„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonegyedik alkalommal! Ennek örömére kezdjünk egy huszonegyedik századi sorozattal! Az HBO Róma sorozatával!

Igazi ékszerdoboz a templom a kép hátterében, ugye? Kár, hogy ezt is porrá égették a barbárok!

Az HBO Róma sorozatának egyik részében a messzi távolban a Capitolium-domb látható, az ókori Róma városának egyik központja, ahol a legfontosabb állami ünnepeket tartották. A hely politikai-vallási jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a templom, amely a kép hátterében is ott magasodik a dombon: Iuppiter Optimus Maximus temploma.

Iuppiter a görög főisten, Zeusz római megfelelője volt, a legelső megszemélyesített római istenek egyike. Iuppiterünk Mars és Quirinus társaságában az egész államot képviselő, egyszersmind oltalmazó istenhármasság alkotója volt... amíg híttek benne...

Az 1964-es nagyot bukott filmben, A Római Birodalom bukásában magát Iuppitert is  megcsodálhattuk, templomának bensőjében. A gond csak az, hogy a  templom valójában  három párhuzamos hajóra volt osztva, középen Iuppiter, kétoldalt Minerva és Iuno Regina szobraival. Sporoltak volna az alkotók? Nézzük csak a film díszletét!

A film bemutat egy diadalmenetet is (triumphust). A diadalmenet útjának végpontja valóban a Capitolium-dombon volt. A díszlet grandiózus, s valóban fizikailag létezett (létezik?); ez még nem a CGI kora.

És most lássuk ugyanezt a helyszínt a valódi Rómában!

A két kép alapján látható, hogy a díszlettervezők kiváló munkát végeztek. Ergo: nem a díszleten múlott a film bukása, hiszen az meglehetősen hiteles, miként az arányok is; a hatvanas évek keretei között. 

De vissza Iuppiter templomára! Nos, az idők során többször leégett, s a templomot végül az ősi istenek sem védték meg a barbárok fosztogatásaitól és a végső pusztulástól. Azért a domb nyomokban még tartalmaz egy-két templomkövet...

Legutoljára 546-ban a kivonuló osztrogótok (keleti gótok) gyújtották fel, annak a két évtizedes háborúnak az egyik sötét pillanatában, melyet a konstantinápolyi (bizánci) székhelyű Keletrómai Birodalom indított, Itália és benne az örök város, Róma visszafoglalására. Annak a háborúnak a sötét pillanatában, mely Rómától Ravennáig végigdúlta a csizmát...

Erről a háborúról szól a Felix Dahn író regényéből – német-olasz-román koprodukcióban – 1968-69-ben készült Harc Rómáért című film is, akárcsak Robert Graves regénye, A vitéz Belizár.

Belizár (avagy Belisarius) keletrómai hadvezér az Úr 536-ik esztendejében foglalta el csapataival Rómát, uralkodója, Justinianus császár nevében. Az 527-ben trónra lépő Justinianus tudniillik a hajdani Római Birodalom nagyságának és egységének visszaállítását tűzte ki célul.

Mivel a Nyugatrómai Birodalom Kru. 476-ban formálisan is megszűnt, a Keletrómai Birodalom tekintette magát a birodalom egyedüli jogos örökösének. Itáliát ez idő tájt az osztrogótok uralták.  Az osztrogótok királyságát még 493-ban hozta létre Nagy Theodorik. 534-ben bekövetkezett halála után a lánya, Amalasuintha kormányzott a kiskorú fia – Theodorik unokája – helyett.

Az unoka hamar elhalálozott, a Konstantinápolyhoz közeledő, Justinianusszal már tárgyalásokba bocsátkozó Amalasuinthát pedig megölték saját vérei, a gótok. Meggyilkolása lett aztán az ürügy Justinianus császárnak arra, hogy megindítsa a háborút az osztrogótok ellen.

Hadvezére, Belizár 536-ban győztesen vonult be Rómába, így a Harc Rómáért című film azon eseménysora, amikor gótoktól vert serege roncsaival bevánszorog az örök városba, s ott törött kardjával holtan összeesik, teljes mértékben a képzelet műve, nem pedig a történelmi valóság. 

Az viszont már nem a képzelet műve, hogy Rómát Vitigis (az 536-tól 540-ig uralkodó) osztrogót király megostromolta. Vitigis gótjai 537-ben valóban megpróbálkoztak az ostrommal, Róma visszafoglalásával, s valóban sikertelenül; azonban a filmmel ellentétben a király nem kapott sebet az ostrom alatt és nem is halt ebbe bele.

Viszont a gótok uralma 540-re már csak Ravennára olvadt, Vitigis pedig a keleti gótok államának megmentése érdekében lemondott, s Belizárt hívta meg a trónra. A hadvezér látszólag hajlott ennek elfogadására, de ez csak ürügy volt, hogy bevonulhasson Ravennába és elfoghassa Vitigist, akit a kincstárral együtt Konstantinápolyba küldött; a gót király itt halt meg, hamarosan. Justinianus azonban féltékeny lett Belizár sikereire, s keletre, a perzsák ellen küldte hadakozni.

Itáliában Belizár távozása után rosszra fordult a helyzet. Az 541-ben osztrogót királlyá választott Totila visszafoglalta nemcsak Észak-Itáliát, de Rómát is. Uralma azonban nem volt tartós. A város többször cserélt gazdát. Hol a gótok, hol a bizánciak kezén volt. Milliós lakossága elenyészett, a város lélekszáma csak a huszadik századra érte el az ókori szintet. A háború okozta pusztítás mérete pedig óriásira rúgott. Ebben az időszakban történt aztán az a gyalázatos eset is, hogy az osztrogótok – Totila katonái – felgyújtották a Capitolium-dombon álló épületeket (546-ban).

Ahhoz képest, hogy a Harc Rómáért című filmben ő a pozitív főhős, a római nőbe szerelmes szőke herceg, a valóságban Totila maga is szörnyű idők előidézője volt... egy folyamatos háború dúlta korszakban. Mindez a filmben nem jelenhetett meg, egy pozitív főhős kezét nem szennyezhették be barbár tettek, nem lehetett kegyetlenebb a bizánciaknál vagy a rómaiaknál. Így nem mutathatták be azt az általa begyorsított folyamatot sem, melynek végén a Capitolium neve Monte Caprino (Kecske-hegy) lett, a város központja gulyalegelő, a romok közt feltörő bozótos mélyéről pedig újra üvöltött az antik Róma jelképe, a farkas…

A farkas azonban már nem szoptatta a legendás városalapító ikerpárt, Romolust és Remust… a város és lakói kutyául „megszívták” a  bizánci visszahódítást… Iuppiter temploma sem épült újjá többet, soha. Béke poraira... és romjaira...

Azonban több film és a Róma sorozat is emléket állít e hajdanán grandiózus épületnek. Miként az egész Capitolium-dombnak. Nézzük meg újra A Római Birodalom bukása című film díszletét s aztán vessük össze az alábbi képpel!

De láthatjuk Juppiter templomát az 1959-es Ben-Húrban is... 

...és megcsodálhatjuk a nem sokkal később forgatott Spartacusban is.

Két nézőpontból is.

Miként maga a Capitolium-domb is két részből áll. Az alacsonyabb dombon állt maga a Iuppiter templom. Északi irányban lévő magasabb csúcsa pedig az Arx nevet viselte, ahol Iuno Moneta temploma állt (szintén 546-ban pusztult el). Az alábbi, makettről készült képen a két templom hátoldalát láthatjuk. A Juppiter templom így a képen jobboldalt helyezkedik el:

És most lássuk ugyanezt a Forum Romanum irányából, egy későbbi idősíkban, amikor már áll az állami levéltár épülete! A Juppiter templom itt a kép bal oldalán magasodik a Forum fölé:

Az Arxon, Iuno Moneta templomának közelében volt az állami pénzverde, a két magaslat közti nyereg (vagyis az Asylum) pedig az állami levéltár, azaz a Tabularium épületének adott helyet. Ezen utóbbi, árkádos épület jól látható nemcsak a Róma sorozatban, de A Római Birodalom bukásában is. A Róma sorozatban, a Tabularium fölött megcsodálhatjuk az Arxot is, rajta Iuno Moneta templomával.

 A népvándorlás viharaiban a Tabularium is elpusztult; az épület még álló falaira a Palazzo del Senatore épült, a városháza. Érzékelhető a korszakváltás szele... egyenesen az arcunkba kapjuk... 

A Harc Rómáért című film díszlete nyomokban Tabulariumot is tartalmaz?

A Harc Rómáért című filmben Róma város díszletének az az egyik jellegzetessége, hogy – mondhatni – egyetlen ismert ókori római középületet sem lehet felismerni benne. Esetleg a Tabulariumot... esetleg...

Felmerül ugyanis a gyanú, hogy ahol a három római áll, az nem más, mint a Piazza del Campidoglio, ahol a Michelangelo korabeli Palazzo del Senatore áll. Ha ez így van, az alkotók csupán alig ezer évet tévettek a díszlettel...

A Róma városát alakító díszlet azonban ennek ellenére, avagy ettől függetlenül,  ámde nagyon is ismerős lehet avatott szemek számára! De ne siessünk annyira előre! Vissza Totilához, akinek a nevéhez nem csak az anyagi kultúra elpusztításának ódiuma tapad...  Amúgy pedig, dehogy volt ő olyan hősszerelmes, mint a filmben!

Nos, mi tapad még Totila kezéhez? Vagy inkább nevéhez? Vér: 546-ban a Rómából kivonuló gótok ugyanis nemcsak a Capitolium-dombot dúlták fel, de túszként magukkal vitték az akkor még létező, ősi intézmény képviselőit, a senatus tagjait is. A senatus már a királyság kora óta, gyakorlatilag Róma alapítása óta létező testület volt, melyet a város elitje alkotott. 

A Római Birodalom bukásában is látható senatusnak az idők során eltérő jogköre volt. A köztársaság korában és a császárkor első időszakában (a principatus alatt) a senatus volt elviekben a legfőbb törvényhozó hatalom. Jóllehet Kru. 476-ban a Nyugatrómai Birodalom megszűnt, a gótok uralma alatt ez az ősi intézmény még létezett Rómában... Gyakorlatilag Totila haláláig, mely 552-ben következett be. A film romantikája ellenére ekkor alighanem nem hajolt föléje egy róma nő...  

Totila halálhírére az eleddig túszként tartott senatorokat a gótok megtorlásul kivégezték. E vérveszteség oly nagy volt a testület számára, hogy az ősi intézmény a hetedik századra eltűnt a történelem színpadáról (603-ban történik róla említés utoljára). Épületük, a Curia a hetedik század közepétől már teplom.

A középkori szenátor titulus az persze más... de az egy másik történet lenne... Most vissza a gótokra, akiket nem egykönnyen győztek le a bizánciak. Belizár ugyan hamar visszafoglalta Rómát, de Justinianus vetélytársat látott benne, így nem kapott kellő támogatást Konstantinápolyból. Így Totila hamar birtokon belül volt újra... A filmben csak egyszer foglalja el a várost (megnyitják előtte a kapukat), s aztán már jön is a halálos kimenetelű ütközet...

 Ám előtte még a kudarcot vallott Belizár helyét az eunuch Narses veszi át, aki már kellő támogatást kapott Justinianustól.  Narses serege germán zsoldosokból állt. Köztük longobárdokból, akik ekkor Pannoniát uralták. A sereg az 552. esztendő nyarán csapott össze Totila gótjaival, akiket a keletrómaiak nyílzáporral fogadtak. Az úgynevezett Busta Gallorumi csatában Totila is életét vesztette. Ezután végezték ki a szenátorokat hívei, mikor halálhírét vették...

Az ütközet után következett az utolsó osztrogót király regnálása; pár hónapra Teja lett a király, de ő is életét vesztette a Narsesszel vívott harcokban. A megmaradt gótok behódoltak, s a bizánciak alattvalói lettek. A filmmel ellentétben nem tértek tehát vissza északi honukba. A történetnek azonban itt nincs vége! Mert eztán mégis a bizánciak gyászindulója következett... 

A már említett, Narsesszel harcoló longobárdok húzták el a bizánciak nótáját. Velük kapcsolatban rögvest említést is érdemel, hogy a hazai író, Fehér Tibor 1974-ben megjelenő regénye, a Vasjogar többek közte megismerteti az olvasót a longobárdok pannoniai életével is. Megismerhetjük a regényből, hogy miként harcolnak a longobárdok Narses seregében, majd azt is, hogy királyuk, Alboin vezetésével miként semmisítik meg a gepidák Dunától keletre elterülő királyságát.

Alboin az avarokkal  együttműködve döntötte meg a gepida uralmat, de aztán a veszélyessé váló avarok elől a longobárdok 568-ban Itáliába vonultak, Pannoniát pedig átengedték az avaroknak. Az Itáliában már helyismeretet szerzett longobárdok belekezdtek a saját honfoglalásukba a csizmán, s a bizánciak jelentős itáliai területeit elhódítva 572-ben Pavia központtal létre is hozták a saját királyságukat.

A bizánci visszahódítás tehát tiszavirág életű volt, Itália pedig a tizenkilencedik századik, a modern Olaszország megszületéséig széttagolt maradt. A Forum pedig azóta is romhalmaz, de már újra farkasok elől elzárt terület... a Capitolium-domb pedig a mai napig tartalmaz egy kis Tabulariumot... nyomokban...

De vissza a széttagoltságra: ezen alighanem az a tény sem változtatott, sőt, inkább erősítette a széttagoltságot, hogy a nyolcadik században a frankok Nagy Károly uralkodása alatt elfoglalták Észak-Itáliát és Károlyt 800 Karácsonyán a pápa császárrá is koronázta. Dél-Itáliát ő sem csatolta birodalmához, az a bizánci császár érdekszférája volt akkoriban. Dél-Itália azt mondhatnánk, máig nem zárkózott fel Olaszország északi vidékeihez. A Nagy Károlyról 1993-ban készült tévésorozatban a csizma alja, azaz Dél-Itália nem is szerepel a térképen... már akkor leírták volna?

Ami a Keletrómai Birodalmat illeti, nos Bizánc jelentősen kimerítette tartalékait az Itália visszahódításáért vívott háborúban. Kevesebb, mint száz esztendő, s területeinek jelentős részét elhódítják az arabok... A háború méregpoharát így tehát maguk a rómaiak itták ki... Meg Rosamund gepida hercegnő?

Térjünk most vissza a longobárdokra: Alboin alakját idézi meg erősen torzított formájában az 1961-es film, A hódító kardja is. A film azon jelenete azonban, amikor Alboin a feleségét (a legyőzött és kivégzett gepida király lányát) arra kényszeríti, hogy a saját megölt apja koponyájából készült ivókupából igyon, nagyon is valós eseményeken nyugszik. Maga Fehér Tibor kiváló leírást ad erről. Azonban ebből is látszik, hogy az antik világ fénye a logobárd térhódítással végleg kihúnyt Itáliában... 

Alboin felesége, Rosamund sem hagyta annyiban az ivászatot. Alboin erőszakkal magához kényszerítette és megalázta az ivókupával; bosszúja beteljesedik, mely beteljesülés Alboin vesztét okozza... 

...a longobárdok királyságát pedig Nagy Károly frank király hódítja meg 774-ben, fejére téve a híres longobárd vaskoronát. De ez a történet már túlmutat a caesarok Rómáján...  De amiként Károly két koronát tarthat a kezében, úgy játszhat egy díszlet is két várost a filmművészetben...

Amikor egy díszlet két várost is alakít 

Miért is lehet ismerős avatott szemeknek a Róma városát játszó díszlet a Harc Rómáért című filmben? Nos, a válasz egyszerű, ámde nagyszerű! Korábban már érintettük is sorozatunk keretében azt a filmet, melyben a díszlet először debütált. Nézzük csak, vajon ráismer-e valaki a kép alapján erre a másik filmre!

Nem, ez nem az Egri csillagok, s a díszlet nem is a pilisborosjenői, mely a filmhez épült; az ostromlétrák ellenére sem…

Lássunk egy másik párost! A következő kép a Harc Rómáért című filmből való. Teljességgel hihetetlen módon emberek lógnak a kereszten! Hihetetlen, hiszen ezt a kivégzési módot Nagy Konstantin császár Kru. 337-ben megszüntette. Erre utal is a film: az egyik fiktív karakter Cethegus elismeri ugyan Konstantin eme (nemes tettét), de aztán közli, hogy ő majd felújítja ezt a fajta kivégzést... A filmbéli kivégzés viszont történelmileg alaptalan. Mindezeken túl a kép hihetetlenül szerencsés szögből készült. Lássuk csak!

Ha kissé elmosódottan is, de láthatóak a városfal elemei, a híd és a két boltív is. És most lássuk ugyanezt a díszletet egy másik filmben!

A falak tetejét ugyan átalakították a Harc Rómáért forgatására, azonban a többi rész ugyanaz! A Harc Rómáért című film német-olasz-román koprodukciós alkotás, melynek forgatása során felhasználták az 1966-os, francia-román koprodukciós film, a Dákok (Dacii) díszleteit is. 

Legközelebb mi is elkalandozunk hát a hatvanas évek derekának Romániájába, hogy bemutassuk, miként szolgálta a filmművészet, s benne a '66-os Dákok, valamint az 1968-ban forgatott Traianus oszlopa (Columna) a történelem meghajlítását, s különösen a híres dákó-román (vagy dák-római) kontunuitás elmélet propagálását. És szót ejtünk majd arról is, hol hallható ókorinak cseppet sem nevezhető, és nem is texasi láncfűrész berregése a filmben... a dák erdők mélyén... 

A késhegyig menő vitákat persze ki-ki folytassa majd le maga! Te pedig, Decebal, idenézz! 

 Figyelsz? Jó! Így már jó!

Mert hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!