„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár sokadik alkalommal! Mert „Róma örök.”
Akárcsak a nép szórakozás iránti igénye – azért az igazság az, hogy császárt kiterítve soha sem láthattak úgy, mint a Gladiátorban
A nép szórakozási igényének kiszolgálására szolgáltak azonban az ókori Rómában a gladiátorviadalok, egészen addig, amíg be nem tiltották az ötödik században – jóllehet a Birodalom határa mentén élőknek szinte ez volt az egyetlen szórakozási lehetőségük…
Az arénák hősei azóta a hagyományőrző csapatok, a regények és a filmművészet révén élnek tovább. De vajon hitelesen emlékezünk rájuk? Valós képet festettünk a kétezer évvel ezelőtti öldöklő küzdelemről?
Hányszor, de hányszor írta már le jelen sorok szerzője is – a Kedves Olvasóhoz szólva –, hogy ha tetszett az aktuális bejegyzés, ajánlja másoknak is. Ilyenkor mindig egy felfelé fordított hüvelykujjal illusztráltam kérésemet, mely az antik Rómában – eddigi ismereteink szerint – azt jelentette, hogy maradjon életben a gladiátorviadal vesztese.
A nép – vagy történetesen Commodus császár (Kru. 180-192), a Gladiátor című opus gyilkos tekintetű imperatora – felfelé fordított hüvelykujja tehát egyeseknek életet jelentett, lefelé fordított hüvelykujja pedig halált…
Legalábbis mostanáig! Revideálni kell vajon az eddigi tudásunkat, amelyet az ókori római gladiátorviadalokról őriztünk? Nagyon úgy néz ki! Szóval, amit korábban írtam… Mea culpa! Maximálisan!
Egy legújabb, ráadásul hazai tudományos munka – vagyis nem a saját ujjamból szoptam – rámutat ugyanis, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a lefelé mutató hüvelykujj azt jelentette volna, hogy a gladiátornak meg kell halnia, a felfelé mutató pedig azt, hogy maradjon életben.
A kutatások szerint az is elképzelhető, hogy pontosan a felfelé mutató hüvelykujj jelentette azt, hogy végezni kell az aréna homokjában az összecsapást elvesztő féllel, az pedig bizonytalan, hogy hogyan mutatták azt, hogy maradjon életben. Ha ugyan mutatták egyáltalán.
Az írás úgy zárja le a témát, hogy Jean-Léon Gérôme festőre hivatkozik, akinek az egyik képe nyomán terjedhetett el a lefelé mutató hüvelykujj és itatódhatott át a római gladiátorviadalokkal kapcsolatos ismeretünk egy fals információval. Az ominózus festmény után most lássuk konkrétan a hüvelykujjakat is, kinagyítva!
Ha innen ered az antik Róma gladiátorviadalairól őrzött – hamis? – képünk, akkor jól beült a kollektív tudatba! A kérdés olyannyira komoly, hogy – amint az a már említett hazai munkából kiderül – pontosan a Gladiátor című film esetében fordult elő, hogy az egyik szakértő nem adta a nevét a filmhez, mert meglátása szerint nem ábrázolja hitelesen a régi gladiátorjátékokat, egész konkrétan a hüvelykujj kérdését.
A film alkotóinak mentségére legyen azért mondva, hogy egyáltalán nem közismert ez az információ. A hazai tudományos munka engem is meglepett. Ismételten hangsúlyozom tehát, hogy nem az ujjamból szoptam! Volt, aki nem is értett egyet a hüvelykujjra vonatkozó – számomra újnak ható – elmélettel, azonban azt gondolom, helye van jelen sorozatban.
Egyúttal arra is kérek mindenkit, hogy aki nem ért egyet vele, azért még ne mutasson be, avagy ne akarjon lenyilaztatni, amiként Commodus tette a testőrgárda (azaz a preatorianusok) két tagjával a Gladiator kivágott jelenetében!
Mert hát…
…nem csak a Gladiátorban szerepel az az ominózus hüvelykujj!
A két preatorianus lenyilazására még visszatérünk, főleg, hogy a jelenet az egyik szinkronos verzióban mégis szerepel – de ez nem a rendezői változat, hanem valamelyik bővített verzió –, most azonban rántsunk elő pár olyan klasszikus alkotást, amelyekben a hüvelykujj bizony szerepet játszott, vastagon! Ergo: nem kellett volna olyannyira elhatárolódnia a Gladiátor szakértőjének a filmtől, hiszen a korábbi filmekben is benne volt az az ominózus hüvelykujj!
Elsőként az 1951-es Quo vadis című filmet említjük, amelyben a bebőszült Nero császár (Kru. 54-68) a nép akaratára fittyet hányva halálra szánná az arénában hősiesen küzdő Ursust, aki a főhős Vinicius szerelmét, Lygiát védelmezte. A regényben és más filmváltozatokban amúgy a lány a bika szarvához van kötve…
Nos, amikor Nero nem kívánja teljesíteni a nép óhaját, kitör a lázadás. Vinicius emberei ezt használják ki arra, hogy puccsal megdöntsék az őrült zsarnok uralmát. A sztori némiképp eltér a regénytől… nem kicsit, kicsit, nagyon… miként a történelemtől is, hiszen Nero uralmának megdöntése nem egy Rómában kitört fegyveres lázadás eredménye volt, de azért a jelenet jól példázza, hogy már a Gladiátor előtt ötven évvel is a lefelé fordított hüvelykujj jelentette a halált a filmekben. A felfelé mutató pedig az életet.
A kép a következő választottunkból való, méghozzá az 1954-ben bemutatott Demetrius és a gladiátorok című folytatásfilmből, amely közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol A palást véget ér. A palást folytatásában praetorianusok egész sora kér kegyelmet a főhősnek. Vajon az őrült Caligula megadja?
És végül, de nem utolsó sorban lássuk a Gladiátor főhősének, Maximusnak a párbaját, a legendás galliai Tigrissel! Commodus azt kívánta – lefelé fordított hüvelykujjával jelezve –, hogy Maximus ölje meg a vesztes Tigrist, azonban Maximus nem engedelmeskedett, hiszen jól tudta, hogy ha eleget tesz a császár óhajának, akkor a tömeg, a nép, az istenadta nép, egy korábbi ikonját öli meg, vagyis a nép rokonszenve elpárto(hat) tőle, amiként azt Commodus eltervezte volt…
Commodus olyannyira begőzöl Maximus tettén, hogy a végén már alpári módon sértegeti őt az aréna homokján állva, csakhogy nekitámadjon a volt hadvezér, eszét vesztve… De nincs mit tenni. Maximus továbbra is bírja a nép rokonszenvét, mert nem végzett Tigrissel. A császárnak pedig odaveti, hogy már nem sokáig tetszeleghet önmagának…
De vissza az ominózus nyilazós jelenetre!
A jelenetben azokat a praetorianusokat végezteti ki Commodus, akik azt az információt hozták a germán erdő mélyéről, hogy Maximust is megölték a barbárok. A történet előzménye, hogy Commodus elfogatta Maximust és egy praetorianus különítmény élén az erdő mélyére vitette, hogy ott végezzenek vele. Nem sikerült.
Maximus megölte a kivégzésére rendelt rómaiakat és elszökött. Próbálta megmenteni a családját a császár haragjától, de ez nem meg neki nem sikerült.
Megesküdött, hogy bosszút áll, ebben az életben, avagy a következőben. Míg él, vagy azután, de megöli Commodust! Végül meg is teszi. Nos, amikor nem tértek vissza a kivégzésére rendelt praetorianusok, a testőrparancsnokká előléptetett Quintus (megjegyzés: ebben az időben az igazi testőrparancsnok egy Perennis nevű gazember volt) azokat az embereit küldte utánuk, akiket a kivágott jelenetben lenyilaznak. Hangsúlyozza is, hogy jó és megbízható emberekről van szó, akik hűségesek a császárhoz.
Commodust persze ez nem hatja meg. Lenyilaztatja a két delikvenst, akik közül az egyik Marcus névre hallgatott, akárcsak Commodus apja, Marcus Aurelius császár…
A másik lenyilazott neve a sztori szerint Julianus Crassus volt. Miközben pedig kiadatja a parancsot Quintussal, a nyílvesszők útjába áll maga is, tesztelve mind a testőrség, mind parancsnokuk lojalitását. Quintus valószínűleg akkor dönthette el, hogy kiszáll a buliból… De vajon ki volt az a praetorianus, akit lenyilaztak? Ki volt vajon egy másik életben? Nos, természetesen a színész maga is sok szerepet eljátszhat, de meglepő eredményre juthatunk, ha ezután kutakodunk.
Péter, a preatorianus?
Nyugodjon le mindenki azonnal! Péter apostol ugyan kardot ragadott Jézus elfogatásakor, azonban soha nem állt be a császári testőrségbe, s alighanem nem is állhatott volna be. Mindazonáltal a Gladiátor kivágott jelenetében pontosan azt a színészt, történetesen Adam Levyt láthatjuk, aki 2015-ben Péter apostol bőrébe is bújt, az A.D. A Biblia folytatódik című sorozatban.
Az egyévados sorozat Krisztus kereszthalálának bemutatásánál veszi fel a Szentírás fonalát, majd az Apostolok cselekedeteiben – azaz az evangéliumok utáni, az ősegyház történetét feldolgozó műben – történteket követi, néhol azért kitöltve bizonyos lyukakat, máskor pedig feleslegesen kiszínezve az Újszövetség ötödik iratában foglaltakat. A sorozat valójában egy minisorozat, A Biblia (2013) folytatása, azonban már 1985-ben volt egy hasonló jellegű sorozat, amely az apostolok korszakába repítette a nézőt.
Nos, a 2015-ös verziót az is turbózza, hogy a Jézust halálra ítélő Pilatust is egy római filmekben jártas színész, mondhatni veterán alakítja, hiszen Vincent Regan korábban már a híres Kleopátra szerelmét, Antoniust is eljátszotta a 2005-ös Empire sorozatban (a sorozat magyarul A nagy birodalom címet kapta) .
Nos, a Vincent Regan által alakított Pilatus kegyetlen, könyörtelen, egyúttal mesteri játékos is, ha a hatalom sakktáblájáról van szó, s ügyet sem vet a felesége, Claudia álmára, Jézust illetően.
Talán a sorozatbeli személyisége is teszi, hogy itt is kihagyták az alkotók Barabás szabadon bocsájtását, akit a Biblia szerint a húsvéti amnesztia keretében elengedett volna a helytartó. Ez a megoldás egyezést mutat a 2016-os Feltámadás (Risen) című film történetvezetésével, ahol szintén nem kerül Pilatus ítélőszéke elé – élve – a zelóta lázadó Barabás.
A film és sorozat egyébiránt azon álláspontot teszi magáévá, mely szerint a húsvéti amnesztia intézménye nem létezett, így Pilatus nem állította választás elé a zsidó népet, hanem konkrétan ő ítélkezett, saját belátása szerint.
Ez az álláspont eltér az evangéliumi üdvtörténettől, azonban tény, hogy Josephus Flavius történetírónál sincsen semmi utalás a húsvéti amnesztiára, pedig ő aztán minden zsidóknak tett engedményt szorgosan feljegyzett. Azok, akik tagadják az amnesztia intézményét, azzal érvelnek egyébiránt, hogy mindez csak arra szolgált, hogy a rómaiakat úgymond „kimossák” s a zsidókra „kenjék” Jézus kivégzését, ami által a rómaiak számára is „eladhatóvá” vált az üdvtörténet… ki tudja… döntse el mindenki maga.
Jézus maga mondta a szentírás szerint, hogy azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról, mire Pilatus állítólag feltette a kérdést, hogy mi vajon az igazság? Nos, az igazság az, hogy maguk a történelemkönyvek is sok mindent állítanak, sok mindenről. A történelmet pedig mindig a győztesek írják. Kivéve persze, amikor Trónok harcáról van szó, melyben az emberi húsból készült pite ötlete ugyan római gyökerű, ámde az avoni hattyú, Shakespeare tollából való… De elkalandoztunk! Vissza a történelemkönyvekre!
Egy, a ’80-as években használt történelemkönyv egyenesen odáig ment, hogy Jézus születését és halálát is pusztán keresztény hagyománynak titulálta, mely által alighanem azt az immár meghaladott történelemszemléletet próbálta meggyökeresíteni, sőt, mi több, igen furmányosan és ködös mondattal az épp tízesztendős nebulók buksijába verni, hogy Jézus talán nem is volt történelmi személy!
De legalább a római katonákat fehér tunicában (páncél alatti ruházat) ábrázolja ugyanezen történelemkönyv, nem úgy, mint a hollywoodi filmek, vagy kortárs sorozatok, ahol virít a vörös tunica… rikítóan…
Az A.D. A Biblia folytatódik című sorozatban is ugyanez a helyzet, sajnálatos módon. Jó pont azonban a produkciónak, hogy, a díszlet, s a képi világ gazdagabb a sorozatban, mint az egy évre rá készült – kisé puritánabb, porosabb Jeruzsálem képet mutató – Feltámadásban. És néha tüzesebb is a produkció...
A sorozat érdeme – már az elején –, hogy ésszerűen kezel egy olyan anomáliát is, amely az evangéliumokban tetten érhető. Történetesen arról van szó, hogy a feltámadás utáni evangéliumi beszámolók közül Máté evangéliumában azt találjuk, hogy a feltámadt Jézus arra hívta fel a tanítványokat, hogy térjenek vissza Galileába, ahol majd viszontlátják egymást, Lukács evangéliumában pedig arra kéri az apostolokat, hogy maradjanak Jeruzsálemben és ott jelenik meg először előttük.
Nos, a sorozat szerint a Jézus holtteste utáni hajsza eléri az apostolokat, akik menekülni kénytelenek a városból. Így – miután Jézus megjelent az apostoloknak Jeruzsálemben is – Galilea felé veszik az irányt, ott találkoznak Jézussal, majd később visszatérnek a városba. Így aztán az evangéliumi ellentmondás logikus feloldást kap a sorozatban.
Legközelebb ezzel a sorozattal (is) folytatjuk, bemutatva az apostolok, köztük Péter cselekedeteit!
Szóval hamarosan folytatjuk!
Addig is…
…ha tetszett, azért még továbbra is ajánld másoknak!
Vagy kövess minket a Facebookon!
https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/
Előre!
Utolsó kommentek