szabadság

"Kirándulás és néhány rándulás" Ezzel a címmel debütált anno a legendás Tom & Jerry sorozat egyik epizódja, melyben a szabadságát töltő horgászó homo sapiens sapiens (közismertebb nevén: ember) a végén agyba-főbe veri kedvenc macsekunkat. A történet szerint Tom gazdája horgászni megy. A macska belelkesül és vele tart - Jerry egeret senki sem hívta. A két állat -szokásához híven - hozza a formáját és végül az egész kirándulásukra azt mondhatjuk: "Állat!" Létezik "állati jó" kirándulás? Járjunk utána!

szabadság

VVV – Vár, vasút, vidra

A hidrát kihagytam a felsorolásból, amikor a Lillafüredi Libegőről leszállva elindultam az egyik úton, az oduas fák irányába, gondolataimba merülve...

szabadság

Amint sétáltam a réten, magamban latra vetettem, hogy ha el szeretném mesélni a fincsi lillafüredi pisztráng történetét, s találkozásomat Lutra haverral… akarom mondani vidrával, akkor el kell mesélnem a vonatozás történetét, ha viszont elmesélem a kisvasúti kalandomat, akkor el kell mesélnem a diósgyőri várban tett látogatásom történetét is. Hát, nem lesz egyszerű mutatvány! És azt hiszem valamiről megfeledkeztem. Ja, megvan! Arról, hogy el kell mesélnem azt is, hogy mit kajabált a „hülegyerek” fenn a libegőn! Mit is? Elfelejtettem! De nem is ez az, ami fontos! Hanem a természet varázsa, amit megtapasztalsz, ha felmész a hegyre a lillafüredi libegővel! A csend, mely beszédes, akár itt, akár egy kapcsolatban...

szabadság

Ami igazán fontos, hogy szabadságodon csakis azzal törődj, ami testi, lelki és szellemi feltöltődést ad számodra! Például, ha kirándulni akarsz, akkor kirándulsz! De ezt már kiveséztük, azt hiszem, s vesepecsenye helyett most visszasétálok a tisztásról a libegő fenti végállomásához, megiszok egy jó üdítőt a büfében, majd lemegyek a libegőn a kocsimhoz. Elindulok Egerbe. Mire odaérek, már majdnem este van; ki-ki nyugalomban, esetleg még - mindig! - másnaposan. Veszek egy sétálójegyet az Egri várba (este 10-ig benn lehetek vele), igaz a múzeumokat nem látogathatom vele, de azokat már láttam.Később majd elmesélem a várbéli kalandozásaim történetét is. Ma csak gyönyörködjünk a naplementében!

szabadság

Nem tudhatjuk sosem, vajon megérjük-e a holnapot, de él bennünk a remény, hisz mindig felhúzzuk a csörgőórát… Pillanat! Csörgőórát?! Szabadság alatt?! Ugye ezt csak viccnek szántam?! Este tíz óra.  

A vár bejáratával szemben állok. A Tinódi Sebestyén tér alsó sarkánál. Balra hangulatos pizzéria, mellette pedig a borkereskedés, ahol majd szívrohamot kapott szegény bácsika, mikor záráskor hangtalanul mögé osontam, mint jó soson… De ez megint csak egy másik történet lesz… Belépek a pizzériába. Leülök a teraszra. Rendelek egy pohár „Egri csillag”-ot, mely a bikavér fehér megfelelője, Eger új bora. Pompás bor! Jelkép! Míg a pizzára várok – pármai sonkás, kiváló választás – addig újra elgondolkozom. Vajon hogyan is mutassam be Lutra haverom… Majd megérkezik a pizza, s vele egy újabb pohár „Egri csillag”. A csillagok már fenn vannak. Tudom: holnap új nap virrad. 

V – MINT VÁR

Egerből indultam a Diósgyőr várának megtekintésére. Elszáguldva Felsőtárkányon keresztül, ahol szintén van kisvasút, de most nem ez a vonal lesz történetünk szintere. Mielőtt Lillafüredre értem, a hegyek-völgyek között, erdő mélyén kanyargózó úton megláttam az égig érő paszulyt. A mesék, álmok valóban léteznek. A szabadságon főleg. Ahol vár rád egy kirándulás és néhány rándulás - miközben a kocsiban a Meseautó betétdala szól...

szabadság

Diósgyőr várához a déli órákban érkeztem, egy igencsak forró nyári napon. Régen jártam már erre. Azóta nagyon szépen felépítették. A jegypénztárban finom hölgyek, s forró keblek. Olyan kedvezményes jegy persze, ami nekem is jó lenne, az nincs... 

szabadság

Elhagyva a hölgyek forró kebleit, a kánikulában a páros toronnyal övezett kapu felé vettem az irányt, de rögvest felötlött bennem az az újabb pajzán gondolat, hogy vajon a mi derék Anjou Nagy Lajosunk miféle szentenciát lökne, ha meglátná a jól bevált felvonóhíd és hullórács munkáját "elorozó", huszonegyedik századi kapu védműveket? Valami olyasmit tán, hogy "It's GREAT!" 

szabadság

Sokmindenre számítottam, de  egyvalamire nem! Azt hiszem, a kép magáért beszél (de aki nem érti, annak bizisten megmagyarázom):

szabadság

A vizelési ingerrel küzdő katona helyett a figyelmünket inkább a lovagteremre vessük! Az a legjobb! Mekkora partykat lehetne itt rendezni!

szabadság

Utamra elkísért pár állat haverom is. Micimackó, Malacka, Vuk, Farkas koma, meg pár további kétes alak, akiknek vastag volt a bőr a képén. Vesztükre jöttek el. A zordon társaságot meglátta két marcona zsoldos, kik túl magas lovon ültek, azaz magas talapzaton álltak, ahonnan kivételesen leszálltak és szó nélkül mindet lekaszabolták, húsukat befalatozták, sőt mi több: a zordon társaságot kitömték! Azóta a két marcona zsoldos újra őrségben van:

szabadság

A zordon társaság pedig az egyik teremben, dezintegrált állapotban leledzik. Nem tudom, csak nekem fura, vagy tényleg olyan merevek lettek? 

szabadság

A vár történetéről egy középkori ruciban flangáló csinos hölgyemény ad ízelítőt, melyet az egyik torony aljában üdítő kisfilm fűszerez (konkrétan a rondella aljában van a videó vetítése, mely rondella megközelíthető a souvenir bolt melletti lépcsőn keresztül; a boltot meg keresd a budi mellett). Már a mai vár előtt is állhatott vár, a 12. századtól. Virágkorát mégis Anjou Nagy Lajos királyunk alatt élte. A király egyik fő székhelyének számított, főleg a Krakkóba vezető út állomásaként. A már említett lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. A környékbeli nép rengeteg követ elhordott a házak építéséhez. A vár ma újra él! Épül-szépül! Lovagi tornák, várjátékok színhelye.

 Az idegenvezetést amúgy parázsló vita nyitja. Valaki hisztizik, hogy az idegenvezető egy külföldi miatt angolul is nyomja. Aztán lenyugszik, mi meg végre megtekinthetjük Nagy Lajos király árnyékszékét, ahová – minő hihetetlen – maga is gyalog járt… Fotót nem készítettem róla. Alapelvem, hogy egy királynak is kijár a nyugalom a budin. Hanem egy érdekes ágyat láttam.

szabadság

Miért is érdekes? Hát nem látod? Ezen egy ember nem tud kinyújtózva kumni! Ahhoz túl rövid! Mint megtudtam, a korabeli emberek nem mertek kinyújtózva durmolni, mert az hasonlatos a halálhoz. Különös… eltűnődtem. Volt idő, amikor egy nőt a halálhoz hasonlítottam, annyira veszélyes volt a férfiakra. Igazi végzet asszonya. Miközben alig volt egy békés éjszakája, s egész életét átjárja máig a félelem, a bántalmazás hatása. Így járta át a régi ember lelkét a babona, a félelem a haláltól. Ha valaki fekve alszik, az már a halál jele, meghalhat álmában; így ülve aludtak, elkerülendő az álom adta halált. Legalábbis, azt hitték. Ezért oly rövid az ágy. De néha mégsem ágyban ér a végzet. Néha nem adatik meg az álom adta - békés - halál... Nagy Lajos király feleségét halálra kínozták, miközben lányát, Mária királynőt, aki később a nyakát törte Zsigmond feleségeként, anyja szeme láttára többszörösen bántalmazták, megerőszakolták. Vajon volt Mária királynőnek később egy nyugodt éjszakája? 

De még nappal van. Jön az út következő állomása. A lillafüredi kisvasút. 

szabadság

V – MINT VASÚT 

Jó tanács, fogadd meg: ha a diósgyőri vár mosdójában rád tör az ihlet, miszerint de jó volna egyet utazni a kisvasúton, s van alig negyed órád, hogy elérd a következő menetet, akkor se feledkezz meg az élelemről! Egy percen múlott, hogy elértem! De levontam a tanulságot: ha két óra tömény-fincsi kisvasút út előtt állsz, nem árt vinni némi kaját... Különben, midőn felzúg a motor, hallani fogod a nyi... korgást...

A vonat vígan zakatolt a lillafüredi Palotaszálló felé, a kaller pedig a vagon külső peremén állva nyúlt be a jegyért. Útközben felelevenítettem, mit is tudok a kisvasútról. Útközben?! Ugye nem vetted be?! Mindenesetre a kisvasút már jó ideje zakatol a hegyek között. A vasútüzemet a Bükkben kitermelt faáru, illetve a Diósgyőri szénbánya szenének szállítására hozták létre, a személyszállítás csak később indult meg. Aztán a teherszállítás egyre inkább a közútra tért át, így egyedül a személyszállítás, azon belül is a turizmus maradt meg. Két vonallal rendelkezik, de csak a fővonalon van rendszeres forgalom.

szabadság

A várost elhagyva az erdőben zakatoltunk, a Szinva nevet viselő patak völgyében. Hidakon át, sziklák közt. Lillafüred állomását két alagút öleli közre. Lillafüredet elhagyva a Hámori-tó partján haladtunk tovább (emlékeztek, utaltam rá előző történetemben, hogy erre még kalandozni fogunk). Ezután a Garadna-völgyben értük el a végállomást, Garadnát. Hanem aztán mi történt?! Rettegés ült az egész társaságon! 

szabadság

Garadna állomáson – szerény személyem ráadásul korgó gyomorral – szembesültünk a rejtéllyel: a két mókus, aki a büfét üzemelteti, eltűnt. Odújuk zárva! De hová lett a két mókus?! Bezárták volna őket, s a tetőn át kitörtek?

szabadság

Az udvarban megdermedt állatok, mintha csak valami rettenetet láttak volna, állnak, mint a faszent... Életnek nyoma sincs. Az igazság talán odaát van? Az erdőn túl? 

szabadság

A mókusok sehol! Kaja nincs! Egy gyerek sír, egyesek ToiToi-t keresnek, mások vonatot filmeznek... A velünk utazó bodrit elfogja a nyugtalanság... az erdő őrzi titkát... De ha kizárjuk a lehetetlent (vagyis, hogy a két mókuskát befalazták), akkor ami marad: a két mókuskát éhes turisták bizony befalatozták... Elindultunk hát visszafelé, itt hagyva e dermedt vidéket… Csak egy dolog nyugtatott bennünket: Isten szabad ege alatt vagyunk. Ez mindenkit éltetett! 

szabadság

Újmassán megláttam az őskohót. Először azt hittem itt pizzát sütnek. Már igen csak éhes lehettem, hiszen azon gondolkodám, hogy ezek aztán itten tudták, hogy mi a jó pizza titka. Aztán rájöttem: amit látok, az Újmassa őskohója. Az őskohó az egyik legfontosabb ipari műemlékünk, de európában is ritkaság. A kohó már több, mint két évszázados, de Fazola Henrik már 1765-től telepített kohászati üzemeket a Garadna és a Szinva patakok völgyében. Fazola Frigyes volt az,a ki 1813-ban Újmassán új kohót épített, s a kohóüzemek munkájához, a hámorok működtetéséhez víztározót épített, ez a mai Hámori-tó. Az üzemet meglátogatta Petőfi Sándor, aki itt is jól időzített, mint Füleken, hiszen még a forradalom és szabadságharc előtt érkezett. A termelés 1867-ig folyt Újmassán. A vaskohászat ezután áttelepült Diósgyőr és Miskolc területére. 

szabadság

No, de most már igencsak korgott a gyomrom. két órás zakatolás után megérkeztem a végállomáshoz, utazásom kiindulópontjához. Más normális emberfia ebben az esetben berongyolna az első közértbe egy kifliért. Csakhogy a kisvasúton utazva útközben megláttam a lillafüredi pisztrángtelepet. Eljött hát az idő, hogy megkóstoljam azt a híres-neves lillafüredi pisztrángot! Letoltam hát a kocsiban maradt meleg kólát és uzsgyi a lillafüredi pisztrángtelepre. Egy jóízű pisztrángra! 

szabadság

V – MINT VIDRA

Ha valaki azt meri állítani, hogy nem lehet egy vidra a barátod, akkor cefetrossz gyermekkora lehetett! Hogy miért? Hát azért, mert a könyv mindig a barátod! Vitatkozhatsz vele, szeretheted, de ő mindig ott lesz neked, s ez a fő! Ha pedig a könyv barát, akkor a könyv lapjairól elénk lépő állatkák is azok. Akár Vuk, akár Kele, akár Hú, akár Lutra, a vidra,  Fekete István barátai, regényeinek főhősei.  Gyermekkorom olvasmányainak főhősei! A könyv ekkor lesz barátod! Gyerekkorban. Nem tanár által kikényszerítetten. De akkor, amikor felveszed, s olvasod. Mert olvasni akarod! Mert megszerettetik veled! Mert szeretnek! Ahogy a lillafüredi pisztrángtelep egykori vezetője is szerette amit csinált. Ez volt számára az Élet!

szabadság

A Lutráról szóló regényében a mi Fekete Istvánunk emléket állít a lillafüredi pisztrángtelep tudós vezetőjének. Lutra szobra a bejáratnál fogad. Kissé merev fickó, de jó barát. Miként az is igaz, hogy Vásárhelyi István szakmájának kimagasló, igaz alakja volt! Lutra szobrát 2011-ben avatta fel a lillafüredi pisztrángtelep vezetője. A fából készült Lutra szobor a méltánytalanul elfelejtett halbiológus, Vásárhelyi István és az író, Fekete István emlékét örökíti meg.

Legközelebbi történetünket a pisztrángtelepen kezdjük (vagy innen folytatjuk?) s megpróbálunk választ adni a pisztrángtelep történetének egyik legnagyobb rejtélyére is: ugyanis volt idő, amikor a pisztrángok egyik napról a másikra mind egy szálig eltűntek!

szabadság

Az alábbi kép már az előző történetben szerepelt, de attól még jó étvágyat kívánok! Menj el a pisztrángtelepre!

Ízleld meg te is!

Egy kirándulás keretében - néhény rándulás előtt, avagy azon túl - ezt a fincsi élvezetet nyújtja a lillafüredi pisztrángtelep!

No, de most már tényleg jó étvágyat!

szabadság

 Innen folytatjuk