁG

A régészet nagy rejtélye Sirok várában

Körülbelül negyed óra séta vár rád a csinos pénztárostól... akarom mondani a pénztártól a várig. Jó tanács: ha az agyadat el szeretnéd dobni a szabadságod idejére, menj nyáron, délután három és négy között, kánikulában. Mire felérsz a várkapuhoz, garantált a vízió... akarom mondani a vizes homlok... a dolognak azonban van egy nagy előnye: rájössz, mi is az évszázad régészeti rejtélye! 

Az orcám alászált, amikor megláttam a sorompót a várkapu előtt! Aztán előszedtem fel nem főtt agyam darabkáit és magam elé idéztem a korabeli várak metszeteit. Rájöttem: nini, ez hiteles! Ez viszont felvetett egy újabb kérdést: mi is akkor Sirok várának és egyben az évszázadnak a legnagyobb régészeti rejtélye? Nos, a válasz egyszerű: a betonból öntött várkapun akadtak fenn a rrrégészek. Amikor kiásták, azt hitték túl sok egri leánykát nyakaltak be... Legalábbis, tanult kollégák így mesélték.

A felvonóhid visszaépítése az újsütetű - egyébként preferált - rekonstrukciók egyike. Korábban is volt látható felvonóhíd magyarországi várakban (például Siklóson és Mosonmagyaróváron), de ezek nem működnek a mai napig, ellenben a sümegi, a csókakői és természetesen (ugye ki nem találjuk?!) a siroki várban lévő felvonóhíddal. A siroki felvonóhídat fontosabb eseményeken húzzák fel és engedik le. A várban lévő hölgy elmondása szerint nehéz kezelni a hidat, mert ilyenkor el kell távolítani az azt övező korlátokat is - csak azt követően lehet felhúzni.

Ennél érdekesebb azonban a Felső várba vezető út, mely valójában egy sziklába vésett meredek, 10 méter hosszú, 2 méter széles gyalogút. Amikor keresztül mentem az úton, rögvest szükségét éreztem annak, hogy Tolkient idézzem: "Az út zárva van. A Holtak vágták bele a sziklába. És a Holtak őrzik. Az út zárva van." 

SZABADSÁG

A nagyméretű kép után jöjjön egy rövid kis történelem is a siroki várról!

Az Alsó várban igen gazdag kiállítás és filmek mutatják be a vár történetét, a kialakulásának kezdetétől a modern korig bezárólag. Szóval, aki szeretné egy kicsit jobban megismerni, kerekedjék fel és meg se álljon a vár parkolójáig (persze a szokásos kávé- és pisi szüneteket is vegyük azért figyelembe)!

Nos, Sirok várának hadi jelentősége a török 1552-es hadjáratának idején nött meg, amikor is a közelben lévő Eger várának hősies ostroma lezajlott, magyar győzelmet, egyúttal Európa csodálatát is kiváltva. Sirok 1596-ban került török kézre és 90 évig azon is maradt, bár a török korban nem volt olyan jelentős a vár szerepe. A tizennyolcadik században már rom, 1713-ban kicsit feldúlták a sógorok... 

SZABADSÁG

Pazar panoráma! No, de mit egyek?

Az étkezés mindig neuralgikus kérdés. Mit, hol és mikor, szabadság és kirándulás alatt?

Nos, a Felső várból csodás kilátás nyílik a vidékre. Már csak ez meghálálja a várhegy megmászását. A kilátást még egy kis omlásveszély is fűszerezi.  Elnézve a nyári szellőben lengedező zászlót, mely már az országúton is szemet szúr a vándoroknak, hirtelen egy kósza gondolat kezdte átjárni elmémet (na, jó, a teljes agy nem főtt fel a melegben): mit lehet itten ebédelni?

A kérdést megoldotta az a két étterem, amelyet idefele láttam az úton. Fel se kellett volna tennem. Szinte egymás mellett vannak. Mindegyiknél voltak. Hát, akkor hogy döntsem el? Épp nem volt net a telefonomon, hogy megnézzem az árakat, de csodák csodája, az egyik étterem szórólapját osztogatták a várban. Amikor rákérdeztem, azt a választ kaptam, hogy jó a kaja. A fincsi információval a zsebemben leviharzottam a várhegyről, ügyet sem vetve a bejárattól 400 méterre látható Barát és az Apáca sziklaalakzatokra. A két sziklaalakzat egyébiránt különleges. Turistaösvényen felkereshetők. Ha a vár megmászása után maradt még szufla a gyerkőcödben, hajtsd el arra!

Nos, berongyoltam az étterembe, ahol igen ízes étket szolgáltak fel, ámbár azt hittem egy kicsit nagyobb lesz az adag. Legközelebb megnézem a másikat is. Érdekes... Tükrözheti vajon a helyi viszonyokat a két étterem? Megnézem a másikat is, amikor majd újfent arra járok. A harmadik alkalommal már biztosra megyek.

Egy biztos: Sirok visszavár! 

Nézd meg Te is!

Folytatjuk!

Tovább

fuszeresjakvaj

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek

Utoljára kommentelt bejegyzések

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />