„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár harmincegyedik alkalommal! Mert „Róma örök.” Még Macskafogó sincs Róma nélkül! Bizony!
Még a Macskafogóban is egy római államférfi, Cincinnatus történetéről hallunk! Egér volt a derék római... Leesett?
A derék Safranek nem mást olvas fel két megkarmolása között főnökének, a félszemű, mechanikus kezű Teufelnek, mint a köztársaságkori Róma egyik államférfijának, Cincinnatusnak a történetét. Az egyik egér ugyanis Cincinnatusként utalt a visszavonult szuperügynökükre, Grabowskyra, mondván, elhozza majd az eke szarvától...
Nos, Safranek a következőket olvassa fel: „Cincinnatus – Több száz éve halott történelmi alak, akit, miután visszavonult a közéletből, az eke mellől hívtak vissza a szenátusba. Mint az közismert.” Nos, a „közismert” miatt Teufel szénné karmolja a macskát (megint), mondván, Safi gúnyolódik rajta... hiába bizonygatja, hogy a tudományos enciklopédiából vette... Nos, a karmolás, valljuk be, eléggé fájdalmas lehetett a cicusnak... mint Maximusnak a tigriskarom...
De nézzük csak meg, ki is volt az igazi Cincinnatus, mert Macskafogó… azaz kutya legyek, ha manapság tényleg olyan közismert az alakja… Az igazi Cincinnatust (Kre. 519-430) a hagyomány szerint úgy választottak első ízben – a korlátlan hatalmú közjogi méltóságot jelentő – dictarorrá, hogy az eke szarva mellől hívták el a külső támadás miatt. Tehát a Macskafogó sztorija valóság! Cincinnatus viszont abszolúte nem közismert! Ergo: Safranek megérdemelte, hogy Teufel szétkarmolja... megint... azért a feleségét nem kellett volna elszeretnie...
Nos, amíg a derék Safraneknek nem volt élvezetes az a sokszoros szénné karmolás, addig két híres rómainak a XXXI-es szám volt az, ami felért egy karmok általi kezeléssel... Cefetül nem volt nekik szerencsés ez a szám! De mi is a baj a 31-es számmal? Mondhanánk, hogy rejtélyes szám... rejtélyes, akárcsak az Örök Város, Róma... akárcsak az Örök Nő...
...ámde nincs itten semmi rejtély a szám körül, azonban az tény, hogy két – a következőkben említésre kerülő – római történelmi személy életében bizony nem volt jó év az a bizonyos 31-es esztendő... Persze... akkor még nem Krisztus születésétől, hanem Róma városának alapításától számolták az éveket, azaz Kre. 31 és Kru. 31 nem mondott volna a korban semmit, azonban ha a mai időszámítás szerint nézzük a történelmi eseményeket, akkor már szembeötlő, hogy mind Kre. 31-ben, mind Kru. 31-ben megszívta két történelmi személy… Karmikus?
Az egyikük nem más, mint a híres-neves Marcus Antonius, akit az 1963-as Kleopátrában nem más alakított, mint Richard Burton, aki 1953-ban már kokettált egy kicsit a kardozós, szandálos, tógás, szexes római miliővel.
Azt a római tisztet alakította A palástban, aki, miután részt vett Krisztus keresztre feszítésében, kockán elnyerte annak köntösét is… Később keresztény lett a történet szerint, s le is fejezték… pardon lenyilazták… pedig-pedig… római polgárként neki a lefejezés dukált volna… Nos, Marcellus Gallio tribunus meghalt, s Marcus Antoniusként támadt fel, egy évszázaddal korábban…
Marcus Antonius a nagy Caesar rokona volt, s már Galliában mellette harcolt, azonban az öreg meg sem említette őt a végrendeletében. Ez talán annak is köszönhető, hogy Antonius a cimboráival egy merényletet is tervezett Caesar ellen, és hát az örökhagyó életére való törés még manapság is méltatlanná tesz az örökségre… Nos, ez a merénylet nem olyan közismert, de Colleen Mccullough írónő igen nagy élvezettel taglalja Az októberi lóban… Aztán persze jött Brutus...
Az már talán ismertebb (egy fokkal), hogy maga Antonius is tudhatott annak a merényletnek a tervéről, amely végül Caesar Kre. 44. március idusán bekövetkezett meggyilkolásához vezetett. Annak oka, hogy miért nem fedte fel a merénylőket Caesar előtt – ha valóban tudott tervükről – talán pontosan az lehet, hogy még mindig abban ringatta magát, hogy az öregfiú vagyona és támogatóinak hada (cliensei) őt fogják illetni... ha Caesar meghal... Antonius meg úszott egy-két adósságban...
Nem így lett. Caesar végrendeletében vagyonának legnagyobb részét távoli rokonára, Gaius Octaviusra hagyta, akit a történelem később Octavianusként, majd Augustusként (Kre. 27-Kru. 14.), az első római császárként jegyez. Octavianus és Antonius több alkalommal is összecsaptak egymással, jóllehet hivatalosan szövetségesek voltak. Antonius egy darabig sógora is volt Octavianusnak, mivel a szövetségük zálogaként elvette utóbbi nővérét, Octaviát.
Antonius az egyiptomi uralkodó, Kleopátra személyében keresett szövetségest, s talán szerelmet is… Octavianus és Antonius számára végül nem maradt kellő hely a hatalmi egyenletben, csak egy maradhatott.
Antonius és Kleopátra erői a görögországi Actiumnál vették fel a harcot Octavianusszal.
A Kre. 31-ben, tengeren megvívott actiumi csata – melyben a győzelmet ténylegesen Marcus Vipsanius Agrippa, Octavianus hűséges hadvezére, majd később veje vívta ki – Antoniusnak a vég kezdetét jelentette.
Egy év múlva elesik Alexandria, Antonius pedig öngyilkosságra kényszerül… Alexandriát viszont láthatjuk a négy évszázaddal később játszódó Agorában…
A Star Wars alkotója, George Lucas is az Örök Rómából nyert ihletet?
Miután Octavianus diadalt aratott, színleg a köztársaság látszatát kívánta fenntartani, s lemondott a ráruházott (úgynevezett) rendkívüli hatalomról, azonban a hadsereg az ő kezében maradt.
A köztársaság legfőbb döntéshozó testülete, a senatus ekkor a megtisztelő „Augustus” – „fenséges” – címet ruházta rá, mely egyben nevének része is lett. Ő volt ekkortól a Római Birodalom első császára, az istenné avatott Caesar fia: Imperator Caius Iulius Caesar Augustus divi filius…
Colleen Mccullough regényének, az Antonius és Kleopátra című műnek a végén Augustus tapsvihar közepette lépdel a senatusban. Ismerős valahonnan a kép? Nos, amikor a Star Wars III. epizódjában, a Sithek bosszújában Palpatine főkancellár – aki Octavianuszal ellentétben még jelképesen sem mondott le soha a rá ruházott rendkívüli hatalomról – kikiáltja az Első Galaktikus Birodalmat, tapsvihar tör ki. A regény későbbi, mint a film, ámde Lucas a Star Wars univerzum megkomponálásakor előszeretettel nyúlt római példákhoz. Itt is...
Ekkor hangzik el a híres mondás Padmé Amidala hercegnőtől: „Így száll hát sírba a szabadság, tapsvihar közepette.” Tény: Augustusszal visszavonhatatlanul megkezdődött a császárság – a Birodalom – kora. A régi köztársaság soha nem tért vissza, még ha voltak is kísérletek, mint például a rettegett és őrült uralkodó, Caligula (Kru. 37-41.) meggyilkolása után, amikor is a senatus bepróbálkozott – nem jött össze...
A testőrség, vagyis a praetorianusok – akik Caligula vesztét is okozták – Caligula nagybátyját, Claudiust tették meg császárrá. Ezt a történelmi eseményt mutatja be a Robert Graves azonos című regényéből készült 1976-os brit sorozat, az Én, Claudius is, melynek középpontjában a címszereplő, Caludius és az ő élete áll.
Graves Claudius fiktív emlékiratát írta meg, meglehetősen izgalmasan és néha bizarr módon. Nála a történet főgonosza nem más, mint maga Livia Drusilla, Augustus császár felesége. A regény – és a sorozat szerint – Octavianus okolható Livia apjának a haláláért (más helyen meg azt olvasni, hogy Livia testvére halt meg) és Livia emiatt is, de megmérgezi Augustus több családtagját, végül pedig magát Augustust is.
Nos, a történészek szerint ez az elmélet már meghaladott, s maga Augustus is természetes halállal hunyt el, azonban az biztos, hogy Augustus unokáinak – akiknek az apja az actiumi győztes, Agrippa volt, anyjuk pedig Augustus lánya, Julia –, Gaiusnak és Luciusnak a halála valóban gyanús. Az is tény, hogy halálukkal Livia korábbi házasságából született fia, Tiberius nyert, hiszen így közelebb került a császári bíborhoz, vagyis a mama segíthette…
Róma valójában virtuális valóság lenne?
A méregkeverő Livia elméletről később még (bizonyára) lesz szó, most azonban vegyük górcső alá újabb delikvensünket, akinek meg Kru. 31-ben nem volt egy éve – az utolsó volt neki…
Ő nem más, mint Seianus, akit az Én, Claudius sorozatban maga Patrick Stewart alakít. Vagy talán Jean-Luc Picard – a USS Enterprise űrhajó parancsnoka – működésbe hozta a holo fedélzetet egy másik univerzumban, s római hacukát választott volna?
Nos, ezt talán soha nem tudjuk meg, az viszont tény, hogy Tiberius császár uralma alatt (igen, Livia tényleg elérte célját, s a fia lett a császár) Seianus félelmetes hatalmat épített ki, mint a praetorianusok praefectusa (parancsnoka).
Maga Seianus császári babérokra is vágyott, így megkezdte aknamunkáját a Julius-Claudius-dinasztián belül. Szövetségre lépett Livillával, aki Tiberius fiának, Drususnak volt a felesége, s ketten együtt megmérgezték a császár fiát.
Seianus be akart házasodni a családba, de az öreg Tiberius elutasította a frigyét Livillával. Azonban aztán mégis engedélyezte, hogy elvegye az unokáját. Immár trónörökös pozícióban érezhette magát, amikor a császár – Claudius anyjának, Antoniának a vádjaira – lecsapott Seianusra... Ó, ezek a római matrónák!
Seianus feltehetően már puccsra készült… A Seianus elleni akcióban benne volt Macro katonai tribunus is, aki később megfojtotta párnával az öreg Tiberiust, utat nyitva Caligula rémuralmának...
...aki állítólag a saját lovát akarta kinevezni a senatus tagjává, majd pedig a legfőbb közjogi méltóságot, a consulatust is rá akarta ruházni… A lovas sztorinak most nem megyünk utána, azonban sajnos szomorú tény, hogy Seianus hívei is megütötték a bokájukat. Gyermekeit is kivégezték, köztük kiskorú lányát, akit előtte a hóhér megerőszakolt, mert szűzlányt akkoriban nem lehetett volna kivégezni. A lány egyébként Claudius jegyese volt…
Ami Livillát illeti, őt az anyja, Antonia halálra éheztette… Mindezt már nem érhette meg Augustus felesége, Livia, ő már korábban elhunyt, minden esetre valószínűleg helyeselte volna fiának, Tiberiusnak az intézkedéseit… szóval volt egy kis terror… dühöngött…
Az utca népe napokig hurcolta Seianus holttestét az utcákon… mert hát... kivégezték... meg a szövetségeseit is a senatusból... Azt hiszem, itt, a kivégzése után lépett át Seianus abba a bizonyos másik univerzumba… Picardként azért mégis biztonságosabb volt az élete… csak aztán itt meg a Borg jött…
Rómában meg Claudius uralma jött, Caligula meggyilkolása után. A praetorianusok átkutatták a palotát, hogy akit találnak, még megöljék. Az elbujt Claudiusra ráleltek, de ahelyett, hogy végeztek volna vele, császárrá kiáltották…
Claudius évtizedeket úgy élt át, hogy – gyakorlatilag – hülyének tettette magát, így nem tulajdonítottak személyének jelentőséget. A tökéletes álcát beszéd- és testi fogyatékosságai is lehetővé tették… A róla készült szobor persze éteri-isteni magasságokban mutatja a császárt...
A praetorianusok jól jártak, hiszen Claudius is kellő jutalommal honorálta tettüket. Az évszázadok során a gárda mind jobban megerősödött, s mindinkább befolyással bírt a császár személyét illetően. Volt olyan császár is, a későbbiek során, aki nem fizette meg az ígért jutalmakat a praetorianusoknak, s volt, aki nem is ígért… nem húzták sokáig… Így járt Pertinax is, akit a testőrgárda ölt meg, nem sokkal az után, hogy a Gladiátorban is szereplő Commodus császár (Kru. 180-192.) összeesküvés áldozata lett. Nem „tejelt”…
Claudius üdítő kivétel volt, hiszen vele nem a praetorianusok végeztek, hanem a felesége, Agrippina mérgezte meg, finom gombával, csakhogy biztosítsa a trónt Nero nevű fiának... aki 2004-ben őnálló filmet kapott...
De Claudiust sem kell félteni! Hiszen újjászületett, méghozzá Gracchus senator képében, ugyanis a Claudiust alakító Derek Jacobi sem szabadulhatott az Örök Rómából... azaz Rómától… A 2000-es Gladiátorban eléggé epésen és persze elmésen jegyzi meg, hogy Róma lüktető szíve immár nem a senatus márványpadlója, hanem a Colosseum homokja...
De Gracchus sorsa már egy másik élet, egy másik történet… Claudiust meg hagyjuk aludni!
De azért hamarosan folytatjuk!
Addig is…
…ha tetszett, ajánld másoknak is!
Vagy kövess minket a Facebookon!
https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/
Előre!
Hé! Ez nem neked szólt, cicus!
Utolsó kommentek