"Kirándulás és néhány rándulás" Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat -szokásához híven - hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: "Állat!" Létezik "állati jó" kirándulás? Járjunk utána!

Az "Üveghegy"-en innen

Amikor évekkel ezelőtt megláttam a soproni Tűztoronyból, tudtam: el kell jutnom a Schneebergre. Jóllehet tudom, hogy a magyar népmesék "Üveghegy"-e nem Alsó-Ausztria legmagasabb hegycsúcsáról kapta a nevét, számomra mégis ő lett az én "Üveghegy"-em. Az tuti, hogy koplex élményt nyújt (főleg a bécsieknek, akik szeretnek itt hűsölni), azonban az is biztos, hogy ma nem e hegy lesz történetem tárgya (az egy másik történet lesz). Ma maradunk az "Üvegyhegy"-en innen és megnézzük, mi újság az Északi-középhegységben.

Mindenkinek más az "Üveghegy"-e?

Minden ember más és más, mindenki másban hisz és más mesét szeret. Így tehát, amennyiben arra keresük a választ, hogy létezik-e az az "állati jó" kirándulás, el kell fogadnunk azt a tételt is, hogy mindenki máshogy szeret kikapcsolódni, mást ért szabadság alatt (és talán a Szabadság alatt is), kirándulás alatt, máshogy és máshová szeret utazni - vagyis: el kell fogadnunk, hogy mindenkinek más az ő "Üveghegy"-e. Miként a vallás is akkor jó a lélek számára, amennyiben felemel, békét, megelégedést és reményt ad, úgy egy szabadság is akkor jó, amennyiben általa feltöltődünk, s megelégedetten térünk vissza a "Való Világ"-ba, azaz a taposómalomba...

Mindebből az is következik, hogy a szabadságot el lehet tölteni kirándulással, de el lehet tölteni evéssel-ivással is, avagy "nőstény ördög"-ök hajkurászásával... Lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. És ha a Schneebergre akarunk menni, mint "Üveghegy"-re, akkor oda megyünk (már ha bírja a bukszánk), ha más hegyet tekintünk "Üveghegy"-nek, akkor oda! Lényeg a szabadság minél szabadabb eltöltése! Ha sírok közé akarunk menni - hisz számos világhírű temetőben grasszálhatunk -, akkor oda menyjünk! Ha Sirokra karunk menni, akkor látogassuk meg Sirok várát!

Sirok várában jól néz ki a pénztáros lány

Legalábbis ottjártamkor egy csinos kis hölgy adta a belépőjegyet - tesék egy kis kedvcsináló férfitársaimnak, hogy megsasolják a... várat... természetesen... 

Sirok várába már régóta szerettem volna eljutni. Pár évvel ezelőtt Eger felől hajtottunk nagy bőszen hazafelé, egy több napos kirándulásból. Öten voltunk, s bár az én kocsimmal jártuk be a környéket, a vezetést átengedtem másnak, hogy szabadon hódolhassak... a gasztronómiának... mi másnak? És a jó boroknak a Szépasszonyvölgyben (hát, jó bort azt kaptunk, de szépaszonyok helyett egy boszorka szolgált ki bennünket). 

Magnusnak becézett barátom repesztett az országúton, mert estére Balatonon szeretett volna már lenni. Néha igen merev tud lenni és most is nagy "hisztit" vágott le, amikor feltűntek a kánikulában Sirok várának falai. Fel mertem ugyanis vetni, hogy a saját kocsimmal forduljunk fel (mármint jobbra, hisz Eger felől jöttünk) és nézzük meg a várat. Milyen pofátlan voltam! Igaz?

Nos, később megtudtam, hogy az averziója - egészen véletlenül - most épp azért volt a kiránduláson történő improvizációval kapcsolatban, mert még tinikorában meghágta a várhegyet, csakhogy egyik osztálytársával tarthason a várba is. Mivel a kislány nem lett meg, ennek hiánya manifesztálódott egy negatív attitűdben, Sirok várát illetően... Hát, mindjárt sírnom kellett...

Akármi is történt a két fiatal közt - avagy pont nem történt - egykoron, az Sirok varanac falai között, a történetem is jól rávilágít arra, hogy nagyon fontos annak tisztázása, kikkel is mész szabadságodon kirándulásra, avagy pontosan kikkel nem mész. Ki milyen programot, improvizációt, változtatást visel el! Te kivel/kikkel töltöd a szabadságodat? 

Utazhatsz egyedül, párban, pároddal, többedmagaddal - van pár variáció -, itt is az a fő szempont szerintem, hogy melyik variáció segíti elő a leginkább a te saját feltöltődésedet (lelki, szellemi, fizikai téren egyaránt). Anyós esetében például nem a Neretva völgyében érdemes megnyomnunk az "eject" gombot, Boszniából Földvár felé menet, féluton... Már időben tudnunk kell igent, s ha szükséges, nemet is mondani.

Időben mérlegelj, s tedd azt a szabadságodon, ami a legjobb! Mert megérdemled! Végülis, erről szól a fogyasztói társadalom, nem igaz? Komolyra fordítva: mindenkinek egy élete van, s ha a Szabadság nem is jelenti azt, hogy mindent megteszek, amit akarok, a szabadság mégis egyet jelent a feltöltődéssel. Legjobb esetben... Ergo:  valóban tudd, mi a jó neked, de legyél képes elfogadni azt is, ami annak (azoknak) jó, akit (akiket) szeretsz! 

A régészet nagy rejtélye Sirok várában

Körülbelül negyed óra séta vár rád a csinos pénztárostól... akarom mondani a pénztártól a várig. Jó tanács: ha az agyadat el szeretnéd dobni a szabadságod idejére, menj nyáron, délután három és négy között, kánikulában. Mire felérsz a várkapuhoz, garantált a vízió... akarom mondani a vizes homlok... a dolognak azonban van egy nagy előnye: rájössz, mi is az évszázad régészeti rejtélye! 

Az orcám alászált, amikor megláttam a sorompót a várkapu előtt! Aztán előszedtem fel nem főtt agyam darabkáit és magam elé idéztem a korabeli várak metszeteit. Rájöttem: nini, ez hiteles! Ez viszont felvetett egy újabb kérdést: mi is akkor Sirok várának és egyben az évszázadnak a legnagyobb régészeti rejtélye? Nos, a válasz egyszerű: a betonból öntött várkapun akadtak fenn a rrrégészek. Amikor kiásták, azt hitték túl sok egri leánykát nyakaltak be... Legalábbis, tanult kollégák így mesélték.

A felvonóhid visszaépítése az újsütetű - egyébként preferált - rekonstrukciók egyike. Korábban is volt látható felvonóhíd magyarországi várakban (például Siklóson és Mosonmagyaróváron), de ezek nem működnek a mai napig, ellenben a sümegi, a csókakői és természetesen (ugye ki nem találjuk?!) a siroki várban lévő felvonóhíddal. A siroki felvonóhídat fontosabb eseményeken húzzák fel és engedik le. A várban lévő hölgy elmondása szerint nehéz kezelni a hidat, mert ilyenkor el kell távolítani az azt övező korlátokat is - csak azt követően lehet felhúzni.

Ennél érdekesebb azonban a Felső várba vezető út, mely valójában egy sziklába vésett meredek, 10 méter hosszú, 2 méter széles gyalogút. Amikor keresztül mentem az úton, rögvest szükségét éreztem annak, hogy Tolkient idézzem: "Az út zárva van. A Holtak vágták bele a sziklába. És a Holtak őrzik. Az út zárva van." 

A nagyméretű kép után jöjjön egy rövid kis történelem is a siroki várról!​

Az Alsó várban igen gazdag kiállítás és filmek mutatják be a vár történetét, a kialakulásának kezdetétől a modern korig bezárólag. Szóval, aki szeretné egy kicsit jobban megismerni, kerekedjék fel és meg se álljon a vár parkolójáig (persze a szokásos kávé- és pisi szüneteket is vegyük azért figyelembe)!

Nos, Sirok várának hadi jelentősége a török 1552-es hadjáratának idején nött meg, amikor is a közelben lévő Eger várának hősies ostroma lezajlott, magyar győzelmet, egyúttal Európa csodálatát is kiváltva. Sirok 1596-ban került török kézre és 90 évig azon is maradt, bár a török korban nem volt olyan jelentős a vár szerepe. A tizennyolcadik században már rom, 1713-ban kicsit feldúlták a sógorok... 

Pazar panoráma! No, de mit egyek?

Az étkezés mindig neuralgikus kérdés. Mit, hol és mikor, szabadság és kirándulás alatt?

Nos, a Felső várból csodás kilátás nyílik a vidékre. Már csak ez meghálálja a várhegy megmászását. A kilátást még egy kis omlásveszély is fűszerezi.  Elnézve a nyári szellőben lengedező zászlót, mely már az országúton is szemet szúr a vándoroknak, hirtelen egy kósza gondolat kezdte átjárni elmémet (na, jó, a teljes agy nem főtt fel a melegben): mit lehet itten ebédelni?

A kérdést megoldotta az a két étterem, amelyet idefele láttam az úton. Fel se kellett volna tennem. Szinte egymás mellett vannak. Mindegyiknél voltak. Hát, akkor hogy döntsem el? Épp nem volt net a telefonomon, hogy megnézzem az árakat, de csodák csodája, az egyik étterem szórólapját osztogatták a várban. Amikor rákérdeztem, azt a választ kaptam, hogy jó a kaja. A fincsi információval a zsebemben leviharzottam a várhegyről, ügyet sem vetve a bejárattól 400 méterre látható Barát és az Apáca sziklaalakzatokra. A két sziklaalakzat egyébiránt különleges. Turistaösvényen felkereshetők. Ha a vár megmászása után maradt még szufla a gyerkőcödben, hajtsd el arra!

Nos, berongyoltam az étterembe, ahol igen ízes étket szolgáltak fel, ámbár azt hittem egy kicsit nagyobb lesz az adag. Legközelebb megnézem a másikat is. Érdekes... Tükrözheti vajon a helyi viszonyokat a két étterem? Megnézem a másikat is, amikor majd újfent arra járok. A harmadik alkalommal már biztosra megyek.

Egy biztos: Sirok visszavár! 

Nézd meg Te is!

Folytatjuk!