„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonkilencedik alkalommal! Mert „Róma örök.”  A futás meg néha hasznos... 

Március idusán a nagy Marcus Antonius is futásnak eredt

A hazai történelemben 1848. március 15-e forradalmi változások kezdetét jelentette.  Különösnek tűnik, ámde mégis igaz: az elmúlt három évezredben számtalan jelentős esemény kapcsolódik a tavasz első hónapjának 15. napjához, március idusához. Közülük az egyik legfontosabb Kre. 44. március idusa és Julius Caesar meggyilkolása, melyet több film és az HBO Róma sorozata is megörökített. 

 A merénylők a sorozat szerint Antoniust is meg akarják ölni, ezért menekül el a helyszínről. A valóság azért más. Meg nem akarták ölni, sőt! Egyes vélemények szerint maga is tudott a merényletről,  consulként (a legfőbb közjogi méltóság viselőjeként) azonban neki lett volna joga a senatust összehívni a véres esemény után, ezért inkább elszelelt, mert nem akart azonnal állást foglalni.

Később amnesztiát eszközölt ki Caesar gyilkosainak, így a derék Julius Antoniusra vonatkozó intézkedései is hatályban maradhattak. Mindazonáltal Caesar, a kiváló képességű államférfi halálával olyan változás vette kezdetét, mely a császárság kialakulásához vezetett. Különös, de a Római Birodalom története során az az esemény is március 15-ére esik, mely közvetlenül a Nyugatrómai Birodalom bukása után jó nagy véres szeget vert a civilizáció koposójába.

A 2007-ben készült filmben, Az utolsó légióban láthatjuk, hogy a barbár Odoacer letaszítja trónjáról a Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romolus Augustulust. Minderre Kru. 476-ban került sor. Odoacer ezt követően Kru. 493-ig uralkodik, Itália királyaként, azonban az osztrogót Theoderikkel ő sem bír.

A Harc Rómáért című, 1968-69-es alkotásban is tiszteletét tevő Theodorik győzedelmeskedik Odoacer felett, majd egy lakomára hívja, ahol aztán kettéhasítja őt. Minderre március idusán került sor. Elmondhatjuk hát, hogy mind a római császárság kezdetén, mind a Nyugatrómai Birodalom történetének végén jelentős szerepet játszik március 15-e. Hogy mi jött aztán Kru. 493. március idusa után? Nos, lassan, de biztosan beköszönött a barbárság kora. A sötét középkor. És vele a permanens pusztulás, pusztítás...

És mégis: Róma tovább élt! Mert Róma örök! Lépten-nyomon Róma nyomait hozza elénk idő és tér. 

Vajon az angol vöröskabátosok előképei maguk a római legionariusok?

A Brit Birodalom katonái hajdan egy korszak legkiválóbb harcosai voltak. Egyik ismertetőjegyük a remekbe szabott vörös színű kabát volt, mely kétszáz éven át meghatározta megjelenésüket. Frissen borotvált arccal, kellő méltósággal meneteltek be a történelembe, s a győzelembe... miként elődeik, egy másik birodalom, Róma megtestesítői... 

Akadtak olyanok, akik egyenesen odáig merészkedtek, hogy a vöröskabátosok közvetlen elődeiként tekintettek a vörös tunicás legionariusokra, párhuzamot vonva a tunica (azaz a legionarius páncélzata alatt viselt ruházat) és a jellegzetes vörös kabát között, mintha egyikből született volna meg a másik... 

Mi ezzel a baj, kérdezhetnénk? Nos, csak annyi, hogy roppant kevés bizonyítékkal rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy a római katonák egyáltalán vörös tunicát hordtak volnaa páncélzat alatt! Nem, hogy ez lett volna az általános viselet! Tegyük persze hozzá: a vörös, mely a vért és az erőt jelképezi, Mars isten színe volt, ő pedig valóban a háború istene a rómaiaknál... tehát meglenne a párhuzam...

Azonban a vörös tunica azért sem lehetett általános viselet a hadseregben, mert irgalmatlanul legatyásította volna az államkincstárat. Akkor viszont honnan ered, hogy Hollywood vörös köpennyel ábrázolt minden boldog-boldogtalan római katonát, már az '50-es évektől fogva?

És honnan ered, hogy az ezredfordulóra már nem csak a a filmekben lett általános viselet a vörös tunica páncél alatt, de már a különböző hagyományőrző csapatok is ebben menetelnek? Nos, azt gondolom, abból kell kiindulnunk, hogy Hollywood elképzelése az ókori Rómáról sok esetben magán hordozta (és hordozza) korunk jelenlegi, vagy a közelmúltig fennálló nagyhatalmainak az arculatát. Így jelent meg az 50-es évek római-bibliai témájú filmjeiben az Amerikai Egyesült Államok, a Harmadik Birodalom, de a Szovjetunió és a Brit Birodalom is.

Az 1959-es Ben-Húrhoz hasonló áthallásokat a kortársak veszettül értették... Nos, a Brit Birodalomnak kétségkívül az volt a virágkora, amikor vöröskabátosaival a Világ egyötödét uralta. Lehetséges, még ha nem is dönthető el kétséget kizáróan, hogy maguk a brit vöröskabátosok inspirálták a kortárs jelmeztervezőket. 

Érdekes amúgy, hogy maga a brit hadsereg skarlátvörös egyenruhája is azért szorult vissza (és vált díszegyenruhává), mert a kármin festék drága volt. Ugyanez volt a helyzet a római legionariusok esetében is, akik, pontosan a költségek miatt, olyan skarlátvörös egyen köpenyeket sem viselhettek, mint amelyet kezdettől fogva rájuk akasztottak a filmekben; így az 1961-es Királyok királyában is, ahol az elöl haladó harci szekéren maga Pontius Pilatus helytartó látható, amint Kru. 26-ban épp megérkezik Judaeába.

A római katonák Köpenyei amúgy fakó, sárgásbarna színűek lehettek, de van rá bizonyíték, hogy viseltek sötétkék és olajzöld köpenyt is, mindazonáltal Adrian Goldsworthy A római hadsereg története című munkájában rámutat, hogy az is elképzelhető, hogy a különböző rangokhoz különböző színű köpeny dukálhatott. A tunica legvalószínűbb színe azonban a fehér és a piszkosfehér lehetett, mint ahogy azt a Ben-Húrban láthattuk (igaz a filmben egy vörös csík is díszeleg a tunicákon).

Az ezredforduló terméseit nézve elmondható, hogy az HBO Róma sorozata tűnik talán a leghitelesebbnek, már ami a tunica kérdését illeti. Ez a sorozat azért mégis csak ott van a szeren!

Persze a skarlátvörös köpeny életérzéséből e sorozat alkotói sem vonták ki magukat...  Tény azonban, hogy egyes tisztek, mint az HBO Róma sorozatának Vorenus centurioja (századosa) már megengedhették maguknak a vörös köpenyt. Mindezek fényében, összegezve az eddigieket, több tény is megállapítható. Ha már a köpenyeknél tartunk: tény, hogy az '50-es évektől kezdve hibásan ábrázolják vörös egyenköpennyel a legionariusokat.  

A STARZ Spartacus sorozata remek kortárs sorozat, azonban tény, hogy a legionariusok nem hordtak egyen kék (piros-kék) tunicát sem. Az sem biztos, hogy minden katona egyforma színű tunicában járt. Tény az is, hogy az '50-es évektől kezdve számos film (viszonylag) helyesen ábrázolja a római legionariusokat a fehér egyes árnyalatait idéző tunicában, de már a Királyok királyában előfordul ettől eltérő árnyalat is, ami aztán kiteljesedik az ezredforduló vörös tunicáiban... jól beül a köztudatba és egyes hagyományőrző csapatok révén a vörös tunica bemasíroz a közönség közé...

Mindezek fényében ki kell mondanunk azt a sajnálatos verdiktet is, hogy a klasszikus és a kortárs római filmek, valamint a római témájú tévésorozatok is nagy valószínűséggel hozzájárultak ahhoz, hogy számos hagyományőrző csoport (tegyük hozzá máris: ez nem mindegyikre igaz!) tévesen jeleníti meg  egyen vörös tunicában és/vagy egyen vörös köpenyben az ókori Róma hadseregét. Valljuk be: a vörös tunica cefetül jól beült a köztudatba! De most már ugorjunk! 

Vagy mégse? A vörös egyen köpenyes katonáktól úgysem szabadulhatunk!

Az 1959-es Ben-Húr azzal kezdődik, hogy Augustus császár (Kre. 27-től Kru. 14-ig tartó uralkodása alatt) elrendelte, hogy a teljes földkerekség népe megszámláltassék és megadóztassék (mi másért kellene megszámolni a lakosságot). Vagy valami hasonló szöveggel. A lényeg, hogy láthatjuk a Szent Családot, amint Betlehembe igyekeznek, a népszámlálás végett. Mária gyermeket vár... Jézust... 

 A film a népszámlálást a Szentírás alapján mutatja be, melynek lényege, hogy mindenkinek oda kellett mennie, ahonnan származott. József, Jézus nevelőapja Betlehembe ment, mert Dávid nemzetségéből származott. Itt született meg Jézus. De mi volt vajon ez a népszámlálás?  Időpontjáról és módjáról máig vitatkoznak a történészek... Így hát vérre menő vitát mostan nem kell itten folytatni! Ami jön, az csak az egyik verzió.

 Az ókori Palesztina egy része Kru. 6-ban kerül közvetlen római uralom alá, jóllehet Róma már Kre. 63-ban betette a lábát a térségbe. Augustus császár hosszú uralma alatt a rómaiakkal baráti és szövetségesi viszonyban álló Nagy Heródes volt a zsidók királya, Kre. 4-ben bekövetkezett haláláig. Végrendeletében (melyre Róma rábólintott) felosztotta fiai között a királyságát. Archelaosz kapta Judaeát, s benne Jeruzsálem városát. Végül aztán Kru. 6-ban a császár száműzte őt, a legiok pedig bemasíroztak az általa uralt területekre, köztük Jeruzsálembe.

Mivel adózási céllal számba kellett venni az Archelaosz uralma alatt állt területeket, ekkor népszámlálásra került sor, azonban ez a dátum távol áll a Bibliában leírt népszámlálás időpontjától, melyre az Evangélium szerint még Heródes életében került volna sor...  Tény, hogy az 1961-es Királyok királyában a Kru. 6. utáni népesség-összeírás verzióját tették magukévá az alkotók.

A történet szerint a munkában részt vesz az a római katonatiszt, Lucius is, aki a betlehemi gyermekek lemészárlásába is belekeveredett, Heródes parancsa révén. A népszámláláskor döbben rá, hogy Jézus túlélte Betlehemet, de ezt nem fedi fel, később pedig ő lesz az a római tiszt, aki a keresztfa alatt kinyilvánítja Jézusról, hogy valóban Isten Fia volt...   

De térjünk vissza Pontius Pilatushoz, aki Kru. 26-tól volt Judaea helytartója, praefectusi rangban. Közvetlen felettese a szíriai helytartó (legatus) volt. Szíria helytartója volt egyébiránt az a Quirinius is, aki Judaea Kru. 6-os bekebelezése után a népesség-összeírást elrendelte (nem tisztázott azonban, hogy ehhez Józsefnek valóban Betlehembe kellett-e mennie). Szóval... Pilatus. A Királyok királya című film szerint vele tart helytartói helyére a felesége is.  A keresztény hagomány szerint Claudia Proculanak hívták.

A Biblia szerint üzenetet küld férjének, amikor az Jézus felett ítélkezik. Az üzenet szerint álmot látott, melynek hatására azt kérte Pilatustól, hogy ne tegyen semmit Jézussal, mert igaz ember. A történet kísértetiesen hasonlít arra a sztorira, amikor a Kre. 44. március idusát megelőző éjjelen a nagy Julius Caesar felesége álmot látott, s az álom nyomán figyelmeztette férjét a veszélyre. Sikertelenül. De vissza Pilátusunk hitvesére, aki a 2004-es filmalkotásban, A Passióban is látható!

Nos, nem csak az tisztázatlan, hogy valójában hogy hívták Pilatus feleségét, de az is, hogy elkísérte-e a férjét Judaeába.  A neve érdekes elméletek számára nyit kaput. Az ókori Pannonia provinciák (tartományok) történetét regényeiben elénk táró kortárs író, Marcellus Mihály is kutatott a témában, egy Pilatusról szóló regény tervezése kapcsán.

Marcellus álláspontja szerint a keleti ortodox egyház által szentté avatott Claudia Procula neve felveti, hogy az atyját Claudiusnak vagy Proculusnak hívták, mert a nő örökli az atyja gensének (nemzetségének) vagy ragadványnevének nőiesített alakját. Tegyük hozzá: ebben az esetben azt a verziót kell elfogadnunk, hogy a Claudia Procula név helytálló. 

A Királyok királya például a császár lányaként mutatta be őt.  Ez alighanem a Claudia név miatt történhetett, ugyanis ekkor a Julius-Claudius-dinasztia uralkodott Róma felett. 

Az uralkodónak, a Ben-Húrban integető Tiberius császárnak (Kru. 14-37.) azonban nem volt Claudia nevű lánya, jóllehet Tiberius születésekor a Tiberius Claudius Nero nevet kapta.  Azt is feltételezik, hogy esetleg a császár valamilyen rokona lehetett, s így járhatták ki azt a kegyet, hogy elkísérhette férjét Judaeába. 

A másik kortárs író, Spiró György a Fogság című regényében egyenesen odáig megy, hogy szerepelteti Pilatus feleségét, de egy szóval sem nevezi nevén. Szegezzük neki a kard... a kérdést: de miért?

Nyilvánvaló lehet, hogy miért: nem tudni, pontosan hogy hívták Pilatus feleségét. Biztosra ment! (Csak halkan jegyzem meg: egyáltalán létezett Pilatus felesége?) De lássuk most újra a Procula nevet! Pilatus praefectus volt (nem procurator), azonban a Procula név és a procurator cím hasonlósága felveti azt a lehetőséget, hogy eljátszunk vele egy kicsit. Túl hasonló a latin név és a cím. Ha a procurator szó valóban befolyással volt arra, hogy a keresztény hagományban milyen név gyökeresedett meg, mint Pilatus feleségének a neve, akkor ez mégis hogy történhetett?  

Nos, sokáig úgy tartották, hogy Pilatus procuratorként kormányozta Judaeát, mint a lovagok rendjéből származó helytartó. Aztán 1961-ben az ókori Caesarea kikötőváros romjai között előkerült egy latin nyelvű felirattöredék, rajta Pilatus nevével. A szöveg a történetíró, Tacitus munkájával ellentétesen praefectusként jelöli meg Pilatust. Tacitus pontatlan volna?

Nos, bonyolítja a dolgot, hogy Claudius császár (Kru. 41-54.) Kru. 53-ban procuratori címmel ruházta fel az addigi praefectusokat. No, de addigra már a mi jó öreg Pilatusunk rég halott volt.... amúgy Kru. 37. Húsvétja előtt már el is hagyta Judaeát. Elképzelhető a kutatások szerint, hogy a Kru. első század végén élt Tacitus a Claudius utáni állapotokat vetítette vissza Jézus korára.

Elképzelhető az is, hogy a procurator címből alakult ki a keresztény hagyományban a Procula név, azonban ha mindez így lenne, akkor az egész hagyomány Pilatus címének téves meghatározásából fakad. Ha így van, akkor ebben Tacitus is sáros!  De meg ne kövezzenek ezért a gondolatmenetért a latin nyelvészek, please! Mindazonáltal mindebből az következne, hogy Pilatus feleségének a neve nem Procula volt. Persze ez még nem zárja ki se a Claudia, se a Procula nevet. Szóval...

...nem kell sírnod Salome! Lejts inkább egy kis táncot!

A Biblia szerint Salome volt az, aki erotikus tánca révén rávette Heródes Antipaszt, hogy fejeztesse le Keresztelő Jánost. Antipasz is Heródes fia volt, rá apja többek között Galileát hagyta. Testvére feleségét, Heródiást vette el feleségül, ámde Keresztelő János  elítélte őt és Heródiást a frigy miatt.

Amikor a király születésnapját ünnepelték, Salome tánca hatására a király kijelentette, bármit kérhet tőle a lány. A lány a történet szerint, anyja felbújtására a Keresztelő fejét kérte tálcán... Hogy mi történhetett valójában, arról majd legközelebb, most egyszerűen csak lássuk a táncot, s figyeljük azt a bizonyos színt! No és persze a kiváló alakítást! Ettől minden férfi szíve elolvadna!

Szóval Saloméról, Heródes Antipaszról és a Keresztelőről legközelebb újra szó lesz! Az is kiderül, hogy a Keresztelő lefejezésének időpontjából miként tudjuk kiszámítani Jézus nyilvános működésének kezdő és befejező időpontját.  Vagyis a Királyok királya még visszatér! 

Szóval, hamarosan folytatjuk!

Mert Róma örök! Akár a szenvedély!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

De azért ne huszadik századi tölténytáskákkal a mellkasodon!!!

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonnyolcadik alkalommal! Mert „Róma örök.” 

Még a transformerek is római neveket viselnek!

Nem csalás, nem ámítás: a transformerek (alakváltók) világa tele van latin-római nevű robotokkal. E nevek pedig – akár – római történelmi személyekhez is köthetők. Ott van mindjárt a jók vezére, Optimus Prime (a legjobb vezér). A névválasztáshoz valószínű, hogy Traianus, római császár (Kru. 98-117) egy címéből nyerhettek ihletet az alkotók.

Traianus ugyanis – aki az 1968-as koprodukciós filmben, a Traianus oszlopában (Columna) teljes életnagyságban feszít – még életében elnyerte a senatustól az „optimus princeps” (azaz a legjobb császár) címet.

De ott van Ultra Magnus is, aki rövid ideig Optimus Prime utóda volt a vezérségben. Nevében Pompeius Magnus – Caesar egykori szövetségese, harcostársa, majd későbbi ellenfele – köszön vissza.

​Ultra Magnus a történet szerint katonának tartja magát, miként Pompeius is a katonásdit szerette a leginkább… A Magnus (Nagy) jelző pedig tökéletes választás, ha figyelembe vesszük, hogy a robot egy viszonylag nagyobb játék…

De Ultra Magnus vezérnek történő kiválasztásában visszaköszön az Antoninus-dinasztia utódválasztási szokása is. A Kru. 96-ban, Nervával induló dinasztia Róma fénykorát jelenti. A császárok mindig a legrátermettebbnek tartott személyt választották utóduknak, azaz nem a vérségi elv volt a meghatározó.

 A jó robotok – azaz az autonóm robot organizmusok (autobotok) – vezetői az eredeti képregény szerint is időközönként kiválasztják utódukat, akinek átadják a vezérséget jelképező, ámde komoly erővel is bíró Mátrixot, mely hol program, hol tárgy… akárcsak Róma, mely nem csak egy város, az Urbs, de egy eszme is!

Ultra Magnus esetében a Mátrix átadására csak Optimus halálakor került sor, ámde a képregényben leírt elv ugyanaz, mint az Antoninus-dinasztia esetében. Tegyük hozzá: nem volt vér szerinti utóduk eme dinasztia császárainak, Marcus Aureliust (Kru. 161-180) kivéve, aki fiát, Commodust (Kru. 180-192) tette meg utódául… véget is ért a „jó császárok” kora…  

A daliás… pardon… őrült Commodussal gyűlik meg Maximus baja a 2000-es Gladiátorban. A filmnek úgy hírlik, véresen komolyan lesz egy folytatása a közeljövőben… De már nem lesz benne Maximus… a földműves, aki rákényszerül, hogy harcoljon Marcus Aurelius oldalán… Maximus, a katona, aki csak azért harcol, hogy minél előbb véget érjen a harc, s hazatérhessen a családjához… és Maximus, aki megesküdött, hogy bosszút áll családja elvesztőjén, Commoduson… míg él, vagy az után…

Maximus neve a Gladiátor történetének korábbi, 1964-es feldolgozásában, A Római Birodalom bukásában még Livius volt és a karaktere is más volt, de azért a kapcsolat a két film karaktere között még azonosítható.  Hogy miként lett Livius Maximusszá a Gladiátorra? És kiről kapta a nevét Maximus, a hatalmas alakváltó robot? Ki tudja?

Volt egy úgynevezett ellencsászár, Magnus Maximus, aki Nagy Theodosius (Kru. 379-395) alatt, Kru. 383-ban lépett fel a császári bíbor megszerzése érdekében. Ennél is érdekesebb azonban, hogy az alakváltó Maximus jellemrajza (ami a ’80-as évekre datálható) számos ponton egyezést mutat a Gladiátor Maximusának történetével.

A hatalmas robot, Maximus bátor, hősies, s végtelenül erős, önfeláldozó harcos, akinek azonban a leghőbb vágya, hogy soha többé ne kelljen harcolnia. Építésre szakosodott, nem pusztításra, a Gladiátor Maximusa pedig földművelésre. De aztán mindkettejüknek harcolniuk kellett… Vajon esetükben meghatározta volna a robot Maximus a Gladiátor főhősének nevét? Nos, aki kíváncsi, járjon utána! 

Menetelhet egy darabig, mint a Centurion katonái... Minden esetre a latin-római nevek önmagukért beszélnek! Róma neveket adott a modern gyermekjátékoknak is! De evezzünk immár keményebb vizekre! A gyermekgyilkosságok területére!  Egész pontosan a betlehemi gyermekmészárlásra.... 

Nagy Heródes tényleg parancsba adta a betlehemi gyermekek lemészárlását?

Egy ilyen esemény – melyet a Szentírás tár elénk – minden bizonnyal nem kerülte volna el a történetírók, köztük a zsidók történetét megíró Josephus Flavius figyelmét és íróvesszőjét sem. Akkor mégis miben és hol gyökerezik a történet? Honnan ered e kegyetlen és véres tett? És ami még fontosabb: van-e valóságalapja? Nos?

A Szentírás szerint bölcsek érkeznek Napkelet felől, keresve a zsidók királyát, akinek csillagát látták fenn az égen. Máig vita tárgya, mi lehetett az az égi jelenség, melyet a Biblia után „betlehemi csillagként” hívunk, minden esetre a történet szerint a bölcseket elvezette Betlehembe, ahol a zsidó próféciák szerint a messiás (felkent) – görögül: krisztosz – születni fog, hogy aztán helyreállítsa a zsidók királyságát. 

A bölcsek előtte azonban kérdezősködtek, ami aztán a rómaiak által elismert, éppen regnáló uralkodó, a rettegett Nagy Heródes fülébe jutott. Titokban magához rendeli a bölcseket, Jeruzsálembe. 

A bölcsek és Heródes találkozását láthatjuk az 1965-ös filmben, A világ legszebb történetében is. Heródes kikérdezi őket, mit tudnak, egyúttal tájékozódik az írástudóktól is, így megtudja, hogy a messiásnak Betlehemben kell születnie, a zsidók hajdani királyának, Dávidnak a nemzetségéből. Heródes nem tartozott ide, mégoly ambíciózus volt is...

Heródest ugyan elismerték a rómaiak a zsidók királyának, már Kre. 40-ben,  – az HBO Róma sorozatában bemutatottak szerint a városba látogat – de tény, hogy világéletében rettegett attól, hogy meg fog születni egy gyermek, aki felnőttként, mint a zsidók legitim királya, igényt fog tartani Dávid trónjára. 

Heródes maga nem minősült zsidónak az úgynevezett mózesi törvények alapján, a családja Idumaeából származott. Apja, Antipatér arab nőt vett feleségül, azonban a zsidók az anya személyéből vezették le származásukat, következésképp Antipatér ivadékai nem minősültek zsidónak.

Az Antonius és Kleopátra című regény első magyar fordításában ebből lett egy jó kis nagy kalamajka: Colleen Mccullough írónő szereplője, Heródes ugyanis azt ecseteli, hogy ő „keresztény”… 

Netes fórumokon vitáztak ezen, de tény, ami tény, a „keresztény” kifejezés a „christianus”-ból ered, s Jézus követőit nevezték így, száz évvel később… De hát pont Heródes hívta volna magát kereszténynek? A gond a fordításból adódhatott.

Egyszer ugyanis a kezembe került az angol verzió, s ott, ha jól emlékszem a „gentile” kifejezés szerepelt, ami nyersen azt jelenti, hogy „nem zsidó”… De akárhogy is van, az tény, hogy Antipatér, Heródes apja  volt az egyik hadúr, aki Palesztinában a hatalmat gyakorolta azután, miután a rómaiak – Nagy Pompeius vezetésével – Kre. 63-ban bemasíroztak és uralmuk alá vonták a térséget. Igaz nem ilyen rikító pirosban, mint az 1961-es Királyok királyában...

Nos, Heródes elvette feleségül Mariamnét, aki a Hasmóneus-dinasztiából származott. Ez a dinasztia a Makkabeusoktól eredt, akik a római megszállás előtt uralkodtak a zsidók felett, abban a röpke időszakban, amikor függetlennek mondhatták magukat (a Krisztus előtti második századtól Kre 63-ig). Végül aztán őt magát ismerték el a rómaiak a zsidók királyának, ami cliens-királyi (rómaiakkal szövetséges és baráti viszonyban álló uralkodó) pozíciót jelentett, amire szüksége is volt Rómának, a keleti, párthus fenyegetés miatt. 

Ezt a cliens-királyi státuszát Heródes az után is megőrizte, hogy a Kleopátra bűvkörébe került Marcus Antoniust, akivel szoros szövetséget ápolt (még a jeruzsálemi erőd is Antonius nevét viselte) legyőzte Octavianus, aki Kre. 27-től Augustus császár néven a Római Birodalom egyedüli ura lett.

De vissza a napkeleti bölcsekhez, akik már az 1959-es Ben-Húr elején eljutnak a csillagot követve a betlehemi jászolhoz, amely az újabb kutatások szerint egy sziklába vájt, barlangszerű struktúrában lehetett, ami azonban a felette lévő házhoz kapcsolódott. Itt tartották a háziállatokat.

Az 1961-es filmben, a Királyok királyában is megérkeznek Betlehembe . A filmben a megjelenésük valamelyest hasonló ahhoz, ahogy a Ben-húrban debütáltak, de azért ez egy másik film...

Aztán jön 1965 és A világ legszebb története. Ebben a filmben – hasonlóan a Szentíráshoz – Heródes úgy küldi Betlehembe a bölcseket, hogy ha megtalálják a gyermeket, akkor tudassák vele, hogy ő is hódolhasson neki. Ha az esemény valóban megtörtént, a bölcsek akkor sem hihettek a királynak, hiszen a Biblia szerint álmot láttak és más úton tértek vissza hazájukba.

A filmben természetesen Heródes parancsot ad, hogy kövessék a bölcseket… Így Heródes hírül kapja, hogy a bölcsek Betlehembe mentek! Ahonnan a Messiás eljövetele várható… és parancsot ad a betlehemi gyermekek lemészárlására. A Királyok királyában rómaiakkal végezteti el ezt a munkát, de az eredmény egy és ugyanaz. De vajon van valóságtartalma a történetnek? Megtörténhetett? Kérdezhetnénk... van felelet? 

Nos, valószínűleg nem történt meg. Történetírói munkákban nincsen nyoma, azonban ha legendaként tekintünk rá, akkor máris megleljük eredetét a valós történelmi események között. Augustus állítólag azt a görög szójátékot mondta Heródesről, hogy inkább szeretne a disznaja („hüsz”), mint a fia („hüiosz”) lenni. A disznókat ugyanis a zsidók – vallási okokból – tisztátalannak tartották, s mint ilyent, nem fogyasztották el. Vagyis a disznók biztonságban voltak Heródes udvarában, nem úgy a saját fiai… saját gyermekei…

Heródes ugyanis Kre. 7-ben meggyilkoltatta Mariamnéval közös két legnagyobb fiát, s azok több száz követőjét. A meggyilkolt fiúk a trón várományosai voltak, s az volt a vád ellenük, hogy összeesküvést szőttek az apjuk ellen. Később a király Mariamnét is megölette… Nem sokkal halála előtt, Kre 4-ben adott parancsot a harmadik fiú, Antipatér meggyilkolására. 

Mivel ezek az események még Heródes Kre. 4-ben bekövetkezett halála előtt, de már Jézus feltételezett születése után történtek, elképzelhető, hogy a saját gyermekeinek és követőinek lemészárlása jelenik meg a Bibliában is, a betlehemi gyermekek lemészárlásának történetében… 

A karácsonyi bejgli illatába rothadó holttestek bűze vegyül  

A világ legszebb történetében Heródes halála után akkora lázadás tör ki, hogy még a Rómát jelképező sast is letaszítják az egyik kapu fölül. Heródes életben maradt fiai, köztük Heródes Antipász Római segítséggel úrrá lesznek a káoszon, de a sztori szerint a rómaiak bejönnek az országba, rendet teremtenek, s Júdaeát közvetlen római fennhatóság alá helyezik, helytartóval az élén.

Nos, ez egy kicsit máshogy ment. Tény, hogy Kre. 4-ben, de még közvetlen Heródes halála előtt zavargás tört ki Jeruzsálemben, s még az arany sast is letaszították a király által kibővíttetett zsidó templom, az úgynevezett Második Templom kapujáról.

A római uralom jelképét maga Heródes rakatta ki. Az elkövetőket élve megégették… Aztán bekövetkezett Heródes halála. Végrendeletében – melyre Augustus császár is áldását adta – három fia közt osztotta fel az uralma alatt álló területeket.

A Bibliában is szereplő Heródes Antipász lett Galilea (és benne Názáret), valamint a Jordán folyón túli területek ura, Archelaosz lett Judaea uralkodója, Fülöp pedig a Genezáret-tótól északkeletre lévő területeket kapta meg. A tó ismerős lehet a Bibliából is...

Ez idő tájt, még Kre 4-ben robbant ki Jeruzsálemben az a zavargás, amely A világ legszebb történetében szerepel, s a filmmel megegyezően valóban római legiok vonultak be Szíriából, Varus vezetésével, de Judaea – azaz Archelaosz területe – még ekkor sem került közvetlen uralom alá. Minderre Kru. 6-ban került sor, Archelaosz kegyetlensége és alkalmatlansága miatt. Augustus száműzte Achelaoszt a messzi Galliába, Judaea pedig, s benne Jeruzsálem, s a templom, közvetlen római uralom alá került.

A Szentírásban az olvasható, hogy Jézus és családja a betlehemi mészárlások elől Egyiptomba menekült, s csak Heródes halála után tértek haza Názáretbe. Názáret közelében azonban ott állt a hegyen Sepphoris városa, a régió adminisztratív központja. Ma rommező...

Kre 4-ben, amikor Jeruzsálemben is elszabadult a pokol, egy bizonyos Galileai Júdás, aki a történetírás szerint király szeretett volna lenni, behatolt az ottani királyi palotába, annak is a fegyverraktárába. A megszerzett fegyverek birtokában Galilea is lángokba borult, azonban a bemasírozó rómaiak földig gyalulták Sepphoris városát is, s aki ellenállt, keresztre feszítették. Kemény idők jártak...

Ha tehát Jézus és családja Heródes halála után tért vissza Názáretbe, lehetséges, hogy még láthatták a kereszten rothadó hullákat, s a hajdani Sepphoris füstölgő romjait… Názáret ugyanis Sepphoris mellett van...

A várost Heródes Antipász újjáépítette ugyan, azonban Galilea pusztulása szükségképpen magával hozza, hogy a karácsonyi történetnek bizony vannak ki nem mondott, ámde mégoly megrázó eseményei is…

Heródes Antipászt ott feszít mind a Királyok királyában, mind pedig A világ legszebb történetében, s mindkettőben kivégezteti Jézus előfutárát, Keresztelő Jánost. Hogy János halálában milyen szerepe volt Salome táncának, az legközelebb kiderül!

De szó lesz a Bibliában szereplő népszámlálásról is, mely a történet szerint Máriát és jegyesét, Józsefet Betlehembe vitte, ahol végül Jézus megszületett.

Szóval hamarosan folytatjuk!

Mert Róma örök, akár a lenyugvó, ámde újra és újra felkelő Nap! 

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Azért ordítani nem kell!

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonhetedik alkalommal! Mert „Róma örök.”

Az HBO Róma sorozatának Titus Pulloja – bármily impulzív volt is – nem volt egy rutinos rabszolgatartó róka

Ismerős az a sztori a sorozat első évadából, amikor a főhős katona, Pullo felszabadítja szíve hölgyét, a bájos rabszolganőt, Eirenet, hogy elvegye feleségül? Tudja valaki, mi következik ezután? Nos, elárulom: megjelenik a lány szintén rabszolga vőlegénye, s köszönetet mond a zordon tekintetre váltó harcosnak… 

Azt hiszem, nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mi történik ezután: Pullo egy oszlophoz csapkodva zúzza csontszilánkos és véres masszává a fickó koponyáját… A gond ott kezdődik, hogy a rabszolga a katonatársának, Lucius Vorenusnak volt a tulajdona. Vorenus ekkor már rabszolgatartó pater familiasnként viselkedik, aki védi a tulajdonát (ami felett persze ő maga élet-halál ura). Jól össze is különbözik a két hajdani harcostárs, s egy időre el is válnak az útjaik. De persze nem végleg...

Ennél fontosabb azonban, hogy Eirene is meggyűlöli Pullot, s egy ízben meg is próbálja ölni… végül persze megbocsájt neki, s hozzámegy Pullohoz, immár szabad emberként.

Azonban belehal a szülésbe, mert Pullo egyik alkalmi szeretője megmérgezi… persze, csak azután, hogy Eirene meg akarta verettetni a nőt Pulloval... aztán annak az alkalmi szeretőnek is csúfos vége lesz… mert hát ez mégis csak a vér és a szex hona: az Örök Róma!

De vissza Eirene és Pullo kapcsolatának az elejére! A Róma sorozat kezdete berobbant bennünket a hatalmas véráldozattal járó polgárháború kellős közepébe: Kre. 49-et írunk, Caesar átlépi az Itália határát jelentő Rubicont, s megkezdődik az ádáz küzdelem közte és hajdani szövetségese, az immár öreg, s levitézlett Pompeius Magnus között. Legalábbis öregnek és levitézlettnek ábrázolták... Nem is húzza soká...

Nos, sokan menekülnek el a városból. Rómában a káosz lesz az úr. Mielőtt azonban erre sor kerülne, mielőtt Caesar – Menandroszt idézve – elvetné a kockát, és seregeivel megindulna, egy fiatal rabszolganő szökik meg egy bizonyos Marius Dolabella házából… vagy talán elrabolták… pontosan nem tudni, minden esetre a Forum Romanum kikiáltója szerint búsás jutalmat fog kapni az, aki visszahozza.

Mindebből feltételezhetnénk, hogy igencsak vonzó teremtésről van szó a szökött rabszolganő esetében, azonban az is tény, hogy a római jog szerint, ha a tulajdonos saját maga kerestette a rabszolgáját, akkor jutalmat kellett felajánlania, amely a jogtudósok szerint peresíthető volt. Hogy mi lett a sorsa a szökött rabszolganőnek, nem tudjuk, mindazonáltal a későbbiekben immár Pullo kedvesét, Eirenét láthatjuk, amint – enyhén sunnyogva – bandukol szegényes motyójával az országúton… aztán Pompeius emberei elrabolják őt.

Persze mindezt csak az után teszik, hogy kifosztották az államkincstárat, s annak aranyával vezérük után iramodtak. A munka teljesítve, jöhet a szórakozás! A történelem rideg valósága, hogy Pompeius és a köztársaságpártiak akkora káoszban menekültek Rómából – persze csak taktikailag, hogy Keleten szervezzék meg erőiket –, hogy az államkincstár ott maradt Rómában, s így Caesar rátehette a kezét.

Az HBO Róma sorozatával megegyezően ekkor valóban Cornelia Metella volt Pompeius felesége, Caesar lányának, Juliának a halála után, azonban a nő nem volt olyan karakán, hogy figyelmeztette volna Magnust a kincstár kiürítésére. De maradjunk most a sorozatnál! És a gyönyörű Eirenénél!

Amennyiben Eirene volt az a szökött rabszolganő, akkor valószínűsíthető, hogy szökésének oka az is volt, hogy – mint beszélő szerszámot, eszközt, kit a rómaiak semmire sem tartottak, pusztán tárgynak – gazdája szexuálisan alaposan kihasználta. Eirene a történet későbbi részei szerint germán származású volt, Adela néven látta meg a napvilágot a Rajnán túl, a germán nép pedig köztudottan szabadságszerető volt.

Amikor például a rómaiak kevesebb, mint száz évvel korábban legyőzték az Itáliába betörő germánokat, több ezer germán nő követett el öngyilkosságot, csakhogy ne váljanak a rómaiak rabszolgáivá.  Nos, hiába is menekült Eirene, Pompeius emberei az úton meglátták, s – csak úgy – elrabolták… valószínűsíthetően azért, hogy szexuálisan kizsákmányolják… de aztán Pullo megmenti őt...

Pullo és Eirene véletlenül találkoztak. A lány elrablói nem eresztették volna értékes túszukat egy percre sem, akárcsak a szekéren lévő aranyat! Az arany letakarva, a lány meg odakötözve az aranyat szállító szekerük végéhez. Így talált rájuk Caesar előőrse, Vorenus és Pullo vezetésével. És lett egy kics csetepaté...

Pullo a harc után kiszabadítja a lányt, de érdekes módon nem tisztázott, hogy miként válik aztán a rabszolgává, jóllehet Eirene a későbbiekben valóban rabszolgaként tekint magára.

Ha a lány Dolabella tulajdona volt, akkor Pullonak vissza kellett volna őt szolgáltatnia, vagy átadnia a hatóságoknak. Ha a tulajdonos nem jelentkezik, a rabszolgát eladják, a vevő azonban nem vált tulajdonossá ekkor, mert a rabszolga korábbi gazdája három évig peres úton visszakövetelhette a tulajdonát. Pullonak szerencséje volt. Eirenét senki nem követelte rajta, de azért a kincstár aranyát, amire rátette a kezért, át kellett adnia a derék Juliusnak...

Szóval előfordulhat, hogy Pullo szökött rabszolgát mentett meg és bujtatott, sőt, mi több, önhatalmúlag birtokolta... kvázi mint rabszolgáját. Ettől azonban tulajdont nem szerezhetett felette, így később fel sem szabadíthatta volna őt szabályosan… tegyük hozzá: nem feltétlenül úgy bánt vele, mint egy rabszolgával, s szerelmes is volt belé... a maga egyszerű módján...

Egy ízben szexuálisan ki is zsákmányolta, mielőtt felszabadította volna… Az őt játszó színésznő az egyetlen a sorozatban, akit nem mutatnak vetkőzni szex közben… Ha viszont Eirene azelőtt mégsem volt rabszolga, hogy Pompeius emberei elrabolták volna, akkor nem taszíthatta volna ilyen jogi státuszba őt Pullo sem! De hát… polgárháború volt…

Egy polgárháború zűrzavarában pedig előfordulhatott az is, hogy az a bizonyos Dolabella – aki nem azonos azzal a Publius Cornelius Dolabellával, aki Caesar halála után a legfőbb közjogi méltóságot, a consulatust is elnyerte – már nem kerestette, mert, lehet, hogy már halott volt... de ki tudja, az is előfordulhatott, hogy egy védtelen lányt rabszolgává tegyenek… ahogy később Vorenus lányait is eladták prostituáltaknak…

Tény, ami tény, Eirenével Pullo nem rutinos rabszolgatartó rókaként viselkedik, s az egyetlen esetet leszámítva nem is zsákmányolja őt ki, hanem szerető gondoskodással, emberként viselkedik vele, ami távol állt a korban egy rabszolgatartótól. Sajnos! Mondhatnánk mai szemmel... Nos, a rideg valóság az, hogy a római időkben  egy rutinos rabszolgatartó azt is megte(he)tte volna, hogy infibuláltatja a lányt, elejét véve annak, hogy mással légyottra keljen, amíg ő távol van – tegyük hozzá gyorsan: a légyott a feltételezések szerint meg is történt Eirene és Vorenus rabszolgája között.

Az infibuláció révén a női rabszolgák szeméremajkait egy szeggel vagy tűvel (fibulával) összekapcsolták, megakadályozandó a terhességet, de mindennemű szexuális aktivitást is. Vagyis, a női nemi szerv csonkítását sajnos már a rómaiak is alkalmazták… nem minden jó tehát, ami római, mondhatnánk, azonban a komoly fájdalmakkal járó szokás eredete az ókori Egyiptomba nyúlhat vissza… Hasonló módszert alkalmaztak a férfi rabszolgák fitymája esetében is…

Minden esetre Pullo valószínűleg jobban szerette Eirenét, mintsem ezt tette volna vele, s később, amikor már Eirene is megbékélt (már amennyire lehetett), hozzáment Pullohoz. Tegyük hozzá máris: ennél jobb lehetőséget úgysem kínált volna számára az akkori élet.

Ez a rideg realitás! Utána azonban valóban árnyékként követte férjét, volt, amikor aggodalmaskodott is a jövő felett, s kicsit ki is nyílt a csipája... a maga csípős, szarkasztikus módján, Pullonak is be-beszólt egy-egy jól időzített félmondatot... Tudván, mire képes az ura, az egyik rabszolgát is meg akarta verettetni vele (lám csak, hogy megérezte a társadalmi helyzetének változását), de ezt a rabszolgát, ahogy már szó volt róla, Pullo végül alkalmi szeretőjévé tette... Eirene ezt sosem tudta meg, hamarosan megtért az árnyékvilágba...

A történet szerint halála előtt gyermeket is várt, azonban ez a történetszál a sorozat kaszálásának áldozata lett. Az írók megkapták az ukázt, hogy nem lesz harmadik évad (a költségek miatt), ezért le kell zárni a sorozatot. Így esett, hogy Eirene már akkor gyermeket várt, amikor Kre. 42-ben két csatában legyőzik Caesar gyilkosait a messzi Philippinél, de még akkor is terhes, amikor Heródes két év múlva Rómába érkezik, hogy elismertesse magát a zsidók királyának…

Róma beteszi a lábát a Szentföldre

A bibliai témájú filmekből sokan hallottak már róla, hogy Jézus keresztre feszítése idején az ókori Palesztinát a hódító Róma uralta, születésekor pedig Nagy Heródes volt a zsidók rettegett királya… Iudaea provincia története azonban még Pompeius keleti hódításai idején vette kezdetét.

Erről szól az 1961-es film, a Királyok királyának nyitánya, mely rögvest az arcunkba is tolja, hogy a római legiok Kre. 63-ban sáskajárásként tarolták le a Júdeai királyságot. A filmben a római hadvezér, Pompeius seregei három hónapos küzdelem után beveszik Jeruzsálemet.

De álljunk meg egy pillanatra! És bővítsük ki a kört! A rómaiak beveszik a várost, melyet a zsidók második királya, Dávid tett fővárosává. Dávid király alakját idézi meg az 1985-ös Dávid király című film, Richard Gere legendás alakításában. Micsoda nő van vele!

Dávid egész pontosan az egységes Izraeli Királyság második királya volt, mely államalakulat körülbelül Kre. 1020 és 930 között állt fenn. Ő vitette új fővárosába a zsidók Istennel való szövetségét jelképező Frigyládát, ámde templomot már utóda, Salamon építtetett. 

Az 1959-es Salamon és Sába királynőjében az alkotók jól érzékeltetik, mennyit fejlődött és gyarapodott a királyság Salamon uralma alatt. Azért enyhe túlzásokba estek...

 A Salamon által emeltetett Első Templom a kutatások szerint sem építészetileg, sem stílusjegyeit, sem nagyságát illetően nem emelkedett ki a kortárs pogány templomok közül, ámde ezen az állításon még van, hogy vitatkoznak, szóval jelen sorok íróját senki ne kövezze meg!

A Szentírás szerint a messzi földön élő Sába királynője hallott Salamon legendás gazdagságáról és bölcsességéről és meglátogatta őt… a többit mindenkinek a képzeletére bízom...

 Minden esetre a filmben szemtanúja lesz a híres salamoni döntésnek. Két nőnek egy időben voltak gyerekei, de az egyiküké meghalt éjszaka; vita tárgya lett, hogy melyiküké és így az ügyet a király elé vitték.

Salamon azt parancsolta, hogy felezzék el az élő gyereket, azaz vágják ketté. A hamisan tanúskodó nő belement, azonban az igazi anya inkább lemondott volna a gyermekéről, s odaadta volna a másiknak, csakhogy gyermeke életben maradhasson.

Így derítette ki a bölcs Salamon, hogy kié a gyermek. Nos, Salamon halála után birodalma szétesett. Az egységes Izrael két részre osztódott: az északi Izraeli Királyságra, melyet Kre 722-ben az asszírok semmisítettek meg, s a déli, szegényebb Júdai Királyságra, Jeruzsálem központtal. Ez Kre. 586-ig állt fenn, a babiloni megszállásig. Jeruzsálemet és az Első Templomot földig rombolták, lakóit elhurcolták. A Dávid királyban is látható Frigyláda az idők során eltűnt…

Jeruzsálem elpusztulásával kezdetét vette a zsidó nép úgynevezett babiloni fogsága. Amikor azonban a perzsák Kre 538-ban megsemmisítették a babiloni birodalmat, a zsidók hazatérhettek őseik földjére… korlátozott önállóságot élvezhettek… felépülhetett a templom is.  A perzsák uralma után jött azonban Nagy Sándor...

...nyomában pedig a Szeleukida Birodalom.  Terjedt a hellenizmus, s üldözni kezdték a zsidó vallást. Makkabeus Júdás vezetésével felkelés tört ki, melynek nyomán Kre. 167-63. között a zsidók független királyságban élhettek. Aztán Róma – Pompeius képében – bemasírozott az életükbe… Pompeius egyenest a „Szentek Szentjébe”…

Pompeius Jeruzsálemben

A Királyok királya című filmben a derék narrátor jó sok információt tolt a buzgó néző képébe, de legalább az informatív sztori akció dús is – a kornak megfelelő mértékben. A díszlet azért nem teljesen tükrözi a valóságot, de azért ne vigyük túlzásba igényeinket! Különben...

Persze a római légiósok nem viseltek olyan típusú pajzsot, mint a filmben. Pajzsuk a scutum volt, ez a vállmagasságig érő, körív mentén hajtott, négyszög alakú formát öltő eszköz. Szóval nem ilyen volt, csak átvehették a kellékesek egy más korban játszódó filmből... A scutum azért klasszisokkal jobb! Ugye?

A pajzshoz a Krisztus előtti második évszázadtól láncing is dukált, azaz a páncéljuk nem a lorica segmentata (lemezpáncél) volt ebben a korban. Végképp nem egy nadrágtartós verziójura lebutított változata… De hát, ez csak egy film…

Nos, a narrátor elmeséli nekünk, hogy a rómaiak seregei három hónapos küzdelem után bevették Jeruzsálemet, s áttörve a kapun vérfürdővel mosták le a harcok porát. A város lakói úgy hullottak, mint a búzakalász az aratás idején…

És mi is történt valójában? Nagyjából ugyanez. Pompeius ez idő tájt hódoltatta seregeivel Kis-Ázsiát, Szíriát és Palesztinát. Háromhavi ostrom után bevette Jeruzsálemet és tizenkétezer zsidót mészároltatott le. Sábát napján támadt, amikor tudta, hogy a vallásos zsidók nem fognak védekezni... 

A történetíró, Josephus Flavius szerint Pompeius pontosan Jom Kippurkor – az Ítélet Napján, vagyis a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepén, a szombatok szombatján, amikor a vallásos zsidók huszonöt órás böjtöt is tartanak – megszentségtelenítette a zsidók templomát is. Sok mindent elért, hadvezérként, de Caesar később túlszárnyalta őt... Vagy mégsem?

Nos, akárhogy is, Pompeius Kre 63-ban belépett a templom legbensőbb szentélyébe, a „Szentek Szentjébe” is, ahol az ősidőkben az azóta már elveszett Frigyládát is őrizték. Ide a főpap is csak évente egyszer, Jom Kippurkor léphetett be. Mindezek fényében feltételezhető, hogy Pompeius szándékosan lépett be a legbensőbb szentélybe a nevezett napon. Az biztos, ez nem a világ legszebb története... vigaszul szolgáljon azonban, hogy a Világ legszebb története című, a Királyok királyával rivalizáló 1965-ös filmopusban jobban kidolgotott a templomegyüttes díszlete...

Érdekes módon ábrázolja Pompeius templomba történő behatolását Colleen Mccullough, Caesar asszonyai című regényében. Az ő sztorija szerint Pompeius meggondolja magát és nem megy be a legbensőbb szentélybe, ahol abban az időben már gyakorlatilag sok minden nem volt… hát, mit mondjak, nem kutatott eleget az írónő? Heródes biztosan kivégeztette volna ezért a komoly mulasztásért... 

Minden esetre Pompeius révén Palesztina római ellenőrzés alá került, s a hadurak közül kiemelkedett Antipater, majd annak fia, Heródes, akit a rómaiak Kre 40-ben elismertek a zsidók királyának, jóllehet valójában nem volt vér szerinti zsidó, hanem Idumaeából származott. A világ legszebb történetében csupasz képpel adja ki a betlehemi gyerekek meggyilkolására vonatkozó parancsot... volt bőr a képén...

Valós tény, hogy csakugyan rettegett egy olyan gyermek születésétől, aki majdan a zsidók legitim királya lehet.  A Biblia szerint lemészároltatta a betlehemi gyermekeket is, amikor hírét vette, hogy megszületett a zsidók királya. A Királyok királyában érdekes mód Luciusszal, egy római tiszttel s az embereivel végezteti el a piszkos munkát...

 Lucius későbbi élete során találkozik Jézussal… De vajon tényleg megtörtént a betlehemi gyermekgyilkosság? Nos, mindez már egy másik történet… talán a következő… Szóval, hamarosan folytatjuk! Mert Róma örök! A folytatásban újra itt lesz a Királyok királya is!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre! 

Egyenest Salome karjaiba...

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonhatodik alkalommal! Mert „Róma örök.”

Örök, mint az a rejtély, hogy miért hagyta ott Kojak a jól tejelő római helytartóságot egy New Yorki-i melóért? 

Nem más, mint Telly Savalas, a híres Kojak tévésorozat címszereplő hadnagyát alakító színész formálja meg a Kru. 26-ban Judea élére került helytartót, Pontius Pilatust az 1965-ben debütáló bibliai témájú filmben, A világ legszebb történetében. A nyalókát nem ismerte az akkori római világ, ámde Savalas éppoly kemény, robosztus és könyörtelen, akárcsak az általa később eljátszott Kojak hadnagy karaktere.

És valljuk be: történelmileg hitelesebb Pilatust alakít, mint az evangéliumok vívódó Pilatusa. Ez vélhetően a film alapjául szolgáló regénynek is köszönhető, Fulton Oursler 1949-es művének. De mire abból film lett… az előkészületek ugyanis – beleértve a forgatókönyv megírását – jó pár évig elhúzódtak. Azért végül csak kimondhatta a századost alakító western hős, John Wayne, a kereszt alatt állva, hogy „Ez az ember valóban isten fia volt.”

A Jézust alakító ember pedig nem volt más, mint a híres Max von Sydow, aki A nyomozás című 2006-os filmben már a Jézus keresztre feszítésekor regnáló Tiberius császárt (Kru. 14-37.) alakítja. A képen természetesen még Jézus szerepében látható.

Később, ha nem is Jézus, de az őt megformáló színész extra meglepetésként a Star Wars világa felé is kikacsint… Ébredt az erő... jöttek a róm... azaz a birodalmiak... azaz az Első Rendiek... 

Carrie Bradshow „Mr. Big”-je is Róma felé kacsintgatott?

Ugorjunk gyorsan kétezer évet az időben, a folyton nyalókázó Kojak utáni érába! A nyalókáról... szóval... mostan nem lesz itten fotó... Szóval, azt hiszem senkinek sem kell hosszasan ecsetelnem, milyen nyalánkságokat is vitt végbe a Szex és New York sorozat két főhőse, Carrie és az elkötelezettségre alkalmatlan, gazdag férfiszemét, „Mr. Big” az ágyban… és nem csak az ágyban...

Azt azonban már valószínűleg kevesen tudják, hogy a nevezett vezérhím egy másik vezérhím, a nagy Julius Caesar lányával (is) megcsalta a hírös-neves főhősnőt. Vele:

Egészen pontosan arról van szó, hogy a „Mr. Big”-et alakító színész a 2002-ben forgatott Julius Caesar című film egyik főszereplőjének, a Nagy Pompeiusnak a bőrébe is belebujt, s mint ilyen, elvette akkori politikai szövetségesének, s későbbi ellenfelének, Caesarnak a lányát. Nagyban játszott, a római sas árnyékában...

De haladjunk csak szépen sorjában! A 2002-es Julius Caesar nem Shakespeare művének filmes adaptációja, ámde igencsak érdekes megoldásokkal találkozhatunk benne. Erről is csak szépen sorjában, mindazonáltal érdekes egy röpke pillantást vetnünk az alkotói, egészen pontosan a színészgárdára!

Carrie szeretőjén kívül itt találjuk a brancsban Rex felügyelő első gazdáját, Moser felügyelőt is, aki Caesar egyik gyilkosát, Cassiust alakítja.

De itt látható Caesar ádáz ellenfele, Cato senator szerepében maga a színészlegenda, Christopher Walken, akiről talán elég csak annyit mondani, hogy némi köze van A szarvasvadászhoz…

És milyen találó a szerep: Cato öngyilkos lett, miután Africában Caesar győzedelmeskedett felette. Egész pontosan felvágta a hasát és kitépkedte a saját beleit… De ha már ilyen gyomorforgatóan illusztris társaságba kerültünk, nézzük  meg inkább, mivel is kezdődik a Julius Caesar!

Rómában járunk, Kre. 82-ben. Épp hazatér Rómába Keleten vívott harcai után a patrícius származású, konzervatív politikus és hadvezér, Lucius Cornelius Sulla, akinek neve nem csak azzal forrott össze, hogy korábban ádáz polgárháborút vívott a néppárti Gaius Mariusszal.

Ez még csak a kezdet volt! Sulla tudniillik kegyetlen módszert választott arra, hogy megszabaduljon valós, vagy vélt politikai ellenfeleitől. Miután az Itáliában vívott csatákban legyőzte ellenfeleit – a korábban elhunyt Mariusról elnevezett marianusokat – feleleveníttetett egy ősi jogintézményt, a dictator intézményét.

Sulla – mint dictator –, korlátlan hatalma birtokában listát állított össze a néppártiakból és támogatóikból (ez volt a hírhedt proscriptio). A listán szereplőket bárki megölhette következmények nélkül, vagyonukat elkobozták, utódaikat pedig megfosztották politikai jogaiktól.

Sullát ez idő tájt a fiatal, feltörekvő Pompeius támogatta, aki a dictatornak tett szolgálatai révén diadalmenetet (triumphust) is tarthatott és elnyerte a Magnus (Nagy) utónevet.

A „Mr. Big” által alakított karakter azonban túl kifinomult és bölcselkedő lett, s valószínűleg kevesebb köze van ahhoz a történelmi személyhez, amilyen Pompeius abban az időben lehetett. 

Jó kérdés persze, hogy az a durva, tudatlan és erőszakos „Henteskölyök” lehetett-e, mint akinek Colleen Mccullough írónő ábrázolta Fortuna kegyeltjei című regényében. Mindazonáltal közvetve sem volt köze Sulla halálához, mint ahogyan a Julius Caesar című film sugallja. Ténykérdés azonban, hogy a Sullát alakító színésznek, Richard Harrisnek ez volt az egyik utolsó munkája. Sajnos…

Dumbledore nem birtokolta a bölcsek kövét, de filmjeiben tovább él…   

Richard Harris már legenda volt, amikor elvállata a Harry Potter sorozat Dumbledore professzorának, a Roxfort boszorkány- és varázslóképző szakiskola igazgatójának a szerepét. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy az unokája kerek perec közölte vele: ha nem vállalja el, többé nem áll vele szóba.

Így esett hát, hogy miután Harris befejezte a Gladiátor munkálatait, letette a császári bíbort (ha valakinek nem esne le: ő maga volt Marcus Aurelius császár) s két film erejéig ő lett a varázsvilág egyik leghíresebb iskolájának igazgatója. Utána újra kellett castingolni, ahogy a fenti kép is mutatja, hiszen Dumbledore minden Harry Potter-filmben szerepel, Harris viszont már nem élt.

Mielőtt azonban Marcus Aurelius végleg elmasírozott volna, Róma újfent bemasírozott az életébe. Így esett hát, hogy Harris – egy Marcus Aurelius előtt majd háromszáz esztendővel korábban élt – dictator bőrébe is belebujt. A filmben látszik, hogy a színész már nincs jó bőrben… ez nem a forgatókönyvírók fantáziája, hanem a kemény élet realitása. Viszlát, professzor úr!

Maga Sulla is nagybeteg volt amúgy a halála előtt, s nem is dictatorként halt meg, hanem előtte lemondott tisztségéről, s mondhatni „egyszerű” római polgárként távozott az árnyékvilágba. Természetesen közjogi értelemben gondoskodott arról, hogy az intézkedései maradandóak legyenek, őt magát pedig már ne érhesse retorzió... Az viszont már a forgatókönyvírók fantáziáját tükrözi, ahogy bemutatták a közte és Caesar közti konfliktust.

Caesar nem volt ugyanis hajlandó elválni a hajdani néppárti politikus, Cinna lányától, akitől később lánya, Julia is született. Na, ezt a lányt veszi el később „Mr. Big”… pardon: Pompeius. De akkor már nem a gyerekszínész alakítja...

Nos, mivel nemet mondott Sullának, Caesar egy ideig bujkálni kényszerült, s vadásztak is rá, de később a dictator – Caesar pártfogóinak a közbenjárására – megbocsájtott a derék Juliusnak. A történetíró Suetonius szerint Sulla ekkor megjósolja, hogy Caesar lesz a régi arisztokrácia veszte, pont azoké, akik kiállnak érte, mivel benne „nem is egy Marius lakozik.”

A filmben Sulla ezt Caesar szemébe is mondja, majd megbocsájt neki. Azonban eztán parancsolja meg Pompeiusnak, hogy hozza el neki Caesar szívét, mint egy Hófehérke mesében… A valóságban is menekült Caesar, de még azelőtt, hogy Sulla megbocsájtott neki. Ezután azonban már nem kellett mitől tartania. Szóval a forgatókönyvírók egy kicsit megspékelték a dolgot. Tény azonban, hogy amíg Sullánál nem járták ki számára a kegyelmet, egy James Bond ügyességével és ravaszságával kellett menekülnie és még gyötörte a láz is… de ez egy másik történet… Most vissza Rómába!

Miért is ragaszkodott Caesar ahhoz, hogy nem válik el a feleségétől?  Mert bizony ne legyenek illúziói senkinek: Caesar nem pusztán a szerelem miatt vállalta, hogy kitart felesége mellett… vállalva, hogy papi tisztségétől is megfosszák… Caesar több vasat tartott a tűzben. A kulcs Coleen Mccullough írónő elmélete szerint pontosan abban a papi tisztségben rejlik, amitől meg kellett válnia. Ez a papi tisztség nem volt más, mint a flamen Dialis tisztsége.

A legfőbb istenség, Juppiter Optimus Maximus különleges papjává Marius neveztette ki Caesart, amikor ő uralta Rómát, évekkel Sulla előtt. Amúgy még a nagy riválisok kőbe vésett képei sem néznek egymásra... Marius balra tekint, Sulla pedig jobbra... Marius néppárti volt, Sulla pedig konzervatív arisztokrata... 

A regény szerint az ifjú Caesarra féltékeny Mariusnak volt köze Caesar papi kinevezéséhez, mivel egy állítólagos jóslat alapján rájött, hogy Caesar nagyobb lesz őnála, túlszárnyalja majd az ő katonai teljesítményeit. Így is lett, a történelem igazolta a jóslatot… persze ez a jóslat egy regényben szerepel… a jósnő azonban állítólag létezett, s valóban jósolgatott is Mariusnak… De vissza Caesarra! 

Marius tehát a regény szerint az ifjú Caesarból – mondhatni annak akarata ellenére – flamen Dialist kreált, akinek aztán a főpapra vonatkozó törvények szerint tilos volt vasat érintenie, nem ülhetett lóra, nem foghatott fegyvert, de a halállal sem érintkezhetett, de közjogi méltóságra sem jelöltethette magát. Vagyis: fuccs a katonai, politikai pályának! 

Ez természetesen Mccullough elmélete, azonban ismerve a történelmi Caesar későbbi életútját, eredményeit, ambícióit, kötve hiszem, hogy vállalta volna e főpapi tisztséget, ha beleszólása lett volna. Minden esetre a Sullával való szembeszegülése – közvetett módon, de – hozzájárult ahhoz, hogy főpapi tisztsége megszűnt. De legalább életben maradt! Nem úgy, mint később... A főpapi tisztség megszűnésének jogi hátterét majd egyszer máskor…

Na jó: a lényeg, hogy a regény szerint a római papi kollégiumok álláspontja értelmében hiba csúszott a kinevezésbe, s így a dictator és paptársai feloldozták Caesart a papi tisztség alól. A sztoriban azonban van még egy csavar: Sulla azért támogatja a regény szerint ezt a döntést, mert megismeri a Caesarra vonatkozó jóslatot, s még utoljára keresztbe akar tenni a már halott Mariusnak, azzal, hogy Caesart segíti…

Caesar valójában titkos ügynök volt!

Akárhogy is szabadult a való életben Caesar a főpapi tisztségétől, életútját is valódi James Bondi tökéletességgel futja be, melynek során talán még a híres szuperügynöknél is több nőt visz ágyba, köztük politikai ellenfelei nejeit (például Catoét), majd két film erejéig maga is James Bonddá válik, hiszen az 1999-es Kleopátrában az a Timothy Dalton alakítja, aki kétszer is a szuperügynök bőrébe bújt...

Az 1999-es Kleopátra ott veszi fel a fonalat, mint elődje, az 1963-as verzió. Caesar szembekerült egykori politikai szövetségesével, Pompeiussal, aki egy ideig a veje is volt, Julia férjeként. A polgárháború megkezdődik. Ennek egyik fő mozzanata – de nem az utolsó – az, amikor Caesar Kre. 48-ban legyőzi Pompeiust Pharsalosnál. Pompeius Egyiptomba menekül, Caesar követi, de mire Alexandriába ér, a derék egyiptomiak már Pompeius fejével köszöntik őt. Ennek nem igazán örül... vigasztalódnia kell!

Eközben Egyiptomban is polgárháború dúl, a Ptolemaida-dinasztiához tartozó testvérek között, akik közül Caesar Kleopátrát támogatja. Jól össze is szűrte Caesarral a levet, gyereke is született tőle. Kleopátra szívós nőszemély. A történelem úgy tartja, Kre. 30-ban öngyilkosságot követett el, miután országát elfoglalta Octavianus, a későbbi Augustus császár.

Viszont az 1999-es verzió Kleopátrája, Leonor Valera új testtel és személyiséggel feltámadva a 2012-ben feltámadt (feltámasztott) Dallas tévésorozat egyik csinos macája is lett...

Caesar kevésbé volt ilyen szerencsés. Sullához hasonlóan őt is dictatorrá választották. Élethossziglanra. Le is szúrták Kre. 44. március idusán. Miután leszúrták, a derék Dalton Londoni rémtörténetekkel szórakoztatta magát… persze, akárcsak Caesar és Bond, továbbra is jó kis cicák társaságában... 

Marcus Antonius ott volt 1912-ben a Titanicon!

Ami Kleopátra második híres szeretőjét, Marcus Antoniust illeti, miután Kre. 31-ben Octavianus ellenében elveszti az actiumi csatát, Kleopátrával együtt öngyilkosságot követ el. Kardjába dől... egészen pontosan Kre. 30-ban... szóval volt még neki egy kis lauf..

Az őt játszó Billy Zane azért nem fürdött be úgy karrierje során, mint az általa alakított karakter, tény azonban, hogy nem sokkal korábban a híres Titanic fedélzetén is megfordult, üldözve menyasszonyát Roset és annak újdonsült kedvesét, Jacket… A jeges víztől megmenekül, azonban acélmágnás révén a gazdasági világválság érzékenyen érinti, így hát golyót röpít a fejébe…

Pedig, ha tudta volna, hogy a Titanic 11 Oscar-díjat zsebel be! Pont annyit, mint az 1959-es Ben-Húr! Biztos, hogy nem majomkodott volna a pisztollyal!

Főleg azért sem, mert a Ben-Húrt alakító színész, Charlton Heston már megtette helyette is: szerepelt A majmok bolygólya című opusban… igaz, embert alakított… Állati!

Ha már ilyen poénosra vettük a figurát, rángassuk elő a vadászkalapból Sherlockot is!

„De miért?” – hallhattuk a reklámban is. Hát azért, mert a BBC híres-neves sorozatában nem akárki alakítja Lestrade felügyelőt! Igaz, a Rupert Graves által megformált felügyelő nem oly hideg, s számító, nem oly könyörtelen, mint „előző életében”, ámde mégoly kiváló így is!

Nézzük csak meg egy másik képen is, abban az ominózus „előző életében”, római öltözékben! Nem mást látunk, mint az 1999-es Kleopátra egyik főszereplőjét, Octavianust!

 Azt az Octavianust, aki a „hősszerelmeseket” öngyilkosságba hajszolja, Egyiptomot pedig Rómához csatolja. Nagyon finom falatot adott ezáltal a birodalomnak, a mégoly szükséges gabonaszállítmányok miatt… pardon: Egyiptom nem provincia lett, hanem úgymond a császár magánbirtoka… 

Fincsi mi? Akárcsak a pástétom, amelybe emberi darabokat sütnek… ebben az esetben Octavianus tervének kisütése Kleopátra, Caesartól született fia és Antonius halálát igényelte. Az emberi darabos pástétom tehát esetükben szimbolikus, ámde mégoly valós volt a Trónok harcában, ha jól emlékszem. Az ötlet azonban nem onnan ered, hanem Shakespeare tollából, aki Antoniusról és Kleopátráról is írt tragédiát.

Az avoni hattyú egy másik, ámde fiktív római idősíkban játszódó drámájában, a Titus Andronicusban a címszereplő úgy áll bosszút lányának megrontóin, s megcsonkítóin, hogy a tetteseket, mint a disznókat levágja és pástétomként feltálalja az anyjuknak, a gót királynőnek… A történet 1999-es filmadaptációjában, a Tituszban egyébiránt az az Anthony Hopkins alakítja a címszereplő Titust, aki a sok vér láttán úgy döntött, legközelebb gépszörnyekkel küzd meg.

Így esett hát, hogy felbukkant az alakváltó robotok történetének újabb fejezetét elénk táró Transformers: Az utolsó lovag című filmben, ahol kirobbanó sikert aratott angol lordként. Szó szerint felrobbant a karakter, emlékeim szerint… De ez egy másik történet, s már nem is római. Szóval, most zárunk! De nem kell szomorkodni, Salome!

Mert hamarosan folytatjuk!

Újfent Pompeiusszal, aki épp behatol a Szentek Szentjébe!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonötödik alkalommal! Mert „Róma örök.”  És bizony-bizony, sokakat megihlet, még a Transformers alkotóit is!

Róma a Transformers világába is bemasírozott?

A kérdés jogos, hiszen 484-ben veszi kezdetét az alakváltó robotok történetének újabb fejezetét elénk táró Transformers: Az utolsó lovag című film. Ekkorra azonban a római legiok már rég elhagyták Britanniát. A 2004-es Artúr király című filmben szabályosan iszkolnak a maradék egységeik... dehogy állnak meg egy fotó erejéig!

A filmvásznon ezért már csak olyan világ elevenedhetett meg, melyből Róma már kimasírozott és soha többé nem volt ereje ahhoz, hogy újfent bemasírozzék… Az ötödik században mindazonáltal még éltek Róma vívmányai a szigeten. A civilizáció még megvívja utolsó csatáját, mielőtt beköszönt a barbárok kora, s a szászok uralma.

Az alakváltókról szóló filmben látható híres badoni csatát – melyet 2004-ben az Artúr királyban is megsasolhattunk – a történészek a 490-es évekre, vagy az utánra helyezik, azonban pontos ideje és helye máig ismeretlen.  Ismeretlen az is, hogy vajon tényleg elesett-e a csatában Artúr harcostársa, Lancelot, amikor a mondakör szerint még kavarnia kellett volna a bájos Guinevererel...

Ha ugyan léteztek, hiszen, még az sem biztos, hogy maga Artúr létezett. Mindazonáltal van olyan történet is, hogy míg Artúr a kontinensen hadakozik, addig Artúr unokaöccse (fia?), Mordred hódítja meg a hölgyeményt. Más sztori szerint meg ő terjeszti a koholt vádakat Lancelotról és Guineverreről. Artúr mindenesetre visszasiet a győztes galliai hadjáratból, összecsap Mordreddel. A csatában győz, de maga is halálos sebet kap... Szóval van itt egy kis katyvasz, annyi szent! Bogózzuk csak ki a sztoriból a históriát!

Nos, az minden esetre tény, hogy Kru. 407-ben egy britanniai római hadvezér, név szerint Flavius Claudius Constantinus császárrá kiáltatta ki magát, s a britanniai legiokkal a kontinensre ment hadakozni. Négy évvel később  megölték. Eközben a britek visszavertek egy szász támadást, Kru. 408-ban, majd a rákövetkező évben elzavarták a római hivatalnokokat is (hamarosan persze már Honorius, római császár segítségét kérik, de eredménytelenül). A Kru. 408-as brit győzelem azonban nem a badoni csata. Jóllehet szászokat győztek le.

Mindez persze nem vonhatja el egyetlen filmes jogát sem ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel meghalassza a sztoriban Lancelotot... végtére is, a képen látható alakok közül esetleg... hangsúlyozom, esetleg csak Artúr létezett... szóval Lancelot nem bánja... 

Gyorsan jegyezzük meg: arra sincs bizonyíték, hogy a britek oldalán, bármelyik csatában sárkánnyá alakuló ősi robot vett volna részt. Szóval – kellő bizonyíték híján – azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a transformerek nem befolyásolták egyetlen csata kimenetelét sem. Éppen ezért a sárkány sztorija maradjon csak a háttérben! 

De vajon befolyásolja-e az intelligens robotok kalandjait bemutató Transformers értékét az a tény, hogy Artúr és a Kerekasztal lovagjai nem korabeli – népvándorlás kori – göncben parádéznak, hanem tizenötödik századi harcosokként lépnek színre?

Ez a kérdés is jogos! De valljuk be: a 2004-es Artúr király sem fest teljesen hiteles képet Artúrról. Maradva a páncél kérdésénél, el kell mondanunk, hogy Artúr a 2004-es filmben olyan páncélt visel, nevezetesen a lorica segmentatara (lemezvértre) hajazó göncöt, amely páncéltípus addigra már rég nem volt használatban, évszázadok óta! De jól mutat filmben! Hangsúlyozandó azonban: ez nem (teljesen) lorica segmentata! 

Ebből a nézőpontból kár is számon kérni a Transformers képi világán a nehezen beazonosítható páncélt! Tegyük csak szépen hozzá azt is, hogy a legtöbb film, amely Artúrról és a Kerekasztal lovagjairól szól, sajnos, vagy nem sajnos, de ezer esztendővel későbbi, azaz késő középkori köntöst húz a bandára, amelynél a római ruházat azért nagyobb hitellel bír! Lássuk most egy rajzfilmsorozat epizódját!

Nos, ha a Transformers mozifilm Artúrra vonatkozó részét nézzük, ki kell jelenteni, hogy az alakváltókat bemutató hajdani rajzfilmsorozat egyik, 543-ban játszódó időutazós epizódja (az 1985-ben debütáló A Decepticon Raider in King Arthur's Court című rész) szintén tizenötödik századi öltözékben mutatja be a derék britonokat. Vagyis Az utolsó lovag hű a Transformers univerzumhoz! És egyes, Artúrról szóló filmekhez is! 

Így már kevésbé fájó a késő középkori szerelés! Szóval, mielőtt Artúr és lovagjainak kinézete miatt ujjat húznánk a robotok kalandjai iránt rajongók népes hadával, húzzuk csak meg a határokat, miként a rómaiak felhúzták a 2004-es Artúr királyban is látható Hadrianus falát!

Mert amiként a korhű ruházat nem masírozott be a Transformers világába, úgy a római történelem ismerete sem masírozott be az 1963-as Kleopátra alkotóinak grémiumába! Kleopátra római megjelenésénél ugyanis még Artúr debütálása is hitelesebb a Transformersben! Meglep? Nos, akkor játsszunk!

Mi a hiba a fenti képen?

Az 1963-as Kleopátrában a Bestiák Királynője – a későbbi Augustus császár legalábbis ezzel a címmel illette az Antonius és Kleopátra című regényben – las vegasi showelemeket idéző módon vonul be Rómába, ráadásul a Forum Romanumra, a fehér togában feszítő senatorok pedig, mint valami keleti hajlongó udvaroncok előfutárai, felállva köszöntik Egyiptom fáraóját! 

Több sebből vérzik! Idegen uralkodó Róma városának szent határát (a pomeriumot) nem léphette át, ha élni akart. Kleopátra nem is tett ilyet. Járt Rómában, a nagy Julius Caesarnál, bemutatva neki a közös gyermeküket, Caesariont, azonban egy villában lakott, jóval a pomeriumon kívül. Caesar pedig tudván tudta, hogy nem kényszerítheti rá a senatorokat – a Római Köztársaság legfőbb törvényhozó szervének tagjait, a társadalom elitjét –, hogy egy külföldi uralkodót felállva, a pomeriumon belül köszöntsenek. Ja, az alábbi képen azt hiszem, még ülnek...

Jóllehet a senatus létszámát maga Caesar emelte meg, s számos hívét elhelyezte a testületben – így az HBO Róma sorozatának főhőse, Vorenus is senator lett – erre nem lettek volna önszántukból hajlandók, s elképzelhető talán az is, hogy akár Caesar is előbb lesz merénylet áldozata… 

Más kérdés azonban, hogy Kleopátrát több jeles államférfi, senator is meglátogatta Rómában való tartózkodása idején, köztük a neves szónok, Cicero is. Az is más kérdés, hogy Caesar Rómában, a saját új forumán felállíttatta Venus szobra mellett Kleopátráét is, ami igencsak megütközést váltott ki… És akkor még nem beszéltünk arról sem, hogy a fenti képen látható diadalív ebben a korban még nem állt a Forum Romanumon! De oly nagy a Római Birodalom!

Hagyjuk is el most a szívét és térjünk vissza a ködös Britanniába, ahol már Caesar is partra szállt, ámde meghódítása egy évszázadot váratott magára, Kru. 43-ig, amikor is Claudius császár (Kru. 41-54.) kezdte meg a hódító hadjáratot. Claudius nagyon örült a katonai sikereinek, amit mások vittek végbe a császár parancsát teljesítve. Egy jó kis diadalmenetet is tartott.  Annyi önkritikája azért volt, hogy a Britannicus győzelmi jelzőt ne vindikálja magának... a fia kapta...  

A hadjárat egyik oka amúgy az volt, hogy a szigetről támogatást kapott a római uralom alatt álló Galliában élő kelta ellenállás és a betiltott druida vallás is. A hadjárat Kru. 51-ig lezajlott, Britanniának a déli része került római uralom alá ezáltal, de több cliens királyságot is szerveztek, Róma-barát vezetés alatt.

Nero császár (Kru. 54-68.) uralma alatt azonban komolyan megrendült a rómaiak britanniai uralma. Nero komolyan fontolgatta a csapatok kivonását is. Nem számoltak ugyanis egy nővel…

Ne húzz ujjat Boudicával! Erről szól Az elveszett kard legendája című film

Boudica (akinek nevét Tacitus történetíró középkorban félrefordított műve nyomán sokáig Boadiceaként emlegették) a Rómával szövetséges icenus törzs királyának, Prasutagusnak volt a felesége. Neve mai napig olyannyira ismert a szigetországban, akárcsak Artúré. Ellentétben azonban Artúrral, ő bizonyítottan létező személy volt.

A közvetlen római uralom alatt nem álló icenus törzs királya, Prasutagus abban az illúzióban ringatta magát, hogy a családjának királyi hatalma fenntartható. Végrendeletében Nero császárt tette meg örököséül, természetesen a saját lányai mellett. A lányok örökösödési jogát azonban Róma nem ismerte el. Azt hitték azonban, hogy elhalgattathatják Boudicát.

Így esett hát, hogy amíg Britannia lakossága a birodalomnak fizetendő adó terhe alatt nyögött(a sziget meghódítása ugyanis pénzbe került az államkincstárnak, temérdekbe) , addig Boudica a római korbácsok alatt nyöghetett, lányait megerőszakolták, az eleddig kiváltságos icenusok területét pedig – amely addigra már nem tartozott a határzónához – Rómához csatolták, s úgy kezelték, mintha meghódították volna…

Boudicának vagy Prasutagusnak jobb lett volna ismernie a római gyakorlatot, amely szerint a rómaiak kerülték a cliensállamok tekintetében a dinasztiák kialakítását. Érdekes egyébként, hogy Az elveszett kard legendája című 2003-as filmben (Boudica/Warrior Queen) ők döbbennek le az ügyefogyottnak látszó Claudius császáron, akivel szövetséget kötnek… Akárhogy is, a Boudica vezette felkelés Kru. 61-ben aztán elementáris erővel tört ki, a Boudicát és lányait ért gyalázat után...

A felkelésnek áldozatul esett közel hetvenezer római polgár, de több frissen épült római város, köztük Londinium (a későbbi London) is. A felkelésen végül csak úrrá lett Suetonius Paulinus kormányzó, aki az általa vezetett és újjászervezett csapatokkal az úgynevezett Watling Street-i csatában legyőzte az icenus királynét és csapatait.

Maga Boudica a csata után meghalt vagy öngyilkos lett. Szobra Londonban áll. De  mi lett Suetonius és az általa vezetett legio további útja? 

Suetonius kormányzó nevet változtat és bevonul Rómába

Természetesen mindezt csak a filmművészetben! Az 1951-es Quo vadis kezdő képsorain ugyanis nem mást láthatunk, mint azt, hogy a győzelmes XIV. Gemina legio Róma felé tart Britanniából, Marcus Vinicius parancsnok vezetése alatt. Ezzel kapásból több probléma van. Vinicius a film szerint Kru. 64. kora nyarán tér meg Rómába, a felkelés leverésére azonban Kru. 61-ben került sor. Jóllehet a filmben utalnak rá, hogy immár három éve hagyta el Rómát, azonban nem Marcus Vinicius győzedelmeskedett a britek felett, hanem Suetonius! Sőt, mi több: egyikőjük sem tartott diadalmenetet.

 Vinicius a film alapjául szolgáló regényben nem is egy negyven esztendő felé tendáló hadvezér, hanem fiatalabb katonatiszt, aki Keleten hadakozott, alárendelt pozícióban. Miért lett Britanniából hazatérő hadvezér a filmben? Nos, a filmet már a ’30-as években tervezték, de közbeszólt a háború. Vinicius szerepét már akkor Robert Taylornak szánták, csakhogy ő 1951-re kicsit idősebb lett az eredeti regénybeli karakternél. Így a korához igazították Vinicius karakterét a filmben. Hadvezér lett, aki diadalmenettel vonul Rómába. A filmben ez jól mutatott. No, de miért Britannia?

Azért talán, mert a történet egyik szereplője a valóban élt Aulus Plautius, aki hadvezérként, Claudius alatt valóban részt vett a sziget meghódításában. Lehetséges, hogy e valós történelmi személy volt annak ihletője, hogy Viniciusból is Britanniában hadakozó parancsnok legyen? Innen már csak egy ugrás volt, hogy annak a légionak – nevezetesen a XIV. Gemina legionak – a parancsnokává tegyék, amely Kru. 61-ben valóban győzedelmeskedett Boudica felett. 

Ezt megspékelték azzal is, hogy három évig hadakoztak a rómaiak a film szerint, melőtt újra megpillanthatták az Örök Várost, Rómát. Vonjunk csak ki 64-ből 3-at, s máris megkapjuk a Kru. 61. esztendőt, Boudica felkelésének évét. Most már csak Suetoniust kellett kidobni, s helyére ültetni Viniciust… Suetonius amúgy a Nero halála utáni polgárháborúban rossz lóra, a vesztes Otho császárra tett, későbbi sorsa nem teljesen tisztázott... Mellesleg a nevezett XIV. legiot dehogy vonták ki Britanniából, hogy Rómába meneteljen!

Pont egy ilyen ádáz felkelés után tették volna? Nem ment el az eszük! A legio csak Kru. 67-ben kerül át a kontinensre, más feladatokkal bízzák meg, majd mintegy három évszázadon át Carnuntumban állomásozik. Róma pedig az ötödik századik „vendégeskedik” a briteknél. Ennek a „vendégségnek” a záróakkordja – mondhatni – a legendák ködébe vesző hős, Artúr alakja.

Artúré, aki végül utolsó csatájában halálos sebet kap, ámde győzelmet arat! Megválik mitikus kardjától, az Excaliburtól, őt magát pedig Avalon szigetére vitték, de visszatér majd, ha népe veszélybe kerül. Mint a mi Mátyás királyunk. Szinte hihetetlen, de alapmotívumát tekintve hasonló történetet dolgoz fel maga az 1986-os The Transformers: The Movie című rajzfilm is!

A jók vezére, a hős Optimus Prime életét adja egy kíméletlen küzdelemben, csakhogy megmentse népét, az Autobotokat az ellenséges inváziótól. Mielőtt szikrája kihunyna, megválik a vezérséget jelképező Mátrixtól, majd az övéi körében távozik a robotvilágból.

Aztán a szükség órájában, a sorozat vége felé visszatér! De térjünk vissza újfent Rómába, mely a Kru. 64. év nyarán tűzvész martaléka lesz. Az újjáépítése irdatlan mennyiségű pénzt igényelt. Hosszabb ideig tartott, mint maga a tűzvész a filmben...

Nero azonban pazarló-költekező császár. És jönnek a vagyonelkobzások, összeesküvések, de a lázadások is… Nero halála előtt két esztendővel, Kru. 66-ban pedig kitör a zsidó felkelés, mely Jeruzsálem pusztulásához vezet. A háborúból aztán kerül elegendő forrás Róma újjáépítésére, s benne a Colosseum felépítéséhez. De ez egy másik történet. Egy biztos: Artúr és lovagjai egy napon még visszatérnek!

Szóval hamarosan folytatjuk!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!

Mondom... előre!