A TRANSFORMERS 5. – Az utolsó lovag egyik szereplőjének elejtett mondata már mást is arra a következtetésre sarkallt előttem, hogy a Beouf gyerek által megszemélyesített karaktert valamikor a harmadik és az ötödik rész között kinyírták… pardon… kiírták… meghalt, vagy még rosszabb… Ez jó!!! Rühelltem, mert az eredeti Spyke Witwicky karaktere pozitív üzenetet sugárzott a gyerekek felé. Ez meg egy lúzer volt! Nos, spoileres kritika következik, úgyhogy ha valaki olyan önmegtartóztató, mint a nőtől megriadó középkori csuhás, akkor nehogy olvassa tovább! Szégyen, amit műveltek az alakváltók történetével, a nyolcvanas években felnőtt generáció játék-, képregény- és rajzfilmélményének főhőseivel!

Nos, ezt – úgy gondolom – számos kortársam nevében mondhatom, akik velem együtt játszottak a játékfigurákkal, falták a képregényt a kilencvenes évek elején, avagy nézték angolul a rajzfilmsorozatot. Sok-sok éve már, hogy Optimus fővezér négy éves koromban az életem része lett, amikor angol nyelven kiadta a parancsszót, az alakváltásra és a kigördülésre; számos figurám volt, amivel játszhattam, s számosat hiába is kerestem, de felnőtt fejjel megvalósítottam a gyerekkori álmot: 1984-es Optimus és 1985-ös Sokkoló boldog tulajdonosa vagyok. 

Egy szép napon az Optimusom elújságolta Sokkolónak, hogy látta a Transformers mozi sorozat ötödik részét. Sokkoló kíváncsian rákérdezett, milyen volt… Optimus erre így felelt: „Sokkoló!” Hogy milyen a film valójában, nos azt mindenki döntse el maga! „Döntsd el magad!” – ahogy 1986-ban Galvatron is ordítja az első, és azt hiszem utolsó egészestés Transformers rajzfilmben, amikor hamuvá porlasztja az áruló Üstököst, akinek a fejét a mostani moziban is megcsodálhatjuk.

1986-ban nem csak Üsökös puccsa bukott el, de megbukott a mozifilm is, mert a Hasbro az új játékok eladásának céljával nagytotálban kinyíratott régi karaktereket, köztük a fővezért is, csakhogy a gyerekek lelkébe gázolt vele, s a film megbukott. Azaz bukott már meg alakváltó sztori. Még tíz részt terveznek mostanság, ha jól hallottam, egyik barátomtól, aki még hozzátette: „S mivel úgyis kasszasiker lesz, hogy egy nagy kupac lótrágya, lesz még következő rész. És következő. És azutáni. Nem beszélve arról, hogy ez tk egy 3 órás reklámfilm, mindig lesz pénz rá.” Nos, reklámfilmnek elment, az biztos...

Ha van kevés érdeme eme ötödik résznek, az pontosan az, hogy ismételten megkapjuk a jó öreg robotzúzást, amivel tele a képregény és a rajzfilm is. Igen ám: a  nyolcvanas években ez is igényesebben volt tálalva. "Hát nem ezért nézzük?" - tennék fel sokan a kérdést. Hadd előzzem meg egy válasszal: ezért is!

Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a régi történetek nem csak nonstop zúzdát jelentenek, végtag kitépést és városrombolást, de egyszersmind mély gondolatokat is őriznek és közvetítenek, mind a mai napig. Viccen kívül!!! Kezdve azzal, amikor egy mikromester arra tanítja a fiatalokat, hogy ne más hősöket keressenek, hanem elsősorban önmagukban higgyenek, s folytatva azzal, hogy Optimus fővezér szájából soha nem hangzott el az a mondat, hogy „Megöllek!” Maga volt a képregényben a megtestesült humánum – ha nem is ember –, aki feltétlen hisz minden élőlény élethez való jogában, s a rajzfilmben is csak az álcavezér Megatron kapott tőle durva mondatokat… Optimusnak volt lelke! Ebben a részben a lelkétől fosztották meg!

Más volt ez a fővezér a mostani epizódban, de más volt ez az egész rész is az előző négyhez képest! Bár volt, aki már a harmadikat és a negyediket is kínszenvedésnek tartotta… Anno még érteni véltük, miről is szól egy-egy rész, de ez a film mintha rebootolta volna még a negyedik részt is! Az agyunkat is újra kellett indítani utána...

Galvatron, aki az előző rész végén elmenekült, most újra a régi Megatron, bár hogy hogyan, arra nincs magyarázat. Igaz, az álcavezér mégsem a régi. Sem a filmbéli Megatron, sem az eredeti rajzfilm-képregényes Megatron nem tárgyalt volna földi hatalmakkal! Amit akar, elveszi! Erősebb annál, s ezt tudja is, most meg leáll tárgyalni, hogy ugyan már engedjék szabadon pár emberi túszért cserébe a harcosait?!  What the fuck? Szegény-szegény csatarobot Cudar! Úgy jobblétre szenderül, hogy meg sem alakítja a csatarobot haverokkal Bruticust! Újabb és újabb  klasszikus, s várva-várt karakterek lettek lehúzva a vécén, Üstökös teljes brigádja…

De időzzünk egy kicsit a húslény karaktereken is! Az Úr 484-ik esztendejében indul a sztori, amikor a híres Merlin varázsló lepaktál egy sárkánnyá alakuló transformerrel és így megmenti Arthurt, a királyt, aki épp a szászok ellen vívja híres csatáját Badon hegyénél. A sztori még jól is elsülhetett volna. Az eredeti rajzfilmsorozat ugyanis ismeri az időutazást, s történetesen benne is van Arthur a sztoriban.

De könyörgöm, ha már újra forgatom a Gladiátor elejét, valószínűleg ugyanabban az erdőben, azért ügyeljek már arra, hogy ötödik századi ruciban és ne tizenötödik századi páncélban flangáltassam ezt a barbár bagázst! De rendben! Ettől is tekintsünk el! Közismert, hogy Arthur csak a 2004-es verzióban viselt megközelítőleg korhű római göncöt, minek is kérnénk számon egy Transformerstől pont ezt, azt azonban már számon kell kérnünk, hogy ez volt az első olyan film a sorozatban, aminek se vége se hossza, de története az biztos nem volt! A teremtők, azaz a Qiuntessonok behozása jó irány lenne a sztoriban, de hogy Unicron, a bolygózabáló szörny a Földön lenne?! No comment! Egy óra után valamit érteni véltem, hisz ismerem a korábbi részeket is, de azt kell, hogy mondjam, ennek a filmnek a sztorija harmatgyenge! Ja, nincs is sztorija! Ezt már megállapítottuk! Banánhéjra lépünk, ha valami értelmet keresünk... 

A dialógusok csapnivalóak! Ez nem az a Transformers, amire 2007-ben beültem és nem az a film, amely a régi képregények, vagy a rajzfilmsorozat szellemiségét hordozná! Na, jó, mégis, egy picit: a dinobot parancsnok, Mogorva ebben a filmben is olyan dinka, mint a régi sorozatban (megeszi a rendőrautót, majd parancsszóra kiköpi), de hát pont ezért szerettük anno.

Ergo: ebben a filmben is van szerethető! Még ha nem is hibátlan alkotás… és akkor még finom voltam… Na, de azért ne legyünk olyan finomak, mint egy négercsók! Michael Bay, ezt a filmedet már kevesebben puszilják be, még akkor is, ha ebben több a robotátváltozás és bitang jó a robot zúzda is! Csakhogy ezt már láttuk eddig is, jó néhányszor. Az előzetes adatok alapján jóval kevesebbet hozott a film, mint az előző, a nyitó napon. Az első nap csak tizenöt misire volt jó… Vagy valami elindul ezek után, vagy azért kíváncsi lennék rá, meddig lehet ezt még csinálni, lohadó érdeklődés és kevesebb bevétel mellett. Mert azért azt ne feledjük, hogy mindig cél az új közönség megszerzése, az új piac, de egyre inkább a régi, nyolcvanas években felnőtt nemzedék, az ős transformersesek szembe köpése megy! Ja: az már elkezdődött az 1986-os rajzfilmnél, amikor a gyerekek úgy sírtak Optimus halálán, hogy vissza kellett hozni a karaktert; szerencsére nem kellett zuhanyoznia, mint Bobbynak vele egy időben a Dallasban… Ébredjünk fel! Ez nem az a Transformers, amire vártunk! Bobby szavait idézve: "Jó reggelt!"   

De üzlet az üzlet, s ez reklámfilm, igaz? Akkor azért mi a francnak nem szóltak Baynek az előző epizódoknál, hogy egyes karaktereket anélkül kinyiffantat, hogy át sem alakulnak soha?! Például: Sokkolót! Ebben a filmben is volt olyan robot, ami át sem alakult. A saját filmjében! Akkor miért is vennénk meg termékben?  

Azt mondtam, nincs sztori! Hazudtam? Ööö, lásuk csak, mi maradt meg itten az agyamban, amit félig szétolvasztott a két és fél óra baromság forró féme… Merlin botjáért harcoltak a filmben, ami valami robot izé, a világunk újra veszélyben, amit most Cade Yeager meg egy angol tudós nő – az „angol buksza”, ahogy Yeager hívja – tud megmenteni, s kiderül, hogy Cade a kiválasztott, uccsó lovag (ez nem Optimus volt az előző filmben?), aki mindent megold, a csajjal, a rövid időre bogonoszuló fővezérrel, az elmaradhatatlan, magának önálló filmet kiharcoló Űrdongóval, meg egy angol lorddal az oldalán, akit Anthony Hopkins alakít, s aki a film végén kirobbanó hangulatban exitál…  Kihagytam valakit? Nem tudom, nem emlékszem. Annyira lebilincselő élmény volt ez a film!

Végül meg is szerzik a botot, lesz folytatás is, hiszen nyitva hagyták a sztorit. Univerzumot építenek, de az alapok rogyadoznak! Kezdettől! Szégyen, Michael Bay, amit műveltél! Szégyen! De a remény hal meg utójára. Azt talán még nem zabálta fel Mogorva a titkos rejtekhelyen, ahol Yeager bújtatja a filmben, hogy aztán a robot funkcióját vesztve eltűnjön a film második felében, a latino kiscsajjal egyetemben… Ja, a csaj még picit visszatér… Igen, őt hagytam ki… Ő van a zabáló Mogorváról szóló videó elején. Róla elég ennyi! A következő filmben – mert ne legyenek illúzióink, lesz következő – már Cade barátunk sem tér vissza. Sam Witwicky nagyon remélem, hogy tényleg halott! Talán eljön egy napon a feltámadás! Vagy nem... 

Na, jó! Azért remélem, lesz egyszer egy olyan folytatás is, ami után jó ideje buzgó imádság epedez százezrek ajakán! Egykor még apámat is elvittem rá. Még értette is a derék apus! Tetszett is neki. De ez már neki is sok lenne. Bay! Vesztettél egy nézőt! Az apámat! Őt már biztosan! Nem teszem ki annak, hogy így felmenjen nála a pumpa:

De ebből elég! Nem  nyújtom tovább, mint a filmben a rétestésztát, meg a bolygóközi konfliktust!

Egy a konklúzió: ez a film a transformers saga szégyene! Szaga is van már… Ennek ellenére, tudom, még jó párszor meglovagolják a témát.

Ahogy tette ezt most Az utolsó lovag...