„Kirándulás és néhány rándulás” Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart – Jerry egeret senki sem hívta. A két állat – szokásához híven – hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: „Állat!” Főleg, hogy az ominózus részt – suttyomban – a hajdani Csehszlovákiában rajzoltatták! Ettől is olyan állatira kisvakondos a fű… De vajon létezik „állatira jó” kirándulás? Járjunk utána! Ja, csak szólok: ez egy blog, nem információstudományosszupersztráda!

No, erre inni kell!

A Fejér megyében lévő Mór városka egyik legrangosabb és leghíresebb eseménye az úgynevezett Móri Bornapok program, melyet a szüret időszakában tartanak.

Sokrétű kulturális, hagyományőrző programok, koncertek, borkirálynő választás, szüreti felvonulás és még sok-sok minden más érdekesség, különlegesség várja az ide látogatót. Rangos & remek program!

Nézd meg te is, s rájössz, hogy itt még az asszonyt is meg lehet szelidíteni! Méghozzá úgy, hogy nem fog ágálni, ha történetesen felfedezel pár női keblet a sötétében… de asszem azok a képen ott kartonmellek…

A móri borvidéken túl, de még egy, a megyében lévő kis településen voltam szüreten az esemény időpontjában, drága jó keresztapunál & keresztanyunál – aki velünk együtt részese volt taljánföldi kirándulásunknak és néhány rándulásunknak Nápolytól Sirmionéig.

„Mester” barátom is velünk tartott, mint mindig, szüretelni, munka után pedig – a szieszta és a fieszta keretében – hódolni Bacchus istenség házi oltára előtt, keresztapu pincéjében…

Meg a házilag készült pezsgőnek...

Ami Bacchust illeti, nos ő – görög eredetijeként Dionüszosz – a bor és mámor megtestesítője, aki ért a mezőgazdasághoz, s termékenységet is hozhat. El is kél a szíves együttműködése és támogatása a szőlőben.

A családi legenda amúgy úgy tartja, hogy a pincében lévő maszkot keresztapuról mintázták, de ez maradjon csak a balladai homályban, attól olyan különleges! 

Gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátom épp a Móri Bornapokon hódolt az esemény nyújtotta élvezeteknek, amikor a szüretet tartottuk. Este – még élő közvetítés gyanánt – mesélte a fincsi móri borokat, egyúttal tudakolta, milyen volt a szüret? Elmeséltem neki, milyen jó borunk lesz, hisz a termés is jó volt, az idő gyönyörű, a nap pedig fergeteges – ergo: mindkettőnknek fergeteges napja volt, konstatáltuk. Jó kis borral!

Elmeséltem továbbá neki, hogy sikerült keresztanyuék vécéjét eldugítanom, utána pedig „mester” barátom – ki konkrétan utánam következett – tübe beletörte a vécébe a ’70-es évekbeli, egyetlen retro vécépumpát, s miután „kihalászta” a gumifejet a… szóval onnan… keresztanyu bezárta a fürdőszobát, nehogy tovább eszkalálódjon az amúgy sem rózsaillatú helyzet… maradt hát a lágy öles természet… Ennek hallatán gyermekei aranyköpéseit szorgosan gyűjtő barátom sem tudott se nyelni, se köpni, csak jelezte, hogy a következő szüreten ő is ott szeretne lenni.

A horrort pedig – tudniillik azt, hogy „mester” barátom stimulálására a vécé különféle barna hangokat hallatott – még tetőzte a kis foxi is, aki tapodtat sem engedett bennünket, hanem folyton folyvást el kellett hajítani a labdát az örökmozgó, csintalan kutyusnak – a kutyafáját! Kutyusunk – amikor lejöttünk a dombról – mindig ott várt bennünket, lasztival, szó szerint vigyorogva, melyet Stephen King is megirigyelt volna! Hát erre inni kellett! Jó kis vörösbort, drága jó keresztapu félét. A harmadik pohárnál úgy döntöttem, elmesélem kocsmatúránk történetét. Emlékszem, Sopronban…

…szóval irány Sopron és pár jó hely!

Sopron városa – ha már borvidékekről beszélünk – a soproni borvidék központja, a „kékfrankos fővárosa”. Természetesen más nevekkel is illethetjük ezt a színes, számos történelmi, kulturális, gasztronómiai, turisztikai élményt nyújtó várost, mely már a római korban lakott volt, Scarbantia néven.

„A leghűségesebb város” (Civitas fidelissima) nevet akkor vívta ki magának, amikor lakossága – a környező községekkel egyetemben – 1921-ben a trianoni békeszerződés után népszavazáson eldöntötte, hogy Magyarországhoz kíván tartozni.

Hogy aztán a Vasfüggöny idején megbánták-e ezt, mint a kutya, aki hetet kölykezett, ki tudja? A város lakossága csak a ’70-es években érte el újra a II. Világháború előtti szintet. Egy azonban bizonyos és rendkívül fontos: a Jelenben immáron újra szabadon mehet testvér a testvérhez, sógorokhoz és vissza, anélkül, hogy szitává lőnék Ágfalva határában…

Személy szerint jelen sorok írója is hűséges a városhoz – s egy csendes, otthonos vendégházhoz a Felső-Lővérekben, zöldövezetben –, ahonnan kiindulva már számos kirándulást és néhány rándulást élhetett át, például amikor a bécsi Práterbe ment.

Most is Sopronban tartózkodtunk, amikor a makettpark megtekintése után megérkeztünk kocsmatúránk első állomására, a Schmauser Sörözőbe.

A Schmauser Söröző

Kultikus hely! Vasútmániásoknak pedig kötelező, hiszen mellette zakatol a vonat. De ennél több, sokkal több erénye az, ami adja a színvonalat – nem csak az, hogy láthatjuk a vasútvonalat. A madarak tudniillik azt csiripelték, hogy a Schmauser Söröző a soproni egyetemisták tradicionális helye is. Ennek lehet alapja, ott jártunkkor is rengeteg fiatalt láttunk, akik a söröző nagyképernyős tévéjének előnyeit kiélvezve nézték a sportközvetítést, hideg sörüket kortyolgatva. De szoktak itt farsangi bulit, nőnapot, s zsírfőző – töpörtyűkészítő – partyt is tartani, nem is beszélve a tanévkezdő ivászatokról.

Mi is beneveztünk a serre. Azt bezzeg a madarak sem csiripelték, milyen csinosak a pultos lányok, azt meg végképp nem – hanem elcsipegethették –, hogy milyen szédült jó zsíros kenyeret kaphatunk a sörünk mellé! Érdemes kipróbálni! Le is akartuk fotózni, azonban „dezertőr” barátom már betolta a sajátját, az enyémről pedig elterelte a figyelmemet a vonatzakatolás… de azért sikerült rekonstruálni! 

Azonban ezt át kell élni, meg kell ízlelni! Elmesélni olyan, mint amikor az egyszeri gyerek örömmel elújságolja odahaza a barátainak, hogy milyen csoda finom kenyeret lehet kapni a fővárosban, s kérdésre elmondja, hogy ugyan ő nem kóstolta, de a bátyja látta…

De egy kicsit elkanyarodtunk más irányba! Szóval... visszatérve a Schmauser Sörözőre, épp kortyolgatjuk sörünket, mikor berobban egy – valószínűleg törzsvendég – középmagas, szakállas, szemüveges, rozsdabarna hajú srác, sörrel a kezében, s vadul hívogat valakiket, hogy ki tudnák-e vinni Cinfalvára. Leül mellénk – ott volt hely –, s nekünk is elmondja, hogy mi történt vele; láthatóan jól jön neki, hogy kibeszélheti magából. Mint megtudtuk, épp légkondit szerelni utazott volna ki a sógorokhoz, gyakorlatilag a szomszédba, amikor szabályosan közlekedve kikanyarodott motorjával, s valami állat autós elcsapta. Ő maga – csodával határos módon – szerencsésen megúszta, nem úgy a motor… Reméljük, azóta már újra gurul a jármű! Érthető, hogy akkor aztán igencsak jól esett neki is az a ser a Schmauserben.

Legközelebb vendégünk lesz egy sörre, ha arra járunk mindketten! Térj be te is! Aztán irány a belváros, zegzúgos utcáival!

„Sörre bor, mindenkor!”

Így tartja a mondás, miként azt is, hogy mindkettőből jöhet minden kör! Ha pedig király helyre akarsz menni, ahol császárul érezheted magad, ott a te helyed is a belvárosi Cézár Pincében! Eliramodtunk hát a történelmi városmag irányába, ahol a Caesar-ház áll, s ahol 1964-ben nyitották a borozót.

Retró hangulat és tradíció, faragott hordók és több száz éves prés fogadott minket, melyet rögvest megfejeltünk egy hidegtállal – nevezetesen a „Sajt”-tállal –, ami érthető okokból túl nehéz lett volna egy jó kis soproni vörösbor nélkül. Kortyolgattunk hát hozzá egy kis Soproni Kékfrankost, s közben a bort felszolgáló hölgyemény riszáló fenekét bámultuk…

„Borra sör, for ever!”

Így tartja a mondás, miként azt is, hogy mindkettőből jöhet minden kör! Ha pedig a tétet egy jó olasz pizzával is emelni szeretnéd, el ne kerüld a város szívében a Fórum Pizzériát – de betérj!

Közvetlenül Scarbantia római kori város fóruma közelében találod – sokat segítettem, igaz? Mexikói, olasz ételek, kézműves sörök! 

Éééés a kuriózum, hogy középkori boltívek mellett ülve kortyolgathatod sörödet, miközben mondjuk odakinn zuhog az eső – többször voltam már a pizzériában, ámbátor legtöbbször nem az eső okozta az elázást –, s készül a következő pizza… Bizony, itt még Jancsi és Juliska boszorkánya is ropogósra sülne!

Essünk is neki!

Hozzá egy kis sör! Ifjú titán rokonomra is koccintottunk, kivel előző nap kóstoltunk bele a túrába odafenn a Schneebergen.  De az egy másik történet.

Persze "dezertőr" barátom, miként anno a tojás feltörésénél, olasz kalandunk során, a pizza elköltésénél is különutas politikát folytatott, késsel, villával... oltári jól nyomják a fórumosok pizzában! Kóstold meg!

Gyógygödörben gyógyulni!     

Ha már nagyon bedurvult a helyzet, meg is kell ám gyógyulni, s erre mi lenne alkalmasabb, mint a város legrégebbi borozója, a Gyógygödör! Gyógygödörben gyógyulni – ez lett hát a mottónk! Követük hát azokat az elődöket, akik a legenda szerint gyógyulást keresni jöttek a Lővérekbe, s az akkor még Pinceborozónak nevezett helyre betérve, onnan bódultan… pardon: gyógyultan távozának…

Mi is ezt tettük hát, s hiába a tiltótábla, este kilenc óra negyvenhat perckor, azaz zárás előtt negyed órával bedöl… pardon: berongyoltunk gyógyulni a kultikus pincébe.

Meg kell vallani, hősiesen kiszolgáltak bennünket, mégoly fáradtak voltak is már a pultnál, ezért köszönet a Gyógygödörnek! Jövünk máskor is gyógyulni – előtte azért lehet eszünk valamit ottan is, mondjuk egy jó pincepörköltet – s utána koccintunk! Természetesen sokszor! Tegyetek így ti is! Egészségetekre! És most jöhet egy jó kévé!

Retró kávé egy mégoly kultikus kocsmában

Másnap délelőtt Brennbergbányán jártunk, ahol a templom alatti pincében lévő kocsma volt az egyik uticél. Nem mindegy ám, hol iszol kávét egy jó soproni kiránduláson és néhány ránduláson! De ez már egy másik történet…

Negyedik pohár boromat kortyolgattam, keresztanyu pogácsájával, miközben pumpát beszakító „mester” barátommal azon filozofáltunk, milyen fantasztikus volt az idei szüret… Sopronba pedig még visszatérünk!

Folytatjuk!