„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár huszonhatodik alkalommal! Mert „Róma örök.”
Örök, mint az a rejtély, hogy miért hagyta ott Kojak a jól tejelő római helytartóságot egy New Yorki-i melóért?
Nem más, mint Telly Savalas, a híres Kojak tévésorozat címszereplő hadnagyát alakító színész formálja meg a Kru. 26-ban Judea élére került helytartót, Pontius Pilatust az 1965-ben debütáló bibliai témájú filmben, A világ legszebb történetében. A nyalókát nem ismerte az akkori római világ, ámde Savalas éppoly kemény, robosztus és könyörtelen, akárcsak az általa később eljátszott Kojak hadnagy karaktere.
És valljuk be: történelmileg hitelesebb Pilatust alakít, mint az evangéliumok vívódó Pilatusa. Ez vélhetően a film alapjául szolgáló regénynek is köszönhető, Fulton Oursler 1949-es művének. De mire abból film lett… az előkészületek ugyanis – beleértve a forgatókönyv megírását – jó pár évig elhúzódtak. Azért végül csak kimondhatta a századost alakító western hős, John Wayne, a kereszt alatt állva, hogy „Ez az ember valóban isten fia volt.”
A Jézust alakító ember pedig nem volt más, mint a híres Max von Sydow, aki A nyomozás című 2006-os filmben már a Jézus keresztre feszítésekor regnáló Tiberius császárt (Kru. 14-37.) alakítja. A képen természetesen még Jézus szerepében látható.
Később, ha nem is Jézus, de az őt megformáló színész extra meglepetésként a Star Wars világa felé is kikacsint… Ébredt az erő... jöttek a róm... azaz a birodalmiak... azaz az Első Rendiek...
Carrie Bradshow „Mr. Big”-je is Róma felé kacsintgatott?
Ugorjunk gyorsan kétezer évet az időben, a folyton nyalókázó Kojak utáni érába! A nyalókáról... szóval... mostan nem lesz itten fotó... Szóval, azt hiszem senkinek sem kell hosszasan ecsetelnem, milyen nyalánkságokat is vitt végbe a Szex és New York sorozat két főhőse, Carrie és az elkötelezettségre alkalmatlan, gazdag férfiszemét, „Mr. Big” az ágyban… és nem csak az ágyban...
Azt azonban már valószínűleg kevesen tudják, hogy a nevezett vezérhím egy másik vezérhím, a nagy Julius Caesar lányával (is) megcsalta a hírös-neves főhősnőt. Vele:
Egészen pontosan arról van szó, hogy a „Mr. Big”-et alakító színész a 2002-ben forgatott Julius Caesar című film egyik főszereplőjének, a Nagy Pompeiusnak a bőrébe is belebujt, s mint ilyen, elvette akkori politikai szövetségesének, s későbbi ellenfelének, Caesarnak a lányát. Nagyban játszott, a római sas árnyékában...
De haladjunk csak szépen sorjában! A 2002-es Julius Caesar nem Shakespeare művének filmes adaptációja, ámde igencsak érdekes megoldásokkal találkozhatunk benne. Erről is csak szépen sorjában, mindazonáltal érdekes egy röpke pillantást vetnünk az alkotói, egészen pontosan a színészgárdára!
Carrie szeretőjén kívül itt találjuk a brancsban Rex felügyelő első gazdáját, Moser felügyelőt is, aki Caesar egyik gyilkosát, Cassiust alakítja.
De itt látható Caesar ádáz ellenfele, Cato senator szerepében maga a színészlegenda, Christopher Walken, akiről talán elég csak annyit mondani, hogy némi köze van A szarvasvadászhoz…
És milyen találó a szerep: Cato öngyilkos lett, miután Africában Caesar győzedelmeskedett felette. Egész pontosan felvágta a hasát és kitépkedte a saját beleit… De ha már ilyen gyomorforgatóan illusztris társaságba kerültünk, nézzük meg inkább, mivel is kezdődik a Julius Caesar!
Rómában járunk, Kre. 82-ben. Épp hazatér Rómába Keleten vívott harcai után a patrícius származású, konzervatív politikus és hadvezér, Lucius Cornelius Sulla, akinek neve nem csak azzal forrott össze, hogy korábban ádáz polgárháborút vívott a néppárti Gaius Mariusszal.
Ez még csak a kezdet volt! Sulla tudniillik kegyetlen módszert választott arra, hogy megszabaduljon valós, vagy vélt politikai ellenfeleitől. Miután az Itáliában vívott csatákban legyőzte ellenfeleit – a korábban elhunyt Mariusról elnevezett marianusokat – feleleveníttetett egy ősi jogintézményt, a dictator intézményét.
Sulla – mint dictator –, korlátlan hatalma birtokában listát állított össze a néppártiakból és támogatóikból (ez volt a hírhedt proscriptio). A listán szereplőket bárki megölhette következmények nélkül, vagyonukat elkobozták, utódaikat pedig megfosztották politikai jogaiktól.
Sullát ez idő tájt a fiatal, feltörekvő Pompeius támogatta, aki a dictatornak tett szolgálatai révén diadalmenetet (triumphust) is tarthatott és elnyerte a Magnus (Nagy) utónevet.
A „Mr. Big” által alakított karakter azonban túl kifinomult és bölcselkedő lett, s valószínűleg kevesebb köze van ahhoz a történelmi személyhez, amilyen Pompeius abban az időben lehetett.
Jó kérdés persze, hogy az a durva, tudatlan és erőszakos „Henteskölyök” lehetett-e, mint akinek Colleen Mccullough írónő ábrázolta Fortuna kegyeltjei című regényében. Mindazonáltal közvetve sem volt köze Sulla halálához, mint ahogyan a Julius Caesar című film sugallja. Ténykérdés azonban, hogy a Sullát alakító színésznek, Richard Harrisnek ez volt az egyik utolsó munkája. Sajnos…
Dumbledore nem birtokolta a bölcsek kövét, de filmjeiben tovább él…
Richard Harris már legenda volt, amikor elvállata a Harry Potter sorozat Dumbledore professzorának, a Roxfort boszorkány- és varázslóképző szakiskola igazgatójának a szerepét. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy az unokája kerek perec közölte vele: ha nem vállalja el, többé nem áll vele szóba.
Így esett hát, hogy miután Harris befejezte a Gladiátor munkálatait, letette a császári bíbort (ha valakinek nem esne le: ő maga volt Marcus Aurelius császár) s két film erejéig ő lett a varázsvilág egyik leghíresebb iskolájának igazgatója. Utána újra kellett castingolni, ahogy a fenti kép is mutatja, hiszen Dumbledore minden Harry Potter-filmben szerepel, Harris viszont már nem élt.
Mielőtt azonban Marcus Aurelius végleg elmasírozott volna, Róma újfent bemasírozott az életébe. Így esett hát, hogy Harris – egy Marcus Aurelius előtt majd háromszáz esztendővel korábban élt – dictator bőrébe is belebujt. A filmben látszik, hogy a színész már nincs jó bőrben… ez nem a forgatókönyvírók fantáziája, hanem a kemény élet realitása. Viszlát, professzor úr!
Maga Sulla is nagybeteg volt amúgy a halála előtt, s nem is dictatorként halt meg, hanem előtte lemondott tisztségéről, s mondhatni „egyszerű” római polgárként távozott az árnyékvilágba. Természetesen közjogi értelemben gondoskodott arról, hogy az intézkedései maradandóak legyenek, őt magát pedig már ne érhesse retorzió... Az viszont már a forgatókönyvírók fantáziáját tükrözi, ahogy bemutatták a közte és Caesar közti konfliktust.
Caesar nem volt ugyanis hajlandó elválni a hajdani néppárti politikus, Cinna lányától, akitől később lánya, Julia is született. Na, ezt a lányt veszi el később „Mr. Big”… pardon: Pompeius. De akkor már nem a gyerekszínész alakítja...
Nos, mivel nemet mondott Sullának, Caesar egy ideig bujkálni kényszerült, s vadásztak is rá, de később a dictator – Caesar pártfogóinak a közbenjárására – megbocsájtott a derék Juliusnak. A történetíró Suetonius szerint Sulla ekkor megjósolja, hogy Caesar lesz a régi arisztokrácia veszte, pont azoké, akik kiállnak érte, mivel benne „nem is egy Marius lakozik.”
A filmben Sulla ezt Caesar szemébe is mondja, majd megbocsájt neki. Azonban eztán parancsolja meg Pompeiusnak, hogy hozza el neki Caesar szívét, mint egy Hófehérke mesében… A valóságban is menekült Caesar, de még azelőtt, hogy Sulla megbocsájtott neki. Ezután azonban már nem kellett mitől tartania. Szóval a forgatókönyvírók egy kicsit megspékelték a dolgot. Tény azonban, hogy amíg Sullánál nem járták ki számára a kegyelmet, egy James Bond ügyességével és ravaszságával kellett menekülnie és még gyötörte a láz is… de ez egy másik történet… Most vissza Rómába!
Miért is ragaszkodott Caesar ahhoz, hogy nem válik el a feleségétől? Mert bizony ne legyenek illúziói senkinek: Caesar nem pusztán a szerelem miatt vállalta, hogy kitart felesége mellett… vállalva, hogy papi tisztségétől is megfosszák… Caesar több vasat tartott a tűzben. A kulcs Coleen Mccullough írónő elmélete szerint pontosan abban a papi tisztségben rejlik, amitől meg kellett válnia. Ez a papi tisztség nem volt más, mint a flamen Dialis tisztsége.
A legfőbb istenség, Juppiter Optimus Maximus különleges papjává Marius neveztette ki Caesart, amikor ő uralta Rómát, évekkel Sulla előtt. Amúgy még a nagy riválisok kőbe vésett képei sem néznek egymásra... Marius balra tekint, Sulla pedig jobbra... Marius néppárti volt, Sulla pedig konzervatív arisztokrata...
A regény szerint az ifjú Caesarra féltékeny Mariusnak volt köze Caesar papi kinevezéséhez, mivel egy állítólagos jóslat alapján rájött, hogy Caesar nagyobb lesz őnála, túlszárnyalja majd az ő katonai teljesítményeit. Így is lett, a történelem igazolta a jóslatot… persze ez a jóslat egy regényben szerepel… a jósnő azonban állítólag létezett, s valóban jósolgatott is Mariusnak… De vissza Caesarra!
Marius tehát a regény szerint az ifjú Caesarból – mondhatni annak akarata ellenére – flamen Dialist kreált, akinek aztán a főpapra vonatkozó törvények szerint tilos volt vasat érintenie, nem ülhetett lóra, nem foghatott fegyvert, de a halállal sem érintkezhetett, de közjogi méltóságra sem jelöltethette magát. Vagyis: fuccs a katonai, politikai pályának!
Ez természetesen Mccullough elmélete, azonban ismerve a történelmi Caesar későbbi életútját, eredményeit, ambícióit, kötve hiszem, hogy vállalta volna e főpapi tisztséget, ha beleszólása lett volna. Minden esetre a Sullával való szembeszegülése – közvetett módon, de – hozzájárult ahhoz, hogy főpapi tisztsége megszűnt. De legalább életben maradt! Nem úgy, mint később... A főpapi tisztség megszűnésének jogi hátterét majd egyszer máskor…
Na jó: a lényeg, hogy a regény szerint a római papi kollégiumok álláspontja értelmében hiba csúszott a kinevezésbe, s így a dictator és paptársai feloldozták Caesart a papi tisztség alól. A sztoriban azonban van még egy csavar: Sulla azért támogatja a regény szerint ezt a döntést, mert megismeri a Caesarra vonatkozó jóslatot, s még utoljára keresztbe akar tenni a már halott Mariusnak, azzal, hogy Caesart segíti…
Caesar valójában titkos ügynök volt!
Akárhogy is szabadult a való életben Caesar a főpapi tisztségétől, életútját is valódi James Bondi tökéletességgel futja be, melynek során talán még a híres szuperügynöknél is több nőt visz ágyba, köztük politikai ellenfelei nejeit (például Catoét), majd két film erejéig maga is James Bonddá válik, hiszen az 1999-es Kleopátrában az a Timothy Dalton alakítja, aki kétszer is a szuperügynök bőrébe bújt...
Az 1999-es Kleopátra ott veszi fel a fonalat, mint elődje, az 1963-as verzió. Caesar szembekerült egykori politikai szövetségesével, Pompeiussal, aki egy ideig a veje is volt, Julia férjeként. A polgárháború megkezdődik. Ennek egyik fő mozzanata – de nem az utolsó – az, amikor Caesar Kre. 48-ban legyőzi Pompeiust Pharsalosnál. Pompeius Egyiptomba menekül, Caesar követi, de mire Alexandriába ér, a derék egyiptomiak már Pompeius fejével köszöntik őt. Ennek nem igazán örül... vigasztalódnia kell!
Eközben Egyiptomban is polgárháború dúl, a Ptolemaida-dinasztiához tartozó testvérek között, akik közül Caesar Kleopátrát támogatja. Jól össze is szűrte Caesarral a levet, gyereke is született tőle. Kleopátra szívós nőszemély. A történelem úgy tartja, Kre. 30-ban öngyilkosságot követett el, miután országát elfoglalta Octavianus, a későbbi Augustus császár.
Viszont az 1999-es verzió Kleopátrája, Leonor Valera új testtel és személyiséggel feltámadva a 2012-ben feltámadt (feltámasztott) Dallas tévésorozat egyik csinos macája is lett...
Caesar kevésbé volt ilyen szerencsés. Sullához hasonlóan őt is dictatorrá választották. Élethossziglanra. Le is szúrták Kre. 44. március idusán. Miután leszúrták, a derék Dalton Londoni rémtörténetekkel szórakoztatta magát… persze, akárcsak Caesar és Bond, továbbra is jó kis cicák társaságában...
Marcus Antonius ott volt 1912-ben a Titanicon!
Ami Kleopátra második híres szeretőjét, Marcus Antoniust illeti, miután Kre. 31-ben Octavianus ellenében elveszti az actiumi csatát, Kleopátrával együtt öngyilkosságot követ el. Kardjába dől... egészen pontosan Kre. 30-ban... szóval volt még neki egy kis lauf..
Az őt játszó Billy Zane azért nem fürdött be úgy karrierje során, mint az általa alakított karakter, tény azonban, hogy nem sokkal korábban a híres Titanic fedélzetén is megfordult, üldözve menyasszonyát Roset és annak újdonsült kedvesét, Jacket… A jeges víztől megmenekül, azonban acélmágnás révén a gazdasági világválság érzékenyen érinti, így hát golyót röpít a fejébe…
Pedig, ha tudta volna, hogy a Titanic 11 Oscar-díjat zsebel be! Pont annyit, mint az 1959-es Ben-Húr! Biztos, hogy nem majomkodott volna a pisztollyal!
Főleg azért sem, mert a Ben-Húrt alakító színész, Charlton Heston már megtette helyette is: szerepelt A majmok bolygólya című opusban… igaz, embert alakított… Állati!
Ha már ilyen poénosra vettük a figurát, rángassuk elő a vadászkalapból Sherlockot is!
„De miért?” – hallhattuk a reklámban is. Hát azért, mert a BBC híres-neves sorozatában nem akárki alakítja Lestrade felügyelőt! Igaz, a Rupert Graves által megformált felügyelő nem oly hideg, s számító, nem oly könyörtelen, mint „előző életében”, ámde mégoly kiváló így is!
Nézzük csak meg egy másik képen is, abban az ominózus „előző életében”, római öltözékben! Nem mást látunk, mint az 1999-es Kleopátra egyik főszereplőjét, Octavianust!
Azt az Octavianust, aki a „hősszerelmeseket” öngyilkosságba hajszolja, Egyiptomot pedig Rómához csatolja. Nagyon finom falatot adott ezáltal a birodalomnak, a mégoly szükséges gabonaszállítmányok miatt… pardon: Egyiptom nem provincia lett, hanem úgymond a császár magánbirtoka…
Fincsi mi? Akárcsak a pástétom, amelybe emberi darabokat sütnek… ebben az esetben Octavianus tervének kisütése Kleopátra, Caesartól született fia és Antonius halálát igényelte. Az emberi darabos pástétom tehát esetükben szimbolikus, ámde mégoly valós volt a Trónok harcában, ha jól emlékszem. Az ötlet azonban nem onnan ered, hanem Shakespeare tollából, aki Antoniusról és Kleopátráról is írt tragédiát.
Az avoni hattyú egy másik, ámde fiktív római idősíkban játszódó drámájában, a Titus Andronicusban a címszereplő úgy áll bosszút lányának megrontóin, s megcsonkítóin, hogy a tetteseket, mint a disznókat levágja és pástétomként feltálalja az anyjuknak, a gót királynőnek… A történet 1999-es filmadaptációjában, a Tituszban egyébiránt az az Anthony Hopkins alakítja a címszereplő Titust, aki a sok vér láttán úgy döntött, legközelebb gépszörnyekkel küzd meg.
Így esett hát, hogy felbukkant az alakváltó robotok történetének újabb fejezetét elénk táró Transformers: Az utolsó lovag című filmben, ahol kirobbanó sikert aratott angol lordként. Szó szerint felrobbant a karakter, emlékeim szerint… De ez egy másik történet, s már nem is római. Szóval, most zárunk! De nem kell szomorkodni, Salome!
Mert hamarosan folytatjuk!
Újfent Pompeiusszal, aki épp behatol a Szentek Szentjébe!
Addig is…
…ha tetszett, ajánld másoknak is!
Vagy kövess minket a Facebookon!
https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/
Előre!
Utolsó kommentek