„Ave Caesar!” – zengi teljes torokból több ezer ember, számos jobbnál-jobb filmben. Az ókori Róma  – különösen a császárkori Róma – hálás téma, legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy akár a filmművészetről. Amikor beköszöntött a mozgókép kora, a Római Birodalom legionariusai bemasíroztak a filmvászonra, hogy aztán ott is maradjanak, mialatt a címszereplő Ben-Húr és a Gladiátor Maximusa adták egymásnak a kilincset az éppen aktuális császárnál… Sorozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam e filmeket, tévésorozatokat, saját koruk, a történelem, egyúttal a történelmi regények és sok más érdekesség tükrében. Kitérve olyan történetekre is, amelyekből ugyan még nem készült film, vagy tv-sorozat, de nagy benne a lehetőség. Immár sokadik alkalommal! Mert „Róma örök.” Akár az ÉLET…

Hát Mátyás, az az igazság, hogy az örök élet gyümölcsével jobban jártál volna…

Egy szép napon az immár agg Augustus császár (Kre. 27-Kru. 14.) kedvenc gyümölcséből, a fügéből lakmározott, melyet maga szedett le. Csakhogy a füge mérgezett volt! Álnok – titkos-gyilkos – felesége, Livia Drusilla méreggel kente azt be, hogy biztosítsa végre a birodalom feletti uralmat fiának, Tiberiusnak. Legalábbis a történetíró, Cassius Dio szerint. Pedig olyan édesdeden festenek együtt, Livia & Augustus...

Tegyük hozzá máris: Augustus a hivatalos álláspont szerint természetes halállal hunyt el, a róla elnevezett hónap 19. napján, azonban Cassius Dio verziója szervesen illeszkedik abba a képbe, mely szerint Livia sorra mérgezte volna Augustus családtagjait…Igaz volna, Livia?

Ez a kép mára ugyan meghaladott, a huszadik század elején azonban még nem volt az: Robert Graves író még igazi kajánsággal illesztette bele Én, Claudius című művébe, melyből 1976-ban tévésorozat is készült. Úgyszintén a mérgezős Livia jelenik meg, ha burkoltan is a 2003-as Augustus című kétrészes minisorozatban (itt azért Augustus természetes halállal hal meg, de Livia is mérgezgeti a családtagokat). 

Meghaladott, vagy sem a sorozatgyilkos Livia Drusilla képe, fel kell hívnom a figyelmet egy érdekes tényre: kísérteties a hasonlóság a mi derék Mátyás királyunkkal (1458-1490), aki a történetírás tanúsága szerint utoljára valóban fügét próbált fogyasztani, azonban rosszul lett tőle, s megkezdődött végső agóniája…

Füge. Nos, máig tartja magát a hazai köztudatban az a kép, mely szerint Mátyás király mérgezés áldozata lett, méghozzá a felesége, Beatrix királyné okozta volna a halálát – mérgezett fügével… Mint Livia Augustus halálát, Cassius Dio szerint…

Tegyük hozzá gyorsan: Mátyás és Beatrix kapcsolatának ilyetén – mérgezett fügével átitatott – végkifejlete kevéssé valószínű, még, ha biztosnak is tűnik, hogy királyunk fügébe harapott utoljára.

Augustus és Livia esetében pedig egyáltalán nem biztos, hogy a Cassius Dio által leírt eseménysor a valóságban végbement… Mentsük fel a két csajt, na! Mentsük? Nos, ha meg is illeti őket az ártatlanság vélelme, a két nagy uralkodó közt ott a szemet kiszúró párhuzam is! Maga a füge… Ugye-ugye… Cassius Dio századokkal Augustus után élt. Valószínűleg nincs alapja az általa leírtaknak. Aztán, mi van, ha mégis?

Talán pont a füge lenne – ha úgy tetszik – a közvetett bizonyíték arra, hogy mindkét esetben gyilkosság történt? A füge, melyet Mátyás esetében ténylegesen meg is kóstoltak, Augustus esetében pedig megírtak? Hát, erre inni kell!

Szóval... úgy festene tán, hogy az egyik füge erősítené a másik létét? A mérgezésről szóló történetírói utalás megerősítené a mérgezésről szóló legendát és viszont? Fincsi! Akár a Mátyásnak felszolgált romlott füge...

Hogy mi az igazság? Nos, annyi bizonyos, hogy Mátyás meghalt… és ahogy a mondás tartja, oda az igazság… vagy éppen odaát van… Igaz-e Mulder ügynök? De meg ne szólalj! Inkább énekelj valami rómait!

Nos, UFO vadászó Mulder ide vagy oda, bizony-bizony, lehet, hogy a derék Mátyásunk sokkal, de sokkal jobban járt volna, ha füge helyett – az örök élet gyümölcsének is nevezett – gránátalmával oltotta volna éhét… és ha hihetünk Cassius Dionak, akkor Augustus is jobban jár… Azért inkább ne higgyünk Dionak! Valami azt súgja...

Ugyanis a – 2016-ban debütált Római Birodalom (Roman Empire) című sorozatban is feltűnő  –  történetíró ennél hajmeresztőbb dolgokat is állít! Még hajmeresztőbbet!

Ízlés dolga, hogy emiatt a kardvasat érdemelné-e, avagy sem, minden esetre neked tetszene, Mulder! Az biztos... Miről is van szó? Nézz a képre! Vágod már?

Cassius Dio esete az azonosítatlan repülő tárgyakkal – ugye megmondtam?

Azonosítatlan repülő tárgy – avagy UFO (Unidentified Flying Object) – római megjelenésére utal Cassius Dio egyik beszámolója is. Hajmeresztő? Nos, igen. És mégis! De ne rohanjunk úgy előre! Legelébb tisztázzuk, mit is jelent az UFO kifejezés, azon túl, hogy nyilvánvalóan olyan repülő objektumról van szó, amit nem azonosítottak. 

Legtöbb esetben csillagászati, meteorológiai jelenséggel, katonai objektummal magyarázhatóak ezek a repülő tárgyak, azonban nem minden esetben. Vannak, akik ezeket az azonosítatlan repülő tárgyakat – ufókat – a földönkívüli élet bizonyítékainak tekintik, melyeket valamilyen földönkívüli létforma irányít.

Az elmúlt évezredekből számtalan, azonosítatlan repülő tárgyra utaló feljegyzés, írásos és más emlék maradt fenn – így magában a Bibliában is  –, amiket nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen képletesen értelmezni. Ezékiel próféta látomása alapján például komplett, működő repülőeszköz volt tervezhető... na tessék!

Mindebből egyesek arra a megállapításra is jutottak, hogy az egész földi civilizációnk, s benne a mai ember, valójában földönkívüliek génkísérletének az eredménye volna...

Teremtőink, az idegenek pedig azóta is figyelnek bennünket, néha be-beavatkozva a történelmünkbe is, felvéve a kapcsolatot az egyes nagyhatalmak képviselőivel... Néha viszont rejtve maradnak a kiváncsi szempárok elől... felhőbe burkolózva...

Vannak, akik odáig merészkednek, hogy a különféle mitológiák emberektől és istenektől származtatott félisteneit, hőseit – sőt, magát Jézust is! – valamifajta földönkívüli-ember hibrideknek tekintsék… Mindez pedig heves vitákat is kirobbant(hat), vallási körökben… De ennek részletezését most kihagyjuk – mint Cassius Diot a 2000-es Gladiátor mozi –, hiszen mindenkinek a saját szabad meggyőződése, hogy mit gondol a Világ, s benne az ÉLET nagy kérdéseiről. Ahogy a művészet is ezt teszi minduntalan... 

Térjünk rá tüstént a – Commodus császár (Kru. 180-192.) uralkodása alatt már a senatus márványpadlóját taposó – Dio által leírt úgynevezett „angyalhaj incidensre”! Az „incidenst” a földönkívüli élet bizonyítékait hajmeresztő módon kutató UFO hívők előszeretettel, s nyál csorgatva emelik piedesztálra! Köztük Richard Stothers, akinek munkája a klasszikus antikvitás UFO észleléseivel foglalkozik, benne Cassius Dioval… Hát, bizony kemény dió…vagy talán csak fel kellene néznünk az égre?

Nos, Cassius Dio leírja, hogy Kru. 196-ban – pontosan 98 évvel az után, hogy Kru. 98-ban egy római katona lángoló pajzsot látott repülni az égen – ezüstre hasonlító finom eső hullott Róma városára – fényes nappal –, jóllehet egy fia felhő sem lézengett az égen. 

Megpróbálta begyűjteni ezt az anyagot, de csak három napig maradt meg – miként minden csoda –, aztán elillant. Akárcsak a béke és a biztonság a birodalomban, Commodus halála után…

Ne szépítsünk: Róma aranykora véget ért, s nem, hogy az ezüstkor, de a vas és a rozsda kora jött el… De vissza az „angyalhaj incidensre”! Állítólag ez az a krétaszerű, ezüstös anyag volt, amely a beszámolók szerint az UFO észlelések után hullik a földre…

Az igazság persze az, hogy csak Commodus uralkodása alatt több vér hullott a földre, mint amennyi igazságmagva lehet az eddigi összes UFO sztorinak… Főleg, hogy Commodus maga is ontotta a vért az aréna homokjában...

Aztán, ki tudja… na, pont ezért, meg ne kövezzen senki! Mert ki tudja! Van, amikor pontosan maga az igazság a hajmeresztő… Van, amikor az egyszerű ábrázolás mögött akár sokkal több is lakozhat...

Éppen ezért maradjunk még egy kicsit Cassius Dionál, aki tudtán kívül megörökíthetett egy úgynevezett harmadik típusú találkozást is – már, ha éppen így értelmezzük az általa leírt, erőst kritikáért is kiáltó sorokat. Szóval azért még ne hajtsunk fejet a munkássága előtt! Ez amúgy sem az ő szobra...

Nos, az úgynevezett harmadik típusú találkozásokról – az ufókutatók szerint – akkor beszélhetünk, amikor az ember közvetlenül maga észleli az idegen létformát.

Mint például Kru. 150-ben, amikor is I. Pius Pápa testvére – fényes nappal – egy semmiből megjelenő, fazékalakú, tüzes sugarakat kilövő „fenevadra” lett figyelmes, amely nagy porfelhőt verve alászállott, s fehér ruhát viselő nők léptek ki belőle (az ufókutatók rájuk mondanák, hogy a magas szőkék faja).

Maga Cassius Dio a későbbi római császár, Tiberius (Kru. 14-37.) testvérével, Drususszal kapcsolatban ír bizarr találkozásokról. Drusus kiváló hadvezér volt – egyszersmind apja az Én, Claudius címszereplőjének, a da-da-dadogó Claudius császárnak (Kru. 41-54.). Drusus diadalíve Rómában máig megtalálható, enyhén amortizált állapotban leledzve... 

Drusus a Krisztus előtti első század végén a Rajnán túli területeken – Germaniában – harcolt, Augustus császár megbízásából, messze benyomulva az ellenséges területekre.  

Hadjárata során Kre. 9-ben elérte aztán az Elba folyót, ahol állítólag egy természetfeletti nagyságú – emberfeletti erővel bíró – germán nő visszafordulásra kényszerítette őt, megjósolva közeli halálát is.

Metszetek, de a festészet is megörökítette ezt a történetet – mely talán csak azt kívánja szemléltetni az olvasóval, hogy természetfeletti erőkön és nem a rómaiakon múlott a germániai előrenyomulás sikere –, ugyanakkor talán többet is mond a művészet, mintsem gondolnánk!

Emlékezzünk csak: a Kru. 150-es esemény leírásánál fehér ruhát viselő nők lépnek ki a „fenevadból”. És mit látunk Friedrich Gunkel 1865-ös festményén? Egy fehér ruhát viselő nőt... Hát nem hátborzongató?

Nem sokkal később a visszavonuló Drusus a lováról lebukott, s hamarosan elhunyt. Még találkozott Tiberiusszal, aki lóhalálában vágtatott hozzá Rómából, ahol ezt megelőzően Augustus előtt volt kénytelen felolvasni Drusus egy korábbi levelét. Levelében állítólag azt írta a harcias-népbarát testvér, hogy Augustust immáron kényszeríteni kellene arra, hogy lemondjon a hatalmáról és visszavonuljon a közéletből… Hoppácska!

Minderről Suetonius is ír, aki megspékeli azzal a pletykával is a történetét, hogy maga Augustus megmérgeztette Drusust, mert állítólag nem volt hajlandó visszatérni Rómába, miközben nyíltan hangoztatta, hogy amint teheti, helyre kívánja állítani a régi köztársaságot… Pedig az már halott volt. Kiszenvedett Philippinél, Kre. 42-ben. Láthattuk is az HBO Róma sorozatában...

Tény, hogy Drusus Kre. 9-ben elhunyt. A halálát körüllengő misztikus történetek pedig lehetséges, hogy pusztán a képzelet szüleményei. De azért lássuk, mit is írt még Cassius Dio! Na tessék! Már megint egy kemény dió… 

Nos, a történetíró szerint – amit Graves maga is átvett – hullócsillagok garmadája volt látható az égen, az erdőségekből síró, jajveszékelő asszonyok hangja hallatszott, egyik hajnalban pedig két isteni ifjú – görög, s nem germán ruhában – hirtelen végiglovagolt Drusus táborán… Lovagolt? Vagy, ki tudja... talán inkább lebegett?

Érdekes, sőt, csoda, hogy az úgynevezett UFO hívők még nem csaptak le erre a beszámolóra… sok mindent bele lehet érteni... bele lehet magyarázni... Akárhogy is volt, Drusus halála után odalett Germania. Varus legióit tizennyolc esztendővel később, Kru. 9-ben megsemmisítették a germánok Teutoburg erdeiben… Bizony-bizony Varus!

Véres munka volt, éppoly véres, mint a te korábbi intézkedésed, Kre. 4-ben, amidőn vagy kétezer zsidó felkelőt feszíttetettél keresztre a messzi Palesztinában. Erről is szól az 1965-ös filmopus, A világ legszebb története.

Augustus verhette a falba a fejét – no nem a korábbi palesztinai történések, de a germán hadszíntér összeomlása miatt. Azt hajtogatta, hogy adják vissza legióit… meg a légió sasait…

Egy szó, mint száz: Germaniában a római uralom nem igazán vert gyökeret… a Rajna és az Elba közti területet sohasem sikerült teljesen pacifikálni és a birodalomhoz csatolni. Az igazsághoz még hozzá tartozik az is, hogy a teljes Germania hódoltatása nagy véráldozatokkal és további, az államkasszát megterhelő kiadásokkal járt volna.

Évekkel később, Kru. 16-ban, Drusus fia, Germanicus azért még jelentős győzelmet arat a germánok felett a Weser menti csatában. Még a Varus felett győzelmet arató Arminius feleségét is sikerül foglyul ejtenie. Az asszonyról, Thusneldáról készült állítólagos szobor máig fellelhető.

A szobor által sugallt jelentéstartalom külön írás témája is lehetne, azonban most csak maradjunk Germanicusnál. Nos, Tiberius hazarendeli őt, jóllehet immár az Elba elérése és új határvonallá tétele volt az ifjú titán célja… 

A vén Tiberius féltékeny lehetett unokaöccsére, egyszersmind bölcsen ismerte a birodalom teljesítőképességét is. Germanicus természetesen később tisztázatlan körülmények között meghal. Fiait szépen elrendezik: kettő meghal, a harmadik pedig az őrült Caligula császárrá (Kru. 37-41.) válik, de csak miután elrendeztette Tiberius bácsikát…

Miközben a császári család tagjai halomra gyilkolásszák egymást, Palesztinában is zajlanak ám az események!

Tiberius uralmának vége felé járunk. Már jó ideje római láb tapossa az ókori Palesztina térségét. Azt a térséget, mely hamarosan a kereszténység legnagyobb eseményének, a Feltámadásnak lesz a tanúja. 

Itt játszódik az  A.D. A Biblia folytatódik című 2015-ös sorozat, mely a Názáreti Jézus kínszenvedésével és kereszthalálával veszi fel a bibliai események fonalát, s Caligula császár uralkodásáig repíti el a nézőt. Meg a római katonák kardjába, ha nem vigyáz... ezek a fickok nem viccelnek...

De ha már repülés: egy máig vita tárgyát képező égi jelenség kalauzolta a napkeleti bölcseket is, méghozzá Betlehembe, a gyermek Jézushoz. A bibliai leírás alapján, ha szó szerint vesszük, akkor egy mozgó, helyváltoztatésra képes, repülő objektumot kellene keresnünk... Egyesek a betlehemi csillaggal kapcsolatban is hinni vélik, hogy a folyton mozgó objektum valójában egy UFO volt... nos, azért az 1959-es Ben-Húrban szép, konszolidált verzióját kapjuk ennek a csodának... 

És most vissza a sorozatra! Sok mindent láthatunk benne, amely az Evangéliumok folytatását, Az Apostolok cselekedeteit, s benne az ősegyház szárnypróbálgatásait dolgozza fel, merőben sajátos nézőpontból... Nyugi, Kajafás, ezekre most nem térek ki!

Mivel azonban második évadot nem kapott a sorozat, nem került bemutatásra a Kru. 66-ban kitört zsidó felkelés sem, mely Jeruzsálem városának földig rombolásában tetőzött, Kru. 70-ben. Meg egy kis égi háborúban... Azt mondtam, égi háborúban?

Ez idő tájt a Szentföld visszhangzott a római katonák saruinak csattogásától, akik elszántan meneteltek Jeruzsálem felé, hogy eltiporják a felkelést – miközben Josephus Flavius és Tacitus történetírók szerint az égben páncélt viselő katonák futottak a felhők között, s az égen megjelenő látomásban két hadsereg csillogó fegyverben harcolt egymással… Szó van továbbá – miként a Bibliában – holmi tüzes égi szekerekről is…

Nos, ezt nem látjuk a sorozatban, de nem nehéz elképzelni, mennyire felkelthette mindez az UFO híveinek fantáziáját. Mi azonban maradjunk csak a szilárd talajon! Vissza a Jézus korabeli Galileába, pár évtizeddel korábbra!

Nos, az A.D. A Biblia folytatódik című sorozatban épp Galileában halásznak az apostolok, immár Jézus feltámadása után, de nem fognak semmit. Ismerős történet?

Messzi, a parton megjelenik egy idegen, akiben nem ismerik fel Jézust. A halfogás iránt érdeklődik. Szegényes. Azt kiáltja nekik, hogy vessék ki a hálójukat a hajó jobb oldalán. Kételkednek, de megteszik végül.

A fogás óriási! Felismerik Mesterüket. Péter apostol kiugrik a hajóból és úszva Jézus elé siet. Megölelik egymást. És Péter megbánja, hogy háromszor is megtagadta Jézust...

Ezt követően Jézus tovább tanítja az apostolokat. Elmagyarázza, hogy meg volt jövendölve előre, hogy szenvedni fog, meghal, de harmadnapra feltámad halottaiból. 

Megígéri, hogy ha hisznek, a Szentlélek ereje megsegíti őket. Azt kéri tőlük, menjenek vissza Jeruzsálembe, s ott várjanak, amíg felruháztatnak a mennyei erővel. Megígéri azt is Péternek, hogy egy napon meghal érte…

Minderre a keresztény hagyomány szerint Kru. 64-68 között került sor, a Nero császár (Kru. 54-68.) alatti keresztényüldözéskor. Péter ekkor halhatott vértanúhalált.     

Jézus a sorozatban is rábízza Péter apostolra az egyházat, aki majd a keresztény világ fővárosában, Rómában feszíttetik meg. Elbúcsúzik eztán az apostoloktól, azzal az üzenettel, hogy legyenek tanúi szerte a Világban.

Ezután hatalmas fényesség veszi körül, mely egy felhőből jő, melyben angyalok serege áll. 

Jézus a Mennyekbe emelkedik. E téren vannak eltérések a különböző Evangéliumok között, azonban fontos megjegyezni, hogy van, ahol Jézust egy felhő takarja el az apostolok szemei elől... 

Csak halkan jegyezném meg: létezik a már említett felhőbe burkolózó repülő csészealjak teória is… Azt is halkan jegyzem meg, hogy még most sem tudhattuk meg, ki is lakik ebben a tóparti házban…

De ami késik, az nem múlik! Szóval emiatt ne felhősödjön el senkinek a tekintete! Lucilla, te meg ne sírj! 

Mert hamarosan folytatjuk!

Amikor is eljő a Szentlélek!

Addig is…

…ha tetszett, ajánld másoknak is!

Vagy kövess minket a Facebookon!

https://www.facebook.com/fuszeresjakvaj.hu/

Előre!